A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 3. szám - A végrehajtási kérvény példányainak száma

II) A JOG A köteles rész felét tévén annak az értéknek, a melyet a | szükségörökös végrendelet hiányában örökölne, nyilvánvaló, hogy az egyetlen szükségörökös a hagyatéknak csak egyik felére birhat kereseti joggal. De nyilvánvaló az is, hogy az, ki a végrendeletet a köteles rész sérelmének okából támadja meg, az arra van utalva, hogy köteles részének sértetlen átvétele ellenében a hagyatékot a kedvezményezett rendelkezése alá bocsássa. A rimaszombati kir. törvényszék (1898. aug. II. 611. sz. a.) Palanszky Sámuel ügyvéd által képviselt V. József mint k. k. V. Anna t. és t. képviselője felperesnek dr. Ratóthy Gyula ügyvéd által képviselt G. Antal és L. Mátyás alperesek ellen végrendelet korlátozása és jár. iránti perében következőleg itélt: Felperes keresetével, alperesek viszonkeresetükkel elutasittatnak stb. Indokok: Jóllehet a törvényes gyakorlat szerint a szülök vagy nagyszülők részéről tett azon végrendeleti intézkedés, mely szerint a kiskorú gyermekük vagy unokájukra hagyott vagyon tekintetében akként rendelkeznek, hogy a vagyon a kiskorú gyermek kiskorúságában beállható elhalálozása esetében vagy a gyer- i meknek bizonyos kor elérte előtti esetben egy megnevezett utóörökösre szálljon, a gyermek törvényes osztályrészére ki nem terjedhet s igy a reá akként hagyott vagyon azon érték erejéig, mely törvényes osztályrészének megfelel, sem a gyermek végrendelkezési jogát nem korlátolhatja, sem a gyermek végrendelet nélküli elhalálozása következtében beállott törvényes öröklés érvényesítésének akadályul nem szolgálhat. Minthogy azonban jelen esetnél, midőn néhai M. Ch. Julianna 1891 május 29-én alkotott végrendelete alapján V. Anna az összes hagyatéki javak élvezetébe és használatába behelyeztetett s a perbeli beismerés szerint 1 annak tényleges, teljes és korlátlan élvezetében van, a felperesi részről a köteles rész állítólagos megsértése annak megítélése iránt emelt kereseti követelésnek helyt adni ennélfogva azért nem lehetett, mert felperes képviseltjének szabadságában állott vagy a korlátozó intézkedéssel terhelt örökrészt elfogadni, vagy pedig arról lemondván, a köteles részt minden korlátozástól menten követelni, a részére végrendeletileg hagyományozott egész vagyon birtoklása mellett azonban a köteles résznek külön feltétlen teljes és korlátlan tulajdonul való megítélését ily helyzetben annál is inkább, mert az örökhagyó törvény szerint utóörököst nevezni jogosítva volt, az általa tett korlátozás mellett sem igényelheti. Ezek miatt felperes keresetével, alperesek pedig viszkereseti követelésükkel tekintve, hogy utóörökösödési joguk a telekjegyzőkönyv tanúsága szerint bekebeleztetett, elutasitandók voltak stb. A kassai kir. Ítélőtábla (1894. márc. 19. fi,096. sz. a.J az első bíróság ítéletét a viszonkeresetre vonatkozó nem felebbezett részében nem érinti, felebbezett többi részében azonban megváltoztatja s néhai M. Jánosné, szül. Ch. Julianna által 1888. május 31-én alkotott végrendeletnek a törvényes osztályrészt korlátozó intézkedését érvénytelennek kimondja s ennek folytán a hagyatéki vagyonnak fele részét törvényes osztályrész címén a kiskorú V. Anna korlátlan tulajdonául megítéli, a hagyaték fele részére I vonatkozóan alperesek utóörökségi jogát hatálytalannak kimondja s ebből folyóan alperesek annak eltűrésére kötelezi, hogy a rozsnyói 230. sz. tjkvben javukra bekebelezett utóöröklési jog az ingatlan fele részéről felperes kérelmére kitöröltessék stb. Indokok: A néhai M. Jánosné, szül. Ch. Julianna örökhagyó a keresetlevélbe, A) alatt csatolt végrendeletében a