A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 38. szám - A biztosítasi ügynökök. Második közlemény

262 A JÖÚ útirányban ily közlekedési eszköz létezik — használni, mert ellenesetben kiteszi magát annak az eshetőségnek, hogy a bérkocsidijat sajátjából, amúgy is szűkre szabott fizetéséből nemcsak előlegezi, hanem véglegesen is viseli. Még a legújabban a kir. igazságügyministernek 21,224/96. számú rendeletével közölt és az állami alkalmazottaknak hivatalos kiküldetések és átköltözködések alkalmával járó illetményekről szóló szabályzat 84. §-a is akként intézkedik, hogy a VII—XI. fizetési osztályba tartozó tisztviselő, ha a vámvonalon belül vagy kivül eső oly helyre küldetik, hova helyi hajó vagy közúti vaspálya közlekedik, helyi hajót vagy a közúti vaspályát tartozik használni és csak azon költség megtérítését igényelheti, melyet e közlekedési eszközök használatáért valósággal fizetett. Helyi hajó. közúti vaspálya képezik e szerint a rendes közlekedési eszközt, a bérkocsi rendkívüli közlekedési eszköz, melynek esetleges igénybevétele csak rendkívüli esetekben jogosult és mindig külön igazolandó. A soros vizsgálóbírónál egy életveszélyes séiült kihallgatása nem tartozván a .<rendkívüli)) esetek közé, ő természetszerűleg, hogy azon veszélyt kikerülje, miszerint a bérkocsidij az igazságügyministeri számvevőség (tudtommal az uti számlák ehhez kerülnek) véleményezése alapján a nyakába zúduljon, inkább az u. n. olcsó közlekedési eszközöket — habár azokkal sokszor csak elkésve érkezik a helyszínére — fogja használni, sőt oly esetben, midőn a kiküldetése színhelyéig nem jár ilyen közlekedési eszköz és a kiküldetés színhelye a közlekedési eszköz megállóhelyétől nem tesz ki egy kilométert, kénytelen az utat még egy gyalog sétával is megtoldani. Megérkezve végre a helyszínére, a kórházba, egyenruha vagy egyéb oly jelvény hiányál an, a mely őt külsőleg is azonnal megismerhetővé tenné, mindenek előtt a portásnak fog bemutatkozni és igy megy ez még több izben ápoló, orvosnál és míg a kihallgatandó sérülthez sikerül jutnia, a kit azután fülelve a betegnek halk és sokszor alig érthető szavaira kihallgat, oly formán, hogy a jegyzőkönyvet maga körmöli. Éjjeli időben a rendőrség rendszerint kocsin küld valakit a soros vizsgálóbíróért és a kocsi a rendőrségi általányból lesz fizetve, ugy tudom azonban, hogy a rendőrség a bérkocsi küldésére kötelezve nincs, ha teszi, ezt csak a bíróság iránti figyelemből teszi. Közbevetőleg megjegyzem, hogy a fővárosi rendőrségnél sürgős esetekben a legalsóbb rendőrtisztviselő is jogosítva van a bérkocsi használatára, a melynek diját egy egyszerű utalványra a rendőrségi pénztárnál akadálytalanul kifizetik. Ellenben mily bosszantóan hosszadalmas és körülményes azon eljárás, a melylyel a soros vizsgálóbíró a köz- (állami) érdek szempontjából tett kiküldése alkalmával előlegezett legcsekélyebb kész kiadásainak a bűnvádi általányból leendő megtérítéséhez juthat. Ha 40 fillér közúti vaspálya költséget akar megtéríttetni, erről rendszeres uti naplót tartozik kiállítani, azt a kiküldetés szükségességet és foganatosítását igazoló főnöki aláírással elláttatni és csak azután veheti fel. külön hivatalos nyugta alapján a 40 fillért. Nem csoda, hogy az illető tisztviselő a helyett, hogy hivatalos órán kivül, sokszor éjjel végzett rendkívüli fárasztó és kellemetlen, külön díjazásra érdemes munkájáért napidíjra tarthatna igényt, még apróbb kész kiadásait is inkább ott hagyja veszni, semhogy a legcsekélyebb összegekről időt rabló utinaplókat és hivatalos nyugtákat szerkeszszen. Az apróbb kiadások ugyanis össze nem gyűjthetők és egy uti naplóban nem érvényesíthetők, mert az uti számla a költséghez való igény elvesztésének terhe alatt 14 nap alatt terjesztendő be. Kérdem ezen egy példa után, mely mindennapi és melyben túlzás nincs, nem illik rá ilyen állapotokra a «miseria» szó? A kiküszöbölése pedig ezen visszás állapotoknak mily egyszerű volna. Vegyük először az egyenruha kérdését. A mily eltévesztettnek tartanám az egyenruha behozatalát oly értelemben, hogy azt az igazságügyi tisztviselő folyton, tehát hivatalon kivül is tartozzék viselni, oly szükségesnek találom az egyenruhának (nem katonai értelemben véve ezen szót) a hivatalos működés alatt való behozatalát. Köztudomású tény, hogy az egyenruha egyrészt a féllel szemben bizonyos tekintélyt biztosit az illető tisztviselőnek, azonkívül rögtön felismerhetővé teszi őt, másrészt az egyenruhát viselőt is figyelmezteti állásának fontosságára és méltóságára. Kétszeresen szükséges volna az egyenruha a soros vizsgálóbírónál, a ki közvetlen a bűncselekmény elkövetése után, tehát oly időben jön