A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 43. szám - A köszénkutatási köszénbányanyitási és köszénkiaknázási jogosultság megszerzésének és telekkönyvi biztosításának nehézségei

A JOG 305 látja. Ebből idővel kellemetlen súrlódások keletkezhetnek; igy már ma is képtelen a gondnok a sok bajon segíteni, mert hatásköre nyíltan kifejezve és körülírva nincsen, a Curia elnökétől pedig utasításokat nem kérhet. Az elnökök már késedelem nélkül informálódtak a sok-sok apró-cseprő, de azért nem kevésbé fontos bajról, be is látták a sok visszásságot és kértek is orvoslást az igazságügyi kormánytól, de ott a stereotyp választ hallották: nincs pénz! így a legsürgősebb bajokon az irodai átalányok igénybevétele mellett iparkodnak segíteni, csakhogy az erre engedélyezett összeg parányi és sokfelé fordítandó. A végeredmény tehát lényeges hitel-tuílépés lesz az elnökök részéről és a miniszter akkor kénytelen lesz az ország szine előtt bevallani, hogy a berendezés mégsem oly fényes, mint a hogy ezt első izben urbi et orbi állította. De jobb a hibát belátni és azon segíteni, mint örökre a mellett maradni, hogy mégis igazam volt és minden a legszebb rendben van. Az uj felsőbirósági palotának hiányai okvetlenül elháritandók, ettől függ sok száz ember egészsége és élete. Ez előtt a miniszter sem zárkózhatik el! Örömünkre szolgál, ha e néhány igénytelen sor is hozzájárulna ahhoz, hogy a márványoszlopos vestibule mellett a többi helyiség is hirdesse egy bölcs és nagyra törő igazságügyi kormányzat dicsőségét. A felhozottakért túlzással nem leszünk vádolhatók. Csak a főbb bajokat emeltük ki.. Minima non curat praetor! A köszénkutatási, köszénbányanyitási és köszénkiaknázási jogosultság megszerzésének és telekkönyvi biztosításának nehézségei. Irta: OSVÁTH IMRE kir. törvényszéki biró Budapest. Bár hazánk a legdúsabb kőszéntelepekkel rendelkezik, tudva van, hogy kőszénszükségletét mégis legnagyobb részben külföldről szerzi be s igy évehkint több millió frt külföldre vándorol, miután nálunk a bányaipar mindez ideig nem volt képes kellőképen fellendülni. Hozzá értő szakférfiak abban keresik a baj főforrását, hogy nálunk (az ország Királyhágón tuli része, a volt katonai végvidék, valamint Horvát-Slavonország kivételével) a kőszénjogosultság felett a földtulajdonos rendelkezvén,1 a bányavállalkozó nem képes 1 Id. törv. szab. VII. kötet 1. § 1871: LIII. tvc. 2., 83., 84. §§. a földtulajdonos tulcsigázott igényeit kielégíteni és ha netán ezen határnéküli igényeket ki is elégítette, nem képes a nagy áron megszerzett jogosultságot a saját részére kellő módon biztosítani. A törvényhozás nem is olyan régen az 1886: XXIX. t.-c. 76. §. 3-ik pontjában foglalkozott a kó'szénbányászat tespedő kérdésével, de csakis részben segített a bajon, kimondván, hogy a földtulajdonost illető, — általa más személyre átruházott kőszénkutatási, kőszénbányanyitási és köszénkiaknázási jogosultság a közönséges telekjegyzőkönyvekbe bekebelezhető dologi jogok közé soroztatik. A törvény ezen kijelentése lehetővé kívánta tenni azt, hogy a bányászati vállalkozó jogosultsága, — addig is, míg bányahatósági adományozással meg nem erősíttetik és bányatelekkönyv tárgyává nem válik, a közöséges telekjegyzőkönyvekben nyerjen kifejezést és ez által biztosítást az ingatlan netaláni terhelése, vagy elidegenítése eseteire. Müy szükséget pótolt e törvény és az ennek alapján kibocsátott 2,819/1888 sz. Ig. ü. min. körrendelet, kiválóan igazolja azon körülmény, hogy az oly telekkönyvi hatóságok, melyek területén kőszéntelepek létezése gyanítható, a szó szoros értelmében elárasztva lettek a vállalkozók által megszerzett kőszénkutatási, kőszénbányanyitási és köszénkiaknázási jog biztosítására (bekebelezésére) irányuló beadványokkal. A 2,819/1888. sz. I. M. körrendeletnek azonban még is egy igen nagy fogyatkozását mutatja a gyakorlati élet, erről kívánok említést tenni, mert ha e rendelet bizonyos irányban kiegészítést nem nyer, ugy az 1886: XXIX. t.