A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 33. szám - A biró letételek kiutalványozása - A telekkönyvi rendelet 99. §-ához

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 33. számához. Budapest, 1896 augusztus hó 16. Köztörvényi ügyekben. Az iparossegéd nem követelhet kártérítést azon a cimen, hogy munkakönyve visszatartása miatt másutt munkába nem állhatott. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság (1894. évi május hó 17-én 19,349/95. sz. a.) dr. Dávid Miksa ügyvéd által képviselt H. János felperesnek S p e 11 Vince ügyvéd által képviselt Cz. Győző alperes ellen 108 frt töke s jár. és 14 frt 80 kr tőke? és jár. iránti sommás perében követkzó'en itélt. A kir. járásbíróság felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperest keresetével el kellett utasítani, mert ha bizonyítottnak vétetnék is azon körülmény, hogy alperes felperesnek munkakönyvét visszatartotta, felperes tartozott bizonyítani, hogy ö az illetékes iparhatósággal oly ideiglenes igazolványt, melylyel munkába beállhatott, nem kapott, hogy pedig az e részben kihallgatott F. János tanú vallomása bizonyítékot nem képez a többi kihallgatott tanuk sem szolgáltattak bizonyítékot s felperes egyébb bizonyítási módot nem vett alkalmazásba, alperes tagadásával szemben bizonyítottnak nem volt vehető, hogy felperes keresményének elmaradását alperes a felperesi munkakönyvnek ki nem adása okozta. A 108 forinton felüli és a tárgyalás során felemelt 14 Irt 80 kr. iránti összeg iránti keresetével felperes azért volt elutasítandó, mert az ipartörvény értelmében a segéd és az iparos közötti vitás kérdések elbírálása az iparhatósághoz van utalva. A beszerzett iparhatósági iratokkal pedig meg van czáfolva azon körülmény, mintha e 14 frt 80 kr illetve a leszállítás után 14 irt 40 kr többletre vonatkozólag az eljárás az iparhtóságnál elbíráltatott volna, de maga felperes sem állítja, hogy e többlet iránt az eljárás az iparhatóságnál folyamatba tétetett. De még, ha a beszerett iratok e töbletre vonatkozólag irányadókul nem fogadhatnának, e többletben sem marasztalandó alperes, mert felperes nem bizonyította, hogy e többlet megfizetését alperes kötelezte. Miért is felperest alaptalan keresetével elutasítani kellett, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1895. évi október hó l(J-én 6,701. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét felperes keresetének 14 frt 40 krra vonatkozó részével elutasító részében helyben hagyja, fellebbezett egyébb részében azonban megváltoztatja s a felperes kárkövetelési jogát s az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja s az elsőbiróságot utasítja, hogy ennek az ítéletnek jogerőre emelkedése után esetleg a bizonyítás keresztülvitelével, hozzon a kár mennyiségének kérdésében a perköltségre is ujabb határozatot. Indokok: Az első bíróság ítélete, felperest keresetének 14 frt 40 kr illetve 14 frtra vonatkozó részével elutasító részében helyben hagyandó volt az első bíróság álltai felhozott amaz alaki indokbó,l mert felperes ez összeg tekintetében arra nézve kötelező iparhatósági eljárást igénybe nem vette ez az eljárás pedig az 1884. évi XVII.. t.-c. 176. §. első bekezdése szerint előbb kötelezőleg igénybe veendő: és csak ennek megtörténte után van joga a sértett félnek jogát a törvény rendes utján érvényesíteni. Az elsőbiróság Ítélete azonban egyéb részében azért volt megváltoztatandó, mert az alperes arra a döntő ténykörülményre, hogy a felperes munkakönyvét visszatartotta s fölszóllitásra is ki nem adta, a felajánlott főesküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta, így tehát az esküvel bizonyítandó eme ténykörülmény bebizonyitottnak tekintendő (1868. évi LIX. t.-c. 234. §.) az iparos pedig a munkából való kilépéskor a segédnek a munkakönyvét visszaadni tartozik (1884. évi XVII. t.-c. 106. §.) nem vehető figyelembe az alperesnek az a védekezése, hogy a segéd a munkakönyv visszatartása esetén is külön igazolványt szerezhetett volna, mert az 1889. évi XVII. t.-c. 105. t?