A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 51. szám - Az örökösödési eljárás köréből

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 51. számához. Budapest, 1896 december hó 20. Köztörvényi ügyekben. Az 1894. XXXI. t.-c. 77. §-a alapján a házasság azon esetre ha a felperes férj nejét elhagyta, a házassági kötelék csak az esetben volna felbontható, ha alperes bírói határozattal az életközösség visszaállítására köteleztetett volna és annak a meghagyásnak indokolatlanul nem tett eleget. A birói békéltetés ezen határozatot nem pótolja. A budapesti kir. törvényszék (1896 március 3-án 6,553 sz. a.) Sch. Károly felperesnek R. Teréz alperes ellen házassági kötele felbontása iránti perében következőleg itélt: Sch. József Károly és R. Terézia között Budapesten, a pesti ág. ev. német egyház lelkésze előtt 18-16. június 20-án létrejött házassági kötelék alperes vétkességéből felbontatik. Közös kiskorú gyermek a házasságból nem származik. Vagyoni követeléseket a felek egymás irányában nem támasztottak stb. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Felperes az 1894. XXXI. t.-c. 77. §. a.) pontja alapján alperes által szándékosan és jogos ok nélkül történt elhagyatása miatt kéri a házassági kötelék felbontását. Tekintettel arra, hogy a keresethez «ü» a. csatolt helyhatósági bizonyitvány tanúsága szerint peres felek 1894. május hó óta élnek tényleg különválva, mikor is a 6,553/96. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt beösmerése szerint alperes hagyta el felperest, az 1894. XXXI. t.-c. 77. §. a.) pontjában megszabott és felperes elhagyásától számítandó 6 hónapot meghaladó idő tehát eltelt; tekintettel továbbá arra, hogy alperes a birói békéltetés alkalmával, mely pedig az idézett törvényszakaszban meghatározott birói határozatnál kevesebb erejű intézkedésnek épen nem tekinthető, a házassági életközösség vissszaállitása iránt hozzá intézett birói felhívásnak eleget nem tett, sem ebbeli mulasztását nem igazolta; tekintettel arra, hogy a perben semmi a felperesnek alperes általi elhagyására jogos okot képező ténykörülmény nem igazoltatott jtekintettel végül arra, hogy alperes a per során kifejezetten kijelentette, hogy felperessel a házassági életközösséget visszaállítani nem akarja és a házasság felbontását ő maga is kéri, hogy tehát minden a házassági életközösség visszaállítását célzó további birói intézkedés nyilván eredménytelen maradna; a felek közt fenálló házassági köteléket, felperes kérelmére, az 1894. XXXI. t.-c. 77. §. a.) pontjában meghatározott rendelkezés alapján, felperesnek alperes által szándékosan és jogos ok nélkül történt elhagyása miatt ugyanazon t.-c. 85. §-a értelmében alperes vétkességéből felbontani kellett. Gyermek a házasságból nem származott és ez okiratilag igazoltatott. Vagyoni követeléseket a felek egymás irányában nem támasztottak, ez értelemben intézkedés szüksége tehát nem forog fenn. A perköltségek, tekintettel a fennálló házassági visszonyra a gyakorlatnak megfelelőleg az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-a alapján a per körülményeihez képest kölcsönösen megszüntetendők voltak stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. június 16-án 3,832. sz. a.) | az elsőbiróság Ítéletét azzal a részbeli változtatással hagyta hely- j ben, hogy mindkét fél vétkesnek mondatik ki, továbbá, hogy az itélet az állami anyakönyvvezetővel közlendő. Indokok: a bontó okul érvényesített elhagyás (1894. 77. §. a. pontjaj, a felbontás alapjául nem fogadható el, mert a kereseti előadás szerint felperes hagyta el nejét és Győrbe ment lakni, e szerint az elhagyás, mint vétkes cselekményben felperes részes, sőt tettes lévén, a H. T. 81. §-a határozott rendelkezése alapján, a bontó okból a házasság felbontását kérni joggal nem bir. Tekintettel azonban arra, hogy a 6,553/96. sz. tárgyalási jegyzőkönyvben felperes a házastársi kötelesség megsértése okából is kérte a házasság felbontását, tekintettel arra, hogy a felbontást alperes is kéri; tekintettel, arra, hogy a békéltetés és különélés eredménytelensége bizonyítja azt, hogy a felek között a házassági viszony teljesen fel van dúlva; tekintettel arra, hogy a felek különélése által a házassági viszony jogalapján van megtámadva és e megtámadás a házastársra kötelességének súlyos megsértését képezi, ebben pedig mindkét fél vétkes (85 §. 2. pont) ez okból az elsőbiróság ítéletét a fentebbi részbeni változtatással helybenhagyni kellett, stb. A m. kir. Curia (1896 október 21-én 4,918 sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s a felek között fennálló házassági kötelék továbbra is hatályában fentartatik. Indokok: Felperes az 1895. évi december hó 5-én megtartott tárgyaláson az 1894. XXXI. t.