A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 50. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére

A JOG 363 heti; a 239. §-a pedig felhatalmazza a bíróságot, hogy az előtte folyamatban levő pereket közös tárgyalás és eldöntés végett egyesíthessen. 5 Igaz, hogy a bíróság, a mennyiben célszerűségi okokból azt szükségesnek találja, az előtte folyamatban levő pereket egyesíteni fogja, hogy ha azok ugyanazon ténybeli és joei alapon indíttattak. 8 1 De az 1893. XVIII. t.-c. életbeléptetése óta, mely a perek egy esi tésé t ki fej eze 11 e n megengedte, aligha íordult elő eset, hogy valamely bíróság különböző személyek között nem ugyanazon, hanem csak hasonnemü ténybeli és jogi alapból eredő követelések iránt folyamatba tett pereket egyesítette és ezzel az eljárást minden perjogi előnyre való kilátás nélkül csak complicálta volna. A tervezet 78. ^-a megfelel a német bírod. pts. 56. §-ának; magyar fordítása azonban nem egészen sikerült, mert alnémet bír. prts. hivatkozott szakasza igen helyesen oldja meg az alanyi halmozottság kérdését akkor, a midőn annak feltételéül egyfelől azt szabja meg, hogy a felek a pertárgyát illetőleg legyenek jog közösségben (in Ansehung des StreitgegenstandesinRechtsgemeinschaftstehe n),másfelől pedig megköveteli, hogy nem lényegileg, hanem teljesen ugyanazon ténybeli és jogi alapon álljanak (aus demselben thatsáchlichen und rechtlichen Grundé berechtigt oder verpflichtet sind). Nehogy a helytelen forditás zavarólag hasson, a szakasz ennek megfelelőleg helyesbítendő. A 79. §. ugyancsak azonos a német bír. prts. 57. §-ával, csakhogy a szakaszban contemplált alanyi és tárgyi halmozottság megengedhetőségét mellőzendőnek tartjuk, mert abból, hogy több felperes pusztán a hasonnemü, de mégis különböző és különálló ténybeli és jogi alap fenforgása mellett jogosítva legyen különböző és nem mindegyik felperessel szemben kötelezettségben álló alpereseket egy keresetben perbe vonni, csakis perjogi hátrány keletkezhet. Teljesen elégséges a tervezet 133. §-ában contemplált tárgyi halmazat. Mert, hogy többet ne említsünk az egyes, ugy fel mint alperes pertársak külömböző cselekménye a midőn mindegyikük másmás támadó és védő eszközöket használhat és viszont az ellenfél is mindenik ellen más-más támadó vagy védő eszközöket érvényesíthet, vagy mulasztása (80. §.) a különböző természetű kifogások, a perköltségek mikénti viselésének kérdése, hozzávéve még a részitéleteket is, oly nehézségeket gördítenek a gyors és alapos igazságszolgáltatás elé, hogy az ily, habár némelig korlátolt pertársi egyesülést javaslatba hozni alig lenne indokolt, ha csak nem akarjuk a bíróságot azzal is terhelni, hogy kénytelen legyen legtöbb esetben az alanyi és tárgyi halmozottságu keresetek külön tárgyalását elrendelni. A pereknek ily — esetleg monstruózus módon — leendő egyesithetése mellett célszerűségi okok nem szólhatnak, hanem az tisztán csak statisztikai szempontból bir fontossággá I, a mennyiben ez által a perek száma mesterségesen apasztatik a nélkül, hogy a bíróság érdemleges munkája kevesbittetnék, vagy pedig egyszerüsittetnék .— Miért is a 79. §. egészen kihagyandó. 80-81. §. A pertársak egymásközti viszonyát a tervezet ezen szakaszai helyesen szabályozzák akkor, a midőn az 1868: LIV. t.-cikknek a pertársak csatlakozása ficti ójára alapított 112. §-át teljesen mellőzi, és helyette a pertársak perbeli önállóságát emeli kellő érvényre a kivételes elbánást igénylő viszonyok méltatásával. Helytelen azonban azon újítás, mely a szakasz indokolásában nyer kifejezést, és a pertársak perbeli önállóságának védelmezésében annyira megy, hogy még azt is megengedhetőnek tartja, hogy a pertársak magukat közös meghatalmazott által képviseltetni nem tartoznak. Nem az egy keresettel perbevont alperestársaknak ebbeli jogát vonjuk mi tagadásba, mert hiszen ezek a jeleniegi perrend szerint is külön képviseltethették magukat, hanem vitatjuk azon dispozició helytelenségét, mely az 1868. évi LIV. t.-c. 64. §-ának a íelperestársak perbeli egységességére vonatkozó, célszerű intézkedésével ellenkezik. Elismerjük, hogy ezen rendelkezés a 79. ^természetes folyománya, mert ott, ahol a pertársakká egyesült felperesek érdekei különbözők lehetnek, az ily korlátozás semmikép se indokolható. Ez azonban csak egy okkal több arra, hogy a tervezet 79. §-a egészen kihagyassék. Mert hova vezetne a gyakorlati jogi életben az, ha a felperes társak még azon esetben sem volnának kötelesek magukat egy közös ügyvéd által képviseltetni, a midőn a per tárgyát illetőleg jogközösségben vannak, vagy pedig teljesen ugyanazon ténybeli vagy jogi alapon állanak ? Vájjon összeegyeztethető lenne-e ez az annyira hangoztatott olcsó igazságszolgáltatás