A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 44. szám - Megsemmisítési kereset váltóügyekben

A JOG 317 vényszék tudomásul veszi felperesnek azt a bejelentését, hogy a pert letes zi és ennek folytán az elsőbirósági ítéletet a kir. tör- i vényszék hatályon kivül helyezi és kötelezi felperest, hogy alperesnek a per- és felebbezési költségeket megfizesse. Indokok: A sommás perekben a felebbezési eljárás az elsöbiróság előtt lefolytnak csak folytatása lévén, kétséget nem szenved, hogy az 1893. évi XVIII.. t.-c. által hatályon kivül nem helyezett 1868. évi L1V. t.-c. 70. § a helyesen csak ugy értelmezhető, hogy felperes a pert felebbezési eljárásban is leteheti, a mig ezen eljárás ítélettel befejezve nincsen. Felperes a mai napon tartott szóbeli tárgyalást megelőzőleg a tárgyaló tanácsnál benyújtotta a jegyzőkönyvhez csatolt • . alatti kérvényét, melyben kijelentette hogy a pert leteszi, és kérte az alperesek költségét megállapítani. A kir. törvényszék ezen kérelemnek az 1868: LIV. t.-c. 70. §-a alapján helyt adott, de egyúttal az elsöbiróság ítéletét, mint mostmár tárgytalant, hatályon kivül helyezte és felperest, a felhívott törvényszakasz értelmében az összes alperesi költségek viselésére kötelezte. (1866. évi szeptember hó 16-án. D. 108. sz. a.) Közadós ellen indított per a csőd tartama alatt. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja és az elsőbirósági ítéletet helybenhagyja azzal, hogy jelen ítéletnek az alperes csődtömegéhez tartozó vagyonra nézve érvénye nincsen. Indokok: A csődtörvény 8. §-a szerint a csődnyitás hatályának kezdete után csak olyan pereket nem lehet a közadós ellen megindítani vagy folytatni, melyeknek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok képezik. E szerint tehát nincsen kizárva az, hogy egyéb igények a közadós ellen irányult keresettel érvényesíttessenek a csőd hatályának tartama alatt is; a csődtörvény 59. íj-a csakis azt zárván ki, hogy az ily módon érvényesített igények a csődtömeghez tartozó vagyonból, mely kizárólag az arra dologi joggal biró vagy a csődben jelentkezett hitelezők kielégítésére szolgál, nyerjenek kielégítést. Minthogy pedig a jelen kereset tárgyát nem képezi a csődtörvény idézett 8. §-ában megjelölt valamely vagyon vagy jog, s igy a fentebbiek szerint felperes jogosítva volt keresetét a csőd folyamatban léte dacára is a közadós ellen intézni; és minthogy e szerint az elsöbiróság nem sértett jogszabályt akkor, mikor a per érdembeni elbírálásába bocsátkozott s a kifejlettekhez képest a közadós alperest marasztalta; minthogy végül ilyképen az alperesi felülvizsgálati kérelem az 1893: XVIII. t.-c. 185. §. szerint alappal nem bir: ennélfogva a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. Minthogy azonban a fentebbiek értelmében a közadós ellen érvényesített igény a csődtömegre érvénynyel nem bir és abból kielégítést nem nyerhet: jelen ítéletnek érvénytelenségét a csődtömegre vonatkozólag az ítélet rendelkező részében is, az elsőbirósági ítélet e részbeni hiányának pótlásaképen kimondani kellett. (1896. szeptember 11. E. 2-42. sz. a.) Érdemkereszt és aranyérem. H. Sándor 132 frt és jár. iránt perelte be B. Zsigmond és társa céget. A kereset tanúsága szerint alperes megbízta felperest, hogy őt árui tekintetében az 1894. évi lyoni kiállításon képviselje s az esetre, ha alperes érdemkereszt és aranyéremmel tüntettetnék ki. közbenjárási és kész kiadás cimén 132 irt 50 kr. össszeg fizetésére kötelezte magát az alperes. Alperes ezen érdemjelvényeket meg is kapta, s ennélfogva kérte felperes, hogy alperes a kötelezett összeg megfizetésére köteleztessék. Alperes elutasítani kérte a felperest, mert a kereset jogalapja turpis causa; s mert a lyoni országos kiállítás 1894. évben már bezáratott, mig felperes