A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 50. szám - Csemegi Károly a holtkézről

A JOü 365 jon, hanem azért, hogy a birói kar oly elemmel élénkittessék fel, mely elemek a nyilvánossággal való folytonos érintkezésük által az életet és embereket oly bőven tanulják megismerni, hogy erre a birói pályára készülő fiatalságnak, de a birónak sem, soha alkalma nem lehet. Hiszen az ügyvédi kar önérzettel hivatkozhatik arra, hogy az abból kikerült birák jó része ezen karban is nagyobb részt az első helyeket töltik be és mégis aránylag kevés az ügyvédekből lett birák száma még ma is, a midőn pedig az előbbi időkhöz képest óriási haladást tapasztalunk; ennek oka szerintem azonban nem az, mintha az igazságügyi kormány idegenkednék az ügyvédeknek biróvá való kinevezésétől, hanem az, hogy ritka kivétellel a hosszabb idejű gyakorlattal és elismert képességgel biró ügyvédek nem aspirálnak a sanyaruan dotált birói pályára. Itt mindjárt első segélyactiónak tartom az ügyvédek számának apasztására a birói állásnak jobban dotálását, mert habár az angol mintát elérhetlen utópiának tartom is a mi magyar viszonyaink közt, de azt hiszem, hogy nem merész gondolat azt állítani, hogy a mai viszonyok közt való megélhetéshez szükséges minimalis törvényszéki vagy járásbirói összfizetésben 3,000 frtot adni a magyar állam képes lenne ; ezzel nemcsak az ügyvédek számának természetszerű apasztása volna elérve, hanem az is, hogy nem kellene hónapokig várni arra, hogy egy joggyakornoki állás betöltessék s nem kellene bizalmasan a jogi facultások vezetőit az illetékes bíróságok főnökeinek arra kérni, hogy a fiatalságot a birói pályára való lépésre animirozzák. A másik orvosság a mit dr. Várady ur is felhoz, hogy szelid gátemeléssel tereltesék el a fiatalság az ügyvédi pályától s a végből — dr. Várady szerint — a joggyakorlat 5 évre emeltessék fel. Ez utóbbi mód Ausztriában is megteremtette a maga gyümölcsét, mert ugy tudom hogy ott 7 év a joggyakorlat és ne higyjük azt, hogy ott az azóta különben eltörölt numerus clausus eredményezte, hogy pl. Bécsben ma is körülbelül 900 ügyvéd van, tehát a több, szinte kétszer annyi lélekszámmal biró Budapestnél jóval kevesebb ügyvéddel, hogy a Nagyváradnál háromszorral több lélekszámmal biró Brünnben csak 90 ügyvéd van és csak 10-el kevesebb mint Nagyváradon, s a mi legnevezetesebb a körülbelül Nagyváraddal egyenlő lélekszámmal biró Lincben csak 25 ügyvéd van, mindezen eredményeket, a sokkal nagyobb kereskedelmi és ipari forgalommal biró Ausztriában a jogtanulmányi rendszer szigorúbb kezelése és a hosszabb gyakorlat eredményezte. Feltétlenül be kell tehát hoznunk a már évek óta készülő ügyvédi rendtartásba az 5—7 éves joggyakorlatot. Végül még egy, de negatív orvoslásra kell kiterjeszkednem, arra t. i. hogy az ügyvédi vizsgálat előfeltételét képező 3 jogtudományi szigorlat vagyis doctori fokozat feltétlenül fentartandó; mert általában elszomorítónak tartom a visszafejlődést, már pedig feltétlenül visszafejlődés, ha a qualificatió megállapításánál enyhébb kívánalmakat alkalmazzunk, mint a mi eddig előfeltétel volt. Talán azt tapasztaltuk, hogy a doctori fokozat az ügyvédség terén nagy szükségletet idézett elő? Ha azt tapasztaltuk, hogy a doctori gradus niveauja sülyedt, vagy azt, hogy ezen fokozat csak az egyetemeken érhető el — mert ezen két érvet hallottam felhozni — akkor nem az a teendő, hogy az ügyvédséget fosszuk meg a nagyobb színvonaltól, hanem az, hogy