A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 28. szám - A végrehajtási jog feljegyzése tulajdonosváltozás esetén

214 A JOG kiki a maga körében pro parte s csak végső elemzésben álljon elő' a vezető biró fokozattabb felelőssége pro tóto. A vezető biró birótársávál szemben a visszaéléseket közvetlenül nem irthatja mindig oly sikerrel, mint ha arra a kezelő jelentése indítja, mert a legsimább modor és tapintat mellett is kérdőre vonandó birótársának érzékenységébe ütközik, mig ha a kezelő jelentése kezében van, a dolog ódiuma nem éri őt ugy. Bizonyos, hogy a hivatkozott §-ok hatályos intézkedései egyszer-mindenkorra leszorítják a napirendről ugy a kezelő, mint a biró hanyagságát, kényelemszeretetét s azon kisebb-nagyobb emberi gyarlóságokat, melyek a mintaszerüségnek oly tolakodó és esküdt ellenségei voltak. A 43-ik §-ban, igénytelen nézetünk szerint, kifejezendő volna, hogy a kiadmányok nemcsak a hivatalos órák végével, hanem azokat megelőzőleg is (pl. d. e. s/48-kor, d. u. 3/43-kor) aláírathatok, már a mint a szükségesség magával hozza, mert a biró hivatalos ügyben távol lehet s igy az aláírásoknak a hivatalos órák végéhez ki'itése nem mindig indokolt. Az 57, §-hoz hozzáadni szeretnők, hogy a járásbíróság vezetőjének joga legyen állandó, vagy esetenkénti irattárnoki helyettest rendelni, mert a rendszerinti kezelő egy, vagy másokból hosszabb vagy rövidebb időn át távol s az iratokra bármely pillanatban szükség lehet, ezekre a biró pl. tárgyalás közben nem várhat; vagy pedig mondassék ki, hogy az iratárnok akadályoztatása esetében a vezető járásbiró közbenjöttével bármelyik biró vehet ki iratot az irattárból elismervény mellett. A 65. §. akkép volna módosítandó, hogy csak azok a haláleset felvételi ivek kezeltessenek egy iratcsomóba egyesítve, a melyekből kitűnik, hogy ingatlan vagyona az elhaltnak nem maradt, vagy az 1894. évi XVI. t.-c. 2. §-ában felsorolt esetek egyike sem forog fenn, miért ezeknek valamelyike, ugy a T. 4-ik §-a hivatalból való eljárást involvál s ennek nem lehetne megnyugvással eleget tenni ugy, a hogy a 65. §. contemplálja. A haláleset felvételi havi kimutatások kezelése hasonló elbánás alá jönne (L. az rd. törv. 20-ik s a 43,194/895 I. M. Sz. R. 3-ik §-át) A 66-ik §. 3) pontjában a telekkönyvi hatóságtól érkező ingatlansági árverési végrehajási ügyek is taxatíve felsorolandók volnának, félreértés elkerülése végett. Hogy mennyiben érintik az uj szabályok a meglévő kezelő személyzet létszámát, ezen irányban a tapasztalás adja meg az útmutatást, de már most sejtjük, hogy — a tervezeten végig vonuló elvnél fogva: a mit ma megtehetsz, azt holnapra ne halaszd — a szaporítások aligha lesznek elkerülhetők. Minden esetre ujabb fényes bizonyítéka ez a tervezet is annak, hogy igazságügyi kormányunk áthatva van az egyes bírói rendszerrel egybeforrott és a jövőben még inkább egybeforandó nagy érdekek méltatásától. Még csak az volna óhajtandó, hogy az 1891. évi XVII. t.