azon egyik kiváló érdekével, hogy a processualis eljárás minél egyszerűbb legyen és a peres kérdések legalább mesterségesen, a törvény sanctiója mellett össze ne bonyolittassanak és a munkával különben is tulhalmozott bíróságok helyzete a tárgyalások rendjének complicálásával ne nehezíttessék ? Márpedig az kétségtelen, hogy a contemplált szakasz életbeléptetésével nem csak az első folyamodásu, hanem a >elebbviteli biróságoknál is előfordul azon és akkor perrendszeru állapot, hogy a bíróságnak nemcsak több alperesi, de több felperesi meghatalmazottal is kellenetargyalni,sőt mindegyikének felebbezése és egyéb jogorvoslatára is figyelemmel lenni. Váljon szükséges-e ez okvetlenül, a midőn 30 évi tapasztalat az ellenkező mellett tesz tanúságot? S vájjon minő jogcímen jut az alperes fél ahhoz, hogy oly esetekben is, a midőn a felperes társak érdekei nem külülönbözők, a midőn a per tárgya a felperesként fellepő felek között közös, azok mindegyikének dijait és költségeit megtérítse, a mennyiben külön meghatalmazott ügyvéd által képviseltetik magukat ? Mert törvény alapján feljogosítani a feleket arra, hogy a perben önálló félként szerepelhessenek, külön képviselőt yallhassanak s azután a meghatalmazott képviselő dijai és költségeiben az ellenfelet — a mikor annak helye van — el nem marasztalni, az talán szintén nem lenne jogos intézkedés. Az 1868. évi LIV. t.-c. 67. §-ának rendelkezése tehát fentartardó lenne és pedig nehogy egyes bíróságok a törvény szavainak ezután is oly magyarázatot adhassanak, hogy ezen rendelkezés csak a keresetre vonatkozik, azon határozott kijelentéssel, hogy a felperes társak magukat csakis egy közös megbízott ügyvéd által képviseltethetik, mert azon kérdés eldöntése, hogy a per tárgyának közössége esetén jogosítva van-e a felek egyike, vagy azok egy része is perrel fellépni, nem a perjog, hanem inkább a magánjog keretébe tartozik és ott nyer helyes megoldást. III. Fej e z e t. Harmadik személyek részvéte a perben. 86—88. §. A mellékbeavatkozásnak az lévén célja, hogy a pernek valamelyik fél javára leendő eldöntését elősegítse, a beavatkozó tehát a periratban előadja azt is, hogy melyik fél javára avatkozik a perbe. Bizonyára legritkább esetek közé fog tartozni az, hogy a beavatkozó visszautasítását azon fél kérje, a kinek javára a mellékbeavatkozás történik. De a mig egyfelől ennek dacára célszerűnek mutatkozik a visszautasítás kérelmezhetését azon félnek, a kinek érdekében a beavatkozás történik, megengedni, nehogy akarata ellenére a beavatkozó minden alapos ok és érdekeltség nélkül a pert elhúzhassa, époly szükséges ismét másfelől azt is megakadályozni, hogy az ellenfél, a ki a beavatkozástól a pernek reánézvekedvező kimenetelét félti, az ügynek befejezhetését az alaptalan visszaút asitási kérelemmel hátráltassa, különösen akkor, a midőn neki, mint alperesnek legtöbb esetben a per mielőbbi befejezése nem igen áll érdekében. Mind a két érdeket szem előtt tartva, célszerűnek mutatkozik a visszautasítás kérelmezhetésének kérdését olykép szabályozni, hogy a visszautasítást csakis felperes és azon fél kérelmezhesse, a kinek érdekében a beavatkozás történik. Tekintve már most a beavatkozás célját, mely a védelem elvállalása illetve annak elősegítésében áll, nem találjuk a 86. §. azon rendelkezését sem megfelelőnek, mely szerint a mellékbeavatkozásnak a per bármely szakában, annak jogérvényes eldöntéséig helye van. Csak természetesnek tűnik lel, hogy a beavatkozással a kivánt célt csak addig lehet elérni, a beavatkozás sikerrel csak addig történhetik, mig a perjogi szabályok szerint az előterjesztett védelem a per eldöntésénél még figyelembe vehető. De vájjon mily joghatálylyal birhat a mellékbeavatkozás, mely a perorvoslattal kapcsolatban is történhetik, ha a meghozott Ítélet ellen c s a k f e 1 ü 1 v i z s g á 1 a t i ké r e 1 e m n e k v a n helye, vagyis csupánajogkérdés eldöntéseforoghat szóban? Az ily beavatkozás már sikerre nem vezethet, és azért a 86. §. ennek folytán következőképen lenne szövegezendő. «A mellékbeavatkozás ugy az elsőmint a felébbviteli bíróság előtti eljárásban — kivévén, ha az ítélet ellen csak felülvizsgálatnak van helye — egész az itéletmeghozataláigaper bármely szakában beadható. 90. §. Ezen szakasznak a perbehivás idejére vonatkozó része szintén a fentebbiek szerint módosítandó. 9M\ A laudatioauctoris intézményének a perrendtartásba leendő felvétele a gyakorlati élet követelményének teljesen megfelel. Az erről rendelkező 93. §. második bekezdésében megadja alperesnek ama jogot, hogy az elődkép megidézett személylyel szemben a kereseti követelésnek eleget tehessen, ha az elődkép megidézett harmadik személy ebbeli minőségét kétségbe vonja, vagy nem nyilatkozik.