A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 29. szám - Régi jogi élet Lőcsén. A Jog eredeti tárcája

114 A JOG gásolását az elsőfokú bíróság már csak arra a körülményre való tekintetből is helyesen mellőzte, hogy a tanuk előadásából, de részben az alperesek beismeréséből az is kitűnik, hogy az Erős család tagjai a kérdéses kápolnát még 1828 után, sőt az alperesek birtokolását kevéssel megelőző időben is javíttatták, miből vont okszerű következtetéssel az isteni tisztelettel, ugyanabban a kápolnában való folytonos gyakorlását, tehát az egyháznak a fennállását is bebizonyitottnak kellett venni. Az alpereseknek a vitás kegyúri terhek megállapíthatósága ellen emelt kifogásait is helyesen vetette el az elsőfokú bíróság, mert az a körülmény, hogy az alperesek, mint izraeliták a kegyúrjogot a kérdéses róm. kath. leányegyházban személyesen nem gyakorolhatják, a kegyúri terheknek irányukban való megállapítására jogi akadályt nem képezhet, a mennyiben a kir. leiratokon alapuló törvénykezési gyakorlat értelmében a kegyúri joggal kapcsolatos dologi terhek az azok alapjául szolgáló nemesi ingatlanoknak a keresztény egyházhoz nem tartozó birtokosa irányában is, kikre nézve a kegyúri jog gyakorlása hitvallásukra tekintet miatt csak szünetel, vonatkozó személyes jogaik korlátozottságára tekintet nélkül ingatlanaiknak oly elválaszthatlan dologi terheivé váltak, hogy azoknak az érvényesíthetőségét sem a kegyúri jogot szerzett eredeti birtokos, sem annak örökösei, vagy bármely cimü jogutódjai személyes kötelezettségek telvállalásával a kegyúri javadalmak élvezetére hivatott egyház sérelmére el nem enyésztethetik. Az a körülmény ugyanis, hogy az alperesek kezein fekvő inemes ingatlanok korábbi birtokosa E. Gábor a piricsei róm. kath. egyház iránti kegyúri jogot, habár nem egész teljében is, de részben még 1801. évben megszerezte és azt a jogot negyven évet haladó időn át tényleg gyakorolta, az elsőfokú bíróság által e részben felhozott adatok alapján bebizonyitottnak veendő; mert az nem szenvedhet kétséget, hogy világi törvényeink értelmében a kegyúri jog, fejedelmi adományozás nélkül világiak által is megszerezhető részben, avagy egész teljében is annyiban, a mennyiben világiak nemesi birtokaikból vagy csak templom vagy kápolna épités céljára telket adományoznak, vagy a kápolnát saját költségeiken fel is építették, vagy az isteni tisztelet állandó gyakorlásának a biztosítása céljából megfelelő alapítványt is tesznek. Ha tehát az alperesek és különösen a IV. és V. r. alperest, illetőleg ezek jogelődei néhai E. Gábornak azokat a nemesi birtokait, melyekkel a kegyúri joggal átszállott, kegyúri terhek, törvénynél fogva elválaszthatlan kapcsolatba jöttek, azoknak időnkénti eldarabolásával és a kegyúri terhek fennállásának az ismeretével utóbb megszerezték, de azok terheinek a külön választására avagy feloldására s illetve megszüntetésére a javadalmazásra jogosított egyház fenhatóságának az engedélyét ki nem eszközölték, — az ő birtokrészeikre törvénynél fogva nehezedő dologi terheknek az érvényesíthetőségét, arra a körülményre való hivatkozással, sem kifogásolhatják, hogy E. Gábor az emiitett kegyúri joggal kapcsolatos terheknek a viselését az 1828. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint személyesen is felvállalta, továbbá, hogy az Érős család tagjai ezen terheket utóbb az eredeti birtoktest eldarabolása után személyesen viselték, végül, hogy a IV. és V. r. alperesek jogelődjétől, ki az ő birtokrészeit állítólag még 1820. évben megszerezte, a terhek soha sem követeltettek, mert a kegyúr tényei nem szolgálhatnak a javadalmazott egyház jogainak sérelmére, továbbá mert a kegyúri terhek az Erős család érdekeltjei által a legújabb időkig álandóan fedeztetvén, a felperes irányában az elévülés jogesete