A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 39. szám - Bolgár igazságügy. [III. Sajtótörvényi és büntető eljárási novella]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 31 >. számához. Budapest, 1896 szeptember hó 27. Köztörvényi ügyekben. A hozományadás kötelezettségének érvényességéhez különös alakszerűség nem lévén szükséges, a szóbelileg igért hozomány a házasság megkötése után perrel is követelhető; követelheti pedig azt a férj, mert bár a hozomány a nő tulajdonát képezi, arra a házasság fennállása alatt a férjnek van rendelkezési joga. A nagykanizsai kir. törvényszék 1895. évi április hó 18-án 3,308/P. szám alatt K. I. felperesnek G. F. férj. V. A-né ellen 600 frt. és jár. iránt indított rendes perében következő ítéletet hozott: Felperes kereshetőségi jogát megállapítja, s azon esetre, ha alperes a jelen ítélet jogerejétől számított 15 nap alatt esküre nem jelentkezik s a majd kitűzendő határidőben le nem teszi a főesküt arra, hogy lányának K. I.-hoz történt férjhezmenetele előtt nem Ígérte meg annakHiogy az esetre, ha lányát nőül veszi, hozományul 800 frtot fog adni, ugy kötelezi, hogy felperesnek felesége hozománya címén 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett 600 frt tőkét . . . kifizessen. Ellen esetben, ha t. i. alperes a főesküt leteszi, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy alperes leányát 1893. január 22-én nőül vévén, azt megelőzőleg alperes oh? értelmű szóbeli Ígéretet tett, hogy a házasság létrejötte után leányával 800 frt hozományt fog adni, s miután ennek ellenére csupán 200 frtot adott, kéri a hátralékos 600 frt kifizetésére kötelezni. E tényállásból folyólag tekintve, hogy azon felperesi állítás, hogy a házasság tényleg létesült és jelenleg is fennáll a felek között, vita tárgyát nem képezi; tekintve, hogy a hozomány adás kötelezettségének érvényéhez a törvény különös alakszerűséget nem kíván, lejárta pedig külön fentartás hiányában a házasság megkötésével már természeténél togva bekövetkezik; tekintve továbbá, hogy a hozományhoz, bárki által ajánltassék az a házastársaknak, mint a nő tulajdonát képező, de a házassági közös együttélésből származó gondok és terhek könnyítésére szolgáló vagyonhoz a férjnek rendelkezési joga magával a házasság tényével előáll: ennélfogva alperes által a kereshetőségi jog ellen emelt kifogás figyelmen kívül hagyásával azt megállapítani kellett. — Az érdem tekintetében alperes határozottan tagadja, hogy a kereset alapját képező kötelező ígéretet tette volna, tekintve pedig, hogy a kihallgatott tanuk egymásai egybehangzó vallomása szerint az alperes által tett és felperes által elfogadott kötelező ígéret nem létesült, a menyiben alperes csupán a tanuk előtt felperes jelen nem létében fejezte ki azon készséget, hogy a házasság létesülése esetén lányával 800—1,000 frtig terjedő hozományt ad és miután egyedül V. J. tanú bizonyítja azt, hogy alperes a kötelező ígéretet felperes jelenlétében tette, ez pedig mint felperesnek vele közös háztartásban élő mostoha apja ezen viszonyból kifolyólag oly mértékben tekinthető érdekeltnek, hogy vallomását fél bizonyítás erejével felruházni nem lehet: mindezeknél fogva felperes által a tanubizonyitás elégtelensége esetére kínált s alperes által viszonválaszában feltétlenül elfogadott főeskü volt alkalmazásba veendő stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1895. évi október hó 15-én 2,233/P. szám alatti következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét nem felebbezett részében nem érinti; felperes álal felebbezett abban a részében pedig, melylyel az eljáró biróság a per kimenetelét ez alperesnek megítélt főeskü le- vagy le nem tételétől tette függővé . az eljáró biróság által felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1899. évi június hó'25-én 401'P."szám alatt) következő ítéletet hozott: A másodbiróság Ítélete az abban felhívott indokok alapján helybenhagyatik, annak megjegyzése mellett, hogy V. J.-nek mint felperes mostoha apjának tanúvallomása az 1*68: LIV. t. cikk 193. §-a alapján volt mellőzendő. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A cégvezető nem tartozik azok közé a kereskedősegédek közé, a kiknek a cég főnökéhez való eme viszonya felett az 1884: XVII. t.-cikk 176. g-a értelmében első sorban az iparhatóság volna hivatva határozni. A szolgálati szerződés felbontására nézve törvényes okul nem szolgálhat az, hogy felperes alperes fiának, tehát családtagjának és üzleti helyettesének üzleti rendelkezését <Lausbüberei>nek nevezte. A győri kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: felperes, az alperes cég főnöke, K. A. által az iparhatóságnál ellene a szolgálati viszony azonnali felbontásának kimondása iránt folyamatba tett panasz folytán hozott iparhatósági határozat hozatalát követő 8 nap alatt az ipartörvény 176. §-a értelmében keresetét a keresk. elj. 6. §-ának 8. pontja illetve 7. §. 