A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 47. szám - A szavatosságról az állatvásárlásnál

188 A JOG De a helyi viszonyok sem szolgáltak akadályul, mert habár a kérdéses ut, a melyen haladva lovai közé vágott, lejtősen lefelé haladó, mégis az ut esése oly annyira csekély, hogy az alig figyelembe vehető; vádlott az elhalt mezőőrrel való találkozásakor megállíthatta volna a lovait. Mindez a helyszíni szemlével és a sértett mezőőrnek még életében adott előadásával van bizonyítva. Igazoltnak is tehát az vehető, hogy a lovak azért mentek vágtatva, mert vádlott közibük csapott. Kétségtelen ezen adatok szerint, hogy vádlott szénát lopott, s mert a hites mezőőr az elhalt O. Imre észrevette őt és megállította, hogy zálogot kérjen tőle: meg nem állott, zálogot nem adott, hanem, hogy a lopott szénát megtarthassa, a lovak közé csapott, elvágtatott és a mezőőrt elgázoltatta; hogy továbbá a mezőőr ennek következtében súlyos testi sérüléseket szenvedett, melynek okozója vádlott volt; végül kétségtelen a vádlottnak bűncselekménye és az annak következménye közötti oki összefüggés, ezekből folyóan kétségtelen a vádlottnak bűnössége is. Ezek után eldöntésre marad a vádlott cselekményének minősítése. A magy. btö törvény taxatíve sorolja és minden kételyt kizáróan állapítja meg azokat a cselekményeket, a melyek a rendelkezései alá esnek. Ezt a törvényt követően alkotott 1891. XII. t.-c. a mezőrendőrségi kihágásokat szabályozza s annak 93. §. a) pontja szerint a földtől el nem választott 60 korona értéken alóli terméknek a mezőről való ellopása, — de akkor is, a menynyiben a btk. 336. §-a esetei fenn nem forognak — mezőrendőri kihágást képezvén, adott esetben is annak a jelensége látszik fenforogni, de csak addig, mig a szándék mezőrendöri hihágásra irányult, azontúl a btk. rendelkezései az irányadók. Világos ez magából az idézett t.-c. megállapításából, mely szerint a mennyiben a btk. 330. §. jelenségei forognak fenn, mezőrendőri kihágásról szó sem lehet. Már most, ha tekintetbe vesszük, hogy a m. btk. szabványaiban vezető fonalul jelentkezik az az elv, hogy, a mennyiben súlyosabb beszámítás alá eső cselekmény jelenségei fenn nem forognának, alkalmazandók a btő. törvények enyhébb beszámitásu rendelkezései: törvénynél fogva áll elő az az elv is, hogy a kisebb betudásu cselekmény akkor és addig esik enyhébb minősítés alá, a mikor és a meddig súlyosabb cselekmény jelensége nem mutatkozik: adott esetben vádlottnak a ténykedése a mezőrendőrségi kihágás tényálladékát teljesen felül haladja. Mert a kiderített adatok szerint vádlott K. Sándornak az volt a szándéka, hogy a vádlott gazdáját, B. Györgyöt, a ki, a midőn vádlott nála szolgálatban volt, állítólag 7 frtot a fizetéséből lefogott, meglopja; volt tehát motívuma is, a miért bűnös tettet szándékolt és vitt véghez a volt gazdája ellenében; mert a széna idt gen ingó dolgot képezett, s az áHitólag 7 frt szolgálati bérének visszatartása megtorlásaként jogtalanul tulajdonította azt el a vádlott, mert nem elégedett meg a széna ellopásával, hanem, hogy azt megtartsa, erőszakot használt a mezőőr ellen, mert tetten kapatva, elmenekült, s midőn a szolgálatát teljesítő hites mezőőr megállította, lovai közé csapott, elvágtatott és a mezőőrt elgázoltatta; mert azért nem állott meg, hogy zálogot ne adjon és a lopást tényleg véghez vigye; mert ugyané végből a mezőőr ellen, tudva, hogy ha meg nem áll, azt elgázoltatja: súlyos testi sériést követett el; szándéka tehát ugy a jogtalan eltulajdonításra, mint a súlyos testi sértésre nézve kétségtelenül megvolt, mert ha akkor, a midőn a mezőőr első izben intézte hozzá a felszólítást, követi el vádlott a cselekményét és akadályozza meg a mezőőrt szolgálati kötelessége teljesítésének végrehajtásában: abban a hatóság elleni erőszak ismérvei lettek volna; igy azonban, miután már birtokában volt az eltulajdonított tárgy: abban a rablás alkatelcmei állapithatók meg; s mert mindezek a vádlott K. Sándor ellenében bizonyítva vannak: cselekményét a btk. 335. és 349. §§. 