-c. 27-ik §-ának végrehajtása körül kivétel nélkül ezután is épp oly gondosság legyen a vezérlője, s hogy a jövőben szintoly csalhatatlan éleslátással keresse az egyes birák közt nemcsak a választottakat, hanem a hivatottakat is. A friss szellem átplántálásának s megtartásának ez az egyedüli panaceája. Nem lehet biró, nem lehet jogász, de egyáltalában nem olyan hazafi, a ki nem óhajtaná a bíróságoknak s különösen a nagy közönség ostromának kiszolgáltatott járásbíróságoknak nem csupán hellyel-közzel, hanem végig az egész vonalon leendő prosperálását, melynek elérésével áskálódó ellenségeink kezéből ismét egy fegyver hullana ki. Az uj tervezet az egyes birói rendszer bevezetésének és térfoglalásának előpostája lévén, ahhoz egy hatalmas lépcsőt teremtvén, megjelenése alkalmából melegen gratulálunk és életbeléptetésétől a legszebb eredményeket várjuk. X A végrehajtási jog feljegyzése tulajdonosváltozás esetén. Irta: dr. TELLER MIKSA bpesti ügyvéd. Van a végrehajtási törvénynek egy §-a, melyet ugy látszik fel kell «fedeznünk» birói gyakorlatunk vagy legalább is néhány telekkönyvi hatóságunk számára. Több izben megtörtént ugyanis és pedig különböző telekkönyvi hatóságoknál a következő eset. X. ingatlanára végrehajtható közjegyzői okirat alapján zálogjog volt bekebelezve. A hitelező végrehajtást kért X ellen az okirat alapján, a bíróság el is rendelte X ingóira és azon ingatlanára, melyre a zálogjog ezen követelés biztosítására már lett kebelezve; és megkereste a telekkönyvi hatóságot, hogy jegyezze fel a végrehajtási jogot. A telekkönyvi hatóságok (eddig már 4—5 esetben) megtagadták a megkeresés foganatosítását azon okból, mert időközben az ingatlan Y nevére íratott át. Ezen telekkönyvi hatóságok tehát nem ismerik a végrehajtási törvény 137. §-ának utolsó bekezdését, mely azt rendeli, hogy ha a zálogjog előzetes peres eljárás nélkül végrehajtható okirat (1874: XXXV. t.-c. 111. §. stb.) alapján lön bekebelezve, a bekebelezés után harmadik személy javára történt tulajdonjogbekebelezés a végrehajtási jog feltétlen feljegyzésének s a végrehajtás foganatosításának akadályul nem szolgál. Ezen elutasító végzések legalább is néhány hónappal *) késleltetik a végrehajtást és azon kivül a felfolyamodás költségei is végrehajtatót terhelik, mert azokat végrehajtást szenvedettel szemben nem állapítják meg. Igen gyakran megtörténik ily esetekben, hogy a végrehajtató nem él felfolyamodással, mert annak elintézésére esetleg egy évig is várhat, hanem inkább pert indit végrehajtás tűzésére jelzálogos adósa ellen, és makacssági Ítélet alapján kér azután egyenesen Y ellen végrehajtást. így azután az illető telekkönyvi hatóságok nem is tudják meg mily helytelenül tagadták meg a megkeresés foganatosítását és zavartalanul tovább is elutasítják az efféle megkereséseket. Szükségesnek tartottam néhány telekkönyvi hatóságnak helytelen gyakorlatára a figyelmet felhívni, de e gyakorlat annyira törvényellenes, hogy felszólalásom bizonyára elegendő lesz annak megszüntetésére. Belföld. A Magyar Jogászgyülés állandó bizottsága a napokban ülést tartott és a Jogászgyülés megtartásának idejét szeptember 21. és 22-ére állapította meg. A kitűzött kérdések legtöbbjére érkezett vélemény; azon egy-két kérdést, melyre vélemény nem jött, az előadó fogja előadásában kellő tüzetességgel megvilágítani s igy nem vált szükségessé, hogy bármelyik kérdés levétessék a napirendről. Véleményeket adtak be: Katona Mór. Misner Ignác, Magyary Géza, Wittmann Mór, Bodor László, Fekete Ödön, R e i c h a r d Zsigmond, Fodor Ármin, Tóth Gáspár, P a p p József. A legtöbb vélemény a feltételes ítéletekre jött, t. i. három, és a mint halljuk, készül még egy negyedik. Kijelöltettek azon bizottsági tagok is, kik a szakosztályokat meg fogják nyitni. És pedig az I. szakosztályt Sághy Gyula, a H.