A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 4. szám - Lefoglalható-e a reménybeli követelés?

A JOG 21 végett mintegy szakértői minőségben köteles eljárni s ezért a szükséghez képest a bizonyítás felvételéhez tartozó egyes jogcselekményeket a fél kérelme nélkül hivatalból is foganatosíthatja. (65. §.) Azok az esetek, a mikor a fél a bizonyítás eredményét vonakodásával és nevezetesen azzal hátráltatja, hogy a bíróság felhívásának teljesítését, vagy a bizonyítás terén biztosított saját jogainak érvényesítését megtagadja (78. §. negyedik, 81. §. utolsó és 96. §. első bekezdése) a jelen értekezés keretén kivül esnek. A tanú kihallgatásnál és szakértői szemlénél oly gyakran tapasztalt visszaélések meggátlására szolgál a bíróságnak azon törvényileg biztosított és a rendes perekre is kiterjesztett joga, melynélfogva a tanú és a szakértő megidézése, illetve a tanúkihallgatás és birói szemle elrendelése a költségek előterjesztésétől tehető függővé (83. §. és 94. §.) Ha tehát az illető fél a megfelelő költségelőleget oly időben be nem szolgáltatja, a mikor a bizonyítás késedelem nélkül eszközölhető, akkor a bíróság a tanúkihallgatás vagy szemle elrendelését, illetve az e tekintetben való megkeresést mellőzi. Hasonló tekintet alá esik az az eset, ha a tanúkihallgatás kültöldön eszközlendő, a mikor ugyanis a járásbíróság a külföldön felvett tanuvallomási jegyzőkönyvet a per eldöntésénél csak annyiban veheti figyelembe, a mennyiben a tanúkihallgatás elrendelésével egyidejűleg a bizonyítás eredménye feletti észrevételnek előadására kitűzött folytatólagos tárgyalási határnap elhalasztása, a jegyzőkönyv elkésett megérkezése miatt szükségessé nem válik, vagyis, ha a feleknek, dacára annak, hogy a jegyzőkönyv a kitűzött folytatólagos tárgyalási határnap után érkezett meg, más alkalmuk is van a bizonyítás eredményének előadásáras így az e végből kitűzött határnap újbóli kitűzése és az eljárás befejezésének késleltetése elkerülhető (84. §.) E rendelkezések célja az eljárás gyorsaságát biztosítani és a huzavonának határt szabni és azok egyáltalán nem mondhatók sérelmeseknek, mert a bizonyító fél ugy az előleg beszolgáltatásának elmulasztása, valamint a külföldi tanuk vallomásainak mellőzése folytán előállott hátrányokat — a miként az a Il-ik részben ki lesz fejtve — ugyanazon per során elháríthatja. Nem okozhat sérelmet továbbá az eskü alatti kihallgatás határnapját elmulasztó félre nézve fennálló az a szabály sem, hogy a jelzett mulasztás miatt, a rendes eljárástól eltérően igazolási kérelemnek helye nincs (99. §.), mert a mulasztó fél kihallgatása a körülmények figyelembevételével újból elrendelhető. A perköltség felszámításának elmulasztásából eredő joghátrányt a törvény szintén lényegesen enyhíti, midőnabirót a sommás eljárás adataiból ismert költségeknek hivatalból való megállapítására kötelezi, tekintet nélkül arra, vájjon fel lettek-e azok számítva vagy sem (108. §.) Ez a szóbeliség és közvetlenség elvével, de kiváltképen a sommás eljárás természetével teljesen megegyez, mert a pervezetés jogával felruházott és a többnyire ügyvédi képviselet nélkül álló fél érdekeire felügyelni hivatott biró magasztos szerepével sehogy sem volna összeegyeztethető, hogy azt a felet, a kit a költség megtérítés joga kétségkívül megillet, tájékozatlansága miatt, vagy akár azért is, mert a biró egyszeri figyelmeztetéséről megfeledkezve, a