alperessel az A) alatti szerint 1895. évben szerződött, árui ezen a kiállításon ki sem voltak állítva, hanem B. nevü egyén rendezett magánkiállitást, az pedig érmek osztogatására nem jogosult. Felperes beismerte, hogy alperes áruit nem az 1894. évi lyoni országos kiállításon állította ki, hanem magánegyén által rendezett s ez által jutalmazott kiállításon. A budapesti VII. ker. kir. járásbíróság felperest keresetével elutasította, mert még ha bizonyítottnak vétetett volna is az a ténykörülmény, hogy alperes előre tudta, miszerint felperes őt nem a lyoni országos kiállításon,hanem ezen kiállítás bezárása után nyomban magánegyén által rendezett minden érték és jelentőség nélküli kiállításon fogja képviselni, felperes a beperesitett összeget bírói uton nem érvényesítheti, mert saját előadása szerint is, a kereseti összeg a fentebb hivatkozott érmek megszerzése körüli közbenjárásért köttetett ki, tehát felperesnek olyan tényeért, a mely még a magánvállalatnál való közbenjárás esetére is, a megvesztegetés jellegét elárulja, ez pedig a köztisztesség fogalmába ütköző erkölcstelen ügylet s a magánegyén által anyagi érdekből rendezett kiállításon osztogatott érmek a nagyközönség megtévesztésére irányuló szédelgés. A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta és alperest 132 frt 50 kr. tőke megfizetésére kötelezte, indokul azt hozta fel, hogy az a kifogás, hogy a szerződés alapján biróság előtt nem érvényesíthető, erkölcstelen célzattal biró kötelem keletkezett, azért nem volt figyelembe vehető, mert a dolog természete nem hozza magával, hogy a kitüntetés kieszközlése csak megvesztegetés utján érhető el s mert az alperes a felperes concrét közbenjárásának ilyen erkölcstelen természetét egyáltalán nem is bizonyította. Minthogy pedig a felperes a szerződést a kitüntetés kieszközlése által a maga részéről teljesítette is: az alperestől a teljesítést joggal követelheti. (1896. szept. 21/D. 1,695.) A törölt forgatmány kérdéséhez. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Alperesnek felperes váltótulajdonosi minősége ellen a V. T. 36. §-ára alapított kifogását figyelembe venni nem lehetett, mert a közadós által saját rendeletre kibocsátott kereseti váltón a közadósnak tintával irott forgatói aláírása irónnal van csak keresztül húzva, ez pedig az aláírás megsemmisitésének illetve kitörlésének nem tekinthető. A budapesti kir ítélőtábla: Az első biróság ítélete megváltoztatik . mivel a váltó hátlapján levő forgatói aláírás ki van törölve, az nem létezőnek tekintendő, minthogy a törlés hatályán nem változtat az a körülmény, hogy ez nem tintával, hanem irónnal eszközöltetett. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróság ítélete hagyatik helyben, indokainál fogva annál inkább, mert jelen esetben a közadósnak, mint a saját rendeletre szóló kereseti váltó kibocsátójának első helyen álló forgatói aláírása, minthogy az különben is alig észrevehető módon, csak (kék) irónnal van áthúzva, tekintettel főleg a váltón látható többi forgatmányoknak megsemmisítési módjára, az állandóság jellegével biró módon megsemmisitettnek tekinthető nemiévén, ezen forgatmány most is fennállónak mutatkozik. (1896. évi szeptember 15. 1,314.) Ez is turpis causa. Egyik budapesti nagykereskedő alkalmazottjával azt a szerződést kötötte, hogy ennek három évig 200 frt kötbér terhével nem szabad főnöke üzletét elhagyni és más üzletben alkalmazást elfogadni. Megállapítást nyert, hogy a segéd a szerződést megszegte és a kir. tábla helybenhagyta az elutasító téletet, mert a kikötés: tur causa. Szerződés értelmezése. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa: A kir. törvényszék alperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes felülvizsgálati kérelmében azt vitatja, hogy az elsöbiróság az A) és B) alatti fuvarlevelekben említett áruk továbitása idején érvényes vasúti díjszabás F. mellékletének A. 38. tételét helytelenül értelmezte, midőn az ott «állati szőrre* nézve enydélyezett díjkedvezményt a <gyapjura > is alkalmazandónak találta. A támadás alapos. A fuvarozási díj szabad egyezkedés tárgyát képezvén, a vasúti díjszabás kötelező ereje, a mennyiben a feladó vagy átvevő által teljesítendő ellenszolgáltatás meghatározására szolgál, a felek szerződésén alapszik. Mert a vasút a kellően közzétett díjtételek mellett vállalkozik a szállításra, a feladó pedig a feladás ténye, illetve a fuvarlevél aláírása által azokat magára nézve kötelezőknek elfogadja. A fenforgó eset elbírálásánál tehát a szerződések magyarázatára vonatkozó a K. T. 266. §-ában foglalt az a jogszabály irányadó, hogy a szavak közönséges, illetve a forgalomban elfogadott értelmükben veendők. Ezen jogszabály ellen vétett az elsöbiróság. Mert ha az állattan és az élettan terminológiája szerint ugyanabban az értelemben, a melyben az ember az emlős állatokhoz tartozik, a gyapjú állati szőrnek tekinthető is; ámde a közönséges életben és a forgalomban, a hol a gyapjú is, meg a szőr is árukként szerepelnek, senki sem nevezi a gyapjút szőrnek és a ki állati szőrre vonatkozó valamely jogügylet megkötése iránt tesz ajánlatot, az nem gondol arra, a ki pedig az ajánlatot elfogadja, jóhiszeműen nem gondolhat arra, hogy a kikötés hatálya a gyapjúra kiterjedjen. Minthogy a szerződések értelmezésénél a felek összes nyilatkozatai mérlegelendők, figyelembe kellett venni a díjszabáshoz kibocsátott VIII. pótlékot, a melyre felperes utalt és a mely a szállítás befejezése után 1895. augusztus 1-én lépett hatályba. Ámde ez alapon sem lehetett más eredményre jutni. Mert a póllék díjszabásnak nemcsak megváltoztatását, hanem egyúttal kiegészítését is célozván, annak kibocsátásából egyáltalán nem következik, hogy a már idézett 38. tételben az «állati szőr» kitételnek, a közönségestől eltérő jelentőség tulajdoníttatott, hanem a pótlék ide vonatkozó tartalmának helyes értelme az, hogy a vasút a díjszabás F. melléklete A. 38. tételének magyarázata körül a gyakorlatban bár alaptalanul felmerült viták megelőzése végett expressis verbis kijelentette, hogy a gyapjúra nézve díjmérséklést nem engedélyez, a mi a díjszabásban már azáltal, hogy a gyapjú a kedvezményes áruk jegyzékében nem fordult elő, határozottan ki volt fejezve. Mindezeknél fogva a felülvizsgálati kérelemnek a S. E. T. 185. §-ának a) pontja alapján helyet kellett adni. (1890. szeptember 4-én E. 274.) Curiai és táblai értesítések. Az e rovat alatt közlött értesítéseket előfizetőinknek dijta lamil szolgáltatjuk. Az ide vonatkozó levdesést tévedések u ikcriilése végett kérjük mindig kiadóhivatalunkhoz intézni Debrecen dr. M. Gy. Goldmann A. — Ki«s S. 2/1896. sz. a. C, m. hó 28. mv. = Eger Cs. J. Bogár J. — Oláh J.-né 8838/95. sz a. T. ni. hó 22. hh. — Fodor J. — Egyed J. 1091/96. sz. a. T. m. hó 21. hh. — Gyöngyös B. J. Netreval J. — Brezovay S. 933S/95. sz. a C. m. hó 23 hh. — Dr. P. S. Blumenthal D — Gazdag D. féle ügy nem érk. a C.-hoz. — Halas S. J. Czöke N.-né 4252/96. sz. bűnügyet a T f. hó 21. hh. — Ifj. Csontos J. — Péter Szabó P. érk. 2417/96. sz. a. n. e. eld. Klimkó. — Bokor M. — Macska Minkó M. érk. 3970/96. sz. a. n. e. eld. Asztalos. — Hatvan dr. L. A. Korsós M s. ts. — Korsós P. érk. 4919/96. sz. a. n. e. eld. Horváth. — Kassa dr. S B. Widder M. s neje. — Pollner L. 552/96. sz. a. C. m. hó 23 hh. - Lőcse V. F. Ksentigh L. s. ts. 6971/95. sz. bünügvet a C. f. m. hó 20, hh. — Mezőtúr Sz. P. 1827/96. sz. a. C. m. hó 28-án v. n. — 2144/96. sz. a. C. m. hó 28-án y. n. — Miskolcz dr. H. G. Vadászi M. — Kerekes J. 164/96. sz. a. C. m. hó 28. hh. — Nagy-Kanisza dr. R. S. Schwarc