A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 29. szám - Régi jogi élet Lőcsén. A Jog eredeti tárcája

A JOG 219 6. §. A tárgyaláshoz szólani kívánók a jegyzők valamelyikénei jelentkeznek, a tagok csak a feljegyzés sorrendiében szólhatnak. Ugyanazon tárgyhoz egy-egy tag csak egyszer szólhat; bármikor szót kérhetnek azonban: a) kik a napirendhez szólani, b) kik személyes kérdésben válaszolni és c) kik a tanácskozási szabályokra hivatkozni akarnak. Az elnök a tanácskozás alatt bármikor szólhat. 7. §. Az elnök a szólót megintheti, ha ezt szükségesnek latja, rendreutasíthatja és ha a rendreutasitás is sikertelen maradna, a szólótól a szót is megvonhatja. 8. §. Ha szólásra többé senki sincsen feljegyezve, az előadót es a vita folyamán a kitűzött kérdésre vonatkozó indítványt előterjesztett tagokat illeti a végszó; ezután az elnök a kérdést szavazás alá bocsájtja. Szavazásra legelőször az előadó indítványa tűzendő ki, utána az ehhez legközelebb álló módositvány és ezután a távolabb eső módositványok fokozatos rendben bocsájtandók szavazásra. A kérdés akként teendő fel, hogy arra igennel vagy nemmel lehessen szavazni. 9. §. A vita bezárása iránti kérdés 5 tag Írásbeli indítványára bocsátandó szavazás alá az elnök által. 10. §. A szavazás rendszerint felállás által történik; ha az eredmény kétségesnek látszik, ellenpróba teendő és ha ez sem vezetne eredményhez, a jegyzők az igennel és nemmel szavazókat összeszámítják. 11. §• A befejező teljes ülés végén választatnak meg az állandó választmány tagjai a 3. §-ban körülirt módon. 13. §. Az állandó választmány, mely önkebeléből választ elnököt, két alelnököt, titkár és pénztárnokot, 10 budapesti és 10 vidéki tagból áll és ennek jogában áll magát a szükséghez képest esetleg további 20 taggal kiegészíteni. 13. §. Az állandó választmány feladata: gondoskodni az országos magyar ügyvédgyülés határozatainak végrehajtása és azoknak megfelelő módon való közzétételéről. 14. §. Az állandó választmány gondoskodik továbbá, akár testületileg, akár bizottságok vagy kiküldöttek utján a következő ügyvédgyülés előkészítéséről, annak az általa kitűzendő határnapot legalább egy hónappal megelőzően a részéről legcélszerűbbnek találandó módon való összehívásáról, a gyűlés programmjának megállapítása és közzétételéről, valamint minden egyéb a gyűlés és a tagok érdekében szükségeseknek mutatkdzó intézkedések megtételéről és keresztülviteléről. Belföld. Az országos ügyvédgyülés felhívása. Az országos ügyvédgyülés állandó választmánya a f. évi szeptember hóban tartandó országos ügyvédgyülés tárgyában a következő felhívást intézte az ügyvédi kamarákhoz. Az országos ügyvédgyülés állandó választmánya elhatározta, hogy folyó év szeptember havában a hazai ügyvédi kart országos gyűlésre hívja egybe. E gyűlés megtartásának alkalomszerűségét felesleges bővebben magyaráznunk. A magyar ügvédségnek a feníorgó viszonyok közt van oka arra, hogy a kar fejlődésének feltételei fölött tanácskozzék, hogy mint az igazságszolgáltatásnak, az ország jogi és törvénykezési fejlesztésének egyik tényezője szavát hallása akkor, midőn ez országban minden a fejlődés felé tör. A mely kar néma marad ott, a hol a társadalom kérdőleg veti reá tekintetét, várva, hogy a neki kijelölt szerepet töltse be, a mellett észrevétlenül