A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 52. szám - Az ítéleti illeték iránti kezesség - Házassági törvény 77. § a) pontjára alapított bontó per alaki constructiója

378 A JOG Az ítéleti illeték iránti kezesség. Irta: LASITZ PÁL, pénzügyi főtanácsos. Oly ítéleteknél, melyek után az illeték készpénzben fizetendő be, a megítélt értéket az illetékszabályok 95. §-a G. pontjának j második bekezdése értelmében az illeték iránti kezesség is terheli, azért az, a kinek a bírói határozattal érték Ítéltetett oda, az egész ítéleti illeték fizetésére akkor is kötelezhető', ha a perköltségekben ellentele marasztaltatott el, vagy azok kölcsönösen megszüntetve lettek. Ez a rendelkezés az illetékszabályok eredeti magyar fordításába az 1853. évi 37,060. sz. csász. kir. pénzügyministeri rendeletből vétetett fel, a mely rendelet az osztrák illetéktörvény azon intézkedéseire való hivatkozással adatott ki, a melyek a mi jelenlegi illetékszabályunk 97. §-ának az átadót terhelő kezességről intézkedő 3-ik pontjával s a dologi kezességet körülíró 158. §-ának első bekezdésével azonosak. A most idézett pontok betekintéséből azonban kétségtelenül kitűnik, hogy azokból az idézett 1853. évi 37,060 számú alaprendeletben foglalt kijelentést levonni nem lehet, s igymaga az eredeti rendelet is téves; mindazáltal ennek az illetékszabályok fent idézett pontjába felvett rendelkezéseit az 1891. évi 35,583. számú pénzügyministeri körrendelet még inkább kiterjesztve kijelen- : tette, hogy a pernyertes félnek az illetékszabályok 95. §-a 6. pontjának második bekezdésén alapuló kötelezettsége nem is feltételes, nem is másodlagos, hanem a perköltségekben marasztalt féllel egyetemleges. Az illetékszabályok idézett pontjainak eredeti értelmezését később a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság az 1894. évben 54. sz. a. hozott döntvényével visszaállította, a mely a hivatkozótl pénzügyministeri körrendeletet a törvényesített szabályokkal széniben alkalmazhatónak nem találta s kijelentette, hogyapernv félnek kötelezettsége az ítéleti illetékre nézve csak másodlagos és csupán kezesség természetével bír, tehát csak akkor érvényesíthető, ha a perköltségekben marasztalt félen az azt terhelő ítéleti illeték behajtható nem volna. A pénzügyministerium fentidézett számú rendeleténél is tovább ment a m. kir. p. ü. közigazgatási bíróságnak az 1884. évben 215. sz. a. közétett, de szerintem a fentebb tárgyalt 54. sz. döntvény folytán alkalmazhatóságon kívül esett elvi jelentőségű határozata, a mely a pernyertes felet a perköltség megszüntetése dacára az egész, tehát a máskülönben ellenfelére eső fél ítéleti illeték megfizetésére oly körülmények között is kötelezte, a mikor ellenfelére az Ítéleti illeték fele személyes illetékmentessége folytán egyátalánnem sigy első sorban sem volt kivethető. Ez az elvi jelentőségű határozat tehát nemcsak az illetékszabályok 95. §-ab) pontjának második bekezdésének az 54. sz. döntvény által adott értelmezésével, hanem az illetékszabályok 11. §-ának második bekezdésével is ellenkezik, a mely az illetékmentességet nem élvező felet az illetékmentes ellenfelét máskülönben terhelő illeték fizetésére általában és minden kivétel nélkül csak oly feltétel mellett kötelezi, ha az előbbi a perköltségekben elmarasztaltatik. Ámde a közvetlenül fizetendő Ítéleti illeték az illetékszabályok 95. §-ának 6. pontja szerint szintén a perköltségek arányában vettetik ki, ha tehát az illetékmentességet nem élvező fél az illetékmentes fél perköltségeit nem tartozik viselni, akkor nem lehet köteles az Ítéleti illetéknek azt a részét, vagy azt az egész ítéleti illetéket fizetni, mely a perköltségek arányában ellenfelére volna