be nem következhetett és különösen a IV. és V. r. alperesekkel szemben azért, mert a IV. és V. r. alperesek jogelőde a kérdéses kegyúri terhekkel kapcsolatos ingatlannak legkisebb részeit sem szerezheti meg teljes tulajdonjoggal az izraeliták birtokszerzési képességét hazai törvényhozásunk által megállapító jogegyenlőségi törvény keletkezte előtt. A mi ellenben az alperesek személyes kötelezettségét illeti, vonatkozó rendelkezéseire nézve meg kellett változtatni az elsőfokú biróság Ítéletét és a vitás kegyúri terhek viselésére egyetemleges kötelezettségeik megállapításával az alperesek mindenikét kellett kötelezni, mert az alperesek mindenike elismerte azt, hogy birtokaik legalább részben az E. Gábor ama nemesi birtokainak egy részét képezik, melyet nevezett a kérdéses kápolna építésével szerzett kegyúri jog keletkezte idejében birt és megterhelt, továbbá mert a kegyúri joggal kapcsolatos kegyúri terhek javadalmainak élvezetére jogosított leányegyház ahoz, hogy E. Gábor nemesi ingatlanait utóbb feldarabolja, fenhatósági jóváhagyással nem járulván, az egyházra nézve az a kérdés közönyös javadalmainak értékesítésénél, hogy E. Gábor jogutódjai a kegyúri terhek alapjául szolgált nemesi vagyont, mely egész állományában szolgált alapjául a terheknek egymásközött utóbb mikép osztották meg, idegenítették el ? És mivel az elsőfokú biróság a kérdéses kápolna helyreállításának, valamint a misemondó ruhák egyévi mosatásának a költség átlagát vonatkozó indokai alapján helyesen állapította meg, ezeknek viselésére az alpereseket az egyetemleges viselési kötelezettség terhével egyaránt kötelezni kellett. Az alpereseknek az épités elmulasztása és ennek a felperes részéről való teljesítése esetén az épités költségei megfizetésére kötelezése egyrészről az építésre illetve a kápolna helyreállítására való kötelezésnek a folyománya, másrészről pedig azon is alapszik, hogy az alpereseknek az épités teljesítésére első sorban való kötelezéssel mód nyújtatott volna arra, mikép ennek a kötelezettségnek a teljesítésével a fizetés terhe alól menekülhessenek, felperes azzal a kérelmével, hogy az alperesek a misemondó ruha mosatási költségeinek a kereset benyújtását megelőző időről számításba tett hátralékának a megfizetésére is köteleztessenek, azért utasíttatott el, mert az alperesek tagadásával szemben a felperes art, hogy ilyen cimü tényleges kiadású a mondott időben valóban felmerültek, bebizonyítani meg sem kísérletté stb. A ni. kir. Curia (1896. ápr. 9. 5,846. sz. a. a másodbiróság ítélete az izraeliták birtokszerzési képességére vonatkozó indok elhagyásával helybenhagyatik egyéb indokai alapján és azért, mert az által, hogy az A. alatti közokirat szerint néhai E. Gábor mint akkori földesúr, a piricsei róm. kath. leányegyház, mint az A. alattiban is elismert önálló jogalany részére templomtelket adományozott, és a keresetben emiitett kistemplomot építtette, dologbeli kegyuraság keletkezett, mely az által, hogy néhai E. Gábor a templom fentartását személyesen és saját vérbeli örököseit terhelőleg is elvállalta, változást nem szenvedvén, a kegyúri viszonyból folyó kötelezettségek d jlogi teher gyanánt terhelik azt az ingatlant, a mely egykor a néhai E. Gábor tulajdonát képezte és ezek a kötelezettségek dologi teherként szállván át alperesekre, kik a terhelt ingatlannak részeit tulajdonul birják, önkényt értetik, hogy alpereseknek itéletileg, különösen pedig a jövőre nézve körvonalozott kötelezettsége nem képez személyes az ingatlan tulajdonától független kötelezettséget, hanem alperesek tulajdonosi minőségétől feltételeztetik, a másodbirósági ítélet vonatkozó rendelkezése tehát alperesekre nem lehet sérelmes; mert továbbá a mi különösen IV. és V. r. alpereseket illeti, a szóban forgó dologi teher a néhai E. Gábor tulajdonát