-at Környey Ede, a Ill.-at Székács Ferencz, a IV.-et Dárday Sándor. Megalakították a bizottságot, mely a jogfejlődésről szóló jelentést fogja elkészíteni. Tagjai: Győry Elek, Siegmund Vilmos, Hodossy Imre, Dárday Sándor, Nagy Dezső, Friedmann Bernát, Székács Ferencz, Fayer László. Az ügyvédi kamara felajánlotta fényesen berendezett uj helyiségeit a Jogászgyülésnek. Az ajánlat lelkesedéssel fogadtatott el és e szerint a Jogászgyülésnek ugy teljes-ülései, mint szakosztályai az ügyvédi kamara házában fognak tartatni. Ezzel inauguratiót nyert az eszme; hogy az ügyvédi kamara háza a jogászi mozgalmak helyi központja legyen. Végül megalakították a vigalmi bizottságot, melynek azon utasítás adatott, hogy frissítse fel magát a fiatalság köréből. Dr. Siegmund Vilmos, a Magyar Jogászgyülés titkára a következő indítványt jelentette be a legközelebbi Jogászgyülésre. Az alapszabályok 4. §-ának jelenlegi szövegezése egyenesen kizárja azt, hogy a Jogászgyülés másutt, mint Budapesten legyen megtartható; pedig foroghatnak fenn oly körülmények, melyek kívánatossá tehetik egyes jogászgyülésnek valamely nagyobb vidéki városban, például valamelyik kir. tábla székhelyén leendő magtartását, már csak azon szempontból is, hogy bizonyos helyi körülményeket számba véve, a jogászgyülés iránti érdeklődés fokozása céljából egyes jogászgyülés megtartására épen valamely vidéki város mutatkoznék esetről-esetre legalkalmasabbnak. Bár minden e kérdésben illetékes tényező ezen téren a szabad intézkedés hiányát ismételten sajnosán érezte már, az alapszabályok jelenlegi merev szövegezése mellett nem volt lehetséges a helyhezkötöttség sokszor súlyosan reánk nehezedett nyűge alól szabadulni. Ezen, az évek során át gyűjtött tapasztalatok által mindig feszélyezőbbnek feltüntetett bajt kívánnám megszüntetni szerény indítványommal. Nem a Jogászgyülésnek alakszerű vándorgyűléssé átalakítása lebeg szemem előtt, mert azt legalább egyelőre az ügy érdekében állónak nem tartom; de szabad kezet óhajtanék biztosítani a jogászgyülés állandó bizottságának arra nézve, hogy ha szükségesnek és időszerűnek találja, egyes esetekben Budapesten kivül is gyűlésre hívhassa össze a Magyar Jogászgyülés tagjait, a nélkül azonban, hogy a jogászgyülés állandó székhelyét: Budapestet feladja, a melyhez, mint különben is a magyar jogélet gócpontjához, az állandó bizottság intézménye által igen helyesen kötve van és kötve kell, hogy maradjon. Indítványozom ennélfogva: Mondja ki a Magyar Jogászgyülés, hogy az alapszabályok 4. és 14. §-ai (utóbbinak fj pontja a következőleg módosíttatnak: 4. §. «A Magyar Jogászgyülések székhelye állandóan Budapest; az állandó bizottság azonban esetről-esetre egyes jogászgyülésnek valamely nagyobb vidéki városban leendő megtartását is elhatározhatja, az állandó bizottságnak hatáskörébe tartozván ugyanis annak eldöntése, hogy a legközelebbi jogászgyülés Bubapesten, vagy valamely vidéki városban lesz-e megtartandó.* A 14. §. f) pontja a következő toldattal bővíttetik ki; f) elnököt, alelnököt, titkárt, pénztárnokot önkebeléből választ, a támadt hiányokat szükség esetén a tagok sorából kiegészíti és a *) Kezeink között van egy ily ügyben hozott II. fokú végzés, mely 1890. június 3-án hozatott július 1-én kézbesittetett, az elsőfokú végzés pedig 1895. október 5-én kelt, tehát végrehajtató, több mint kilenc hónapot vesztett.