A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 35. szám - Adalék az uj bűnvádi eljárás tervezetéhez. Kártalanítás ártatlanul letartóztatás esetén

A JOG 139 zas és tovább eladás céljából való megszerzésével is iparszerüen foglalkozott; tekintve továbbá, hogy felperes azt állította hogy kozados kereskedelmi ügyletek közvetítésével is iparszerüen foglalkozott, e kérdésben azonban a tényállás tisztába nem hozatott: miiulket alsóbb bíróság Ítélete a polg. törvénykezési rend. 108. §-a alapján teloldatik s az első fokban eljáró budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék utasittatik, hogy közadós kerékgyártói iparagának közelebbi körülményeiről a feleket hallgassa meg szükség esetében az illetékes iparhatósághoz intézendő kérdés utján hozza tisztába azt is, hogy közadós kerékgyártói üzlete akis ipar körét meghaladta-e r (keresk. törv. 259. §-a 1. pontjai továbbá derítse fel, hogy közadós mily természetü'ügyletek közvetítésével foglalkozott iparszerüen és hogy ebbeli állítólagos üzlete önnálló üzlet folytatásának jellegével birl-e? avagy pedig csakis meghatalmazási viszony esete forog fenn ? e tekintetben N. János perjámosi, B. János nagy-kikindai, P. Manó zombolyai, H. Adolf es 11. György n. kikindai, Sz. Lőrinc és M. Antal mokrini lakosokat az E.), a. kérdő s az alperes által a tanúkihallgatás megkezdéséig adható ellenkérdő pontokra hallgattassa ki s ezeknek megtörténte s a peres felek által aztán adandó észrevételeknek jegyzőkönyvbe igtatása után hozzon a kifeilendőkhöz képest uj Ítéletet stb. Bűnügyekben. Orgazdaság, — bűnpártolás ? Az okozott kárban az elitéltek egyetemleg marasztalandók. A szolnoki kir. törvényszék (1896. évi március hó 2-án 822 sz. a.) Lopás bűntettével vádolt L. József, továbbá orgazdaság vétségével vádolt L. Imre ennek neje sz. L. Teréz és INI. Mihályne sz. B. Zsuzsanna elleni bűnvádi ügyben következő i té 1 et hozott: h) , . H . J.?zsef bünos a F. Béla kárára elkövetett a Btkv 333. ^-aba ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében s ezért a btkv 310. és 341. §-a alapján a foganatba vételtől számított egy (1) évi és hat hónapi (ti) börtönre, valamint 3 évi hivatalvesztésre s a politikai jogok gyakorlásának ugyanily tartamú jeltüggesztésére Ítéltetik. II. L. Imre. III. L. Imréné szül. L. Teréz, s IV. M. Mihályné szül. B. Zsuzanna mindhárman pedig bűnösök a btkv 370. §-a alá esö orgazdaság vétségében s ezért L. Imre és L. Imréné II. és 111. r. vádlottak a btkv. 370. és 376. §-a alapján a foganatba vételtől számítandó 15—15 napi fogházra és külön-külön még egy évi hivatalvesztésre s a politikai jogok gyakorlatának hasontartamu felfüggesztésére, M. Mihály IV. r. vádlott pedig ugyanazon §. alapján szintén a foganatba vételtől számítandó egy (1) hónapi fogházra s egy évi hivatalvesztésre és politikai jogának hasontartamu felfüggesztésére Ítéltetnek. Köteles ezenfelül L. József kártérítésül F. Bélának 150 frt. összeget 15 nap alatt megfizetni és vele egyetemlegesen kötelesek ezen 150 frtból 20 frt. összeget L. Imre és L. Imréné vádlottak ugyanezen F. Bélának megfizetni stb. F. Béla káros fél a 150 frton felüli követelésével polgári perre utasittatik stb. Indokok: L. József elsőrendű vádlott ugy a vizsgálat mint a végtárgyalás során beismerte, hogy Kun-Szt-Mártonban 1896 évi február hó 3-án este 6—7 óra tájban F. Bélának bolthelyiségébe észrevétlenül betérve a bolti állvány egyik sarkába elhelyezve volt fadobozt tartalmával együtt,amely az ő állítása szerint 