A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 37. szám - Királyi közjegyzők millenáris közgyűlése

146 A JOG csak részben lehető, a bérösszeg aránylagos leszállításának van helye. A felebbezési bíróságnak ítéleti tényállása szerint a fóldmivelésügyi m. kir. miniszternek az alperes által bemutatott rendeletével sertésbehozatal tartalmának elrendelése folytán sertések a kőbányai piacra nem szállíttathatván, kétségtelen, hogy az alperes a felperestől Kőbányán kibérelt szállásokat ezeknek kizárólagos céljaira nem használhatta. Ennek következtében tehát beállott az az eset, melynél a bérlet tárgyának nem használhatása miatt bérelengedésnek van helye s ennek a jogi elvnek a fennforgó esetre való alkalmazásánál a felebbezési bíróság jogszabályt nem sértett meg. Alaptalan a felperesnek az a további panasza is, hogy a legrosszabb esetben nem a bérösszeg teljes elengedésének, hanem aránylagos leszállításának lehetne helye; mert szemben azzal, hogy a felebbezési bíróság tényállása szerint meg van állapítva a sertésszállitási tilalomnak a kőbányai piacra vonatkozóan történt elrendelése, a felperesnek képezte feladatát annak bizonyítása, hogy az alperes dacára annak, hogy Kőbányára sertés nem volt behozható, a sertéshizlalásra kibérelt szállásokat mégis használta, vagy ha nem használta is. a bérlet céljaira való használat lehetősége fenn állván, annak az alperes részéről való nem gyakorlásának oka nem a sertésszállitási tilalom folytán előállott körülményekben, hanem az alperes eljárásában található fel. A felebbezési bíróság tényállásában azonban nincs megállapítva az, hogy felperes olyan ténykörülményeket bizonyított volna, melyekből az tűnik ki, hogy alperes a sertésszállitási tilalomnak elrendelése után is, a kibérelt szállásokat, tényleg használt, vagy céljaikra használhatta volna. stb. Ha a gondnokság alá helyezés szabályszerűen közé lett téve, annak nem tudása mentségül nem szolgálhat és a gondnokolt ellen a törvényes képviselő mellőzésével fellépett váltóhitelező jóhiszemüleg eljárt félnek nem tekinthető és igy a gondnok semmiségi keresete ellenében a vtóelj. 44. §-ára alapított védekezése figyelembe nem jöhet. A budapesti kir. keresk. és váltótvényszék, mint váltóbiróság (1895. évi február hó 27-én 9,767. sz. a.) Dr. B a b e s Emil ügyvéd, mint T. Lászlóné szül. T. Erzsébet gondnoka felperesnek dr. Gártner Samu ügyvéd által képviselt F. és S. cég alperes ellen 30 frt és jár. iránti semmiségi perben következő Ítéletet hozott: Semmiségi keresetnek hely adatik s az 1894. évi október hó 8-án 77,093. sz. a. hozott sommás végzés jogkövetkezményeivel együtt T. Lászlóné szül. T. Erzsébetre nézve semmisnek nyilvánittatik stb. Indokok: Az, hogy alperes T. Lászlóné, szül. T. Erzsébet a 77,092. sz. kereset megindításakor, mint gondnokság alatt levő képviseleti jogosultsággal nem bírt, a felek közt a vita tárgyát nem is képezte s felperes védekezését csak a váltóeljárás 44. §-ára alapította. Az idézett szakasz azonban csupán a jóhiszemű felet védi. Minthogy pedig felperes kétségbe nem vonta, hogy a gondnokság alá helyezés kellően közzé tétetett, annak nem tudása mentségére nem is szolgálhat s igy az alapperben jóhiszemüleg eljárt félnek nem tekinthető. Ezek szerint tehát a váltóeljárás 44. §-ára alapított védekezés figyelembe nem jöhetvén, a kereseti kérelemnek helyt adni s a törvényes képviselő mellőzésével indított perben 1894. évi október hó 8-án 77,092. sz. a. hozott sommás végzés összes jogkövetkezményeivel együtt T. Lászlóné, szül. T. Erzsébet felperessel szemben hatályon kivül helyezni kellett (1881. évi LIX. t.-c. 59., 50. §. váltóelj. 