2-ik pontjában meghatározott rablás bűntettének minősitetle a biróság s vádlottat a miatt mondotta ki bűnösnek. A büntetés mértékének kiszabásánál azonban tekintettel vádlottnak büntetlen előéletére, fiatal korára és értelmi képességének alacsony fokára a cselekményére állapított büntetésnek a legkisebb mértéke is iránytalanul súlyosnak mutatkozván: a btk. 92. §-ának alkalmazása találtatott indokoltnak. Mert vádlott bűnös: ennek törvényes következménye, hogy ugyan ő az időközben elhalt sértett mezőőr jogutódai részére kártérítésben és az állampénztárnak a bűnügyi költségek viselésében is marasztaltatott. A bűnügyi költségek azonban, miután vádlottnak csak állítólag 100 frt összegű árvatömege van és kártérítésben is marasztaltatott: kielégítési alap hiánya miatt egyelőre be nem hajthatók stb. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1896. július 2-án 2,161. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletét részben megváltoztatja, K. Sándor vádlottat a terhére elsőbiróságilag megállapított rablás büntette helyett, a btkv. 301. §-ba ütköző és a btkv. 303. §. szerint büntetendő súlyos testi sértés bűntettében mondja ki bűnösnek és ezért a btkv. 303. §. alapján a mai naptól számítandó egy év és hat havi börtönre ítéli; ebből azonban az 1895. augusztus 2-tól a mai napig vizsgálati fogsága által nyolc hónapot kitöltöttnek vesz, egyebekre nézve a felebbezett Ítéletet helybenhagyta. Indokok: a vizsgálat adatainak megfelelő s a tényállással ellentétben nem álló, a kir. Ítélőtábla által is elfogadott elsőbirósági ítélet indokolása mellett a vádbeli cselekmény minősítésére { nézve és a büntetés tekintetében is a kir. törvényszék Ítéletét ' meg kellett változtatni azért, mert a btkv. 345. §-a azon esetben tekinti rablásnak a lopást, ha a tetten ért tolvaj a lopás jéghez vitele, vagy a lopott tárgy megtartása végett használt erőszakot vagy fenyegetést; azon esetben pedig, midőn a tolvaj menekülés céljából nyul erőszakhoz, az idézett szakasz köréből ki van zárva. A jelen esetben kétségtelenül megállapítható, hogy a vádlott által nem is a lopás elkövetése helyén használt erőszak oly természetű volt, melylyel csupán saját menekülését akarta elérni. Ugyanis a sértett mezei csősz O. Imre a vizsgálat során eskü alatt tett vallomásából nyilván kitűnik, hogy ő K.^ Sándor vádlottat akkor, mikor, ez a B. György földjén levő szénájából egy rudast a szekérre felrakott, észrevevén, , feléje közeledett s midőn ezt a vádlott látta, hazafelé indult. O, t. i. a sértett egy rövidebb uton a vádlott elébe került s egyik lovának a kantárszárát megfogta, de vádlott az erős két lónak közéje vágott, minek következtében a lovak megvadultak és a csőszt maguk alá döntötték, őt elgázolták ; miáltal hosszú ideig tartó gyógyulást igénybe vett testi sértést szenvedett ; ezekből folyólag azon körülményt, hogy vádlott az erőszakot a lopás véghez vitele végett használta volna, kizártnak kell tekinteni. Tekintve most már, hogy vádlott a mezőről 60 koronán aluli értékű szénát lopolt, ez a cselekménye az 1894. évi XII. t.-c. 93. §. a) pontja alá eső mezőrendőri kihágást képez és miután B. György káros a tekintetben panaszt nem emelt, vádlottat ezen cselekménye miatt elitélni nem is lehet. Minthogy azonban vádlott akkor, mikor a sértett a lovak elé állott, a lovakat nem állította meg, hanem a sértetten keresztül hajtott, a vádlottnak ezen ténykedése kétségtelenül a csősz szándékos megsérelmeztetésére irányult és minthogy az orvosi vélemények szerint a sértett hoszu ideig beteg volt, sőt az egyik lábára nyomorék lett, a büntetést a btk. 303 §. alapján az elsőbiróság Ítéletében felhozott enyhítő körülmények figyelembe vételével a jelen ítélet rendelkező része szerint kellett kiszabni stb. A m. kir. Curia (1896. szept. 