150 frtot, mig a káros fél állítása szerint 250 frtot tett ki, — eltulajdonította. Az ekkép birtokába keritett pénzösszegből 85 frtot nagynénjének M. Mihálynénak megőrzés végett azzal adott át, hogy azt találta s hogy abból 5 frtot követelése fejében megtarthat, 20 frtot pedig szülőinek adott át oly kijelentés mellett, hogy a pénzt az utcán találta. M. Mihálynétól L. József előadása szerint 80 frtot viszszakapott, a szülőinek átadott 20 frtot ellenben náluk hagyta. Egyébként a pénznek egyrészét ruhanemüek vásárlására fordította, a többit elköltötte. L. Józsefnek fentebbi cselekménye akkor is, ha az eltulajdonított összeg nagysága 150 frtot meg nem haladott, a btkv. 333. §-ába ütköző s 334. §. szerint minősülő lopás bűntettét képezi, miért is őt ily értelemben bűnösnek kimondani és figyelemmel az okozott s alig megtéríthető kár nagyságára mint súlyosító körülményre, de figyelemmel arra is, hogy ezen lopás elkövetésekor megbüntetve nem volt s az időközben kiszabott büntetés terhére nem szolgálhat, ellene megfelelő büntetést alkalmazni kellett. L Imre és L. Imréné II-I1I. r. vádlottak beismerik, hogy L. Józseftől (kinek ők szülei) 20 frtot átvettek, amely összegről ha nem is tudták, hogy lopott, de tudták, hogy az jogtalanul lett H. József által elsajátítva. A végtárgyalás során nevezett vádlottak tagadták ugyan, hogy ezen 20 frtból ía melyben a L. Imréné által átvett 10 frt benn foglaltatik; bármit saját hasznukra fordítottak volna, de mivel azon állításuk hogy a pénzt L. József apránként elvitte volna, nemcsak ennek előadásával, de saját vizsgálati vallomásukkal is ellentétben áll: azért a kir. törvényszék a btkv. 370. §-ában meghatározott orgazdaság vétséget mindkettővel szemben igazoltnak találta és enyhítő körülményül véve büntetlen előéletűket, valamint azt is, hogy a pénzt nem idegen egyéntől, hanem saját gyermekőktől ennek rábeszélése folytán vették át, őket megfelelő enyhe büntetéssel sújtotta. M. Mihályné IV. r. vádlott ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során beismerte, hogy L. Józseftől (kinek ő nagynénje) 85 frt összeget, melyről tudta, hogy az jogtalanul lett elsajátítva, átvett és pedig 80 frtot csak megőrzés végett, 5 frtot azonban a saját használatára. Nevezett vádlottnak ezen cselekménye, miután arra nézve, hogy a pénznek lopott voltát ismerte volna, vele szemben nincs bizonyíték, a btkv. 82. §-ának figyelembe vételével szinte csak az orgazdaság vétségét teszi megállapíthatóvá, miért is őt ily értelemben bűnösnek kimondani és enyhítő körülményül véve büntetlen előéletét, a rokonsági viszonyt, valamint azt is, hogy a saját hasznára megtartott 5 frtot (mely bűnjelként őriztetik) már visszaszolgáltatta, ellene is megfelelő büntetést kellett kiszabni. L. Józsefnek tagadásával szemben a kir. törvényszék nem látta elfogadhatónak F. Béla azon állítását, hogy a tőle lopott pénzösszeg 250 frtra rúgott volna, minélfogva a kár összegét 150 frt összegben állapította meg, ezt meghaladó követelésével pedig F. Bélát polgári perutra utasította. A kártérítésben és a bűnügyi költségben való marasztalás a bűnösségnek képezi kifolyását. Az orgazdasággal vádoltaknak marasztalása mindazonáltal azon arányban volt kimondandó, a mely arányban a lopott összegből részesültek. M. Mihálynéval szemben pedig a kártérítésben való marasztalás mellőztetett, mert az általa nyert 5 frtot visszaszolgáltatta stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi április hó 15-én 