43. §.) stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1895. évi december hó 30-án 3,764. sz. a.j A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja stb. Indokok: Az a körülmény egymagában, hogy felperes mint gondnok által képviselt T. Lászlóné gondnokság alá helyezése a hivatalos lapban közzététetett, nem állapítja meg alperesnek a sommás végzés kieszközlése körüli rosszhiszeműségét és mivel felperes nem is állította azt, hogy alperes a sommás végzés hozatala körül jóhiszeműen eljártnak tekintendő. Minthogy pedig alperest a 77,092/94. sz. a. beperesitett váltót óvás nélkül reá forgató B. Lipót úgyis mint a váltó kibocsájtója ellen a viszkereseti jog óvás nélkül s abban az esetben is megillette, ha a nevezett az alperesnek megbízottja, illetve közvetítője volt, mert ebbeli minősége nem zárja ki a váltóval igazolt kötelezettség elvállalását, azt pedig felperes nem is állította, mintha nevezett B. Lipót forgató a váltót az óvási határidő után forgatta s igy váltójogilag kötelezve nem volt volna, továbbá minthogy alperesnek ez a visszkereseti igénye a semmiségi keresetnek 1895. évi január hó 9-én történt kézbesítésekor a váltótörv. 85. §-a 1. pontja értelmében elévülés folytán elenyészett, alperesnek a váltó eljárás 44 §-ára alapított kifogása folytán az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett felperest semmiségi keresetével elutasítani kellett, stb. A magyar királyi Curia 11896. évi június hó 9-én 375. sz. a.") A kir. ítélőtáblának ítélete megváltoztatik és az elsőfokú bíróságnak ítélete, a benne foglalt indokoknál fogva, azzal a kiegészítéssel hagyatik helyben, hogy alperes köteles felperesnek az elsőfokú biróság által meghatározott perköltségén felül még 5 frt 50 kr. fellebbezési költséget megfizetni stb. Ha a váltság módozatai iránt az érdekeltek az 1868. évi 29. t.-c. 32. §-a illetve az 1878. évi VII. t.-c. 3-ik §-ának b. pontja értelmében a szőlő birtok visszaváltására meghatározott határidő lejárta előtt megállapodásra jutnak és igy a váltság összegnek hatóság utján leendő megállapítása szükségtelen, a hivatkozott, törvény által szabályozott eljárásnak helye nincsen és a felekre csak a közttik létrejött szerződés irányadó. A budapesti IV. kerületi kir. járásbíróság (1894. évi okt hó 5-én 37,645. sz. a.) Haydin Károly ügyvéd által képviselt gróf K. Sándor felperesnek dr. Burián Béla ügyvéd által képviselt E. István, B. István, L. M. István, G. Gábor, K. István, dr. V. József, Cs. András, Cs. József, P. József, özv. D. Jánosné szül. M. Borbála, F. Antalné, G. János, D. Júlia, Cs. Mihály, B. Mihályné és D. János alperesek ellen 874 frt és jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Felperes keresetével eluttasittatik stb. Indokok: A C. alatt becsatolt szerződés szerint alperesek, illetve azok jogelődei 1852. évi április hó 1-től kezdve 32 évre, vagyis 1885. évi március hó 31-ig haszonbérbe vettek 60 hold területű földet egyedül szó'llőültetés és szőllőmüvelés céljaira, évenkinti bizonyos meghatározott bérösszegért azon határozott kikötéssel, hogy a 32 év leteltével a mennyiben e szerződés meg nem újíttatnék, a haszonbérbe vett földterületet tartoznak felperesnek vagy annak jogutódai birtokába visszabocsájtani. A bérlet idő letelte után 1885. évben alperesek nagy része az E) alatt mellékelt kérvényt nyújtotta be felpereshez, a melyben ajánlatot tettek az iránt, hogy az általuk haszonbérben birt 60 hold földterületet megváltják. Ezen ajánlat folytán felek közt egyezkedési kísérletek folytak, míg végre 1891. év november hó 22-én kelt és A) alatt bemellékelt kötelezvény szerint alperesek a haszonbérben birt telkek 800FJ ölétől 80 frtot köteleztek fizetni s igy alperesek azáltal összesen 874 frttal váltak felperes adósaivá, minthogy pedig a kötelezett összeg fizetése 1892. év október hó 22-én vált esedékessé s ezt alperesek meg nem fizették, kéri őket felperes ennek megfizetésére kötelezni. Alperesek az A) alatti ellen semmi kifogást sem tettek, de hivatkozva az 1868. évi XXIX. t.