A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 51. szám - Az örökösödési eljárás köréből

A JOG 203 Ezekkel szemben, tekintve, hogy alperesnek a rendelvényesként megnevezett és forgatóként szereplő K. Sándorrali ugyanazonosságát felperes tagadásba vette, alperes pedig nem bizonyította, ezen kifogás annál inkább erőtlennek bizonyul, mivel a váltótörvény 3. §. 3. pontja azt kívánja meg, hogy a váltón rendelvényesnek kell megnevezve lenni; hogy ezen személy a váltón szereplők valamelyike, vagy egy harmadik idegen személy legyen arról a váltótörvény nem intézkedik. Nem szokásos ugyan, hogy az elfogadó egy személyben intézvényezett, rendelvényes és első forgató is legyen, de a mennyiben a váltótörvény '23. §. értelmében a váltó elfogadója a lejáratkor annak értéke kifizetéséért váltójogilag felelős, ezen a váltó kiállítása körüli szabálytalanság, alperes kötelezettségén mit sem változtat. Tekintve, hogy az A. alattin, még ha telepitettnek vétetik is, a mi ugyan magából a váltóból ki nem tűnik, a telepes a váltóbirtokossal egy és ugyanazon személy lévén, a váltótörvény 43. §-nak 2-ik bekezdése az ilyen esetekben az óvás felvételét mellőzendőnek mondja ki; tekintve továbbá, hogy a váltóbirtokos, a kitöltetlen váltót tetszése szerint kitölteni jogosult: alperes váltóelfogadó tartozik bizonyítani nemcsak azt, hogy a váltó megállapodás ellenére lett a hiányos részekkel kitöltve, hanem azt is, hog\ a váltószerződés megkötésekor az lett a megállapodás, hogy a váltó értékéül 300 frt készpénzt kapjon elfogadó. Tekintve végül, hogy a váltóbirtokosnak a kitöltésre vonatkozó joga a lejárat megjelölése nélkül elfogadott váltókra nézve is kiterjed, alperes váltóelfogadó azzal, hogy a váltó szerződésellenes lejárattal láttatott el, sikerrel annál kevésbbé védekezhetik, mivel bizonyítani meg sem is kísérli, hogy mi volt a megállapodásszerű lejárási idő. Ami alperesnek az idült szeszmérgezés folytán betudáson kivül eső cselekményét illeti, igaz ugyan, hogy az alperes gondnokság alá helyezése iránti eljárás nemcsak folyamatba tétetett, de a gondnokság alá helyezés jogerős birói ítélettel is kimondatott; minthogy azonban olyan körülmény, mely alperesnek a jelen váltószerződés megkötése körüli beszámithatóságát kizárná, a per adatai által nem bizonyittatik, a mennyiben a bünperiratoknál 227. sz. a. orvosi szakértői vélemény szerint alperes beszámithatlansága csakis az általa még 1891. szeptember 18-án elvitt összesen 60 kr. értékű 306. sütő-töknek jogtalan és egy talált fél csizmának eladására vonatkozik, mig a gondnokság alá helyezési periratoknál lévő orvosi vélemény határozottan oda nyilatkozik, hogy alperes bajának kifejlődésére hosszabb idő kívántatott, vagyis azon szellemi változások teljes mérvű fenforgása, a melyek fokozatos előállása miatt alperes saját ügyének vezetésére képtelennek mondatik ki: a hónapokkal később hozott gondnokság alá helyezési Ítélethez felhasznált adatok által sincsen bizonyítva, mert ezen szakértői vélemények határozottan nem jelentik ki alperes betegségét olyannak, a melyben a szünetek, vagy a tiszta világos elmeállapot mint a hüdéses elmebajoknál, egyáltalán ki lenne zárva; minthogy pedig a váltótörvény 1. §-a értelmében szenvedő váltóképességgel bír mindaz, ki terhes szerződések kötésére alkalmas; ennélfogva alperest, ki M. Márton és O. Géza, kifogás alá nem vonható tanuk hit alatti vallomásaik szerint, azon időkben teljesen beszámítható állapotban volt, nemcsak, de a mint az előbbi tanú előadja, épen a kereseti váltó kiállítása s elfogadásakor nagyobb szabású ökörvételekbe bocsátkozott s azt végre is hajtotta a nélkül, hogy a beszámithatóságot kizáró részegség észlelhető lett volna alperesen; utóbbi tanú pedig azt vallja, hogy július 13-án eszközölt biztosítási végrehajtás alkalmával, alperes minden kérdésére józanul és értelmesen felelt: az A) alatti váltó elfogadása által magára vállalt kötelezettség alól, miután az egyszer tett elfogadói nyilatkozat többé vissza nem vonható, felmenteni nem lehetvén: az általa feleslegesen kinált póteskü mellőzésével a keresetbe vett váltótőke s törvényes járulékaiban a korábbi sommás végzés hatályban fentartása mellett feltétlenül elmarasztalni, s az 1868. LIV. t.