A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 45. szám - A megsemmisítési kereset váltóügyekben. 1. [r.] 2. [r.]

ISO A JOG kinyitatta, ágyat és a koffert kivitette és a a lakást kitisztitatta és kifestette. Ezen tényállást maga vádlott is beismeri; védekezésére azonban felhozza, hogy L. Károlyné elköltözésekor kijelentette, hogy albérlője július hó 18-án ki fog menni s hogy akkor a lakással csinálhatnak, a mit akarnak. Minthogy azonban ezen védekezését L. Károlyné hit alatti vallomása megcátolja és a lakás felett tényleg csakis a kulcs birtokában volt K. Ferencné rendelkezett, a mit vádlott is igen jól tudott, mert hiszen tó'le kérte is a kulcsot s vádlott mégis a lakással rendelkező K. Ferencné akarata ellenére és beleegyezése nélkül erőszakkal az által, hogy a lakást lakatossal felnyittatta, hatolt be a lakásba, öt a magánlak-sértésében bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kimérésénél a btkv. 92. §-a alkalmaztatott, mert vádlott a lakásba nem materiális jogsértés, hanem a lakás rendbe hozatala végett hatolt be, figyelembe vétetett vádlott beteges állapota is stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1895. évi május hó 16-án 30,170. sz. a.) A kir. Ítélőtábla a védő által bejelentett semmiségi panaszt elveti és azt felebbezésnek tekinti s a kir. törvényszék Ítéletét azzal a helyesebb minősítési meghatározással, hogy a vádbeli cselekmény a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett s a 20. §-hoz képest magánlaksértés vétsége, helybenhagyja. Indokok: Valamely tanú kihallgatásának elrendelése vagy mellőzése az ügy érdemleges mérlegeléséhez tartozván, a kir. törvényszék alaki sérelmet nem követett el, midőn a védelem által felhívott Sz. Erzsébet tanú kihallgatását mellőzte, azért a kir. ítélőtábla a védőnek a kir. törvényszék eme végzése ellen bejelentett semmiségi panaszát elvetette és azt felebbezésnek tekintette s e szempontból bírálta felül ezt a végzést és ugy találta, hogy ez a tanú helyesen mellőztetett, mivel ha e tanúval bizonyittatnék az a körülmény, hogy L. Károlyné azt mondotta a vádlottnak, a mit akarnak, még ez esetben sem volt jogosítva vádlott önhatalmilag a lakásba behatolni. Az ügy érdemét illetőleg a kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét tekintettel arra, hogy a bűnügyi költségek az 189Ö. évi XLIII. t.-c. szerint fizetendők, oly értelemben részben megváltoztatta, egyebekben azonban helybenhagyta azt indokainál fogva, mindazonáltal a fenti helyesbítéssel, mert a «lefokozás« szó nem alkalmas annak a ténynek megjelelésére, a mely a vádbeli törvényszegés minősítésének alapjául szolgál, a mennyiben a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett fogházzal büntetett cselekmény a btkv. 20. §-a nyomán vétség. A m. kir. Curia (1896. szept. 16. 8,994. sz. a.) Mind a két alsó bíróság ítélete megváltoztattatik és vádlott a btkv. 330. §-ába ütköző magánlak megsértése bűntettének vádja és következményei alól felmentetik. Indokok: A büntető törvénykönyv 330. §. szerint büntethető cselekmény tényálladékához megkívántatik, hogy a lakásba való behatolás jogtalan legyen, s minthogy a szándék lényege is a jogtalanság tudatában nyilvánul: nem vonható büntetőjogi felelősség alá az, a ki alapos okból, habár tévesen azt hitte, hogy joga van a lakásba behatolni. N. István az Aggteleki-utca lí. sz. a. házban mint házmester volt alkalmazva, a kinek joga és kötelessége is a kiürült lakásoknak rendbe hozatala. Az bizonyított tény, hogy a főbérlő 1893. július 8-án elköltözött, az is bizonyítva van, hogy Sch.nevü albérlő 1893. július 18-án 14 napra Veszprémbe utazott s igy visszatértének idejekor már bérlete lejárt. Vádlott azzal védekezik, hogy neki a lakás az albérlő