A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 37. szám - A biztosítási ügynökök. Első közlemény

\ 254 A JO De alkalomszerűnek tartjuk az ügyvédgyülés figyelmét ezutta az emiitett törvények rendelkezéseire és nevezetesen arra is felhívni : hogy a tanácskozást az ügyvédi és bitói kar közös érdekében az 1891: XVII. t.-c, 22-24, úgyszintén az 1893: IV. t.-c. 5. §-ában kifejezett garanciák megvalósításának módozataira is kiterjeszsze. Mert a birák előléptetésének ama törvényes korlátozása, mely szerint a kir. itélő táblabírói állásra legalább 5, a kir. curiai bírói állásra pedig legalább 10 évi gyakorlati idő elengedhetetlen feltételképen megkívántatik, teljesen indokolt; de ép oly indokolt az is. hogy az 5, 10 vagy több évi önálló ügyvédi gyakorlat után kinevezett biró — a ki az igazságszolgáltatás terén esetleg háromszor annyi időn át önálló tényezőként működött, mint egyidejűleg előléptetés utján kinevezett birótársai — ha azt a közszolgálat érdeke is megkívánja, a törvény kedvezményében részesittessék. A biztosítási ügynökök. Irta : Dr. KOMLÓS ÁGOST budapesti ügyvéd. (Első közlemény). Alig van a biztosítási intézménynek égetőbb reformkérdése, mint elejét venni azon számos visszaélésnek, melynek a biztosítást kereső közönség kevésbé értelmesebb része a — tisztelet a kivételek előtt! — lelkiismeretlen biztosítási ügynökök közvetítő szereplése folytán áldozatul esik. Különös gyakorlati érzékről tett tehát tanúságot a .nagyar jogászgyülés állandó választmánya, midőn a XI. jogászgyülést ezzel a kérdéssel is foglalkoztatni kívánja, megvitatás tárgyává tevén azon törvényhozási intézkedéseket, melyek kívánatosak a közönség érdekeinek megvédésére a biztosítási ügynökök képviseleti minősége és jogköre tekintetében. Mi ugyan a szövegezésében elhibázottnak tartjuk a kitűzött kérdést, a mennyiben a vita keretét kizárólag a * képviseleti minőség és jogkör* szabályozására, mint egyedüli szanálási módra látszik korlátozni, de másrészt bizunk a magyar jogászvilág üde temperamentumában s igy elvárható, hogy a kérdés lényegét nem annak betűszerinti értelmében, hanem inkább a kitűzött célban t. i. abban a problémában fogja látni, hogy miféle törvényhozási intézkedésekkel lehetne segíteni azon a tarthatatlan állapotokon, melyeket az ügynökök lelkiismeretlenségea biztosítási ügy terén teremtett? — szem előtt tartva egyrészt a biztosítást kereső közönség érdekét, másrészt pedig azon követelményt, hogya biztosítási intézmény fejlődésében meg ne akasztassák. így tartjuk felteendó'nek a kérdést azért, mert amint egyrészt bajosnak hiszszük, hogy a biztosítási ügynökök képviseleti minőségén és jogkörén kiterjesztőleg változtatni lehessen a nélkül, hogy belenyúlnánk a biztositónak jogos érdekkörébe a biztosítási intézmény kárára, ép ugy másrészt nem tartjuk kizártnak, hogy a magyar jogászgyülés szakemberei sok mindenféle üdvös közigazgatási vagy magánjogi jellegű törvényhozási intézkedéseket fognak javaslatba hozhatni, melyek bár érintetlenül hagyják az ügynökök képviseleti minőségét, mégis alkalmasak lehetnek arra, hogy az ecsetelt bajokat orvosolják vagy legalább jelentékeny mértékben enyhítsék, és e mellett a biztosítási intézmény fejlődésére is jótékony hatást gyakoroljanak. Ebből a szempontból kívánjuk az ügynökök szereplését a biztosítási szerződés létesítése körül és illetőleg magát a biztosítási szerződés megkötését oly vizsgálódás tárgyávátenni, hogy vájjon van-e mód arra, mikép a biztosit ás iszerződés megköttessék anélkül, hogy az