-c. 251. §-a értelmében az okozott perköltségek megfizetésére is kötelezni kellett, stb, A debreceni kir. ítélőtábla (1895. nov. 20-án 4,231. sz.) az elsŐbiróság ítélete megváltoztatik, az 1894. június 12-én 8,959. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kivül helyeztetik, a felperes keresetével elutasittatik és arra köteleztetik, hogy az alperesnek végrehajtás terhével 67 frt 40 kr. perbeli és 14 frt 15 kr. felebbezési költséget 3 nap alatt megfizessen, stb. Indokok: A kereseti váltó jelenlegi tartalmából, mely szerint abban K. Sándor van rendelvényesként és forgatóként kitüntetve, az vélelmezendő, hogy a váltónak kibocsájtója eredetileg az alperes K. Sándor volt és a váltó csak később lett reá intézvényezve és ujabb kibocsájtói aláírással ellátva. Ezzel a vélelemmel szemben felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy az alperes a kereseti váltót már eredetileg mint elfogadó irta alá, avagy hogy a kibocsátói minőségének elfogadói minőséggé változtatása az alperes beleegyezésével történt, a felperes azonban ezt bizonyítani meg sem kísérletté. Ezek szerint az alperes a kereseti váltó kibocsátójának tartandó és minthogy az 1876. évi XXVII. t.-c. 41. §-a szerint a kibocsátó ellen visszkereset fentartására szükséges, hogy a váltó fizetés végett bemutattassék és a fizetés nem teljesítése a kellő időben felvett írással igazoltassák; a felperes pedig ezen jogcselekmények megj történtét nem bizonyította: az elsőfokú bíróság Ítéletét megváltoztatni, a sommás végzést hatályon kivül helyezni, a felperest keresetével elutasítani és őt, mint pervesztest az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján a per és felebbezési költség megfizetésére kötelezni kellett, stb. A m. kir. Curia (1896. október 28-án 2. sz. a.) A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik, és az elsőbiróság Ítélete azzal a hozzáadással, hogy alperes a már megítélt költségen felül további 14 frt 65 kr. felebbezési költséget 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles felperesnek megfizetni, hagyatik helyI ben. stb. In d o k o k:Tekintve,hogy a kereseti váltójelen tartalmában j a váltótörvény 3. §-ában előirt lényeges kellékeket alakilag magában foglalja; tekintve, hogy az elfogadó és rendelvényes neveinek hasonlósága,ezen személyek azonosságát nem állapítja meg,az azonosság pedig magával a váltóval bizonyítandó és a váltón kivül egyéb módon nem is bizonyítható; tekintve, hogy alperes elő sem adja azon megállapodás | tartalmát, mely szerint a lejárat kitöltendő lett volna és így a lejáj rat megállapodásellenes kitöltése ellen emelt kifogás mi alappal | sem bir; tekintve, hogy alperes a perhez csatolt gondnoksági iratok tanúsága szerint a váltói kötelezettség időpontjában gondnokság alatt nem állott; tekintve, hogy a váltó értékének kiszolI gáltatása a váltóügylet érvényességének feltételéül kikötve nem | lett és tekintve, hogy a perhez csatolt gondnokági iratoknál elfekvő, az 1894. július 16-ár> kiállított szakértői véleményben a meghallgatott orvosok alperesnek betegségi állapotára nézve azt constatálják, hogy alperes idült alkoholismusban szenved