kivetendő, ha ez személyes mentességet nem élvezne és pedig annál kevésbé, mert arra az illetékre nézve, a mely a perköltségek arányában a személyes illetékmentességet élvező felet máskülönben terhelné, személyes kötelezettség sincs s így ennek hiányában tárgyi kezességnek sem lehet helye, nincs első sorban kötelezett fél, a kin az illeték behajtása előzetesen megkísérelhető volna, azért másodsorbani kötelezettségről sem lehet szó, de a tárgyi kezesnek sem lenne semmiféle regressusa. \A házassági törvény 77. § a) pontjára alapított bontó per alaki constructiója. Irta : TÓTH GÁSPÁR bpesti ügyvéd. A H. T. törvény egy évi életben léte óta a bontó pereknek aránylag igen nagy számát a 77. §. a) pontja alapján indították a ' felek, s minthogy minden bontó per hivatalból kerül a legfőbb bíróság elé, most már számos curiai határozat hozatott ez alapon, melyekből mint a birói gyakorlat nyilvánulásaiból, le kell vonnunk a tanulságot, mert a házassági peres eljárás törvény által szabályozva nem lévén, más irányitónk nincs. Eddigelé a perek rendes folyama következőképen fejlődött: Az elhagyott fél a 77. §. aj pontjában meghatározott félévi idő eltelte után kérvényt nyújtott be az illetékes törvényszékhez ; bizonyította, hogy házastársa őt fél évet meghaladó idő előtt i elhagyta és kérte, hogy a bíróság az elhagyó felet a házastársi I életközösségnek záros határidő alatti visszaállítására kötelezze. Bebizonyítva* lévén az elhagyásnak a kérvény beadását meg- | előző félévvel történt ténye, a törvényszékek a felek meghallgatása nélkül kibocsátották az életközösség visszaállítását elrendelő határozatot, s ha már most az elhagyó házastárs a törvényszék által kitűzött záros határidő alatt vissza nem tért, benyújtotta az elhagyott fél a bontó keresetet, melynek folytán a törvényszék békéltetést, ennek megtörténtével tárgyalást tartott, melynek anyagát kizárólag az elhagyás indokolatlansága és jogos ok nélkül történte képezte, mi ha igazolást nyert, a házasság felbontatott. Az ily alakiságok szemmeltartásával lefolytatott perekben a kir. Curia mindig az ügy érdemi elbírálásába bocsátkozott és igy mondhatnók, hogy a 77. §. a) pontja alapján indítandó perekben a vázoltam eljárás lenne követendő. Ámde ujabban oly irány kezd elterjedni, mely a már már megállapítottnak mondható gyakorlatot esetleg megváltoztathatja. Mielőtt azonban erről szólnék, nem tartom feleslegesnek ama elvi kijelentések felemlitését, melyek az ez alapon indított perekben kifejezésre jutottak. A felek az elhagyásnak törvényszabta ideig tartó tényét bebizonyítani képesek lévén, a 77. §. a) pontja alapján azonnal keresetet nyújtottak be. — Egy ily esetben a törvényszék, — anélkül, hogy a fél kérte volna, — az életközösség visszaállítását elrendelő határozatot hozott; — egy más esetben az elhagyó felet a békéltetés alkalmával az életközösség visszaállítására (elhívta ; egy harmadik esetben a bebizonyított szándékos és jogos oknélkül való elhagyás alapján a házasság felbontását kimondotta. A kir. Curia mind a három esetben elutasító határozatot hozott; mert a) a fél kérelme nélkül, tehát hivatalból, az életközösség visszaállítását elrendelő határozat nem hozható ; b) a békéltetés alkalmával a felekhez intézett ama felhívás, hogy a házastársi életközösséget folytassák, az életközösség visszaállítását elrendelő birói határozatot nem helyettesitheti ; c) a 77. §. aj pontja alapján a felbontás ki nem mondható, ha az elhagyó fél a házasság felbontását megelőzőleg, az életközösség visszaállítására birói határozattal kötelezve nem lett. Az életközösség visszaállítását elrendelő határozat után benyújtott keresetre egyes törvényszékek újra a felek meghallgatása nélkül