-c. 76. §. 3-dik pontja a bányászat érdekeit nem fogja kellő módon támogatni és előbbre vinni. A kérdéses igazs. ü. min. körrendelet 2-dik §-sa szerint ugyanis a kőszénkutatási, kőszénbányanyitási és köszénkiaknázási jogosultság bekebelezésére és előjegyzésére nézve a telekönyvi rendeleteknek a dologi jogok telekkönyvi bejegyzésére vonatkozó intézkedései levén alkalmazandók, a telekkönyvi tulajdonosnak írásban nyilvánított beleegyezése igényeltetik ahoz, hogy ingatlanára a kőszénkutatási stb. jogosultság valamely vállalkozó részére bekebeleztessék. Ha a bányászati vállalkozó földesúri nagyobb birtokon, vagy bármily más jogi minőségű terjedelmesebb tagbirtokon veszi meg a kőszénkutatási, bányanyitási és kiaknázási jogosultságot, szerzett jogának telekönyvi biztosítása akadályba nem ütközik, de ha valamely Községben a volt úrbéresek szétforgácsolt területét, vagy több apró közbirtokos fekvőségeiben rejlő kőszéntelepeket kívánja megszerezni, ez esetben már ugy a megszerzés, mint a megszerzett jogosultság biztosítása temérdek nehézségbe ütközik. Itt a hiba, mert a rendelet szövegezőjének figyelmét kikerülte az id. törv. szabályok VH-ik fejezetének végrehajtása tárgyában 1862. év szept. 3-ikán 13,622, sz. a. kelt udv. rend. helybenhagyott utasítás, melynek 4-dik pontja szerint, «Ha szabad kir. szepesi, hajdú, jász-kun vagy más ilyféle kiváltságos városok és általában oly községek területén szándékoltatik kőszénbányanyitás, melyekben az urb. szabályozás vagy már végbe ment, vagy annak éppen helye nincs és nem is lehet, és ha az ilyféle nem földesúri, vagy az igen sok részre oszlott közbirtokossági területeken a kért vájnamérték vagy vájnatelek több birtokos földje alatt húzódik el, melyek mindegyike különvéve kissebb, hogy sem a bányatörvény 42. és 46. §§-ai értelmében törvényes vájnamértéket befedhessen: akkor az orsz. birói értekezlet VII. részének 1-ső fejezetében, jelesen annak 1- ső §-ában c. alatt említett beleegyezés megadottnak tekintendő, mihelyt az a városok és más községek törvényes képviselőségei vagy elöljáróságai illetőleg a közbiztonsági képviselőségek által írásban nyilváníttatott . Bányatörvényünk kiegészítő részét képező ezen utasítási rész mint kiválóan okszerű megérdemelte volna, hogy vele a 2,819 1888. sz. I. M. körrendelet összhangzásba hozassék, mert hiszen nyilvánvaló, hogy azon apróbb birtokosok, kiknek nincs oly területű ingatlanuk, mikép a bányatörvény 42. és 46. §S-a'Dai1 meghatározott törvényes vájnamértéket befedhesse, kőszénbányanyitási és köszénkiaknázási jogosultsággal nem is bírnak, továbbá mert köztudomású, hogy valamely község telekkönyvi tulajdonosait - kik birtokaik elaprózottsága miatt csak együttesen birnak az együttes birtokaik alatt elhúzódó kőszéntelepekre vonatkozólag rendelkezési joggal, — a vállalkozó soha sem képes összehozni, mivelhogy a telekkönyvi tulajdonosok mindenike nincs is életben, mig más része gyámság és gondnokság alatt áll, egy töredéke pedig rendszerint vagy értelmetlenségből, vagy azért akadékoskodik, hogy magát a vállalkozó álta! külön is megfizettesse. A legnagyobb erély és áldozatkészség mellett sem érhető el, hogy valamely község összes telekkönyvi tulajdonosai a vállalkozó szerződését aláírják, ez az oka aztán annak, hogy a kőszéntelepek tekintetében a vállalkozó által megszerzett területet mindenütt oly apró földbirtokok tarkítják, melyek leköthetők és tkvi'bekebelezés által biztosithatók nem voltak. Mily kellemetlenségek néznek a vállalkozóra az ily apró meg nem szerzett földszalagok miatt bányajárás és vájnatelek adományozásának kérése esetében, nyilvánvaló az ált. bányatörv. 