és ennek folytán az ítélőképesség és akaraterő korlátoltsága forog fenn, de nem állapítja meg a szabad akarat elhatározását teljesen kizáró állapotot alperesnél; és pedig annál kevésbé van ezen állapot bizonyítva, mert maguk a szakértő orvosok mondják véleményükben, hogy alperesnek constatált betegségi állapota, évekig tartott fejlődés után állott elő, a szakértői vélemény kiállítását megelőző időben tehát, melybe a kereseti váltó keletkezése is esik, alperesnek elmebeli fogyatékossága még annyira sem volt kifejlődve, mint a szakértői vélemény kiállítása időpontjában, az pedig, hogy a váltói kötelezettség elvállalásakor alperes oly állapotban volt, mely a szabad akarat elhatározását teljesen kizárta volna, egyéb módon sem bizonyittatott és igy a váltóképesség hiányára fektetett alperesi kifogás tekintetbe vehető nem volt: mindezek alapján a másodbirósági ítélet megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete a per főtárgyára nézve ezen, a költségekre vonatkozó részében pedig a benne felhozott indokoknál fogva volt helybenhagyandó, stb. A keresk. törvény nem tartalmaz oly rendelkezést, melynek alapján a részvénytársaság igazgatósága egyik tagjának kérelmére | igazgatósági ülésnek egybehívására lenne utasitható. (M. kir. Curia 1896. szept. 22. 2,608. sz.) A vt. 36. §-a csak a törölt hátiratok tekintetében állapítja meg azt a vélelmet, hogy azok nem létezőnek tekintessenek; de azt, hogy a telepitett váltó nem volt a kiállításkor az utóbb törölt telepítéssel ellátva, vagy hogy ez a törlés a váltóadós beleegyezésével történt, alperes tagadása ellenében a váltóbirtokos felperes tartozik bizonyítani. A szolnoki kir. törvényszék mint váltóbiróság (1895. okt. 24-én 1,253. sz. a.) Nagy Béla ügyvéd által képviselt «Nagykunsági takarékpénztár» felperesnek; dr. Fodor Márton ügyvéd mint néhai B. Gyula hagyatéka csődtömeggondnoka alperes ellen 2,000 frt tőke és járulékai iránti perében a következőleg itélt: kötelezi alperes csődtömeget, hogy 2,000 frt tőkét, ennek 1894. december 15-től járó 6% kamatait; 3 frt 15 kr. óvási, V30/o váltódijat és 39 frt 10 krban megállapított költségeken felül még 21 frt tehát összesen 60 frt 10 kr. perköltséget felperesnek a turkevi 3,610 sz. tlkjkönyv A f 6,056. hrsz. a. jutalékok és a turkevi 6,287. sz. tlkjkvi A f 4,775/a hrsz. ingatlan vételárából a kis-ujszállási kir. járásbíróság 2,266/tk. 92. sz. a, nyert rangsorozatban kielégitendőleg 3 nap és végrehajtás terhe alatt fizesse meg stb. Indokok: Alperes tömeggondnok a váltóbiróság illetékessége ellen irányuló előterjesztést tett, kérvén a per megállítását; miután azonban per megállítására irányuló intézkedés ez alapon törvényes rendelkezés híján nem tehető, a birói illetékesség leszállítása pedig alperes által kifejezetten nem kéretett: a birói illetékesség tárgyábani határozat hozatala mellőzendő volt; alperes védekezésében kifogást tesz az óvás szabályszerűsége ellen és pedig első sorban azért, mert az óváslevél nem tartalmazza a váltó hü másolatát; e kifogás azonban el volt vetendő: mert maga alperes a másolat hűsége ellen csupán azt hozta fel, hogy a váltón volt, de kihúzott telepítés a másolaton jelezve nem lett. Miután azonban a váltó lényeges kellékeit nem érintő kihúzott szavak nem létezőknek tekintetnek, ezen nem létező szavak jelzése az óváson létező másolatban felesleges s igy e kifogást figyelmen kivül kellett hagyni. Az óvás szabályszerűsége ellen alperes azt adta elő, hogy alperes jogellenesen törölte a j «pesti hazai takarék-pénztáregyesület» telepes megjelölését és j nevezte meg magát telepesnek: miután azonban alperes felperes tagadásával szemben mivel sem bizonyította azt, hogy a telepes