A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 41. szám - Néhány szó az uj örökösödési eljárásról - A királyi korona uradalmi ingatlanok jogi minősége elidegenitése és a képviselet körüli hiányuk

Tizenötödik évfolyam. 41. szám. Budapest, 1896 október 11. Szerkesztőség: JT y jr** Előfizetési árak: A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. MaA. w I Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 50 kr. Fél « _ 8 « — « Kiadóhivatal : (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNT) v R . lf . |Q BHTIUP ki IGAZSÍRÜGY ÉRDEKEIM KÉPT1SELETÉRR i HÁGTAK ÜGTÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÍS ÍÖZJECTZÓI HR ÍÜZlJNTB. , V., Kudolt-rakpart d. sz. 1 ' Egész « _ C « — « , Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak Dn KEVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR Az előfizetési pénzek ügyvedek. JU.T7; ^M-, Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. TI/T „ ~ : ^ i „ „ • „ . „ _ _r«„r_^_^ küldendők. rviegjelen minden vasárnap. TARTALOM : Néhány szó az uj örökösödési eljárásról. Irta : dr. V á 1 y i Sándor mezőkövesdi kir. járásbirósági albiró. — A kir. korona uradalmi ingatlanok jogi minősége, elidegenítése és a képviselet körüli hiányok. Irta : O' s v á t h Imre kir törvényszéki biró. — Miként magyarázandó az 1871. évi VIII. törvénycikk. Irta : dr. K r i s a n i c h József ügyvéd Kaposvár. — A becsületsértés vétségei rohamos leszállásának módja. Irta: dr. Lesz lény i Imre ügyvéd Budapest. — Belföld. (A bűnvádi eljárási javaslat a képviselőházban ) — Ausztria és külföld. (Bolgár igazságügy. Irta : Schisc hraanov St. Milán a bolgár legfőbb scmmitőszék alelnöke Szófiában.) — Irodalom. (A közigazgatási bíróságról szóló törvény (18!)li. évi XXVI. t.-cikk) jegyzetekkel és útmutatóval. Irta; Zabulik László kolozsi polgármester. — A bűnvádi perrendtartás. Irta: dr. Balogh Jenő min. titkár. E d v i Illés Károly dr. nyug. ügyész és Vargha Ferenc tszéki biró. — A hatályban levő igazságügyministeri rendeletek rendszeres gyűjteménye. Összeállította : dr. M a r s c h a 1 k ó János igazságügyministeri fogalmazó.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MKLLEKLET: Jogesetek tára — Felsőbirósági határozatok és döntvé nyek. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok. Néhány szó az uj örökösödési eljárásról. Irta: Dr. VALYI SÁNDOR mezőkövesdi kir. járásbirósági albiró. A gyakorló jogászközönség gyakran hangoztatott véleménye szerint az 1891. évi XVI. t.-c.-be foglalt örökösödési eljárás az ujabbkori igazságügyi törvényalkotások legsikerültebbjeinek egyike; mert a mellett, hogy a hagyatéki ügyek elintézésénél felmerülhető jogkérdések megoldására kimerítő, szabatosan szövegezett irányelveket tartalmaz s igy az örökösödési ügyek alapos és egyöntetű elintézésének lehetőségét biztosítja — egyszersmind számos — a gyakorlati élet igényeinek megfelelő rendelkezést léptetett életbe. Kétségtelenül felismerhető a törvényhozónak az uj örökösödési eljárás megalkotásánál szem előtt lebegett amaz intentiója, hogy az örökösödési ügyek az eddigieknél nemcsak, hogy alaposabb, de gyorsabb elintézésben is részesüljenek. E cél megvalósítására több üdvös reform szolgál; nevezetesen, hogy az örökösödési ügyek ugyanazon fórum előtt, a kir. járásbíróságoknál központosittatván, a hatásköri összeütközéseknek és az ügyek ide-oda küldözgetésének eleje vétetett; hogy a haláleset és leltár felvétele, valamint a tárgyalás befejezése záros határidőkhöz köttettek; hogy az átadó végzés meghozatala az eddigi gyakorlattól eltérőleg, az illetékkiszabási adatok közlése előtt tétetett kötelezővé; stb. Mindezen célszerű rendelkezések dacára azonban még se igen remélhető, hogy az ügyek elintézésében elérni célzott gyorsaság kielégítő mérvben megvalósíttatott légyen. Bár a hiteles adatok csak az év végén kiállítandó kimutatásokban fognak kifejezésre jutni, mégis a tapasztalat már most is azt mutatja, hogy a járásbíróságok legnagyobb részénél a folyó évben folyamatba tett hagyatéki ügyeknek eddig csak igen csekély része nyert befejezést; s az elintézetlen örökösödési ügyek hátraléka az év végén legtöbb helyütt jelentékeny leend; sőt talán nagyobb, mint a milyen a régi eljárás uralma idejében volt. Ha pedig ezen kedvezőtlen jelenség okát kutatjuk, —- parturiunt montes et nascitur ridiculus mus — oly körülményben találjuk mely a törvény keretén kivül álló, pusztán technikai nehézség természetével bír. Az örök. elj. 45. §-a s az ügyviteli szabályok vonatkozó rendelkezései fenntartották az eddig is dívott gyakorlatot, mely szerint a telekkönyvi hatóságok kötelesek a leltározó közeg megkeresésére, a hagyatéki bíróság által kiállított téritvény alapján e hagyatékhoz tartozó ingatlanokra vonatkozó tjkvek kivonatos hiteles másolatait bélyegmentesen kiadni. A telekönyvi hatóságokra háruló ezen kötelezettség, az uj örökösödési eljárás életbeléptetésével, — egyrészt azon okból, mert az érdekelt felek az eljárás egyszerüsbitése folytán számos régi hagyaték rendezését kérelmezték, de leglőképpen az 1,894. évi XVI. t.