A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 42. szám - Orvosolható birói tévedés?

A JOG 301 mert a hivatkozott végzés indokolása szerint habár a budapesti sajtóbiróság is elismeri, hogy az 1848. évi XVIII. t.-c. 23. §-a magánpanaszosnak jogot ad ugyan arra, hogy keresetének elbírálására akár a vádlott lakását, akár a nyomtatvány megjelenési helyét, akár a saját esküdtszéki sajtóbiróságát választhassa; mégis miután panaszos R. Gyula élt e jogával, ugy, hogy feljelentését a győri kir. törvényszék sajtókerületi vizsgáló birájánál benyújtotta s a győri kir. törvényszék sajtókerületi vizsgáló birája a sajtóügyi vizsgálatot el is rendelte; az e bíróság által illetékességi körében megkezdett és a vádlevél beadásáig lefolytatott eljárást a saját illetékessége körében — mint fentebb is említtetett — át sem véve, az iratokat visszaküldötte; a további eljárást tehát e helyütt el kellett rendelni, mert e bíróság a 2,156/96. sz. végzésének rendelkezéséhez továbbra is ragaszkodni, illetve az iratoknak az illetékesség kérdésében hozandó határozat céljából a m. kir. Curiához való felterjesztését a maga részéről szükségesnek nem látja. (1896. június 9. 2,639. sz. a.) A m. kir. Curia határozott: A semmiségi panasz elvettetik. Indokok: Igaz ugyan, hogy a magánvádló a sajtóörvény 23. §-a értelmében illetékes bíróságok közül szabadon választhat: ha azonban eme választási joga a följelentés beadásával érvényesült, elhatározását nem módosíthatja; mert erre öt sem a sajtótörvény, sem a kisegítőén alkalmazásba vehető közönséges perrendtartás szabályai fel nem jogosítják, sőt a 307/97. sz. I. M. R. 1. b) pontjának rendelkezése megerősíti azon általános perjogi szabályt hogy az egyszer szabályszerűen elfogadott illetékességet a felek önkényüleg többé meg nem változtathatják. Egyébként a jelen esetben még az sincs bizonyítva, hogy a nyomtatvány Székesfehérváron jelent meg; mert az a körülmény, hogy az Székesfehérváron nyomatott, önmagában véve nem teszi e várost a megjelenés helyévé; a mennyiben arra nézve a kiadás ténye az irányadó, a nyomtatvány pedig Kis-Réren kelt és a szerző Ászáron lakik, tehát valószínűbb, hogy a bevádolt nyomtatvány a komáromi kir. törvényszék területén adatott ki. (1896 augusztus 4. 6,897. sz. a.) Földterméknek a volt haszonbérlő által jogtalan elhordása miatt támasztott 20 frton aluli követelés. (A m. kir. minisztertanács 185 6. évi június hó 4-én hozott határozata.) A m. kir. ministerium G. J. felperesnek F. M. alperes ellen 12 frt s jár. iránti perében a sztropkói kir. járásbíróság és a sztropkói járás főszolgabirája között felmerült hatásköri összeütközés esetet az 1869: IV. t.-c. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, a következőleg határozott: A jelen ügyben az eljárás a községi bíróság, mint a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: G. I. a n—i községi bíróságnál 1895. július lü-én megtartott tárgyalás alkalmával előadta, hogy ő haszonbérbe vette az idősb G. M.hály kiskorú örököseinek tulajdonát képező ingatlanokat. A haszonbéri szerződés értelmében ő a szerződés megkötése napján a kibérelt irgatlanoknak haszonélvezetébe lépett, kivétetvén a «na hure> és «pod sztudnyu» nevü őszivel bevetett földek, melyeknek rozsterméséből fele rész alperes F. M. volt haszonbérlőt, fele rész pedig őt illette. Alperes volt bérlő azonban ezzel meg nem elégedett, hanem a «pod sztudnyu» nevü földön levő lóherét lekaszáltatta és a felgyüjtött hét boglyából négy nagyobb boglyát éjjel 11 órakor felperes tudta nélkül elhordatott. Ennek alapján felperes kérte, hogy alperes 12 frt követelés és 1 frt 50 kr. becslési dij megfizetésében elmarasztaltassák. Alperes azzal védekezett, hogy ö jogosítva volt a négy boglya lóherét elhordatni. A nevezett községi bíróság 1895. aug. 18-án 138. sz. a. hozott ítéletével alperest mezei rendőri kihágás miatt az 1894:XI1. t.