felszámítást elmulasztotta, anyagi hátránynyal sújtani kénytelen legyen. De nézetem szerint éppen ezért nem felel meg a sommás eljárás természetének a 10 8. §. azon további rendelkezése, m el y a z utó lagos fe lsz á mi tás t teljesen kizárja. Felhozható ugyan ennek az indokolásául, hogy miután a perköltségviselés iránti intézkedésnek rendszerint csak a végitéletben és az egész kereseti vagy viszonkereseti követelés tárgyában hozott részitéletben van helye, a felek gyakori feledékenysége folytán a bíróságok az utólagos felszámítás következtében sokszor arra lennének kényszerítve, hogy az érdemileg máris eldöntött ügyekkel újból foglalkozzanak, mi a munka szaporodását eredményezné; ez azonban szerintem nem oly nyomós érv, mely az ellenkező felfogás jogosultságát kizárhatná, mert hiszen a s o mtmás eljárási törvényben következetesen keres ziülvitt áldást hozó irányelvek, melyek az anyagi Igazság kiderítésével kapcsolatban, a felek mutasztásainak elhárítására oly sok eszközt teremettek, csakis a bíróságok tevékenységének jelentékeny fokozásával és sok esetben az egyes birói teendők ismétlésével valósithatók meg. Az utólagos költségfelszámitás kérdésének megítélésénél nagy sulylyal bír az a máris említett körülmény, hogy a felek — éppen a törvény intentiójánál fogva — a sommás perek jelentékeny részében ügyvédi képviselet nélkül állanak és hogy ezért | maga a törvény (37. §.) a bíróságot — nagyon helyesen — arra kötelezi, miszerint <az ügyvéd által nem képviselt feleket, a szükséghez képest mulasztásaik következményeire figyelmeztetni köteles*. ígaz ugyan, hogy gyakran maga a fél sem kívánja ellenfelétől költségeinek és különösen a per adataiból ki nem vehető külön kiadásainak a megtérítését és hogy a némely perben okozott ily kiadások öszszege elenyészően csekély, vagy ilyenek egyáltalában fel sem merültek, — és megengedem, hogy ily esetekben, valamint talán a közel rokonok s közös háztartásban élő személyek gyakran tárgytalan pereiben, úgyszintén általában a kölcsönös téves elfogultságból eredő (csak azért is!) perlekedéseknél a bíróság helyesen jár el, ha a felek költségfelszámitásánál a per adataiból világosan ki nem derülő, bár tényleg kétségkívül felmerült cselekményekkel járó kiadások összegét nem is tudakolja és a költség megtérítésére törvény szerint igényt tartható felet e részbeni mulasztására nem figyelmezteti; de nem csekély ám az oly esetek száma sem, midőn valamely fél igazait, ellenfelének megrögzött rosszhiszeműsége miatt, csak hosszú és költséges adatszerzések, utazások és más a perből kitűnő pozitiv tények szerint aránylag drága, de az illető fél külön meghallgatása nélkül összegszerűen meg nem határozható, perelőkészítő cselekmények folytán érvényesítheti és a vita hevében csakis a per főtárgyára gondolva, ezeknek a felszámításáról és egyébként nagyon könnyű igazolásáról egészen megfeledkezett. Ha a bíróság a felet ily esetben nem figyelmezteti arra, hogy a per adatai nyomán meg nem állapitható, de kétségkívül felmerült kiadásait felszámítsa és igazolja s ha a pernyertes fél követelésének most emiitett járulékai iránt az ítélet e miatt nem tartalmaz kötelező rendelkezést, — akkor a biró a 37. §-ban körülirt kötelességét elmulasztotta és a fél voltaképen a biró hibája miatt károsodik. Az ily féle mulasztás a legenyhébb megítélés mellett is legalább annyi erkölcsi felel ősséggel jár, mintha a