halad el a világ, az a kar maga szállítja le jelentőségét. A magyar ügyvédi kar sem maradhat tehát néma. A megvitatásra váró kérdések egész serege tárul elénk. Itt van az ügyvédi nyugdíj- és segélyügy, melynek megfelelő rendezése már évek óta leghőbb vágyát képezi a karnak. Reményünk van, hogy a kérdést mai napon előkészített állapotában a döntés és megvalósítás stádiumába juttathatjuk. Az ügyvédi rendtartás reformjának kérdése is arra vár, hogy a kar összesége társadalmi jelentőségének egész erejével lépjen fel s segítse azt ki azon megfeneklett állapotából, melybe az utóbbi pár év alatt jutott. Hasonlóan fontos, megoldhatatlan kérdés az ország ügyvédeinek egy állandó, folyton működő országos egyesülésbe való összesítése (országos ügyvédi egyesület). A magánjogi kódex, a polgári és büntető perrendtartások folyamatban levő és a megvalósításához közelítő előkészítése szintén azt kövelelik, hogy az ügyvédi kar reája vonatkozó nyilatkazatait hallassa, a közvéleményre irányitólag hasson. Az általános közérdek követeli azt, hogy a reá hivatott ügyvédi kar a forgalmi élet javítása, egyéni és a közszabadság megóvása és fejlesztése szempontjából szóljon hozzá ez évtizedekre szóló alkotásokhoz. De megköveteli ezt a karnak közelebbi érdeke is, mert ezen alkotás alatt levő kódexben az ügyvéd jogainak, kötelességeinek alapelvei rakvák le, melyektől az ügyvédség társadalmi és törvénykezés^ jelentősége függ. És midőn a tanácskozásra ily méltó, nagy tárgysorozat fekszik előttünk, találhatnánk-e az országos gyülekezésünkre megfelelő időt annál, a melyben hazánk, a magyar állam ezredéves fennálásának ünnepét üli, a melyet a kard mellett a jog, a nemzetnek jogához való szívós ragaszkodása tartott fenn épen a jogai sajnálom fáradozásomat s igen örülnék ha ezen elterjedt jogi szaklap számos olvasói közül csak egynéhányan szívesen vennék közleményeimet. A fennt emiitettem «Malefitz—Buch»-nak mindjárt az első lapján «pro memória* feljegyezve találjuk a halálos ítélet mikénti kimondását és végrehajtását s figyelmet érdemel, hogy az első ítélet kimondása után még egy második és nyomban rá következő harmadik ítéletet zárt ajtók s a lélekharang félreverése mellett hozták és midőn a halálos ítélet a harmadik törvénynapon is meg lett erősítve, újból megszólalt a lélekharang, átadták az elitéltet a hóhérnak s ez azután két tanácsnok kíséretében azonnal a vesztőhelyre ment a hol az ítéletet nyomban végrehajtotta. Lőcsén ez előtt 414 évvel 1588-ban egy Kusma nevű rablógyilkost, a kinek végtagjait előbb keréken összetörték, még elő állapotban máglyán égették meg; egy rablógyilkost pedig felnégyeltek. Ugyancsak Lőcsén 1576-ban elevenen égettek meg kinzó vallatás után két tolvajt, a kik egy majorosnét öltek meg. Bizonyos Lukai Kristóf nevü tolvajt a ki kinzó vallatás közben több rendű lólopást ismert be, 1589-ben felakasztották, 1553-ban pedig egy embert 22 frt és 5 dénár valamint 3 darab cinkanna elidegenítése miatt akasztófára ítélték, de kegyelemből csak azért fejezték le, mert számos polgár érdekében közbenjárt. A boszorkányságra tűzhalál volt szabandó, ilyen Ítéletnek itt történt végrehajtásáról az emlitetlen feljegyzések között nem bukkantam egy esetre sem, de alig szenved kétséget, hogy bűvölés illetve boszorkányság miatt itt is elégettek egynéhányat. Rettenetes bünteté>eket szabtak gyermekgyilkosság vádja esetében. 