A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 25. szám - Az ügyvédi nyugdíj kérdés

100 A JOG körülmény, hogy dr. M. Ede a sebesülttől azt kérdezte, van-e pénze, magában véve még büntetendő cselekményt nem képez, kellett vádlottat a btk. 93 és 94. §§-aiba ütköző vád és következményeinek terhe alól felmenteni. Az ítélet egyéb rendelkezése az eljárási szabályban leli indokolását stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1895. évi november hó 27. 2,951 sz. a.) Az elsőbiróság ítéletének megváltoztásával dr. M. Ede orvost a kih. btkv. 93. §-ába ütköző kihágásban bűnösnek mondja ki s azért őt behajthatlansága esetén két (2) napi elzárással helyettesítendő 20 (husz) forint pénzbüntetésre itéli stb. Indokok: üzv. G. Mária és Sz. Mária tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy midőn a nevezettek 1894. évi dec. hó 3-án dr. M. Ede csacai körorvosnál megjelentek a végből, hogy az egy szekér által elgázolás következtében súlyos sérüléseket szenvedett özv. G. Máriát az első szükséges orvosi segélyben részesítse, dr. M. Ede kérdezte tőlük: van-e pénzük, tagadó válaszuk után pedig oda utasította a sérültet, hogy mosakodjék meg, menjen haza és jöjjön egy-két nap múlva hozzája. Habár dr. L. Kálmán járási orvos igazolja is azt, hogy abban az időben midőn özv. G. Mária, M. Ede orvos segélyéhez folyamodott, ez a kiállott tüdőgyuladás következtében még annyira gyönge volt, mikép orvosi műtét végzésére képes nem lehetett, ez a körülmény dr. M. Ede mentségére nem szolgálhat, mert az a körülmény, hogy özv. G. Máriát nem utasította más orvoshoz, hanem előbb az iránt tudakozódott, van-e pénze s midőn tagadóválaszt kapott, őt két nap után való jelentkezésre utasította, nvilvánvalóvá teszi azt, hogy dr. M. Ede elegendő erőt érzett magában a beteget az első szükséges orvosi segélyben részesíteni s ezt csak azért nem tette, mivel a beteg az ő fáradságának díjazására szükséges pénzzel nem rendelkezett. Tekintve tehát, hogy dr. M. Ede özv. G. Máriától az első orvosi segély nyújtását veszélyes állapota dacára alapos ok nélkül tagadta meg, cselekménye a kbtkv 93. §-ban meghatározott kihágás tényálladékát megállapítja: őt ezen kihágásban bűnösnek kimondani és a megfelelő büntetéssel sújtani kellett. A büntetés kimérésénél enyhítő körülménykép mérlegeltetett a vádlott büntetlen előélete s az, hogy a segély nyújtás megtagadásának a betegre nézve hátrányos következményei nem lettek stb. A magyar kir. Curia (1896. év március hó 24-én, 2,087. sz. a.) Az 1883. évi VI. t.-cikk 7. §-ában megjelölt eseteknek egyike sem forogván fenn, vádlott felebbezése visszautasitattik. Elfogadható a vádlott vallomása, mely szerint ö nejének öngyilkossága által megdöbbentve a haldokló kezéből a fegyvert ösztönszerűleg kiragadta és a pisztolynak másodszori elsülése vagy ekkor véletlenül vagy az ő megzavarodása folytán, de szándékosság nélkül történt, mert alig képzelhető, hogy a két lövés közt letelt néhány pillanat elégséges lett volna arra, hogy a vádlottban a szeme előtt végrehajtott öngyilkosság megrenditő hatása alatt emberölésre irányzott szándék keletkezett és ezt végre is hajtani megkisérelte legyen. A budapesti kir. törvényszék (1894. május 7. 