-c. 4. és 69. §§-ai értelmében az ingatlanokra nézve életLapunk mai száma beléptetett kötelező eljárás folytán, csaknem elviselhetlenl teherré vált. Miután ugyanis a bíróságok kezelő és leiró szemé yzete az örökösödési eljárás hatályba lépése óta elenyésző csekély mérvben szaporittatott, a tkvi hatóságoknál beosztott kezelőszemélyzet a rendes ügyviteli teendők ellátása mellett képtelen a rendkívüli mérvben felszaporodott tjkvi kivonatokat annak idején kiszolgáltatni; innen van azután, hogy a leltározó közeg a tjkvi kivonatokat csak hónapok eltelte után szerezhetvén be, a leltár gyors beterjesztése iránti kötelezettségének sem tehet eleget; a miből kifolyólag a hagyatéki tárgyalás és átadás,— vagyis a z örökösödési ugy befejezéseis csak rendkívüli késedelemmel következhet be. Ezúttal nem célom foglalkozni a törvény megalkotása után már többé nem actualis azon kérdéssel, hogy elkerülhetlenül szükséges volt-e minden egyes örökösödési ügy irataihoz az alakszerüleg kiállítandó tjkvi hiteles másolatokat csatoltatni; de kiterjeszkedni óhajtok arra, hogy vájjon a törvény rendelkezésének épségben fentartása mellett hogyan lehetne a fentebb érintett kezelési bajon segíteni. Természetesen a baj legegyszerűbben volna elhárítható a tjkvi másolatokat kiállító kezelő személyzet nagyobb mérvű szaporítása által; a mit azonban mindaddig alig tartok a szükséghez mért terjedelemben kivihetőnek, mig az állam pénzügyi ereje a már alkalmazott személyzet, különösen a szánalomra méltó nyomorban tengődő dijnokok javadalmazása emelését méltányosan nem válósithatja. Tekintettel azonban arra, hogy ugyanazon tjkvben felvett ingatlanok rendszerint több egyén osztatlan tulajdonát képezvén, ugyanezen évtizeden belül, sőt gyakran közvetlen egymás után több tkvi érdekelt fél elhalálozása következhet be, a mely esetben külön-külön megindított örökösödési ügyek irataihoz ugyanazon tjkvek másolatai feleslegesen többször beszereztetnek, tekintve, hogy a már befejezett örökösödési ügynél, annak irataihoz csatolt tjkvi kivonatokra többé semmi szükség nincs s igy azok ugyanazon ingatlanokat tárgyazó ujabb örökösödési ügyeknél ismét felhasználhatók lennének, miáltal a tkvi hatóság azok újbóli kiállításával járó munkatehertől megkíméltetnék, ezeknél fogva célszerűnek látnám az örökösödési ügyviteli szabályok kiegészítéséül annak kimondását, hogy a hagyatéki bíróságok kötelesek az örökösödési ügyek jogerős befejezte után azok irataihoz csatolt tjkvi kivonatokat az azokat kiállított tkvi hatóságokhoz visszaküldeni; utóbbiak pedig a visszaérkezett tjkvi kivonatokat községenkint rendezve megőrizni és szükség esetén, ujabb örökösödési ügyekhez leendő csatolás végett az időközi változások pótlása és hitelesítése után, — a leltározó közegnek újból kiadni volnának hivatva. Jól tudom, hogy a tjkvi másolatok ilyetén rendezése és nyilvántartása a tkvi hatóságoknál szintén munkaerőt venne igénybe; de hihetőleg sokkal kevesebb időt és fáradságot, mint amenynyivel a gyakran nagy terjedelmű tkvi kivonatoknak ismételt kiállítása jár. Egyébként, hogy a magas igazságügyi kormány az örökökösödési ügyekhez szükséges tjkvi másolatok kiállításának gyorsítása érdekében mily módok és eszközök életbeléptetését találandja célszerűnek, — az kevésbé bír fontossággal; mint magának azon célnak eredményként megvalósítása, hogy necsak a törvény legyen jó és tökéletes, de az örökösiminőségben érdekelt állampolgárok annak alkalmazásával is meglehessenek elégedve és gyorsabban juthatván örökségükhöz, elmondhassák: «Bis dat, quicitodat.> A királyi korona uradalmi ingatlanok jogi minősége, elidegenitése és a képviselet körüli hiányuk. Irta: O'SVÁTH IMRE kir. törvényszéki bírótól. A királyi udvartartás költségeinek fedezésére Sz. István óta az úgynevezett kir. koronás jószágok szolgálnak. A m. kir. udvartartás fényének fenntartása céljából a koronái javak már Szt. István által elidegenithetleneknek nyilvánitattak, mégis oly mérveket öltött később ezen javak elzálogitása és elidegenitése, hogy 1439-ben már országos törvényt kellett hozni, mely a koronajószágok elidegenítését és elzálogitását örökre eltiltotta L2 oldalra terjed.