3,141. sz. a.) A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyja, a kártérítésre nézve azzal a meghatározással, hogy M. Mihályné negyedrendű vádlott, szintén L. József elsőrendű vádlottal egyetemleg köteles 80 frtot F. Béla károsnak megfizetni stb. A magyar kir. Curia (1896. évi július hó 29-én 6,617. sz. a.) Tekintve, hogy L. Imréné vádlott a férjétől átvett husz forintot nem szerezte meg azzal, hogy azt férjének utasításához képest eltette s hitvestársi viszonyánál fogva nem lehet őt a miatt terhelni, hogy ez az összeg a férjével közös háztartás kiadására fordíttatott. Valamint az a tény sem foglal magában megszerzést, hogy az a vádlott tiz forintot a vele közös háztartásban volt fiától átvett s ennek utasításához képest azt a fia által rendelt ruhák kifizetésere fordította, hanem ez a tény bűnpártolást képezne, mely azonban a btkv. 378. §-a szerint ebben az esetben nem büntethető. Tekintve, hogy L. Imre és M. Mihályné vádlottak ellen is csak az tekinthető biznnyitottnak, miszerint ők az átvett összeget mint találtat fogadták el és M. Mihályné vádlott azokból is csak öt forintnak megszerzésével a 80 forint elrejtése miatt pedig a jogtalanság tudatával csak azért terhelhető, mert ily nagyobb összeg átvételéről az elsőrendű vádlott szüleit sem értesítette. Tekintve, hogy a károsult vallomás a csendőrség tényvázlatában jelzett adatokkal támogatva lévén semmi ok sincs arra, hogy a károsult bemondása a lopott pénz összegének meghatározásához alapul nem szolgálhatna. Tekintve végül, hogy M. Mihályné vádlottnak a helyhatósági bizonyítvány szerint 300 frtra becsült egy házon kívül egyéb vagyona nincsen az ily vagyonállapot pedig az 1896. évi XLII1. t.-c. 4. §-a alkalmazását eléggé indokolja: L. Imréné szül. L. Teréz vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik: és L. Imre M. Mihályné szül. B. Zsuzsana vádlottak fogházbüntetése egyenként nyolc (8) napra leszállittatik. F. Béla kártérítés iránt való igénye L. József vádlottal szemben 250 frtban állapittatik meg s ez a vádlott az elsőbiróság ítéletében elrendelt megtérítéseken tul ennek az összegnek megfizetésére köteleztetik s ennek folytán a polgári perre utasítás mellőztetik. M. Mihályné vádlottra nézve a költségek szintén behajthatatlanoknak nyilváníttatnak. Ennyiben mindakét alsóbiróság Ítélete változván, egyéb tekintetben a másodbiróság ítélete az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva a benne foglalt figyelmeztetésre utalás mellett helybenhagyatik. A büntető birói hatáskört a kir. ügyész indítványában foglalt minősítés szabályozza. Ha tehát a kir. ügyész oly büntetendő cselekmények vádjából indítványozza a büntető eljárás megindítását, a mely cselekmények elbírálása a kir. törvényszékek hatáskörébe tartozik, a panaszt felvevő kir. járásbíróság nem folytathatja az eljárást, hanem az ügyet a kir. törvényszékhez tartozik áttenni. A paksi kir. járásbíróság 1896. évi május hó 12-én 1,116/B. szám alatt N. Gy. és társa elleni büntető ügyben következően ítélt: N. Gy. I. r. vádlott és F. F. II. r. vádlott a Btk. 333. §-ába ütköző és a 334. §. szerint minősülő lopás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetnek. Indokolás: R. A. nevében R. M. panaszt tett a kir. járásbíróság előtt vádlottak ellen, hogy ezek egy drb. 165 frtos szerződést tőle azon ürügy alatt kicsaltak, hogy megnézik és nem adták vissza. Az érdekelt R. A. mai napon megjelent és előadta, hogy vádlottak azért nem jelentek meg, mert vele kiegyeztek és azt hitték, hogy megjelen-