24,577. sz. a.) R. Ferenc vádlottat bűnösnek mondja ki a btk. 279. §-ba ütköző s a 281. §-nak 1. bekezdése szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének, illetve a btk. 92. §-nak alkalmazásával, vétségének a 65. §. szerinti kísérletében és ezért, a btk. 281. §-nak 1. bekezdése a 289., 66., 89. és 92. §§. alapján 3 havi fogházra és 1 évi hivatalvesztésre itéli stb. Indokok: Az eljárás során kiderített tényállás szerint D. Alajos honvéd törzsőrmester 1892. évi november hóban vádlotthoz és öngyilkossá lett nejéhez született Z. Jozefinhez ment albérlőként lakni s D. Alajos és vádlott neje között szerelmi viszony fejlődött ki, minek folytán vádlott D. Alajost 1892. dec. hó végén a lakásból kiutasította, nejét pedig elhagyta, ki ezután I). Alajossal mintegy 4 hónapig együtt élt; 1893. évi május hóban azonban vádlott a nejével és D. Alajossal is kibékült. D. Alajos a lakásból nyomban kiköltözködött, vádlott pedig a nejével 2 vagy 3 napig ismét együtt élt; 1893. évi május 22-én vagy 23-án ugy vádlott és neje bevoltak idézve kihallgatás végett a főruharaktárba; oda is mentek; ott azonban vádlottat megkérte a neje, hogy menjen vissza a lakásukra és hozza el azokat a leveleket, melyeket neki D. Alajos irt, mit vádlott meg is tett; a mint azonban a levelekkel a főruharaktárba visszaérkezett, neje, ki az ajtó mellé támaszkodva beszélgetett D. Alajossal, hirtelen egy revolvert rántott elő és azzal fejbe lőtte magát s meghalt; vádlott pedig ennek láttára kivette neje kezéből a revolvert s néhány lépésnyi távolságban D. Alajosra célozva elsütötte azt s többször csak azért nem tette, mert abban a jelenvolt R. Ferenc megakadályozta őt. Vádlott azzal védekezik, hogy izgatottságában kapta fel a revolvert és az kezében elsült s hogy nem volt szándéka D. Alajosra lőni. Minthogy azonban a végtárgyalás során hit alatt kihallgatott Cs. Mihály és R. Ferenc szemtanuk határozott és egybehangzó vallomásukkal igazolták azt, hogy vádlott D. Alajosra célozva sütötte el a fegyvert, s minthogy a revolver oly távolságból, melyből a lövés történt, az emberi élet kioltására alkalmas fegyver, a kir. törvényszék vádlott védekezését nem fogadhatta el, hanem a nevezett tanuk vallomása alapján igazoltnak tekintette azt, hogy vádlott akaratelhatározása arra irányult, hogy I). Alajost életétől megfossza; de annak tekintetbe vételével, hogy vádlott a nejével akkor is kibékült, mikor ennek D. Alajossal folytatott viszonyáról tudomással volt, igazoltnak tekintette azt is, hogy vádlott nejét szerette, kinek öngyilkosságát és azt, ki annak oka volt és ki családi boldogságát feldúlta, maga előtt látva akkor, mikor ezek után a revolvert az öngyilkossá vált neje kezéből hirtelen kivette és ]). Alajosra célozva elsütötte, oly lelki felháborodásban, illetve erős felindulásban lehetett, mely akaratelhatározását nagy mértékben befolyásolhatta, miért is vádlott cselekménye a btk. 281. §-nak 1. pontja alapján minősíttetik stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894! nov. 14. 7,458. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítélete helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1896. ápr. 28. 3,857. sz. a.) mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztatásával R. Ferenc az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: A kiderített tényállás szerint vádlott nejének 1893. május 22-én végrehajtott öngyilkossága vádlottra nézve teljesen váratlanul történt. A kihallgatott két szemtanú pedig azt bizonyítja, hogy a két lövés, t. i. a mely által a nő magát kivégezte és viszont a mely miatt vád emeltetett, hirtelen egymás után dördült el. Elfogadható tehát vádlott vallomása, mely szerint ő nejének öngyilkossága által megdöbbentve a haldokló kezéből a fegyvert ösztönszerűleg kiragadta s a pisztolynak másodszori elsülése vagy