hagyományok kielégítése után fenmaradandó minden ingó és ingatlan vagyonát kiskorú unokájára V. Annára hagyta oly korlátozással, hogyha nevezett kiskorú unokája 24-. évének betöltése előtt meghalna, a neki hagyott vagyont alperesek mint utóörökösök egyenlő felerészben örököljék. Az 1888. évi aug. 11-én felvett hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvből kitetszőleg a kiskorú V. Anna törvényes képviselője örökhagyó végrendelkezésében szabályozott utóörökösödést érvényesnek el nem ismerte s habár a hagyatéknak az utóörökösödési joggal terhelten leendő átadását nem ellenezte, de egyúttal a hagyatéki tárgyalás során kifejezett igényeinek a törvény rendes utján leendő érvényesítését kifejezetten fentartotta. Minthogy pedig az ideiglenes törv.-szabályzat 7. §-ának világos szavai szerint az örökhagyó a törvényes osztályrészt semmiféle megszorításhoz nem kötheti, következőleg azt helyettesítés által sem érintheti, minthogy továbbá a m. kir. Curiának polgári ügyekben hozott 47. sz. döntvénye értelmében a szülők, illetve nagyszülők részéről tett ama végrendeleti intézkedés, mely szerint kiskorú gyermekükre, illetve unokájukra hagyott vagyona tekintetében akként rendelkeznek, hogy e vagyon a gyermeknek kiskorúságában beállható elhalálozása esetében megnevezett harmadik személyre szálljon, a gyermek törvényes 'osztályrészére ki nem terjedhet, miből folytán az akként hagyott vagyon azon értéke erejéig, mely a törvényes osztályrésznek megfelel, sem a gyermek végrendelkezési jogát nem korlátolhatja, sem a gyermek végrendelet nélküli elhalálozása következtében beállott törvényes öröklés érvényesítésének akadályul nem szolgálhat; minthogy végül örökhagyó végrendelésében kiskorú unokájának örökrészt korlátozás nélkül egyáltalán nem hagyott s igy az, hogy a kiskorú V. Anna mint előörökös a hagyatéki javakat birtokába vette, őt a törvényes osztályrésznek minden korlátozástól menten való követelhetésétől meg nem foszthatja: ezeknélfogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetének helyt adni és alpereseket a kereseti kérelemhez képest marasztalni kellett stb. A m. kir- Curia 1895. dec. 10. 8,155. sz. a. Felperes kereseti kérelme felett intézkedő részében a másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Felperes a nagyanyja M. Jánosné, szül. Ch. Juliánná által 1888. évi május 31-én alkotott közjegyzői végrendelet 4. pontjában foglalt adat az intézkedést támadja meg, melylyel a nagyanyja, a felperesnek hagyott javakra nézve felperes köteles részének megsértésével, ennek 24 éves kora előtt elhalta esetére alpereseket nevezte ki utóörökösökül. A végrendelet szóban forgó intézkedése felperesnek mint szükségörökösnek köteles részét kétségtelenül sérti és igy felperes a sérelem okából a nagyanyja végrendeletét mégis támadhatja, mindezáltal e megtámadási jog csak is addig terjedhet, a meddig azt a köteles rész megszerzésének czélja szükségessé teszi. A köteles rész felét tévén annak az értéknek, a melyet a szükségörökös végrendelet hiányában örökölne, nyilvánvaló, hogy az egyetlen szükségörökös a hagyatéknak csak egyik felére birhat kereseti joggal. De nyilvánvaló az is, hogy az. ki a végrendeletet a köteles rész sérelmének okából támadja meg, az arra van utalva, hogy köteles részének sértetlen átvétele ellenében a hagyatékot a kedvezményezett rendelkezése alá bocsássa. Ez okból felperes is köteles részének megsértése okábóligenis követelhetné azt, hogy a hagyatéki érték fele része már most korlátlan rendelkezése alá adassék, ámde csak ugy, hogy a fenmaradó hagyaték maga azonnal alpereseknek szabad tulajdonába jusson; nem emelhet azonban felperes sikerrel oly kérelmet, hogy