10-én 8,073. sz. aj. Tekintve, hogy O. Imre mezőőr saját vallomása szerint nem azért akarta feltartóztatni váilottat, hogy ennek kocsijáról a lopott bükkönyt elvegye, hanem azért, hogy tőle zálogot vegyen s ehhez képest miután a mezőőr akarata nem volt arra irányozva, hogy vádlottat a lopott dolog elvitelében akadályozza, vádlottnak sem kellett, sőt nem is lehetett erőszakot használni a végett, hogy a lopott dolgot megtarthassa és elvihesse. Tekintve, miszerint a vádlott is azt vallja, hogy ő ijedtségében nem gondolt egyébre, mint arra, hogy maga meneküljön, annálfogva a bizonyítékul szolgáló adatok szerint a mezőőr elgázoltatása és súlyos testi sértésére nem a lopott dolog megtartása céljából követtetvén el, ezen esetben a btk. 345. §-ba ütköző rablásnak tekintendő lopás tényálladéka fenn nem forog s az elsőbiróság által megállapított minősítés el nem fogadható. Miután azonban vádlottnak azon cselekményében, hogy az általa ismert (). Imre felesketett mezőőrt, midőn ez őt a mezei lopás miatt megzálogolni akarta, ezen hivatalos eljárásában erőszakosan akadályozta és súlyosan megsérelmezte, a másodbiróság által megállapított súlyos testi sértés bűntettén felül a btk. 165. és 166, §-aiban meghatározott hatóság elleni erőszak büntette is fennforog, annálfogva a minősítés és a büntetés kiszabására nézve az elsőbiróság ítélete egészben, a nagyváradi kir. ítélőtábla ítélete pedig részben megváltoztattatik s vádlott K. Sándor az utóbbi Ítéletben meghatározott súlyos testi sértés bűntettén felül a btk. 96. §-a szerint a 165. és 166. §-ba ütköző hatóság elleni erőszak bűntettében is bűnösnek mondatik ki s ezekért a btk. 165., 303., 96. és 99. §-ai alapján összbüntetésül a mai naptól számítandó 2 (két) évi börtönre és a 169. §. értelmében három évi hivatalvesztésre Ítéltetik; börtönbüntetéséből a vizsgálati fogság által tizenegy (11) hónap kitöltöttnek vétetik; egyszersmind az alsóbirósági Ítéleteknek a kártérítésre vonatkozó rendelkezése akként helyesbittetik, hogy miután az időközben elhalt sértett O. Imrének a 45. n. sz. iratok szerint özvegye nincs, a 110 frtban megállapított kártérítési összeget a vádlott az O. Imre örököseinek tartozik megfizetni stb. PALLA8 RÉSZVÉNYTARaASÁO NYOMDÁJA BUDAPESTEN Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Sonnenfeld és tsa e. Szvinica, karánsebesi tszék bei dec. 31. félsz. 1897. jan 26. csb. Kelemen András, tmg dr He^yesi Benő. — Neumann Adolf e, Győr, győri tszék, bej. dec. 21. félsz. 1897 jan. 12. csb. Sipos László, tmg. dr. Reichenfeld Zsigmond. — Kremer Fülöp e. Nagy-Becskerek, nagybecskereki tszék, bej. dec. 12. félsz dec 28. csb. dr. Selymesi Sándor, tmg. Dimitrievits György. — Bornstein Miksa e Tolna, szegszárdi tszék. bej. á897. jan. 28. félsz, febr 18 csb ifj. Lávody Albin, tmg. dr. Müller Ferenc. - Pollák Samu e. Zágráb' zágrábi tszék, bej nov. 16. félsz. — csb. — tmg. dr. Kornitzer O — Kemény Bertalan e. Bpest. bpesti tszék. bej. dec. 23. félsz 1897 jan 20. csb Lauffer Gyula. tmg. dr. Halász Frigyes. - Adamovics Gligor e. Idvor. pancsovai tszék, bej 1897. jan, 11. félsz. febr. 11 csb Scholmáschy Adolf, tmg Török Lajos. Pályázatok: A zombori tszéknél jegyzői áll. nov 28 — A besztercebányai jbiróságnál aljegyzői áll. nov. 29. — A temesvári ítélőtábla n joggyakornoki áll. nov. 25. — A gyöngyösi jbiróságnál aljegyzői áll. nov, 29. - A tenkei jbiróságnál a 1 b i r ó i áll nov. 30. — A dévai tszéknél aljegyzői áll. nov. 30