3. bekezdése értelmében, tekintve, hogy a kereset tárgya 500 frtot meghalad, a kir. törvényszék mint kereskedelmi biróság előtt helyesen indította. A kereset szerint felperes, a K. A. és tsa cég főnöke K. A. által a C) alatti szerződés 2-ik pontja tanúságaként cégvezetőnek rendeltetett ki és pedig a B) alatti bérleti szerződés egész tartamára ugy, hogy ezen viszony a szerződő felek részéről felmondhatatlan s ámbár felperes azt állitja, hogy alperes céggel mint cégvezeiő szolgálati viszonyban nincs, de ha az szolgálati viszony volna is, ugy ama viszony felbontásának nem volt helye, mert az által, hogy cégvezető társát K. l-t, K. A. fiát állítólag azzal, miszerint abbeli rendelkezését, hogy a gyárvezetőnek megtiltotta mikép ez az ő (felperes) által adandó oly rendelkezéseit, a melyek teljesítése a gyárvezető lelkiismeretébe ütközik, teljesítse, «Lausbüberei>-nek nevezte, oly súlyos becsületsértést nem követett el, amely a fenforgó viszony kikötött felbonthatatlansága dacára annak azonnali felbontását indokolhatná; sőt ellenkezőleg azt kéri felperes, miszerint mondassék ki az, hogy K. I-nak a gyárvezető részére adott s fentebb említett rendelkezése, a felperes ellen elkövetett súlyos becsületsértés s ez okból ő jogosított a szolgálatot — ha ez egyátalán fenforog — azonnal elhagyni, alperes pedig köteleztessék az elbocsátás napjától (1892. aug. 22.) a szerződés lejárta napjáig (1891. rrfajus 31.) évi 3,000 frt kikötött fizetésből ezen időre eső 2,316 frt 67 kr. részének ugy az üzleti tiszta nyeremény 15°,o-ának az 1888 — 1890. évek átlaga szerint a bérlet utolsó évére, vagyis az 1892. június 1-től 1893. május 31-ig terjedő üzleti évre nyereség kárpótlásul 11,644 frt 71 krnak s ezeknek a kereset indítása napjától járó 6J/o kamatai és perköltségek megfizetésére. Ezen felperesi keresettel szemben, alperes azt vitatja, hogy felperes a céggel szemben szolgálati viszonyban állott, azt a fia családtagja és helyettese ellen felperes által elkövetett súlyos becsületsértés folytán jogosított volt felbontani, tagadja, hogy a szolgálati viszony felbontását felperes követelhetné, hogy a viszony felbontása folytán felperes akár a fizetését akár nyeremény jutalékot és pedig az utóbbit átlag szerint követelni jogosított lenne Ámbár igaz az, hogy valamely cég cégvezetőjének nem szükséges a cég főnökével szolgálati viszonyban állani, ez azonban felperesre nézve alkalmazást nem nyerhet, mert a C) alatti szerződés 2. pontja szerint alperes, mint a K. A. tsa cég egyedüli birtokosa felperest cégvezetőnek rendelte ki s az ezzel kapcsolatos tevékenysége és fáradozásáért a 4. pont szerint külön megállapodással fix évi fizetést és az ő ugy cégvezető társa K. I. részére együtt a tiszta nyeremény 30° 0 -át kötelezte ; igy tehát, mivel felperes az alperes üzletében állandóan alkalmazottnak jelentkezik, reá nézve az 1894. XVII. t.-cikknek a segédeknek vonatkozó intézkedései nyerhetnek alkalmazást. Ezen hivatkozott törvénycikk 94. §-ának b) pontja értelmében a segéd felmondás nélkül azonnal elbocsátható, «ha az iparos helyettese, vagy az iparos egyik családtagja ellen tettleges bántalmazást vagy súlyos becsületsértést követ el>, ebből az következik, hogy az azonnali elbocsátás folytán, ha ezen törvényes ok fenforog, a segédnek minden anyagi követelései, a melyek magából a szolgálati viszonyból folynak, az iparos ellenében megszűnnek; ezzel kapcsolatban megemlittetik, hogy habár a C) alatti szerződésnek 2. pontja sze rint a peres felek közt fennállott szolgálati viszony felmondhatatlannak köttetett is ki, mindamellett, mivel ezen viszony a cégjegyzésre vonatkozó meghatalmazást tartalmazza, a meghatalmazás pedig mindig a meghatalmazó és meghatalmazott közötti bizalmon alapul s mivel a kt. 51. §-a értelmében a cégvezetési meghatalmazás a fennálló szolgálati viszonyból eredő jogok sérelme nélkül bármikor visszavonható, tehát ezen szolgálati viszony felmondhatatlanságának kikötése mint törvényellenes joghatálylyal nem bír, ebből viszont a most hivatkozott törvényszakasz alapján az következik, hogy a mennyiben a szolgálatadó alperes a felperest törvényes ok fenforgása nélkül bocsátotta el, felperest, a mennyiben a felmondásra ellenkező megállapodás létre nem jött, mint fontosabb-teendőkkel megbízottat csak előleges 3 havi felmondás után bocsátotta volna el. Minthogy azonban nemcsak felperes beismerésével, de a kihallgatott számos tanú közül többnek vallomásával beigazolást nyert az, hogy felperes az alperes K. A.-nak fiát, családtagját és felperesnek cégvezető társát K. I-ot azért, mivel ez a gyárvezetőnek azon utasítást adta, hogy felperesnek azon rendelkezéseit, a melyek a gyárvezetőnek lelkiismeretébe ütköznének, ne teljesítse, az alperes gyári üzlethelyiségében kérdőre vonta s ezen feltevését K. I.-nak, mintha felperes képes volna a gyárvezetőnek oly rendelkezéseket is adni, a melyek ennek lelkiismeretébe ütköz-