61. 62. §§-aiból. I la a többször idézett 13,622/1862. sz. utasítás érvényben áll, (a mint azt a bányahatóságok feltétlenül érvényben állónak tekintik) nincs elfogadható ok arra, hogy a 2,819/1888. sz. I. M. körrendelet 2- ik §-a oly telekkönyvi tulajdonosakkal szemben szigorúan alkalmaztassák, kik birtokuk csekélysége miatt vájnamérték adományozására igényt nem tarthatnak, hanem igenis helyt kell adni a vállalkozó kőszénkutatás, kőszénbányanyitás és köszénkiaknázási jog bekebelezése iránti kérelmének, még az esetben is, ha az apróbb birtokosok helyett a vállalkozóval a község elöljárói, helyesebben a községi képviselőtestület szerződött, és e szerződés a kérvény mellett felmutatva lesz. Minthogy több telekkönyvi hatóság a bekebelezést ily alapon megadja, ellenben némely telekkönyvi hatóság a telekkönyvi tulajdonos által nyilvánított bekebelezési engedélyt igényli, az egyöntetűség megóvása követeli, hogy a 2,819/1888. sz. I. M. körrendelet a 13,622/1862. sz. utasítás értelmében pótoltassák, esetleg pedig arra van szükség, hogy illetékes helyről ki legyen jelentve, mikép a 13,622/1862. sz. utasítás érvényben állónak nem tekinthető. A mennyiben úrbéres községekben, vagy sok apró részletre osztott közbirtokossági területeken a birtokosok helyett és azok nevében a bányászati vállalkozóval a községi elöljáróság, illetőleg a képviselőtestület, szerződéskötésre feljogosittatik, a telekkönyvi hatóság nagymérvű munkamegtakarításhoz jut, mert nem kell vizsgálni, vájjon az egyes telekkönyvi tulajdonosok közül kik irták alá a szerződést? nem kell viszgálni azt sem, vájjon az aláírások a telekkönyvi tulajdonosokkal azonosak-e ? hanem a kőszénkutatási, kőszénbányanyitási és köszénkiaknázási jogra vonatkozólag kérelmezett bekebelezés a község telekjegyzőkönyveiben felvett összes birtoktulajdonosok ellen egyszerűen elrendelhető leend. Meg kell jegyeznem, hogy a községi törvény (1386; XXII. t.-c.) a község illetőleg a képviselőtestület jogai és tee/idői között nem sorolja fel a többször emiitett 13,622/1862. sz. utasítás 4-ik pontjában körvonalozott azon jogot, hogy a birtokosokat az elöljárók vagy a képviselőtestület valamely bányavállalati szerződéskötésnél képviselhessék, mi mindenesetre aggályt keltő jelens g. Igen célszerű lett volna ha az 1894: XII. t.-cikkbe (a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről) a volt úrbéreseket és a kisebb közbirtokosokat közösen érdeklő ügyek jogi képviselete iránt rendelkezés vétetett volna fel, mivel hogy módot kellétt volna nyújtani ahhoz, hogy az összeség tulajdonául jelentkező /avak iránt (közös erdők, legelők, nádasok, a kőszénkutatási, kőszénbányanyitási és kiaknázási szerződés legyen köthető. Részemről a mezőgazdaságról stb. törvény javaslatának tárgyalása idejében az úrbéresek jogi képviselete szervezésének szükségességét több jogi szaklapban szóba hoztam,3^ de e felszóllalás * "Ügyvédek Lapja» 1894-. évi folyama stb. pusztába hangzott el, pedig a kifejtett okokból előbb-utóbb kényszerülve lesz a törvényhozás e kérdéssel foglalkozni, mert az úrbéresek jelenlegi birtokközössége mellett a közös vagyonnal, vagy annak egyes részével való szabad rendelkezés (elidegenítés, terhelés' csak fikció, a gyakorlatban pedig teljesen kizártnak mutatkozik.