1655-ben például egy gyermekgyilkos nőt elevenen, nyárssal átszúrva temették el. A vérfertőzést halálos bűnnek tekintették s ugyancsak Lőcsén 1556-ban bizonyos Mulner Andrást ezért máglyán égették meg, leányát pedig a kit vérfertőző paráználkodásban bűnösnek találtak, szülés után hasonlóan máglyára vetettek. Szigorúan büntették a lopást is így például egy esetben 5 frt. értéken aluli ruha eltolvajlása miatt a vétkesnek talált férfi füleit vágták le. A könnyebb természetű testi sértéseket rendszerint enyhén büntették, így például: egy esetben 1587-ben egy Kuthanka Mihály nevü egyént azért mert egy napszámost vállon szúrt 8 I napi fogságra ítélték, azzal, hogy a sebesültnek bizonyos kártala- j nitást adjon, a fogházőrnek pedig 24 dénárt fizessen. Jellemzi a házasági ígéret kötelező voltát az 1626-ban hozott ítélet, mely szerint bizonyos Fellner Tóbiás lőcsei polgárt azért mert egy polgárleánynyal szemben a házassági igéretét be nem váltotta, nemcsak hogy 300 birodalmi tallér birságban marasztalták, de el lett tiltva attól, hogy a városból származó leánynyal házasságra lépjen s ha máshonnét nősülne, nejével itt letelepedhessék; ráadásul még a hűtlenül elhagyott leánytól és annak anyjától bocsánatot is kellett kérnie. Az Ítélet azon sújtó része, hogy a leány nyilvánosan az elitélt szeme közé köpjön, kegyelemből lett elengedve. De akadtam egy esetre, a hol egy nő egy másik nőt kutyának és csalónak nevezte el, ezért vádlott a sértett félnek és a bírónak minden sértő szóért '/4 márkát volt köteles fizetni. Végül még egy esetet jegyzek fel az említettem «MalefitzBuch» lapjairól, illustrálásául annak, hoLjy bizony akkor is volt protectio. Történt ugyanis Lőesén 1602-ik évben október 19-én, a midőn egy bizonyos B u o s Jánosnak «Kata» nevü neje lopás miatt gyanusittatott és azért a tanács elé került; a lopás elkövetése rá nem bizonyult ugyan, de miután még leánykorában megzat-elhajtús gyanúja alatt állott, a mikor is azzal védekezett, hogy teknősbékát és macskát szült és mert másrészt nagyatyja és atyja egyház körül érdemeket szerzett, habár az ítélet indokai szerint szigorúbb büntetést érdemelt volna («S t a d t s c h i 11 i n g publice hátte abstreichen sollen» (Jegyzet.) A ki ezen büntetésre ítéltetett, annak a piacon a hóhér neje egy úgynevezett szégyengarast nyomott a markába s ezután vesszőkkel űzték ki a városból) kegyelemből a hóhér felesége által a városból és a város tulajdonát képező községekből kivezettették (Grund undBoden) illetve száműzték. Ezen ítélet illetve jegyzőkönyv végén ugyanazon kézírással olvashatjuk, hogy a száműzött nő 1603. évi október hó 4-kén, tehát egy év múlva, miután Mátyás főhercegtől s a 1 v u s c o n ductust nyert, Lőcsére a városba ismét visszatért. Befejezésül pedig ugyanott megjegyzi a jegyzőkönyv irója: •J e gresser Hu . . . . r je gresser Glück.> Ezeket és ehez hasonlókat olvashatjuk, a moly eszi és por lepi régi archívumok háromszáz és ötven egy néhány éves aktáiból s a mint egyrészt elborzadunk, hogy azok a régi jó idők milyenek voltak, igy másrészt lehetetlen, hogy ne gondolkozzunk ha csak egy pillanatra is arról: vájjon milyen idők következnek majd be ezután 350. év múlva ?! No de erről csak akkor ha feltámadunk.