A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 48. szám - A csödtömeggondnokságról. 1. [r.]

348 A JOG a törvény idevágó szakasza szinte nem más mint theória; mert a bíróság engem kérelmemmel elutasított, indokolván, hogy ha a leszármazók kérik a csó'döt, a csó'd feltétlenül elrendelendő. Ezt aszót «feltétlenül* oda magyarázván, hogy eló'leges költségek letétele nélkül — vagyis igy feltétlenül — mondandó ki a csó'd: nekem tehát előleg nem járhat. — Holott a törvény szelleméből az következik, hogy a csődöt azon esetben előleges tárgyalás nélkül — ily módon feltétlenül — kell elrendelni. Felebbezésnek helye nem lévén, mit ér az én meggyőződésem, vagy létezhető tudományom, — a birói határozat az irányadó, — tehát vagy el kell fogadni a csődöt és esetleg reáfizetni, vagy vissza kell utasítani és a t.-cikk iró ur szerint minden korrekt eljárás és az ügyvédi pályán eltöltött hosszú becsületes munkásság dacára fegyelmi eljárással megbélyegeztetni; sőt el is ítéltetni. Tán be is záratni. No ja! A mint lentebb emlitém, voltam már oly szerencsés helyzetben is, hogy a nekem jutott csődből még a készpénzkiadásaim sem térültek meg. Hogy tényleg a csődre reáfizetnem ne kelljen, az összes készpénz követelésem felszámítása és mindnyájának igazolása mellett arra kértem a t. bíróságot, hogy a százezrekkel rendelkező csődöt kérő hitelezőt kötelezze készpénzkiadásaim megfizetésére. Ennek az eredménye az lett, a bíróság ugy vélte, hogy igazolt kiadásom egy része nem volt szükségszerű kiadás — azt nem állapította meg, — tehát csődömre készpénzt fizettem reá, munkám dijjazásáról természetesen szó sem lehetett. Tény, hogy az ügyvéd hivatalból köteles a bíróság előtt is vagyontalan perlekedőket képviselni; de ezen tisztet az ügyvédi kamara osztogatja és sorrendet is tart. Mig a bíróság a gondnoksági és e fajta ügyekben sorrendet nem tart, sok ilyen szegény jogos képviselet — vagyis ingyen munka — jut egy-egy ügyvédre, mig sok másra egy sem. Itt legalább mégis meg van az a sovány vigasztalás, hogy ezekre készpénzt reáfizetni nem kell. Helytelen eljárás volna, ha a tömeggondnok kirendelésénél sorrend tartatnék? Egy kicsit bajos a dolog az igaz; de a mai állapot sem helyes ám! A mint veszem észre, mindenütt foglalkoznak ezzel a kérdéssel, tehát általánosságban beszélhetek. Igaz, hogy a csődbíróság van jogosítva és köteles is tömeggondnokot kinevezni, higyjük el, hogy ez is hatalom. Hatalomnak akkor hatalom, ha monopóliumként gyakoroltatik. Ez a hatalom is megmaradhatna a bíróság kezében és a törvényhozásnak sem kellene a törvényt megváltoztatni és mégis lehetne a dolgon azt hiszem sok tekintetben javítani. Minthogy a csődbiztos a tömeggondnok mellett, a kellő ellenőrzés elmulasztása miatt vagyonilag szintén má- odsorban felelőssé tehető, a bíróságnak maga iránti kötelessége abban áll, hogy a kinevezendő tömeggondnok elsősorban erkölcsi, másodsorban anyagi tekintetben bizalmat nyújtson; de a bizalom nem keresi feltétlenül a vagyont és a vagyon létezése nem szüli a bizalmat, kétségtelen azonban, hogy a vagyon létezése a biztonságot szüli. A legszegényebb ember számtalanszor a legnagyobb bizalomra méltó, a ki pedig a bizalomnak meg nem felelt, az mellőzendő A mai nap előforduló csődöket a leggyengébb ügyvéd is képes lebonyolítani. Legjobban tudja maga a bíróság, hogy egy befejezett csődben mekkora munkát végzett és