birókötelességénekpontos teljesítése <tévedésből vagy elvétésből> maradt volna el; mlr pedig a törvény 12 4. §-a nagyon bölcsen gondoskodik arról, hogy azon hiányok, melyek a per eldöntésénél a biró elvétéséből előállottak, a fél kérelmérekiegészitő eljárás utján külön ítélettel orvosolhatók legyenek, még pedig a hivatkozott szakasz szerint minden oly esetben; «ha az Ítélet a kereseti kérelemnek vagy ellenkérelemnek valamely oly részéről, mely önállóan is eldönthető, vagy a mellékkötelezettség, vagy a perköltség tekintetében nem intézkedett. A 108. §-nak azt a sérelmes rendelkezését tehát, mely szerint a per adataiból ki nem vehető költségek utólagos felszámításának helye nincs, a 124. §-nak oly egyszerű kibővítésével lehetne szanálni, hogy a mennyiben a költségek felszámításának elmulasztása miatt, a pernyertes félnek egyes s zükséges p er el őkés z i t ő c sel ek mény ei folytán felmerül t kiad á sai, a lefolyt eljárásból ismert adatok alapján az Ítéletben megállapíthatók nem voltak, ezek utólagos felszámítása és igazolása a fél kérelmére kiegészítő eljárás utján eszközölhető. Ez a kibővítés meggyőződésem szerint a törvény intentiójának teljesen megfelelne és egészen beleillenék abba a keretbe; melyben a fél mulasztásai, illetve a bíróság elnézéséből elmaradt ítéleti intézkedések a szóbeliség elveinek megtelelően elhárithatók s illetőleg pótolhatók. A most javasolt kiigazítás pedig annyival indokoltabb és annál szükségesebb, mert az elsőbirósági ítéletnek a perköltség mennyiségére vonatkozó intézkedése, felebhezés utján •em orvosolható. (173. és 175. §-ok). Az ítélethirdetés napjának elmulasztása esetén a kihirdetett ítélet a meg nem jelent félnek kézbesítendő lévén (118. §.) — nagyon természetes, hogy az itélethirdetési határnap elmulasztása a hirdetés érvényességét nem befolyásolhatja és hogy e mulasztás folytán joghátrány elő nem állván, — e miatt igazolásnak sem lehet helye. (119. §.) Lefoglalható-e a reménybeli Követelés? Irta: Dr. WE1SZ ALADÁR, kir. járásbirósági aljegyző Nt.-Ujvárott. Ezen kérdést a győri kir. ítélőtábla egy a «Jog» m. é. 38. számához megjelent «Jogesetek Tára> cimü mellékletén közölt határozatában nemlegesen oldotta meg. Említett határozat indokolásában a következő elvi jelentőségű kijelentések foglaltatnak: «Az 1881. évi LX. tc. 43. §.-a értelmében lefoglalható ugyan a végrehajtást szenvedőnek ingó és ingatlan vagyona s a 79. és a következő §.-ok értelmében lefoglalhatok a végrehajtást szenvedőnek követelései is, azonban az 1881. évi LX. t.-c. 79. és a következő szakaszainak rendelkezéséből kitünőleg csakis oly követelései, melyek már létezők s melyeknek keletkezése már nem lehet kétes. Valamely vállalatból a vállalkozó társakat esetleg illető, de még elő nem állott, meg sem határozható reménybeli jövedelemjutalék sem az ingó vagyon fogalma alá nem vonható, sem pedig a vállalkozó társ követelésének nem minősíthető s követeléssé csak akkor válik, ha a nyeremény már tényleg előállott s ha annak, mint létező nyereménynek kiadására az igényt a társak már megszerezték. A reménybeli jövedelemjutalék lefoglalása meg nem állhat> Véleményem szerint ezen határozat nem foglalja magában a kérdés helyes megoldását. Mindaz ugyanis, ami értékkel bir, vagyonunkhoz tartozik, azt szaporítja s a mennyiben kivételes törvényes intézkedés által a forgalomból kivonva nincsen, a közforgalom tárgyát képezi,