-ában megjelölt esetek nem a fenfnrgó esetre vonatkoznak, de különben a felperes ebben az esetben nem volt arra kényszeríthető, hogy ujabb igazolvány kiadását kérje, mert a régi munkakönyv sem el nem veszett, sem el nem rongyolódott, hanem visszatartatott, felperes különben azt is bizonyította, hogy ideiglenes igazolvány megszerzése végett sikertelen lépéseket tett, mivel pedig alperes maga sem állította, sem nem bizonyította, hogy a felperes munkakönyvét elfogadható okból tartotta volna vissza, ily körülmények közt alperes a felperessel szemben jogellenes cselekményt követett el, ezeknél fogva felperes kárkövetelési jogát, az alperes kárkövetelési kötelezettségét megállapítani és az elsőbiróságot a fentebb megjelölt irányban uj határozat hozatalára utasítani kellett. A m. kir Curia (1896. éái június 19-én 9,533. sz. a.j A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó indokaiból és azért, mert a per adataiból, nevezetesen az iparhatósági iratokból meg van állapítva az a körülmény, hogy felperes az iparhatóságtól igazolványt kérhetett és ezzel munkába állhatott, továbbá, mert felperes munkakönyve az iparhatóságnál volt letéve és végül, mert az 1884. évi XVII. t.-c. 105. §-ának megfelelően esetleg uj munkakönyv ^másodlat) kiállítását követelhette; ilyen körülmények között tehát alperest a munkakönyv kiadása körül mulasztás egyáltalán nem terheli és ezért a kártérítési kötelezettségét megállapítani nem lehetett. A végrehajtás megszüntetése iránti keresetnek biztosítási végrehajtás esetében is van helye. (M. kir. Curia 1896 ápr. 14-én 164/894. sz.) Az 1894. XXXIII. t.-cben előforduló «anyakönyvvezető» megjelölés alatt kizárólag az állami anyakönyvvezető értendő, miért is a házassági perekben szokott jogerős ítéletek mindig csak az illetékes állami anyakönyvvezetőnek kézbesítendők. A komáromi kir. törvényszék (1896 évi február hó 5-én 621 sz. a.) R. Károly felperesnek W. Gizella Mária alperes ellen a köztük levő házassági kötelek felbontása iránti rendes perében következő Ítéletet hozott. A kir. törvényszék az esztergomi érseki főszentszéknek 1886 évi május hó 29-én 1,028 sz. alatt és a herceg primási szentszéknek 1887 évi március hó 7-én 1,668 sz. a. kelt ítéletét, melyekkel R. Károly és W. Gizella házastársak és jelenlegi peres felek ágy és asztaltól elválasztattak a H. J. T. 1 í 1 §-a alapján felbontó ítéletét változtatja át és a peres felek között Süttőn 1883. évi november hó 29-én megkötött házasságot az alperes W. Gizella által elkövetett házasságtörés és hűtlen elhagyás okából és alperesnek vétkessé nyilvánítása mellett felbontja, egyszersmind W. Gizella Máriát a H. J. F. 85 §-ának 4-ik bekezdése alapján eltiltja attól hogy R. László zsámbéki lakossal házasságot köthessen. A peres felek házasságából származott R. K. R. Margitot a kir. törvényszék felperesnél R. Károlynál hagyja meg, kit a kiskorú tartására kötelez. A jelen itélet a kir. törvényszék jog emelkedése után a süttői római katholikus plébánia hivatallal mint anyakönyvhivatallal, továbbá a zsámbéki es süttői anyakönyvvezető hivatalokkal és Esztergom vármegye árvaszékével közlendő stb. A győri kir. ítélőtábla (1896 évi május hó 12-én 1,464 sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét a zsámbéki és süttői állami anyakönyvvezetők értesítéséről szóló rendelkezésnek hatályon kívül helyezése mellett egyebekben helybenhagyja stb. A magyar kir- Curia 11896 évi június hó 17-én 2953 sz. a.j Mindkét alsóbiróság ítéletének az a rendelkezése, mely szerint az itélet a süttői római katholikus plébánia hivatallal közöltetni rendeltetett megváltoztattatik s az ítéletnek a plébánia hivatallal való közlését tárgyazó mindkét alsóbirósági rendelkezés mellőztetik. A mennyiben pedig a másodbiróság az elsőbiróság ítéletének azt a rendelkezését, mely szerint az itélet a zsámbéki és süttői anyakönyvvezetővel közöltetni rendeltetett, mellőzte, e tekintetben a másodbiróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben oly értelemben, hogy az itélet az illetékes állami anyakönyvvezetővel rendeltetik közöltetni. Egyebekben a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy az egyházi anyakönyvvezetők működése 1895 évi október hó 1-én megszűnt s ezért az 1894. évi XXXIII. t.-cikkben előforduló anyakönyvvezető megjelölés alatt kizárólag az állami anyakönyvvezető értendő az ítéletnek a süttői rom. kath. plébánia hivatallal való közlését tárgyazó mindkét alsóbiróság rendelkezést mellőzni és az idézett törvény 64 §-a alapján az Ítéletnek csakis az illetékes állami anyakönyvvezetővel való közlését elrendelni, illetve e részben a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét a fentebbi értelemben helybenhagyni kellett. Egyebekben azonban a másodbiróság Ítélete a felhívott indokolásánál fogva helybenhagyandó. I