-c. 93. §. a) pontja alapján 10 korona pénzbüntetésnek, 24 korona kárnak és költségeknek megfizetésében elmarasztalta. Alperes felebbezése folytán a sztropkói járás főszolgabirája 1895. szept. 19-én 28. kih. sz. a. hozott határozatával a községi elöljáróság által hozott Ítéletet megsemmisítette, és az iratokat további szabályszerű eljárás végett az előjárósághoz visszaküldötte; mert alperesnek ténye az 1879: XL. t.-c. 126., illetőleg 127. §-ába ütközik és mert ettől eltekintve, a mennyiben alperesnek védekezése beigazoltatnék, az ügy elbírálása polgári perutra tartoznék. Erre a községi elöljáróság az iratokat a sztropkói kir. járásbíróságnak mutatta be, a mely 1895. nov. 6-án 1,249. sz. a. hozott végzésével az eljárásra magát illetéktelennek mondotta ki, mert alperesnek cselekménye mezei rendőri kihágást képez, ennek elbírálása pedig a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. A jelen ügyben az eljárást a községi bíróság, mint a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróság hatáskörébe kellett utalni; mert mindkét peres félnek előadásából kitűnik, hogy a jelen ügyben sem az 1879. évi XL. t.-c. 126., illetőleg 127. §-ában, sem pedig az 1894. évi XII. t.-c. 93. §. a) pontjában minősített kihágások ismérvei fenn nem forognak, miután a panaszló felperes alperes ellenében csak pénzbeli követelést támaszt, mely követelését az általa kötött haszonbérleti szerződéssel a közte és alperes, mint korábbi haszonbérlő között megállapított viszonya, illetőleg alperesnek ezzel ellenkező ténykedésére alapítja és mert a felperesi követelés összegére való tekintettel az ügynek elbírálása az 1877. évi XXII. t.-c. 14. §-a, illetőleg 11. §-ának 1. pontja és az 1893. évi XVIII. törvénycikk 1. §-ának első bekezdése értelmében a községi biróság, mint a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bíróság határkörébe tartozik. A jogegység. Két kir. táblai végzést mutatunk be az alábbiakban. Rövid időköz választja el e két végzés keltét és homlokegyenest ellenkezik a határozatok lényege: I. A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja s végrehajtató felet az ügygondnok részére megállapított 3 frt díjnak 8 nap alatt, különbeni végrehajtás terhével leendő előlegezésére kötelezi, mert az ügygondnok a végrehajtató érdekének keresztülvitele céljából neveztetvén ki, az ebből származó és megállapított költségnek a dolog természeténél fogva való előlegezése végrehajtatót terheli, annyival is inkább, mert a végrehajtás költségeit végrehajtató az 1881. évi LX. t.-c. 27. §-a értelmében végrehajtást szenvedettől behajtani jogosult, ugyanazért az elsőbiróság végzésének neheztelt részét a fenti értelemben megváltoztatni kellett. (1896. június 10. 3,893. sz. a. Skoff előadó ) II. A budapesti kir. ítélőtábla következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének azt a neheztelt részét, mely szerint a végrehajtást szenvedő részére kirendelt ügygondnok diját saját fele ellenében állapította meg és végrehajtatót ennek előlegezésére nem kötelezte, helyben hagyja, mert az ügygondnok nem a végrehajtató kérelmére és érdekében, hanem az 1881. évi LX. t.-c. 24. §. értelmében a végrehajtást szenvedő részére lett kirendelve és ekkép az annak képviseletében teljesített eljárásból felmerült és részére megállapított dija kielégítését csakis saját képviselője ellenében van jogosítva annak utján érvényesíteni. (4,347/96. sz. a. Veber előadó.) A felebbezések felbélyegzése. Az uj bélyegtörvénynek erre vonatkozó szabálya ellen az ügyvédek irodai személyzete, a mely a beadványok beadásával s igy rendszerint felbélyegzésével is megbízva szokott lenni, még mindig sokszor vét, a mennyiben nem ragasztják fel az első példányra