ügynök abban domináló szerepet játszék és ugy hogy abiztositásiintézményannakkárátnevallja, a biztosítást kereső közönség érdeke pedig hatályosan megvédessék. A biztosítási ügynök képviseleti minősége és jogköre törvényileg meghatározva nincsen, hanem esetről-esetre Ítélendő meg a kifejezetten adott vagy concludens körülményekből következtetett megbízás mérvéhez képest. Nagyban és egészben véve mondhatni, hogy a biztosítási ügynök jogi állása körülbelül ugyanaz, a mi minden egyes ügynöké. A mennyiben ugyanis külön maghatalmazása nincsen, az ő szerepköre az ügylet közvetítésére szorítkozik. Jogilag véve tehát a biztosítási ügynök külön meghatalmazás, és illetőleg utólagos jóváhagyás nélkül a biztositót nem kötelezheti, és — a mi bennünket e helyütt leginkább érdekel, — a biztosítási szerződés kötése, illetőleg a biztosítási ajánlat tétele körül a biztosító nevében cselekedni jogosítva nincsen, valamint hogy az ügynök tudomása valamely ténykörülményről, a biztosító tudomása gyanánt nem érvényesíthető. Ámde a biztosítást kereső közönség nem tud megbarátkozni ezzel az általánosnak mondható felfogással, és szem előtt tartva a biztosítási ügynöknek az ügylet szerzése körül kifejteni szokott szereplését, ebben sok hasonlatosságot talál a kereskedelmi utazó (keresk. meghatalmazott) tevékenységével, a minek a dolog természeténél fogva az a következménye, hogy az ügyletszerzők ezen két kategóriáját összetéveszti, nem ritkán igen jelentékeny anyagi érdekeinek kockáztatásával. Könnyen érthető ez a jogi tévedése a laikus közönségnek. Az ügynök felkeresi a biztosítandó személyt, kézbesiti neki a szükséges nyomtatványokat, ellátja őt a szükséges utasításokkal, és ha a szerződő fél a kérdőivet kellőkép meg nem érti, azt az ügynök tölti ki, végül aláíratja a biztosítást keresővel az ajánlati okiratokat és aztán azzal távozik, hogy majd néhány nap múlva el fogja hozni vagy küldeni a biztosítási kötvényt. Szándékosan mellőztünk itt az ügynök közvetítő eljárásának leírásában minden oly mozzanat felemlitését, melyből bármi visszaélésre vagy meghatalmazotti minőség színlelésére lehetne következtetni, mert a lehető legszolidabb ügynök viselkedésének szem előtt tartása mellett kívánjuk felvetni a kérdést, vájjon nem e érthető hogy ne mondjuk: menthető az a jogi tévedés mely szerint a biztosítandó fél a biztosító intézet megbízottjának, de minden esetre bizalmi emberének nézi azt az ügynököt, a kinek minden egyes ténykedése abiztositó-intézet érdekében történik r Hozzájárul hogy az ügynökök rendszerint (alapszabályok, titkos és nyilvános ügynöki instructiók. különös meghatalmazás által )fel vannak hatalmazva bizonyos kutatások eszközlésére, biztosítási dijak beszedésére és fizetési halasztások engedélyezésére; a fő- vagy vezérügynökségek pedig még tűzkár és fuvarozási biztosítási szerződések megkötésére is. >* Azon állandó viszony tehát, melyben a biztosítási ügynök a biztosító intézethez áll és azon nagyobb terjedelmű meghatalmazás, mely különösen a megbízható ügynöknek a társulat részéről adatni szokott, igen alkalmas a közönséget megtéveszteni az ügynök képviseleti minőségének és jogi állásának mibenléte iránt és ezen tévedést, illetőleg a vele járó bizalmat az ügynöki kar kevésbé tisztességes elemei busásan kiaknázzák. Mindennapi dolog, hogy az ügynök a féltől nyert informatio ellenére tölti ki a biztosítási ajánlatot, melyet vagy utólagosan, vagy már előre in bianco irat alá az ajánlat tevővel; napról-napra tapasztaljuk, hogyan ámítja az ügynök