A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 47. szám - A badeni bűnvádi javaslat. A Jog eredeti tárcája - Eljárás a rövid utu birtokperekben a volt határőrvidék területén

336 A. JOú utján való kézbesítés tekintetében viszonosság nem létezik, legtöbbnyire ugy járnak el, hogy a fél tetszésétől teszik függővé a kézbesítendő okirat el- vagy el nem fogadását. Hasonló eljárásra kötelezi a magyar bíróságokat is az 1880. évi augusztus hó 3. napján 21,668. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet. A kérdés már most az, micsoda joghatályt tulajdonítson a kényszer nélkül való kézbesítés esetében a belföldi bíróság a külföldön lakó vagy tartózkodó fél ama nyilatkozatának, hogy a magyar íróság határozatának elfogadását megtagadja? Bíróságaink legtöbbje ily esetekben az illető felet ismeretlen tartózkodásunak tekinti és mint ilyent idézi; reá nemcsak az alaki, hanem az anyagi jognak is mindama szabályait alkalmazza, melyek az ismeretlen tartózkodásuakra vannak megállapítva. Ez a bírói gyakorlat azonban, a mennyire ellenkezik a törvénynyel, annyira sérelmes az idézést kérelmező félre nézve. Ez a gyakorlat csak onnan keletkezhetett, hogy bíróságaink az ügygondnok rendelésével kapcsolatos hirdetmény által való idézésnek a perrendtartás 268. §-ában élesen megkülönböztetett három esetét egymástól el nem választották, hanem valahányszor alperesnek ügygondnok által idézése vált szükségessé, mindannyiszor alperest ismeretlen tartózkodásunak tekintették. Pedig az 1868: LIV. t.-c. 268. §-a határozottan megkülönbözteti egymástól azt a három esetet: a) ha alperes tartózkodási helyét felfedezni nem sikerült; b) ha első végzés kézbesítése esetén a hon nem talált alperesnek háznépe nincsen; c) ha alperes az országon kivül tartózkodván, a kézbesítési vevénykellő időbenbenem érkezett. Ez utóbbi esetben (a prtts 269. §-a értelmében felperes kérelmére) nem azért van helye ügygondnok rendelésének és hirdetmény által való idézésnek, mert alperes ismeretlen tartozkodásu, hanem aeért, mert az ismert helyen, de külföldön tartózkodó alperestől a kézbesítési vevény kellő időben be nem érkezett. Alperest tehát nem szabad semmi tekintetben sem olybá venni, mint a kinek tartózkodási helye ismeretlen, hanem mert a jogát kereső felperest nem lehet függő helyzetbe hozni attól az esélytől, hogy a külföldön ismert helyen tartózkodó alperesnek kellő időben jutott-e a kézbesítés kezéhez, módot kellett nyújtani a jogkereső félnek, hogy ne vegye hiába igénybe az államhatalom birói tevékenységét. Mivel azonban a kézbesítő vevénynek kellő időben való be nem érkezése alatt nem csak azt az esetet kell érteni, a mikor a vevény a megkereső bírósághoz a kellő időben egyátalán be nem érkezik, hanem ide sorolandó az az eset is, mikor a belföldi bíróság határozata külföldön csak kényszer nélkül kézbesittethetvén, a külföldön lakó vagy tartózkodó alperes a magyar biróság határozatának elfogadását megtagadta, ennélfogva a kényszer nélkül való kézbesítés esetében a magyar biróság határozatának külföldön lakó vagy tartózkodó alperes által el nem fogadása azzalajoghatálylyal bir, hogy felperes kérelmére a magyar biróság a perrendtartás 268. és 269. §-a inak megfelelően, ügygondnokrendelésével kapcsolatosan hirdetmény által idézi meg a külföldön tartózkodó alperest. A perjog terén talán nem bir oly nagy jelentőséggel ez a megkülönböztetés; mert akár ismeretlen tartózkodásu akár a 268. §. c) pontja alkalmazása esetén külföldön tartózkodó alperes idéztetik meg ügygondnok által és hirdetményes idézés utján, az idézés mégis csak ugyanazon alakban történik, habár első esetben mindjárt a keresetlevél elintézésekor, második esetben felperes kérelmére s csak akkor, ha a vevény kellő időben be nem érkezik; ellenben a magánjog terén az általunk hangsúlyozott megkülönböztetésnek mellőzése az anyagi jognak téves és felperesre nézve sérelmes alkalmazását vonhatja maga után. A legkiáltóbb példa e tekintetben a házassági jogról szóló 1894: XXXI. t.-c. 77. §-a. Ez a szakasz így szól: «A házasság felbontását kérheti az a házasfél, kit házastársa szándékosan és jogos ok nélkül elhagyott: a) ha a házassági életközösséget megbontó házasfél a házastársánakelhagyásátólszámitotthathóelteltével birói határozattal az életközösség visszaállítására lett kötelezve és e határozatnak a bíróilag megszabott határidő alatt igazolatlanul eleget nem tesz; b) ha a házassági életközösséget megbontó házasfél, kinek tartózkodási helye legalább egy év óta ismeretlen, az életközösségnek egy év alatt Jeendő visszaállítására birói hirdetmény utján felhivatott és e felhívásnak igazolatlanul eleget nem tesz*. íme, az anyagi törvény a házastársak életközösségének állandó és szándékos megszakítása esetén a felbontásnak előfeltételeit más módon szabályozza, ha a házassági életközösséget megbontó hásasfélnek lakhelye ismeretes, és ismét más módon, ha ennek a házasfélnek tortózkodási helye ismeretlen. Ha már most a házassági életközösséget megbontó házasfél oly külföldi