minő hasznot hajtott a tömeggondnok a hitelezőknek és mindezért dij címén mit kapott,—figyelembe veendő még ehhez, hogy ugyanazon volt tömeggondnok hány ingyenes gondnokságot látott el, — erről lehet egy kimutatást vezetni. A biróság úgyis bent van a statisztika vezetésben, ezzel az egygyel több, már ugy sem tesz nagy különbséget. Ennek alapján aztán minden arra a fentiek alapján jogot formálható önálló ügyvédet egyenlően és egyformán kell részesíteni «a hatalmi áldásban*; akár kor, akár betűrendben. De fő különösen az, minthogy az igazság istenasszonyának bekötve lévén a szeme, hogy a birói széken ülve a rokon és az ellenszenvet félre kell tenni! Lehet-e a csődbiztosnak előre megmondani, hogy melyikből lesz jó csőd? Feleletem, hogy igenis körülbelül .eglehet mondani. Merem állítani, hogy a t. biró ur meg tudná mondani, hogy a kettő közül melyik csőd hozhat többet a tömeggondnoknak: a t. biró ur lakóvárosában a fő téren egy bejegyzett ismert nevü nagy cég megy csődbe, —ez-e, avagy egy teljesen ismeretlen nevü ismeretlen utcában levő, vagy egy falusi szatócs csődje ? Már én, habár a t. biró ur lakóhelyén ismerős nem vagyok, de azért mégis bejegyzett kereskedő csődje mellé állanék! Ha azután ugyanazon csődbiztos és ugyanazon tömeggondnok rövid idő alatt a fenti példához hasonló bejegyzett cégű csődökhöz jut, azt hiszem egész jogosan tárgyalhatja ezt a dolgot az ügyvédi kar; de különösen az, ki egyáltalán nem kapott, avagy a ki csak a rosszból vette ki a részét. Az ügyvédi kar nem renitens elem, nagy része általában igen sokat eltűr, sok ha kell megtagadja függetlenségét, önállóságát; a perköltséget megállapító kezet járszalagot vezető kéznek nézi (már természetes, hogy tisztelet a kivételnek). Es ez a tekintetes törvényszéki biró urnák nem elég, még be is akarja őket csukatni; mert ingyen munkát teljesíteni és arra még reá is fizetni nem akarnak! Na nekem már az is sok!! Dr. Krisanich József ügyvéd. Kaposvárott. II. A Jog í. é. 39. számában a fentebbi cim alatt egy cikk jelent meg, mely cikk személyemre vonatkozik, azért tehát kérem a tek. szerkesztőséget, hogy engedje meg, miszerint b. lapja hasábjain arra retlectálhassak. A cikk ugyanis némi helyreigazításra szorul, a mi miatt kénytelen vagyok a felhozott eset száraz tényállását előadni. A m.-szigeti kir. tszéknél s azt hiszem az ország más törvényszékénél is az a szokás, hogy a csődtömeggondnokok kinevezésénél a betűszerinti sorrendet követik. A szigeti kir. törvényszék ezen sorrendtől azonban néha, a midőn nagyobb csőd nyittatott, — eltért. így történt ez a huszti kir. jbiróság területén előfordult két nagy csődnél is, a mikor a törvényszék olyan ügyvédeket nevezett ki, a kikre a betűszerinti sorrend nem következhetett, s mellőzte azokat s közöttük csekély személyemet, a kik e sorrendben következtünk volna. A mikor ismét apró csődök következtek, a törvényszék a sorrendet, elismerem, újra betartotta. Minthogy törvényeink a csődtömeggondnokok kinevezését a törvényszékekre bizzák, a mely eljárását indokolni nem köteles, a sorrend mellőzését nem kifogásolhattam, mind a mellett azt tartottam,hogy ha a törvényszékegészen tetszése szerint osztogathatja a tömeggondnokságokat, az ügyvédektől sem tagadható meg méltányosan az, hogy a nekik nem tetsző csődtömeggondnokságokat el ne fogadják. A mikor tehát a biróság engemet nevezett ki csődtömeg