képezett ingatlanok minden részére, mint annak inhaerens terhe kiterjedt már 1820. évben is, tehát akkor, mikor K. Gergely az Erős-féle ingatlanok egy részét megszerezte és nem szűnt meg az által, hogy néhai E. Gábor névszerinti utódai személyesen is vállalt kötelezettségükhöz képest a fentartási teendőket teljesítették, az egyház pedig, ezen személyes kötelezettségből eredő teljesítéssel beérte és e mellett dologbeli jogait nem érvényesítette és ezen a terhelt dolog megszerzésével minden külön átruházási ügylet nélkül K. Gergelyre és róla utódaira átszállott dologi teher nem is évült el, mert alperesek az elévülésre csak akkor hivatkozhatnának, ha a jogosított a kötelezettség teljesítését követelte s alperesek azt megtagadva, ettől az időtől, az elévülésre a törvény szerint megkívántató idő lejárt volna; és végre mert habár a kegyuraság általában eredetileg is többek által megszerezhető és átháramlás esetében a dolog természete szerint többeket illethet, az jogi természeténél fogva oszthatatlan és ilyenül jelentkezik az egyházzal szemben ugy a jogok gyakorlatában, mint a kötelezettségek teljesítésében, minélfogva tekintet nélkül arra, hogy a jogosultak, illetve terheltek a részesedési arányt egymás közt meghatározhatják, a védnökség alatt álló egyház a kötelezettség teljesítését a terhelt birtok tulajdonosaitól egyetemlegesen követelheti és azok hozzájárulási arányát kimutatni nem tartozik, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az olyan nem telepitett váltó, melyen közös megállapodással egy harmadik személy van a fizetés teljesítésére megjelölve, a váltóban megjelölt helyen és személynél mutatandók be fizetés végett és ugyanott veendő fel az óvás is. A pancsovai kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1894. évi december hó 29-én 12,694. sz. a.) Török Lajos ügyvéd által képviselt Gy. Nándor felperesnek dr. Adler Arthur ügyvéd által képviselt K. József alperes ellen 45 frt tőke és jár. iránti váltóperében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik. stb. Indokok: A kir. törvényszék tekintettel ugyan a kereset mellett elfekvő váltót teljesített váltónak, a tárgyalást kitűző végzésben használt «telepes> csakis azt a viszonyt akarja kifejezni, a mely az intézvényezett megbízottjaként szereplő «Perlaszi uj takarékpénztár szövetkezet* és az intézvényezett között fennforog és mely a telepitett váltókon kijelölt telepes és intézvényezett közötti viszonyhoz hasonló, nem telepitett váltó a kereseti váltó azért, mert az intézvényezett lakhelye és a fizetési hely között nincs meg a földrajzi hely külömbség. Azonban felperest keresetével még is el kellett utasítani, mert a váltószerződés lényegével nem ellenkezik az, hogy akár az intézvényezett, akár ennek tudta és beleegyezésével a váltószerződésben álló más személy oly megbízottat jelöljön ki, a kinél a fizetés teljesítendő. Hogy pedig a «perlaszi uj takarékszövetkezet* ily megbízott s nem mint felperes állítja, csakis a fizetési helynek határozotabb kijelölése, kitűnik abból, hogy ha az intézvényezett a fizetést a takarékpénztárnál ígéri, nem tételezhető fel, hogy nevezett takarékpénztárnál megjelenvén ott fogja tenni a váltónak a váltóbirtokos részéről leendő bemutatását. Minthogy továbbá a felsőbb bíróságoknak gyakorlata szerint eme kifejezés N. N. által vagy N. N.-nél egyértelműek (m. kir. Curia 1886 november 4. 586.), minthogy továbbá felsőbb bíróságaink gyakorlata szerint eme kifejezés «fizetendő N. N.-nél» nem telepitett váltóknál más értelemmel nem birhat, minthogy az elfogadó azzal egy harmadik személyt jelöl ki maga helyett, ki a fizetést teljesítse, a fizetés végett való bemutatás is ennél eszközlendő, minthogy pedig éppen ez a körülmény megállapítása az óvásból hiányzik, a mennyiben az óvatoló személy az el-