A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 40. szám - A sommás birtokper és a sommás visszahelyezés

282 A JOG alakulásához feltétlenül megkívánja a jegyzőkönyvvezető alkamazását, egyúttal pedig előírja, hogy a tényállást a bíró mondja tollba. Mai (t. i. a javaslat idejebeli) sommás eljárásunk elfajulásának egyik oka kétségkívül az is, hogy sem a törvény, sem az ügyviteli szabályok nem kívánják meg a jegyzőkönyvvezető alkalmazását. Ezért gyakran előfordul, hogy a bíró maga kénytelen a jegyzőkönyvet felvenni, vagy pedig, hogy a bíró a hozzá nem illő jegyzőkönyvvezetést, mely őt felette hátráltatja is, az ügyvédekre bizza. A javaslat e részbeni intézkedéseinek biztosititékát képezi a 160. §. (törvény 165. §.) 1. és 6. pontja*. A javaslat a 42. és 44. §§i-ban (törvény 57. és 49. §§.) i elfoglalt álláspontjához hü is maradt a 160. §. (törvény 165. §.) szövegezése körül is, melynek álláspontja — mely minket érdekel — így hangzik: cl. ha az elsőbiróság nem volt szabályszerűen alakítva, ide értve azt az esetet is, ha a tárgyalásnál jegyzőkönyvvezető nem volt alkalmazva. . .>Miként a fentebb idézett 165. §-nál láttuk, annak 1. pontjából a javaslat második része kihagyatott, ugy hogy annak csak első része emelkedett törvényerőre, nem lévén meg különben az összhang a 47., 49. §§. és 165. §. 1. pontja között. A most előadottakból még a következők folynak : A 42. §-hoz fűzött indokolásban a javaslat nyíltan kimondja ugyan, hogy «a járásbíróság szabályszerű alakulásához feltétlenül megkívánja a jegyzőkönyvvezető alkalmazását*; azonban még a javaslat sem — annál kevésbé a törvény — fogadta el azon merev álláspontot, hogy az elsőbiróság szabályszerű alakulása tisztán és egyedül a jegyzőkönyvvezető alkalmazásából állana. Világosan kitűnik ez a javaslat 160. §-ának idézett 1. pontjából, nevezetesen az ahhoz fűzött ezen szavakból: «ide értve azt az esetet, ha a tárgyalásnál jegyzőkönyvvezető nem volt alkalmazva*. Mivel tehát a javaslat 160. §-ának 1. pontja is világosan igazolja, hogy az elsőbiróság szabályszerű alakítása sokkal tágabb fogalom s annak tartalmát a jegyzőkönyvvezető contemplált, azonban törvényerőre nem emelkedett alkalmazása ki nem meriti; mivel továbbá a javaslat 160. §-hoz 1. pontjának első része változatlanul vétetett fel a törvény 165. §-ának 1. pontjául, s ekként a javaslat 160. §-ának indoka kétségtelenül indokot képez a törvény 165. §-ának discuált 1. pontja mellett is, végül; Mivel a javaslat 160. §-hoz fűzött és fentebb idézett indokolás nem hagy kétséget az iránt, hogy a törvényhozó akkor tekintette az elsőbiróságot szabályszerűen alakitottnak, ha mindazon criteriumok íenforognak, melyek a bíróság jogi létezését igazolják: Ezek alapján azt hiszem nem tévedek, ha oda concludálok, hogy az 165. §. 1. pontja értelmezésénél nemaz elsőbiróság összetételét, — a mit nemis lehet — hanem azt vizsgáljuk, hogy létezi k-e jogilag a biróság? Ha igen, akkor szabályszerűen, ha nem akkor nincs szabályszerűen alakítva. Ez szerény felfogásom. Ha célt értem és a homályosnak látszó törvényhelyet sikerült megvilágítanom ; akkor a tárgyhoz, bár kissé elkésetten, de még idején szólottam. sommás birtokper és a sommás visszahelyezés Irta: HUBERT OTTÓ kir. albiró Huszton. A «J o g» folyó évi 16-ik számában a fentebbi cimen megjelent közleményre vonatkozólag a szerkesztőség engedelmével nézeteimet a következőkben tárom b. szaklapjuk t. olvasói elé. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a t. cikkíró ur nézeteivel az alapgondolat tekintetében teljesen egyetértek és a t. cikkíró ur valóban szolgálatot tett a jogirodalomnak e tárgy felvetésével, mert igy alkalmunk nyílik a felvetett tárgy fölött pro et contra nyilatkozni s a kérdést vita tárgyává tenni. Nem osztozom a t. cikkiró ur azon felfogásában, mintha a sommás visszahelyezési perek létjogosultságát az adta volna meg, hogy az 1893. XVIII tc. életbeléptetése előtt a t. cikkiró ur által úgynevezett birtokperek a rendes eljárás alá tartoztak, igy tehát ha birtokháboritás történt, ennek megszüntetését bajos lett volna a hoszszadalmas Írásbeli per útjára bízni, hanem a birtoklás és a háboritás kimutatásával a birtokba való visszahelyezésnek volt helye sommás uton. Nem osztozhatom ezen felfogásban azért, mivel a sommás visszahelyezés alapját képező 1802. XXII. és 1807. XIII. t. czikkek életbeléptetése óta sommás visszahelyezési pereken kivül voltak még rendes visszahelyezési perek is, a melyek ha hosszabbra nem is, de mindenesetre nyúltak olyan időtartamra, mint a milyen időtartamot a rendes utu úgynevezett birtokper igénybe vett, sőt ettől eltekintve, amenyiben nem csak ingatlanok, hanem ingók birtokába való visszahelyezésnek is van helye, nem képzelhető az, hogy a sommás visszahelyezésre vonatkozó intézkedések csupán a hosszas lejáratú s rendes perutra tartozó úgynevezett birtokperek kikerülése miatt jöttek volna létre. A sommás visszahelyezés létjogosultsága nem abban gyökerezik, hogy a hosszadalmas írásbeli eljárás mellőztessék. Létalapját e pereknek a már fentebb idézett két törvénycikk szerint az önhatalmúlag megháborított birtoklásnak viszszaállitása, vagyis az előbbi állapotba való viszszahelyezés képezi, A birtok maga nem képezvén jogot, csak állapotot s habár valaki jogosult is bizonyos birtok-állapot megváltoztatására, ezt önhatalmúlag azon egyszerű szabálynál fogva, hogy : «Senki önmaga bírája nem lehet», nem érvényesítheti s ha ezen utat mellőzve, habár jogosult igényeit önhatalmúlag kívánja érvényesíteni, törvényellenes tényt követ el ennek elhárítása végett a törvény védelmére lép fel a törvény másik szabálya, melynélfogva ily esetben az előbbi állapot állítandó ! helyre ; nem azért, mintha ez az állapot jogosnak ismertetnék el, hanem azért, mert ez az állapot törvényellenes uton és módon lett megváltoztatva. Ez képezi a visszahelyezési perek létalapját. Kétségtelen dolog, maguk a visszahelyezési perekre vonatkozó s általam fentebb emiitett törvények is előírják, de a kir. Curiának is számtalan erre vonatkozó döntvénye van, a melyek szerint a sommás visszahelyzési perek keretében a jogkérdés elbírálás tárgyává nem tehető, az ily perekben a biró csupán a következő tényekre terjeszkedhetik ki, nevezetesen : gyakorolta-e felperes a per tárgyát képező dolgon az egy évi és egy napi békés birtoklást , megtörtént-e a birtokháboritás ténye, vájjon a birtokháboritás önhatalmú volt-e vagy sem s kellő idóben adatott-e be a kereset? Már pedig ha az alperes mindezen körülményekre nézve beismerésben van, vagy pedig felperesnek ezen irányban való bizonyítása sikerre vezetett, kétségtelenül előáll az előbbi állapotba való visszahelyezésnek bíróilag, itélet alakjában való kijelentése s ily körülmények között az alperes tulajdonjogávál nem védekezhetik, mivel a sommás visszahelyezési perek keretén belül a jogkérdések bírálat tárgyává nem tehetők. Nem vetheti fel viszontkereseti alapképen