gondnokká, előbb meggyőződést szereztem arról, hogy a csődvagyon fogja-e fedezni az én hirdetményi, leltározási és utánjárási költségeimet? S a mikor azon meggyőződést merítettem, hogy e csődnél a kiadásokat kockáztattam, bejelentettem a csődbíróságnak, hogy a hirdetményt csak az esetben tétetem közzé, ha a csődöt kérők a költségeket előlegezik. A biróság erre engemet a csődtömeg gondnokságtól elmozdított, s az ügyvédi kamarát megkereste, hogy ellenem fegyelmi vétség miatt vizsgálatot indítson. Ez a tényállás, a melyből látható, hogy eljárásom ez esetnél nemcsak correct volt, de a törvénybe sem ütközött. Nem ütközött annyival inkább sem, mivel a csődtörvény 90. §-a értelmében a hirdetmény hírlapi közzétételéről a biróság gondoskodik. E szakasz nem magyarázható oda, hogy ezen gondoskodás a tömeggondnokra hántandó át, mert ez esetben e szakasz ugy szólana, hogy a biróság a hirdetmény közzétételére a csődtömeggondnokot utasítani köteles. Én tehát semmi törvényt nem sértettem meg, a mikor a hirdetmény közzétételét megtagadtam, de a törvényszék járt el szabálytalanul, a mikor e miatt engem a tömeggondnokságtól elmozdított. Abban' igazat adok a t. cikkíró urnák, hogy a csődtömeggondnokok kinevezése, mint magát igen szépen kifejezi, a törvényszékek discretionális jogát képezi. Ez a jog azonban kötelességei is jár, azon kötelezettséggel, hogy ezen jog pártatlanul gyakoroltassák. Erre a pártatlanságra nem kellett a törvénynek a bíróságot utasítania, mert kell, hogy a bíróságoknak elválaszthatlan tulajdonsága legyen az igazságosság, és a pártatlanság ugy az ítéletek hozatalánál, mint a csődtömeggondnokok kinevezésénél, vagy bárminemű intézkedésénél, tehát azzal a szép discretionális joggal élni oly módon kell, hogy az ethikailag kifogásolható ne legyen. A kegyeket a magasabb politika szempontjából a kormányhatalom osztogathatja, de a biróság minden tényének az igazságosság és méltányosság jellegét kell magán viselnie. Ha a biróság ugy találja, hogy valamelyik ügyvéd a csődtömeggondnokságra nem alkalmas, kétségtelenül joga van az ilyet mellőzni, de az arra alkalmasok közt egyiket vagy másikat megkülönböztetni, véleményem szerint nem helyes, és még helytelenebb az, hogy azt a kit már egy csődtömeggondnokságra érdemesnek és alkalmasnak nem tartott, egy más alkalommal már alkalmasnak találjon csak azért, mert csődvagyon épen nincs, vagy csak alig van. Nem ismerem az okokat, a melyek a csődbíróságot arra indították, hogy a sorrendtől, a melyet maga állapított meg, eltérjen, de hiszem, hogy azon okok eljárását igazolni képesek. A t. cikkíró ur fájlalja az ügyvédi kamara azon határozatát, melylyel ellenem a fegyelmi eljárást megszüntette. Ugy gondolom, hogy az a határozat igen jól és szépen volt megindokolva s helyességét a vádhatóság is belátta, mert az ellen nem felebbezett. De hiszen nincs is annak itt tere, hogy az ügyvédi kamara határozatát védelmezzem, mert szerény nézetem szerint helytelen dolog lenne egy erkölcsi testület határozatát pro et contra vita tárgyává tenni. A cikkben felhozott, a csődtömeggondnokságok mikénti osztogatására vonatkozó indítványra, bár az a kritikát ki nem állja, nem válaszolok, mivel csekély személyem ez ügyben nagyon is exponált helyzetben van, de azt hiszem, hogy arra e lap t. olvasói közül az érdekeltek csoportjából valaki bizonyára retlectálni fog. Török Elemér ügyvéd. Huszton.