államban tartózkodik, a melyben a magyar bíróságnak határozata kényszer utján nem kézbesíthető és ha ez a házasfél a magyar bíróságnak az életközösség visszállitására felhívó határozatát el nem fogadja, akkor a bíróságaink fentebb vázolt gyakorlatának következetes alkalmazása oda vezet, hogy az ily házasfél ismeretlen tartózkodásunak tekintendő és ellenében a nem vétkes házasfél az idézett §. b) pontja értelmében kénytelen eljárni. Adott esetben a budapesti kir. törvényszék valóban ily értelemben határozott, s határozata jogorvoslat alkalmazásának hiányában jogerőre is emelkedett. íme tehát a perendtartás 268. és 169. §-ainak felületes alkalmazása adott esetben azt eredményezi, hogy a biróság világos törvény ellenére és felperes nagy sérelmére azt az alperest, — a kinek lakhelye ismeretes, a ki gyakran sajátkezű aláírásával bizonyítja a kézbesítendő határozat elfogadásának megtagadását s ezzel együtt hol tartózkodásának helyét is, — ismeretlen tartózkodásunak jelenti ki. Ellenben ha a kényszer nélkül való kézbesítés esetén a magyar bírósági határozat el nem fogadásának a prtts. 268. §. c) pontja értelmében a megfelelő joghatály tulajdoníttatik, a törvény sérelme nélkül is ki lehet jutni a Scylla és Charybdis szorosaiból. Igaz ugyan, hogy az 18ü8: LIV. t.-c. általánosságban és annak 268. §-a különösen tekintve, nem bir határozott és világos szövegezéssel, mégis a törvényértelmezés helyes szabálya szerint a törvénynek oly értelem tulajdonítandó, hogy az a törvény céljának megfelelhessen s hogy a törvény értelmezése jogi képtelenségekre ne vezessen. Eljárás a rövid utu birtokperekben a volt határőrvidék területén. Irta: Kovács Béla karánsebesi kir. járásbiró. Ugy a Szilágyi Dezső volt igazságügyminister által a Ház asztalára letett törvényjavaslat a sommás eljárásról,» mint az igazságügyi bizottságnak erre vonatkozó jelentése egyértelmüleg szükségesnek jelzik, hogy a mesgyeigazitási és sommás visszahelyezési ügyekben követendő eljárás külön ministeri rendelettel szabályoztassék. Az emiitett javaslat és bizottsági jelentés alapján az TÁRCA. A badeni bűnvádi javaslat. Részlet dr. FAYER LÁSZLÓ akadémiai előadásából. A «Jog» eredeti tárcája. Franciaország mult századvégén — kiválólag V ol t a i re és Beccaria iratainak befolyása alatt — szakított a régi büntetőjoggal és oly rendszert állított fel, mely számos részében ellentéte a réginek. A francia büntetőjog, mely azóta ismét több fejlődési stádiumon ment át, anyajog lett Európában. A codificatiók, melyek azóta keletkeztek, a franciának követői. Ide tartoznak a német és a magyar büntető-törvénykönyvek is. Egyetlen egy büntető-törvénykönyv tudta magát a francia alól emancipálni, az 1890-iki olasz. Jelenleg tehát csak két teljesen önálló büntető codex van Európában: a francia és az olasz. A negyvenes években csak francia volt. A német büntetőjog terén azon időben ép a legnagyobb küzdelem folyt. Uralkodott ugyan még a régi, de az észjog tételei segélyével letördelték egyes darabjait. Németországban ez volt a büntetőjognak tanári és hegeli korszaka. Mindkét elem inkább conservativ; a nagyobbszabásu átalakításnak egyik se támogatója. A partikuláris német törvények közt akkor legjobbnak tartották az 1813-iki bajor büntető codexet, melyet Feuerbach szerkesztett tankönyvszerű alakban. Nem ezt követte az 1839-iki badeni javaslat, hanem visszament a Constitutio Criminalis Carolinára, V. Károly ^.1532-iki büntetőrvényére, melyet németebbnek tartottak, mint Feuerbach munkáját. A jogtörténeti iskolának volt ez kihatása a büntetőjogra. A német büntetőjog ugyan sohasem fogadta el Savigny azon tételét, hogy a XIX. század nem képes codificálni, de mégis voltak a büntetőjog tanárai közt sokan, kik Savigny szellemében kiválólag a Carolina alapján kifejlődött «Gemeines Recht» rendszerét cultiválták. A bajor büntető-törvénykönyvvel szemben a badeni javaslat - gyakorlati szempontból tekintve — különösen annyiban volt előnyben, hogy a szerkezete valamivel egyszerűbb s a törvényhozó intentiójának és indokainak codificatiójától tartózkodik. (Szalay is kiemelte ugyanezt.) Minthogy pedig némely iróink azt terjesztették munkáikban, hogy a mi 1843-iki javavaslatunkra a badeni javaslat irányadó nagy befolyást gyakorolt: ide kell igtatnunk a «minta» főbb tételeit, hogy azután a két javaslat egybevetéséből az olvasó következtetést vonhasson arra, hogy a terjesztett állítás mennyire felel meg a valóságnak. Előre bocsáthatjuk: a főbb határozmányok tekintetében nem képzelhető két javaslat, mely ellentétesebb alapokon nyugszik, mint a badeni és a magyar; csak a jogtechnikai kérdésekben követték a badenit. Ezek az elemek azonban soha egy codex charakterét megállapítani nem képesek. A jogtechnikai kérdések akár így, akár amúgy dőlnek el, nem változtatnak lényegest a törvényen. 1 b u - ^Z L1839~iki badeni javaslat elfogadja a hármas felosztást. Megkülönbözteti ugyanis a «peinlich und bürgerlich strafbar* cselekmenyeket. Az első megfelel bűntettnek, a második a vétségnek.