határoztak ; más törvényszékek békéltetést és tárgyalást tartottak és házasságvédőt rendeltek ki. Egyik esetben a kir. Curia a hozott határozatot feloldotta mert ily esetekben a feleknek alkalom nyújtandó arra, hogy nyilatkozzanak ; a másik esetben pedig kimondotta, hogy a békéltetés mellőzhető, mert az életközösség visszaállítására kitűzött határidő célja a kibékülésre való alkalomadás. Az elhagyás szándékos voltának és jogos o'c nélküliségének bizonyítása kérdésében eleinte az a nézet jutott a kir. Curia határozataiban kifejezésre, hogy az elhagyott fél tartozik az elhagyás szándékosságát és jogos ok nélküliségét bizonyítani; — most már azonban az elhagyott felet csakis az elhagyás tényének bizonyítása terheli; mert a szándékos és jogtalan elhagyás cselekményének vétkessége a távollét folytonosságában és állandóságában nyilvánul.* —Ha tehát az elhagyó a jogos okot, vagy a vétlen eltávozást nem bizonyítja, a jogos ok nélkül való távollét és a szándékosság a vélelem. Mindezek azonban a 77. §. a) pontja alapján indítandó perek fent vázoltam alaki constructiójára befolyással alig vannak; befolyásolja azt azonban ama körülmény, hogy az alsó bíróságok előtt mindinkább terjed ama nézet, hogy az elh agyó felet, meghallgatása nélkül, az életközösség visszaállítására kötelezni nem lehet, és hogy ez a kötelezés ne előzetes peren kívüli eljárás folytán, hanem a per keretén belül történjék. A felek t. i. a 77. §. a) pontjára alapított kereseteiket sok esetben nyújtják be anélkül, hogy az elhagyó felet előzőleg az életközösség visszaállítására kötelezni kérték volna. — Ily esetekben a törvényszék békéltetési tárgyalást tüz ki, házasságvédőt rendel és a rendszerint eredménytelen békéltetés után tárgyalást tart. — A felek vagy a békéltetés alkalmával, vagy a tárgyalások folyamán ébrednek annak tudatára, hogy keresetüknek helyt adni nem lehet, ha csak a törvényben előirt feltételt nem teljesitik és előzőleg az életközösség folytatására kötelező birói határozat kibocsátását nem kérik; felfüggesztik tehát a házasság felbontása iránt indított keresetüket és kérik, hogy előzőleg a már többször emiitettem határozat bocsáttassék ki. S minthogy a kir. Curia ily esetekben sem találta az eljárást kifogásolhatónak és az ily módon letárgyalt pereket is érdemileg bírálta el : most már egyes törvényszékek kérvény folytán az életközösség visszaállítását elrendelő határozatot nem adnak ki; keresetet követelnek, a feleket előzőleg meghallgatják s csak azután kötelezik az elhagyó felet a házasélet folytatására és ha a kötelezés eredménytelen maradt : akkor adnak helyt ujabb kérelemre, a bontás iránt előterjesztett keresetnek. Támogatja ezt a gyakorlatot a budapesti kir. Ítélőtáblának f. é. október 21-én 5,636. sz. a. hozott határozata, melyben kimondotta, hogy «az 1894. XXXI. t.-c. 77. §.a) pontjára alapított annak a kérelemnek, hogy a házassági életközösséget megbontó házasfél az életközösség visszaállítására köteleztessék, helye csak abban az esetben van, ha a kérelem a házasság felbontása- iránt indított per keretében terjesztetett elő.* Ezen táblai határozat szerint, ha a bontó per keresettel meg nem indíttatott: az életközösség visszaállítását elrendelő határozat kibocsátható soha sem lenne. Kétségtelen, hogy ily módon eleget lehetne tenni ama perjogi elvnek, hogy a felek meghallgatandók, mielőtt ügyükben határozat hozatnék ; de kérdés : a) szükséges-e a felek előzetes meghallgatása ily esetekben ? b) van-e jogalapja a bontó keresetnek, mielőtt az életközösség visszaállítására kötelező határozat meghozatott' ká a) Vagy megfelel az életközösség viszaállitására kötelezett fél az azt rendelő birói határozatnak, vagy nem. — Ha igen,