a felebbviteli beadványtól járó egész bélyegilletéket, hanem csak a felebbviteli illetéket, a Il-od példány után járó 50 krt pedig a Il-od példányra illesztik s a felzetekre a 15 kr. bélyegeket. — Ennek folyománya az, hogy az első példány után felveszik a Il-od példányra és felzetre járó bélyeg erejéig a leletet s az utóbbiakra tényleg felragasztott bélyegeket csak annyiban veszik figyelembe, hogy ezek összegét a felemelt illetékből levonásba hozzák. Ez az eljárás sérelmes annyiban, hogy e szerint az a fél, a ki az uj bélyegtörvény 31. §-ának kedvezményével élve, 8 nap alatt lerója a megrövidített illeték kétszeres összegét, teljesen elveszti a szabálytalanul felragasztott bélyegek értékét, mert ezt a fizetési meghagyás csak az ötszörös megszabott összegből engedi levonatni. — Ennek az anomáliának véget vet a pénzügyi közigazgatási biróság által 1896..,évi május hó 29-én f,422. szám alatt hozott ítélete, amely megváltoztatván a pécsi m. kir. pénzügyigazgatóságnak f. évi 62. sz. alatt hozott végzését, kimondja, hogy az 1894: XXVI. t.-c. 22. §-a rendelkezéséből folyólag a törvénykezési eljárásban benyújtott felebbezések másod- és további példányai és a felzetek bélyegmentesen nyújthatók be; a ki tehát ezeket a példányokat és felzeteket bélyeggel látta el, jogosítva van ezek értékének visszatérítését igényelni, s a kincstárnak ezen visszatérítési kötelezettségénél nt m jöhet figyelembe az a körülmény, hogy az első példány bélyeghiánya miatt ötszörösen előirt illetéknél a tartozatlanul lerótt bélyeg értéke már beszámítva lett; mert ha a felemelt illetékkel megrótt fél az 1894: XXVI. t.-c. 31. §-a értelmében 8 nap alatt a lelet tárgyát képező illeték kétszeres összegét lefizette feltétlenül követelheti a felebbviteli beadvány Il-od és további példányaira és a felzetekre szabálytalanul felragasztott bélyegek értékének visszatérítését. Hat havi börtön viráglopás miatt. Cs. István és S. János Tiszafüreden 1895-ik évi június 7—8 napja közti éjjel előleges megegyezés után T. Sámuelnek háza előtti virágos kertjébe, ennek másfél méter magas léckerítésén keresztül bemászván, több bokor violát részint tövestől kitépve részint száraikról leszakgatva elvittek. Az egri kir. tvszék vádlottak cselekményét a btkv. 33. §-ába ütköző s a btkv. 336. §-ának 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettének minősítette és hat havi börtönt szabott ki — tekintettel lévén a nagyszámú s annyira nyomatékos enyhítő körülményekre, melyekkel szemben a cselekményükre meghatározott büntetés legkisebb mérve, a két évi fegyház is tulszigorunak mutatkozott — a btkv. 92. §-át vette alkalmazásba. A budapesti kir. Ítélőtábla, következő érdekes indokolással hagyta helyben a tvszék ítéletét. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét indokolása alapján s főleg azért hagyja helyben, mert a kir. ítélőtábla sem zárkózhatott el attól, hogy közelebbről ne vizsgálja, valljon a vádbeli cselekmény nem esik-e az 1894-ik évi XII. t.-c. 93. í<-ban meghatározott mezőrendőrségi kihágás alá: minthogy azonban a kir. Curiának 70. sz. döntvénye megvilágítja, hogy mely kihágási esetek vonhatók e szakasz alá; és minthogy T. Sámuel a végtárgyaláson határozottan vallotta, hogy az a kert, melyből a violák lopattak, — kizárólag virágos-kert volt: vádlottak cselekményét mezőrendőrségi kihágásnak minősíteni nem lehetett. (1896-ik évi szept. hó 10-én 7,430.). A nőknek gyógyszerész-gyakornokká való felvétele ügyé ben követendő eljárás. A m. királyi vallás- és közoktatásügyi minister 1896. évi 37,193. számú rendelete. Valamennyi törvényhatósághoz. O császári és apostoli királyi Felsége Bécsben 1895. évi nov. hó 18-án kelt legfelső elhatározásával előterjesztésemre a nőknek a gyógyszerészi pályára való léphetését, az erre vonatkozó szabályren-