ravaszsága a biztosítást kereső feleket és tesz nekik igérelet érvénytelen szóbeli declarátiojuk alapján és hogyan birja rá a szerződés meg, vagy meg nem kötésének kérdésére lényeges befolyással biró körülmények elhallgatására, azt hitetvén el velők, hogy a vonatkozó kérdések lényegtelenek; Ígéreteket tesznek hivatkozással a bizalmi állásukra, melyek az Írásbeli szerződésben kifejezést nem nyernek, sőt sok esetben ilyen Ígéreteket be is váltanak hamis bizalmi positiojuk fentartása és megerősítése érdekében. És mindez tisztán azért történik, mert az ügynök az ügyletek minél nagyobb számát kívánja létesíteni egyrészt a provisio, másrészt az állása megerősítése érdekében. És ha azután a kockázati esemény beállott, az ügynök a törvény és gyakorlat értelmében rendszerint nem létezik és a szerződő fél a biztosító intézettel áll szemben, a biztosítási szerződés illetőleg a kötvény és törvény alapján. Sok megtakarított fillér vándorolt már ily módon provisio cimén lelkiismeretlen ügynökök zsebébe és sok keserűség és csalódás akasztotta meg az üdvös biztosítási intézménynek egészséges fejlődését. Ezen az állapoton változtatni és segíteni kell és azt hisszük: jórészben lehet is. Sokféle lehet annak a módja; de helytelennek tartjuk ép azt a módját, melyet a jogászgyülés állandó bizottsága kijelöl t. i. a biztosítási ügynökök képviseleti minősége és jogkörének törvényhozási szabályozását, mi alatt mást mint a jogkör kiterjesztését érteni alig lehet. Ezt kockáztatott kísérletnek tartanok azért, mert a biztositónak és vele a biztosítási intézménynek az érdeke, különösen azon nagy anyagi érdek, melyet a biztosítási szerződés tárgyaz, a biztosítási ügyletek nagy szakértelmet feltételező részletei, a hosszú időtartam, melyre az ügyletek (főleg az életbiztosítás terén) köttetni szoktak, a biztosítási törvény ismeretének megkivántatósága, a törvényszabta rendszerinti Írásbelisége a szerződésnek és a nagy felelősség, mely a biztosító intézetek igazgatóit a társasággal szemben terheli: mindmegannyi okok arra nézve, hogy a törvény ne szabályozza a biztosítási ügynökök jogkörét, hanem bizza teljesen a biztositóra, kit kiván és milyen terjedelemben kiván valakit a helyette való cselekvéssel megbízni. Egyébként már azért is szükségtelennek tartjuk e részben a törvényhozási intézkedést, mert ha a szerződés megkötésétől eltekintünk, minden egyéb cselekvősége az ügynöknek csak igen alárendelt mértékben sértheti a nagy közönség érdekét. Szóba jöhetnek ugyanis: 1. A biztosítási kötvény kiszolgáltatása elmulasztásának következményei, 2. a biztosítási dijak beszedése és nyugtázása, 3. A veszély fokozására vonatkozó változások bejelentése és 4. a káresemény bejelentése. A mi a 3. és 4. alatt emiitett bejelentéseket illeti, a biztosítottra nézve igen lényegtelen kérdés, vájjon ezt az intézetnél tartozzék-e eszközölni vagy teheti-e az ügynöknél is. A mi pedig a kötvény kiszolgáltatását és a dijak beszedését illeti, erre nézve alig lehet kétség az iránt, hogy az ügynök, ki a kötvényt kézbesítés végett, illetőleg szabályszerűen kiállított dijnyugtát behajtás végett a biztositótól megkapja, ezen cselekményekre nézve a biztosító meghatalmazzttjának tekintendő. Sokkal több figyelmet érdemel azon kérdés, nem lehetne-e a létező bajokon segíteni oly közigazgatási intézkedések által melyek az ügynöki kar erkölcsi színvonalának emelésére gyakorolhatnának jótékony befolyást, igy pl. az ügynöki foglalkozásnak bizonyos minősitéshez kötöttsége u. m. kereskedelmi akadémiai