a helyszínére, mikor a kedélyek még a bűncselekmény behatása alatt állanak és ennek folytán izgatottak. Hogy milyen legyen ezen egyenruha, annak fejtegetésébe ezúttal nem bocsátkozom, megjegyzem azonban, hogy addig is, míg egy a magyar biró állásának megfelelő egyenruhára nézve az intéző körökben megállapodás jönne létre, a soros vizsgálóbírónál ideiglenesen egy oly jelvény is, melyről mindenki azonnal a vizsgálóbíróra ismerne, megtenné a szolgálatot. A napi dij és uti költség kérdése is egyenesen volna megoldható; az igazságügyi kormánynak csak bizonyos, még i pedig másnemű kiadásokhoz viszonyitva. csekély összeget kel| lene e célra áldozni. Nézetem szerint a soros vizsgálóbíró részére, minthogy a hivatalos órákon tul is határozott ideig le van kötve és egyébként szabad idejével sem rendelkezhetik tetszése | szerint, még az esetben is megfelelő napidíj vagy bizonyos általány avagy pótlék volna megállapítandó, ha «sorossága» alatt oly eset, a hol közbenjárására szükség volna, elő sem fordult. De még mennyivel indokoltabb a külön munkáért és felmerülhető készkiadásokért adandó kárpótlás oly esetben, midőn — mi pedig gyakran előfordul — éjjel verik fel a vizsgálóbírót, a ki ha egész éjjel is munkálkodik a helyszínén, másnap reggel tartozik bemenni a hivatalba. A napidíj és pótlékra vonatkozólag azon ellenvetést vélem hallani, hogy a kinevezett vizsgálóbirák évi 300 frt pótlékot élveznek, ebből fedezhetik tehát a kiküldés alkalmával felmerülő apróbb kiadásokat. Válaszom erre a következő : A 300 frt évi pótlékot a kinevezett vizsgálóbirák, tehát csakis a törvényszéki birák élvezik, a kik pedig, a mint már fentebb emiitettem, tényleg mint «soros vizsgálóbirák» nem működnek, de különben is a 300 frt pótlékot nem a hivatalos működésük alatt felmerülő kiadások fedezésére kapják a vizsgálóbírók, hanem részbeni kárpótlásul azon kellemetlenségekért, melyekkel a vizsgálóbírói állás szükségszerüleg együtt jár. Helytelen azon gyakorlat is, hogy a soros vizsgálóbíró «sorosságának» ideje alatt a hivatalos órák eltelte után magánlakásán tartózkodhatik, mert azt hiszem magyarázni sem szükséges, mily idővesztességgel jár sok esetben a vizsgálóbírónak a magánlakásán való keresése egy oly nagy kiterjedésű városban mint Budapest. Az egész soros vizsgálóbírói intézmény nézetem szerint csak akkor felelne meg céljának, ha a soros vizsgálóbíró soros! ságának egész ideje alatt a kir. büntető törvényszéki épület egy hivatalos helyiségében tartózkodnék, rendelkezésére állana egy jegyzőkönyvvezető, szolga, esetleg egy a büntető törvényszék épületében állandóan elhelyezett expositura, azonkívül rendelkezésére kellene állania egy kézi pénztárnak, hogy a felmerülő kiadásokat ne a sajátjából legyen kénytelen előlegezni, sőt néha végleg is viselni. Mindez azonban természetszerűleg költségbe — bár koránt sem annyiba mint a mit egy kisebbszerü hadgyakorlat költsége kitesz — kerülne és igy lehet, hogy pium desiderium marad a jövő ezredévig, a mik. r talán az állami tisztviselőkről is különben fognak megemlékezni, mint a mostani milleniumkor. Doctor utriusque jurts. A biztosítási ügynökök. Irta: dr. KOMLÓS ÁGOST bpesti ügyvéd. \ (Második közlemény.) A magánjogi jellegű törvényhozási intézkedések terén véljük mi feltalálhatni az orvosszert a biztosítási ügynökök lelkiismeretlen közvetítő szereplése ellen. Nem az ügynökök képviseleti minősége és jogköre szabályozatlanságában, hanem a biztosítási szerződés perfectionálása körül fen ál ló rendszerben látjuk mi a visszás biztosítási állapotok rosszhatásu alapokát; abban ugyanis, hogy ugy a magyar valamint a külföldi törvények szerint is a biztosító intézetet illeti az utolsó szó a zárcselekmény (rendszerint a biztosítási kötvény kiállítása által) a biztosítási szerződés perfectionálásánál. Előhaladottabb államokban ez a biztosítást kereső közönség nagyobb értelmiségénél fogva nem érezteti annyira kedvezőtlen hatását, mint oly államokban, a hol a biztosítási intézmény mint nálunk — még aránylag fejletlen, és a hol a biztosítandó közönség zöme nincs abban az értelmi helyzetben, hogy az ügynökök furfangjaival szemben a saját érdekének megóvásáról már a biztosítási ajánlat tételekor gondoskodhassék. A biztosító ismeri a biztosítási ügyletnek minden csinját-binját; vagy elfogadja tehát az ajánlatot vagy visszautasítja, de a b i z t osi t o ttak nagyobb része csak akkor tudja meg a biztosítási szerződés egész tartalmát, mikor abiztositásikötvénytkézhez kapja. Törvény szerint a biztosító nem köteles a szerződés feltételeit a biztosítást keresővel a kötvény kiáilitása előtt közölni, pedig nincsen biztosító társaság Magyarországban és tudtunkkal