eltávozta esetére átadatott, mit vádlott neje is igazol s habár L. Károlyné tagadásba veszi, hogy ő a lakást ugy adta át a házmesternek, hogy ha az albérlő 18-án elköltözik, azt át is veheti; mégis minthogy a vádlott által hivatkozott mentő tanú eme ténykörülmény tisztázása végett a végtárgyaláson nem volt kihallgatható: el kellett fogadni vádlott védekezését s igy nincs megcáfolva, hogy ő tévedésben lehetett a behordozkodás idejére. Nem ütközik a B. T. K. 386. §-ába adósnak azon vagyonátruházása, mely a követelésnek bár lejárta után de perrel való érvényesítése előtt történt, mert az, hogy a tartozását meg nem fizetett adós feltételezheti, mikép az iránt meg fog pereltetni, nem állapítja meg fenti bűncselekmény tényálladékát. A budapesti kir. törvényszék mint büntető bíróság (1895. évi december hó 24-én 67,916. sz. a.). Csalás bűntettével vádolt A. Róza Szeréna elleni bűnvádi ügyben következőleg végzett: Ezen ügyben a bűnvádi eljárás megszüntettetik. stb. Mert: Panaszló vallomásából kitűnik, hogy már az üzlet eladása után perelte be A. Rózát, tehát az üzlet átruházása idején a végrehajtás bekövetkezőnek nem lévén tekinthető a btkv. 386. §-ának esete fenn nem forog; arra pedig semmi bizonyíték sem merült fel, hogy terhelt nő továbbadási szándékkal és panaszos megkárosításának célzatával ocsájtkozott volna az üzlet megvételébe. A bútorokat illetőleg pedig panaszos maga is állítja, hogy azokat lefoglalta s igy azokat A. Róza a végrehajtás elől el nem vonta. stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi március hó 10-én 19,384. sz. ai. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatva, A. Róza Szeréna lippai származású varrónőt a btkv. 385. §-ába ütköző csalás vétsége miatt vád alá helyezi és a kir. törvényszéket további eljárásra utasítja. Indokok: A eljárás adatai szerint bizonyíthatónak mutatkozik, hogy vádlott 1895. évi február hó 10-én, tehát oly időben, midőn K. Fülöpnével szemben fennálló fizetési kötelezettségei közül az 1895. évi február hó 1-én esedékes 120 frtnyi tartozás lejárt volt, üzletét S. Márkusnak eladta és a vételárt saját céljaira fordította. Minthogy a lejárt tartozásra nézve vádlott feltehette. hogy pereltetni és végrehajtás utján érvényesíttetni fog, üzleti vagyonának ily körülmények közötti elidegenítése, alkalmasnak mutatkozik a btkv. 38. §-ában körülirt bűncselekmény tényálladákának megállapítására; ezzel szemben vádlott bűnösségére nézve közömbös az, hogy a követelés mikor pereltetik. Vádlottat tehát az e. b. végzésének megváltoztatásával ily értelemben vád alá helyezni kellett. A magyar királyi Curia (1896. évi június hó 24-én 5,286. sz. a.). A kir. ítélőtábla végzésének megváltoztatásával az eljárt kir. törvényszék végzése hagyatik helyben, indokánál fogva és azért, mert az, hogy a tartozását meg nem fizető adós feltételezheti, mikép az iránt meg fog pereltetni, a btkv. 386. §-ába ütköző bűncselekmény tényálladékát meg nem állapítja s a fennálló joggyakorlat szerint a követelésének nemcsak lejártnak, hanem perrel is érvényesítettnek kell lenni, hogy az adós által eszközölt vagyonátruházás, a fenti bűncselekmény tényálladékát megállapítsa. Egyébiránt panaszló maga is beismerte, hogy az 1895. évi január 1-én helyesen előadása szerint is február hó 1-én esedékes volt 120 frt tartozást panaszlott kifizette még az előtt, hogy üzletét S. Márkusnak eladta. Ügyvédi rendtartási ügyekben. Kérvényező az ügyvédjelöltek lajstromába felvétetni rendeltetett, mert azon időtől kezdve, hogy az i-ső fokú határozattal hivatalvesztésre ítéltetett, 3 évnél hosszabb idő telt el és tanúsítva van időközi példás magaviselete, mi okból a fegyelmi büntetés joghatálya kérvényezőt illetőleg most már elenyészettnek tekinhető. A