-c 77. §. alapján kéri a házasság felbontását, mivel neje őt állítólag elhagyta. Felperes ezen állítása azonban magának felperesnek a kereí setben foglalt abbeli beismerésével, hogy ő hagyta el nejét, meg van cáfolva, az idézett §. alapján tehát a házasság annál kevésbbé volt felbontható, mert ha való is volna felperesnek az elhagyásra vonatkozó ujabb előadása, a házassági kötelék csak az esetben volna felbontható, ha alperes az 1894. XXXI. t.-c. 77. §. rendelkezéséhez képest birói határozattal az életközösség visszaállítására köteleztetett volna, s annak a meghagyásnak indokolatlanul nem tett eleget. Minthogy azonban felperes az idézett §-ban előirt eljárást nem vette igénybe s tekintve, hogy a birói békéltetés a fentebb jelzett birói határozatot nem pótolja s minthogy a felek a per során egyéb bontó okot nemcsak nem bizonyítottak, de még csak fel sem hoztak, mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és a felek között fennálló házassági köteléket továbbra is hatályában fentartani kellett. A vevő jogosítva van a vételügylettöl elállni, ha a szakj értök a megvett gépet használatra alkalmatlannak találták; j habár az eladó az adásvételi szerződésben kötelezte is magát a rosznak talált géprészeket ujakkal pótolni. Ez esetben az eladó csak ugy követelheti a szerződés fentartását, ha bizonyitja, hogy az eladott gép nem haszonvehetetlen, hanem csak oly hiányokban szenved, a melyek a szerződés értelmében pótolhatók. A pécsi kir. járásbíróság 1895. évi július hó 2-án 15,402/P. szám alatt H. A. felperesnek M. R. és neje M. M. alperesek ellen 3,000 írt vételár hátralék és jár. iránt indított sommás perében i következő Ítéletet hozott: H. A. felperes 3,000 frt vételár hátraléki tőke és jár. iránti keresetével elutasittatik. Ellenben M. R. és neje M. M. alpereseknek viszonkeresete megállapittatván, köteleztetik felperes alperes részére 712 frt 48 kr tőkét, ennek 1893. évi november hó 14-től számítandó 6% kamatait, 150 frt perköltséget, 16 frt tanudijat és 66 frt 35 kr birói szemle költséget és a megszabandó kincstári ítéleti illetéket 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felperes keresetét az A. alatt csatolt, Villányban 1893. évi június hó 19-én kelt kötlevélre alapítja, a mely kötlevél szerint alpereseknek egy gőzcséplőgép garnitúrát 3,500 írtért eladván, ezen vételárból csak 500 frtot fizettek le, a hátralékos — 750 frtos részletekben fizetendő — 3,000 frttal azonban adóosk maradtak. — A kereset ellenében alperesek azzal védekeznek, hogy az általuk megvett cséplőgépgarnitúra, melynek jóságát és használhatóságát a kötlevél szerint felperes garantirozta, felállítása és működésbe hozatala alkalmával teljesen használhatatlannak bizonyulván be, alperesek azt 1893. évi július hó 15-én felperes rendelkezésére bocsátották. Ezért a felperes által okozott költségek, a birói szemle költsége s a fizetett vételárrészlet iránt viszonkeresetet emelnek. Hogy az alperesnek eladott cséplőgép garnitúra már 1893. évben a megérkezésekor használhatlan volt, az a karlócai kir. járásbíróság által megtartott szemle által megállapittatott; de igazoltatott ezen ténykörülmény az ugyanazon kir. járásbíróság által 1894. évi június hó 11-ik napján felvett jegyzőkönyv szerint kihallgatott T. Gy. K. F. és Sch. J. tanuk vallomásaival is. Hogy alperesek ennek következtében felperesnek rendelkezésére bocsátották a használhatlan cséplőgép garnitúrát, a 2. sz. alatt csatolt levél és J. Gy. vallomása által igazolva van. De hogy a.zon gép teljesen használhatatlan, ugyancsak a karlócai kir. járásbíróság által 1895. évi április hó 28-én és május hó 25-én megtartott birói szemléről felvett jegyzőkönyvek is kétségtelenül bizonyították. Ezen bizonyított ténykörülmények alapján, minthogy felperes a gőzcséplőgép-garnitura jósága és használhatóságaért a jótállást magára vállalta, sőt még az anyag vagy szerkezeti hibákat is, ha azok az első saisonban alperesek által észrevétetnek, kijavíttatni magát kötelezte, ezen jótállási kötelezettség az adásvételi szerzőldés érvényességére felfüggesztő, illetve felbontó feltt'tel gyanánt évén megállapítva, a mennyiben az alpereseknek eladott cséplőgép garniitura nem az üzembeni kezelés közben romlott meg, hanem mint ócska részletekből okszerületlenül összeállított gépgarnitura, már az első felállításának és működésbe vételének kísérletével a szolgálatot megtagadta: alperes vevők a használhatlan s különböző rendszerű és erejű géprészekből összeállított gép vételárának megfizetésére kötelezhetők nem lévén, felperest a 3,000 frt vételárhátralék iránti keresetével elutasítani kellett. Azon felperesi tényállítás, hogy alpereseknek nem látatlanul adta el a kérdéses gépet, hanem csak azután, a midőn az elsőrendű alperes a raktárban megvizsgálta s igy felperest felelősség nem terheli, birói figyelembe vehető nem volt azért, mert a kérdéses gépnek fogyatékossága csak annak használat végetti felállítás és működésbe hozatala alkalmával állapíttathatott meg: a