ekkor véletlenül vagy az ő megzavarodása folytán, de szándékosság nélkül történt, mert alig képzelhető, hogy a két lövés közt letelt néhány pillanat elégséges lett volna arra, hogy vádlottban a szeme előtt végrehajtott öngyilkosság megrendítő hatása alatt emberölésre irányzott szándék keletkezett és ezt végre is hajtani megkisérlette legyen. Hozzájárul ehhez, hogy a két szemtanú is a jelenet hatása alatt állván, az ő észleletük sem bírhatott oly tárgyilagossággal, mely a tévedést kizárná, mire különösen az utal, hogy a tanuk a vádbeli lövésnek miként való eszközlése tekintetében egymástól eltérnek. Mindezek szerint nem lévén vádlott ellen a szándékosság bizonyítva: mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottat az ellene emelt vád és következményének terhe alól fölmenteni kellett. A m. kir. ministeriumok elvi jelentőségű határozatai. Nem minősíthető az 1894. évi XI/. t—c. 95. §-a g) pontjába ütköző kihágásnak az, ha anyjukkal járó szopós csikók megugorva, más földjén keresztül futnak. (A m. kir. földmivelésügyi minister 1896. évi 3,576. sz. határozata.) A ki országos vásár alkalmával a piaci árulást rend irá?it kiadott intézkedéseket megszegi, az 1879. évi XL. t -c. 78. § ába ütköző kihágást követi el. (A m. kir. belügyminister 1895. évi 4,145. sz. határozata.) A mezőőrök javadalmazására szükséges összeg törvényhatósági városokban is az érdekeltek fóldadé'ja után vetendő ki. (A m. kir. belügyminister 1895. évi 113,515. sz. határozata.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök Rothschild és Klein e. Anid. aradi tvszék. bej. jul. 2. félsz. jul. 15.. csb. Nyirö Géza, tmg. Jelffy János. — Szekeres Ármin e. Budapest, bpesti kereskedelmi- és váltótörvényszék, bej. jul. 9., félsz, aug. 6., csb. ifj. Krivácsy Károly, tmg. dr. Biró Kálmán. — Lerner Dániel e. Dunaföldvár, szegszárdi tvszék, bej. jul. 31, fesz. aug. 12. csb. ifj. Závodi Albin, tmg. Rátkay László. — Fischer Máté e. Vasziovia, lugosi tvszék, bej. jul. 17. félsz. aug. 17, csb. Havas Antal, tmg. dr. Pártos Jenő. — Herschkovits Dezső e. Apa, szatmárnémeti tvszék, bej. jul. 11, félsz. jul. 27. csb. dr. Dezső Kálmán, tmg. Venglárcsek. — Neumann Mór e. T.-Terebes. s.-a. újhelyi tvszék, bej. jul. 25, félsz, aug. 25, csb. Józsa István, tmg. dr. Taid Andor. — Wiener Adolf és fia e. Facset. lugosi tvszék, bej. aug. 12, félsz. aug. 28, csb. Havas Antal. tmg. dr. Franki Nándor. — Weisz Mórné e. Ungvár, beregszászi tvszék. bej. jul. 31. félsz. aug. 26, csb. Szük Lajos, tmg. dr. Sajó Elek. - Rechnitz Sámuel e. Pozsony, pozsonyi tvszék, bej. szept. 14, félsz, szept. 18, csb. Vladár István, tmg. dr. Somlyay Kálmán. — Vogl testvérek e.. pécsi tvszék, bej. aug. 1, félsz. aug. 13, csb. Bogyay Pongrácz, tmg. dr. Müller János. — NÍKOIÍCS Vaznl e. Siklós, pécsi tvszék, bej. aug. 1, félsz. aug. 12, csb. Vadicska Ferenc, tmg. dr. Miltényi Miklós. Pályazatok: A perlaszi járásbíróságnál albirói áll. jun. 29. - A pancsovai tvszéknél aljegyzői áll. jun. 29. — A pancsovai tvszéknél aibirói áll. jun. 29. — A gyulai tvszéknél aljegzői áll. jun. 29. — A gyulai tvszéknél albirói áll. jun. 29. — A szatmárnémeti tvszéknél aljegyzői áll. jun. 30. — A brassói járásbíróságnál aljegyzői áll. jun. 30. — A besztercebányai ügyészségnél ügyészi áll. jun. 30. — A zala-egerszegi tvszéknél aljegyzői áll jun. 30. — A fehértemplomi tvszéknél jegyzői áll. jun. 30. — A fiumei tvszéknél aljegyzői áll. jun. 30. — A jászberényi jbiróságnál albirói ál. július 1. HSSZ/ENV TARSASAO HVOMOAJA BUDAPESTEN