-c. és az 1878. évi VII. t.-cikkre kérték felperest keresetével elutasítani. Felperes e kifogások ellenében azt hozta fel, hogy a hivatkozott törvények a jelen esetre nem vonatkoznak, mert a C) alatti haszonbéri szerződés nem jobbágy és földesúr közt jött létre,, hanem szabad polgárok között, de különben is a hivatkozott törvények nem tiltják azt, hogy a felek a megváltásra nézve ki ne egyezzenek és kötelességüket az egyezség alapján teljesíthessék, itt az A) alatti az irányadó, a melyet alperesek nem kifogásoltak, ezek szerint pedig felperes követelése jogos. Alpereseknek az 1868. évi XXIX. és az 1878. évi VIL t.-cikkekre alapított kifogásai elfogadandók voltak, mert az 1868. évi XXIX. t.-c. 1. §-a nem jobbágyok és földesurakról, hanem szőllőbirtokos és földtulajdonosokról intézkedik, igy tehát felperes első érvelése meg nem áll, minthogy pedig a megváltás iránt teendő lépésekkel elkésett, e cimen alperesektől többé mit sem követelhet. Az egyezkedést az 1868. évi XXIX. t.-c. nem zárta ki, de annak módját és idejét a 19., 20. és 21. §§-ai határozzák meg, minthogy pedig ezek is bizonyos időhöz voltak kötve és felperes azoktól is elkésett, az utólag, évek múlva a föld megváltása iránt kötött szerződés érvénytelen, miért is annak alapján alperesek ellen követelést nem támaszthat, mely okból felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. évi november hó 7-én 11,965. sz. a.) Az elsőbiróságnak ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatott rendelkezéseiben annak vonatkozó, az 1868. évi XXIX. t.-c. 32., illetve az 1878. évi VII. t.-c. 3. és 5. §§-ai rendelkezéseinek is megfelelő indokai alapján hagyatott helyben stb. A magyar kir. Curia (1896. évi március hó 18-án 265. sz. a.) Mindkét alsó biróság Ítélete megváltoztattatik és kimondatván, hogy felperes követelésére az 1878. évi VII. t.-cikkben kitett elenyészés jogkövetkezménye nem alkalmazható, az elsőbiróság a per érdemének elbírálására utasittatik. Indokok: Igaz ugyan, hogy abban az esetben, ha a szőllőbirtok szerződés mellett oly feltétel alatt adatott ki, hogy a szőllő bizonyos évek múlva a tulajdonosra visszaszálljon, az 1868. évi XXIX. t.-c. 32. §-a, illetve az 1878. évi VII. t.-c. 3. §-ának b) pontja értelmében, a tulajdonos a szőllőbirtok visszaváltására meghatározott határidő lejártától számítandó 1 év alatt a váltságdíjra nézve igényét bejelenteni tartozott, de kétséget nem szenved, hogy akkor, ha a váltság módozatai iránt az érdekeltek a fentjelzett határidő előtt megállapodásra jutnak és igy a váltságösszegnek hatóság utján leendő megállapítása szükségtelen, a hivatkozott törvény által szabályozott eljárásnak helye nincsen és. a felekre csak a köztük létre jött szerződés irányadó. Minthogy pedig a perhez E. és F. alatt csatolt — alperesek által utóbb valódiaknak elismert — okiratokból kiderül, hogy a szőlőbirtokosok még a C) alatti szerződésben kikötött évek lejárta előtt a szőllők megváltása iránt egyezséget ajánlottak, hogy ez az egyezség nem azonnal ugyan, de tényleg létrejött és felperes előadása szerint a váltság összeg hátralékáról állíttatott ki az A) alatti — szintén valódinak beismert — kötelezvény, felperes nem volt köteles igényét az 1878. évi VII. t.-c. 3. §-a értelmében