az alperes a tulajdonjogát s nem követheti tulajdonjoga alapján a dolog birtokát, mivel ezen kérdés elbírálása már a sommás viszszahelyezés korlátain, kívül esik. Az a felfogás, hogy a sommás visszahelyezési pereknél a tulajdonjog alapján a birtoklás viszontkeresetbe lenne helyezhető, a cim tévedésén alapul. Magánjogunk szerint csupán a visszahelyezési per képez birtokpert, mivel ezen pereknél képezi a kereset alapját a birtoklás, mig a tévesen birtokpernek nevezett s a tulajdonjog alapján a birtoklás miatt indított perek tulajdoni pereket képeznek, mert ezen perek alapját a tulajdonjog s nem a birtoklás képezi. Már ezen alapon sem lenne elfogadható sommás visszahelyezési perben a tulajdonjog alapján a birtoklás miatt támasztott viszontkereset, mert a most felfejtettek szerint nem felel meg a törvény által a viszonkeresetekre előirt azon szabálynak, hogy a viszontkereset a keresettel egy jogalapból származzék. Az előző cikkben fölvetett példánál én a cikkiró ur által előadott viszontkeresetet tárgyalás allá nem is bocsátottam volna, habár a sommás biróság hatásköre most már az úgynevezett birtok vagy helyesebben tulajdoni keresetekre is részben kiterjed. Bár elismerem s ez irányban teljesen osztozom a t. cikkiró ur azon nézetében, miszerint az 1893. évi XVIII. t. c. életbeléptetésével praktikus szempontból s a jogszolgáltatás gyorsasága szempontjából sokkal helyesebb volna, hogyha a sommás visszahelyezési perekkel együtt viszontkeresetképen a tulajdonjog alapján felvetett igények is tárgyalhatók és elintézhetők lennének, de ez mindaddig nem eszközölhető, mig az 1802. XXII. és 1807. XIII. tcikkek törvényhozási uton meg nem változtatnak, mivel ezeknek világos intézkedése szerint a birtoklás jogára vonatkozó igények csak külön per utján érvényesíthetők. Belföld. Teljes ülés a táblán. Kettős ünnepet ült m. hó 30-án a budapesti kir. ítélőtábla. Vértesy kir. ítélőtáblai elnök ugyanis ma mutatta be a kir. Ítélőtáblai birói testületének a temesvári kir. Ítélőtáblától áthelyezett Horváth Jenő tanácselnököt. Vértesy az uj tanácselnökhöz a következő szavakat intézte: «Üdvőzlöm méltóságodat, mint régi bajtársunkat, igaz örömmel és őszinte baráti érzelemmel, üdvözlöm méltóságodat ugy, mint fiát és mint nemes tulajdonságainak örökösét ama nagy férfiúnak, a ki igazságügyünk átalakulása körül, különösen a birói teljes függetlenség és önállóság törvénybe iktatásával hervadhatatlan, maradandó érdemeket szerzett és a ki ez által erkölcsi alapját rakta le Magyarország ezredévek történelmének igazságügyi palotájához. Ezután az újonnan kinevezett Horváth Béla királyi Ítélőtáblai biró tette le a birói esküt, kihez Vértesy elnök a következő beszédet intézte: A kir. ügyészség kebeléből lép át nagyságod a birói testületbe. A kir. ügyészség rendeltetésében eltér ugyan a bírói tiszttől, de azzal oly szoros kapcsolatban áll, hogy együttvéve képezik a jogszolgáltatás egyik intézményét és együtt vannak hivatva Magyarország igazságszolgáltatásának közügyét szolgálni. «Az ügyészség a jogszolgáltatásnak inkább közigazgatási részét képezi s képviseli a vádat, hogy ugy mondjam a közlelkiismeretet, ő szolgáltatja az anyagot a biiói Ítélkezésre és ő hajtja végre a biró ítéletét, ellenőrzi és megfigyeli az itélet hatását. Nagyságod e téren szerzett dus tapasztalatait leend hivatva most a felebbviteli birói testületben évényesiteni. Magasztos feladata leend minden befolyástól menten, függetlenül és teljes önál-