a vagyon feléről már most szabadon rendelkezhessék és minden esetre az egész hagyaték birtoklását megtarthatván, alpereseket csak a felerész utóöröklésére szoríthassa. Miért is a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes a végrendeletnek részben hatályon kivül helyezésére irányzott kérelmével elutasítandó volt stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekbe n A kereskedelmi törvény 347. §-ában az áruk elárverezésére vonatkozó rendelkezésnek a nagyközség előjárósága közbenjöttével megejtett árverés megfelel. Az ily árverést nem teszi hatálytalanná sem az, hogy maga az eladó vette meg, mint legtöbbet igérö az árut, sem az, hogy az eladó az árverés megtörténtéről nem értesittetett. A m. kir. Curia: G. Adolfnak, N. Bernát elleni 848 frt 02 kr. ir. keresk. perében itélt: A másodbiróság Ítélete azon részében, mely által felperes keresetének 2(i frt 67 krnyi részével elutasittatott, helybenhagyatik, egyéb részeiben pedig mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatik és az esetre, ha alperes főesküt tesz arra, hogy az 1891 október havában felperestől megvett bormustra nézve felperessel oly megállapodásra lépett, hogy felperes köteles ezen bormustot neki Megyeren vagy Csapón átadni, felperes keresetének 821 frt 31 krnyi részével is elutasittatik és köteles alperesnek 200 frt viszonkereseti tőkét s járul. 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Kötelességében áll tehát alperesnek jelen Ítélet kézbesítésétől számított 3 nap alatt az eskü letétele iránt folyamodni s azt le is tenni, mert különben köteles felperesnek 380 frt 2'; kr. tőkét s járul. 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Ha alperes ezen esküt le nem teszi, de leteszi a főesküt arra, hogy az 1891 október hóban felperestől megvettnek elismert 50 hl. bormuston felül további 58 hl. bormustot felperestől nem vásárolt, felperes kereseti követelésének 441 frt 1/9 krnyi részével elutasittatik. Kötelességében áll tehát alperesnek ezen esküt letenni, mert különben köteles felperesnek további 441 frt 09 kr. tőkét s járul, 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. A mennyiben alperes az első esküt leteszi, a második eskü letételének szüksége elesik. Ha alperes az első, vagy mindkét esküt le nem teszi, viszonkeresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy 1891 okt. havában alperesnek 108 hl. bormustot adott el, hogy ezen bormust alperes által Dicsőszentmártonban volt átveendő és felperes által Megyerre vagy Csapóra szállítandó; hogy a vételár a szállítási költséggel együtt hektoliterenként 17 frt 50 krban állapíttatott meg, mely összegből a vételárra 17 frt és a szállítási költségre 50 kr esett és hogy alperes az átvételt megtagadván, a keresetileg felszámított és érvényesített kárkövetelése támadt. Alperesnek azon korlátolt beismerésével szemben, hogy ő felperestől csak 50 hl. bormustot, hliterjét 17 frt 50 krjával vásárolt és hogy ezen bormust Megyeren vagy Csapon volt átadandó, felperes tartozott bizonyítani, hogy alperes tőle mennyi bormustot vásárolt és hogy a bormust Dicsőszentmártonban volt átadandó s átveendő. Felperes tanúi vallomásával sem a bormust mennyiségére, sem az átadás helyére nézve positiv bizonyítékot nem szolgáltatván, ez irányban az eskübizonyitás volt alkalmazásba veendő és pedig első sorban azon döntő körülményre nézve, hogy a peres bormust átadása hol volt teljesítendő. Tekintve pedig, hogy alperes arra nézve, hogy az alperesnek eladott bormust átadási helyéül Megyés vagy Csapó volt kikötve, alperest a főesküvel kínálta meg és alperes ezen esküt elfogadta; tekintve, hogy ezen eskünek alperes általi letétele esetében bizo-