emeljük a doctori szinvonalt s ruházzuk fel azon jogi facultásokat is a tudori fokozat adásának jogával, mely jogi facultások — életképességüknél fogva — továbbra is fentarthatók. Nem hiszem, hogy akadna szakbeli kormányférfiu Magyarországon, a ki az ügyvédség ezen tudományos qualificatiojának eltörléséhez hozzájárulna. Belföld. A közigazgatósági bíróság birái. A közigazgatási bíróság elnökének a király W e k e r 1 e Sándort, másodelnökének L u d w i g h Jánost, tanácselnökének Szmrecsányi Jenőt, itélő bírákká pedig Leővey Sándor vallás és közoktatásügyi miniszteri tanácsost, dr. Krajtsik Ferenc, budapesti köz- és váltóügyvédet, Szentkirályi Lajos ítélőtáblai bírót, Bornemissza Bertalan, keresk. ügyi minisztériumi osztálytanácsost, Dékány Mihály, földmivelésügyi minisztériumi osztálytanácsost dr. Vasdényei Géza, szabadkai törvényszéki elnököt, Tóth Dezső biharvármegyei tiszti főügyészt és dr. Moldoványi István köz- és váltóügyvédet és Tolna vármegye tiszteletbeli ügyészét nevezte ki. A tagosítás a határővidéken. Az igaszságügyminiszter a polgárosított magyar határőrvidéken a tagosításra vonatkozó jogszabályok életbeléptetése tárgyában a kir. Curiához, a szegedi és temesvári kir. ítélőtáblákhoz, a fehértemplomi, karánsebesi, pancsovai és újvidéki kir. törvényszékhez rendeletet intézett, melylyel az 1883. évi XXVII. t.-cikk 16. §-ában felhatalmazás alapján a tagosításra (összesítésre) vonatkozólag érvényben levő általános magyar törvényeket és egyéb jogszabályokat a polgárosított magyar határőrvidéken életbe lépteti. A rendelet értelmében a tagosításra vonatkozó törvényeket és egyéb jogszabályokat a polgárosított magyar határőrvidéken az itt fenforgó különleges birtok viszonyok tekintetbe vételével és ezeknek megfelelően kell alkalmazni. A polgárosított magyar határőrvidéken jelenleg vezetett telekkönyvek a tagosítás utáni birtokállapothoz képest át nem alakithatók. Fehértemplom és Pancsova városok területén tagosításnak nincs helye. Az eddig tényleg befejezett tagositási ügyekben hozott birói határozatok és teljesített birói cselekmények, a mennyiben a magyar tagositási jogszabályok értelmében jogerőre emelkedtek, meg nem támadhatók azon az alapon, hogy a tagositási jogszabályok a határőrvidékre eddig kiterjesztve nem voltak. Csemegi Károly a holtkézröl. A magyar jogászegylet egyik minapi ülésén Márkus Dezső dr. törvényszéki biró előadást tartott «A holtkézi törvények Magyarországon»cimmel. Azóta a kérdéshez többen hozzászóltak,most pedig Csemegi Károly fejezte be a vitát magas színvonalon álló előadással f. hó 5-én. A hallgatóság között volt : Teleszky István, Chorin Ferenc képviselők, Vavrikés Manojlovich kúriai tanácselnökök, Dárday Sándor min. tanácsos, Beck, Imi ing és Tóth kúriai birák, V éc se y Tamás, C o n ch a Győző, Sc hwar c Gyula egyet, tanárok dr. S t i 11 e r, T ó t h Gáspár, P a p p JÓZSLf ügyvédek stb. Az előadó mindenekelőtt a holtkéz kérdésének a jogtörténeti oldalával foglalkozott és fölvetette, hogy vajon az 1,351. dekrétum az amortizácionális törvények elseje volt-e ? Számos példa kapcsán bebizonyítja, hogy a középkor magyar törvényei nemzeti jellegük ellenére a középeurópai államok, sőt Anglia törvényeivel való szoros rokonságot mutatnak. Ez annak bizonyítéka, hogy Magyarország a többi európai államok tudományos vívmányai és törvényhozási alkotásai elől nem zárkózott el és a kulturállamokkal való közösséget mindig szükségesnek tartotta. Ép igy