székesfehérvári ügyvédi kamara (1896. évi június 27-én 218. sz. a). K. Antal ügyvédjelölt kérvénye tárgyában a következő határozatot hozott: A kamara választmánya K. A. ügyvédjelölt székesfehérvári lakost az ügyvédjelöltekről vezetett lajstromba folytatólag felvétele iránt benyújtott kérelmével elutasítja, mert a kifogástalan magaviselet a fenforgó esetben önmagában véve a felvételre nem elégséges, mivel arra, hogy folyamodó kérelme teljesíthető legyen, az volna szükséges, hogy a kiszabott fegyelmi büntetés feledésbe menjen, erre pedig a hivatalvesztés jogerős kimondásától eddig eltelt idő a választmány nézete szerint nem elégséges, stb. A m. kir. Curia (1896. október hó 7-én 4.265. sz. a). Az ügyvédi kamara választmányának idézett keletű és számú határozata megváltoztattatik s kérvényező K. Antal székesfehérvári lakos az ügyvédjelöltek lajstromába felvétetni rendeltetik. Mert azon időtől kezdve, hogy kérvényező az első fokú határozattal hivatalvesztésre Ítéltetett, három évnél hosszabb idő telt el, s ugy a hatósági bizonyitványnyal, mint a N. Ignác ügyvéd bizonyítványával tanúsítva van kérvényezőnek időközi példás magaviselete, miből folyólag és tekintettel másfelől arra is, hogy kérvényező ellen az 1896. évi XXIII. t.-cikk 14. §-ára alapított kifogás is időközben megszűnt, a fegyelmi büntetés joghatálya kérvényezőt illetőleg most már elenyészettnek tekinthető s igy az 1874-ik évi XXIV. törvénycikk 11-ik §-a kérvényező felvételének útját többé nem állja, egyébként pedig kérvényező az idézett 11-ik a) és b) pontja kellékeinek megfelelt stb. PAU-A8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTÉ Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök: Kardos Jakab e. Kaposvár, kaposvári tszék. bej. nov. 23. félsz. dec. 5. csb. dr. Kramer József, tmg. dr. Kresanich József. — Wolster Kálmán e. Marosvásárhely, marosvásárhelyi tszék, bej. dec. 31. félsz. 1897. évi jan. 20. csb. dr. Jahn Frigyes, tmg. dr. Fenyvesi Soma. — Mayer Ferenc e. Tokaj, sátoralja-ujhelyi tszék, bej. nov. 26. félsz. dec. 28. csb. Emődy Béla, tmg. Bollner Károly. — Schwarz Nándor e. Nagy-kikinda, nagy-kikindai tszék, bej. dec. 3. félsz. dec. 12. csb. Kovách Gusztáv, tmg. dr. Varró Ignác. — Guttmann R. e. Szabadka szabadkai tszék, bej. nov. 25. félsz. dec. 7. csb. Oláh Ferenc, tmg. dr. Kráhl Lipót. — Wiesinger Jakab e. Budapest, budapesti tszék, bej. nov. 30. telsz. dec. 16. csb. Lauffer Gyula. tmg. dr. Wolf Vilmos. — Fischer Náthán e. Baan, trencséni tszék, bej. dec. 3. félsz. dec. 17. csb. dr. Tahy Mihály, tmg. dr. Wagner Ede. — Murckő Gyula e. Beregszász, beregszászi tszék. bej._ nov. 26. félsz. dec. 17. csb. Fuhrmann Imre, tmg. Róth Gábor. — Özv. gróf Sztáray Istvánné e. Papp, nyíregyházai tvszék. bej. dec. 31. félsz. 1897. évi jan. 11. csb. Kovács' Imre, tmg. Rézler György. — Grosz Dávid e. Budapest, bpesti tszék, bej. nov. 31. felsz; dec. 16. csb. Hajdú Imre, tmg. Petrovics László. Pályázatok : A soproni tszéknél két jegyzői áll. nov. 14 — A gyulafehérvári tszéknél jegyzői áll. nov. 14. — A perlaki jbiró ságnál aljegyzői áll. nov. 14. — A kalocsai tszéknél aljegyző áll. nov. 15. — A fiumei tszéknél három aljegyzői áll. nov 15.— A vámosmikolai jbiróságnál aljegyzői áll. nov. 15. — Az ipolysági jbiróságnál albi rói áll. nov. 15. — A nagy szt.-miklósi jbiróságnál aljegyzői áll. nov. 15. — A munkácsi jbiróságnál aljegyzői áll nov. 15. — Az újvidéki tszéknél két aljegyzői áll. nov 16 — A szabadkai tszéknél aljegyzői áll. nov. 16. — A brassói kir közjegyzői áll. nov. 26. — A bpesti büntető tszéknél jegyzői áll nov. 17. — A nagybecskereki jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. nov 17 — A királyhelmeci jbiróságnál j á r á s b i r ó i áll. nov. 17.