volt Nagy Lajos király törvényével is. Ez a törvény ugyanis a Leges Barbarorum és a francia coutumes (szokásjog) mintájára, az ősi birtok fentartását célozta a végrendelkezési szabadság megszorítása utján. Ép ebből kifolyólag Csemegi osztja Márkus Dezső dr. ama nézetét, hogy e törvény ugyan megerősítette az ősiségét, de semmikép sem hozták a holtkéz ellen. Megszorította e törvény általában az öröklött vagyonok szerzését, illetőleg mindenkivel szemben, de nem különösen az egyházzal szemben. A többi magyar idevonatkozó törvények ismertetése után az előadó szinten arra az eredményre jut, hogy a holtkézi törvények még mindig érvényben vannak. Élőadása további során rámutat még arra, hogy a holtkézi törvények közjogi jellegűek, a miből következik, hogy azok soha el nem évülhetnek, mert abszolút szabály, hogy közjogi törvények soha, még akkor sem évülhetnek el, ha azokat hosszú időn keresztül nem is alkalmazták. Hivatkozik e tekintetben Deák Ferenc felirati javaslatára, a melynek leghatalmasabb sarkpontja az, hogy a közjogok bár szünetelhetnek, bár érvényesítésük hosszú időkön át leküzdhetetlen akadályokba ütközik, vagy akár erőszakosan megsemmisíttethetnek, de el nem évülhetnek sohasem. Itt van például a magyar alkotmány, mely semmiféle királynak vagy pápának tetszésétől nem függ. A telekkönyvi jog szempontjából vizsgálja ezután Csemegi a kérdést s utal arra, hogy a holtkézi törvények, épen közjogi jellegüknél fogva, hivatalból veendők figyelembe. Ez okból minden erre vonatkozó telekkönyvi kérelmet hivatalból kell visszautasítani, a mi a publicitás következménye, mely a telekkönyvi intézmény felett uralkodik. Végül rámutat a kúria 63. sz. döntvénye megokolásának helytelenségére, amennyiben a kúria a holtkézi törvényeket elévülés által megszűntéknek nyilvánítja, holott sem ellenkező szokást, sem a gyakorlattal való felhagyást kimutatni nem lehet, mert az 1848 : XV. t.-cikk Nagy Lajosnak 1351. évi törvényével szemben törvények összeütközését (collisio legum) jelenti. Csemegi dr. fejtegetéseit igen élénk tetszéssel fogadták. Irodalom. Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyüjteménye. (A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szerkeszti dr. Fayer László I. kötet.) A nagy idők nagy emlékét idézi íel az előttünk fekvő kötet. A mindennapi élet monoton sivárságába, belevegyül egy hang a múltból, megszólalnak a nemzeti közélet azon kiváló alakjai, akik jogot akartak alkotni ez országnak, nem azért hogy legyenek paragrafusok, melyekre a biró ráhúzhassa a concrét esetet, hanem azért, hogy mindaz a mit nemesnek és szépnek elismert a müveit Európa, mindazt a mi nemesebb emberi érzés, törvénykönyv alakjában hagyják az utókorra. S azok akik a bűnözőben csakis a társadalom ellenségét látják, meglepve fogják az 1843. büntetőjogi javaslat anyaggyüjteményét lapozni, nem a bűnös áll szemük előtt, hanem a tévedő j ember, nem a hóhér, hanem a jogállam, amely a jogrend megóvása mellett, lehetőleg vissza kívánja vezetni az embert oda, a hol magas rendeltetése szerint állania kell. Az 1843-iki az első javaslat, mely szakítani mert a halálbüntetéssel, mely elejti a büntetésminimumok megszabását. S azon elvek legtöbbje, mely most novella alakjában készül megvalósulni, fel van véve az 1843-iki javaslatba. A halálos kimenetelű párbajnak a szándékos emberöléssel való egyenlő büntetése, a tettleges becsületsértésnek magas fogházbüntetéssel való sujtása, a gyilkossság, szándé-