A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 24. szám - A budapesti egyetem jogi karának ismertetése 1867-1896

A JOG 191 9. Nagyváradi ipar- és kereskedelmi kamara. Bihar vmegye, Nagyvárad önálló törvényhatósági joggal felruházott város. 10. Miskolci ipar- és kereskedelmi kamara. Heves, Borsód és Gömör-Kis-Hont vármegyék. 11. Kassai ipar- és kereskedelmi kamara. Ung, Zemplén, Abauj-Torna, Sáros és Szepes vármegyék, Kassa önálló törvényhatósági joggal felruházott város. 12. Besztercebányai ipar- és kereskedelmi kamara. Árva, Bars, Hont, Liptó, Nódrád és Zólyom vármegyék, valamint Selmec és Bélabánya sz. kir. városok. 13. Pozsonyi ipar- és kereskedelmi kamara. Pozsony, Nyitra, Trencsén és Turóc vármegyék, Pozsony önálló törvényhatósági joggal felruházott város. 14. Soproni ipar- és kereskedelmi kamara. Mosón, Sopron, Vas és Zala vármegyék, Sopron önálló törvényhatósági joggal felruházott város. 15. Győri ipar- és kereskedelmi kamara. Esztergom, Győr, Veszprém és Komárom vármegyék, Győr és Komárom önálló törvényhatósági joggal felruházott városok. 16. Pécsi ipar- és kereskedelmi kamara. Baranya, Somogy és Tolna vármegyék, Pécs önálló törvényhatósági joggal felruházott város. 17. Eszéki ipar- és kereskedelmi kamara. Szerém, Verőce és Pozsega vármegyék. 18. Zágrábi ipar- és kereskedelmi kamara. Belovár, Körös, Várasd, Zágráb vármegyék és Modrus-Fiume vármegye keleti fele része. 19. Zenggi ipar- és kereskedelmi kamara. Lika-Krbava vármegye és Modrus-Fiume vármegye nyugoti fele része. 20. Fiumei ipar- és kereskedelmi kamara. Fiume város. Ügyvédek a megszállott tartományokban. Bosznia és Hercegovina területén az ügyvédség gyakorlására jogosítva vannak a következő ügyvédek, még pedig: Szarajevó székhelylyel: Filipovics Juszuf bég, dr. Fischer József, dr. Krasa Berthold, dr. Niecs Ulászló; dr. Rothkopf Móric; Dolni-Tuzla székhelylyel: \Y a h r m a n n Jakab, dr. Wei sz Zsigmond; Bjelina székhelylyel; Bajor József; Moszt a r székhelylyel: Marinkovics Antal, dr. Mazzi Domonkos; Banjaluka székhelylyel: dr. Frank Miksa, Jahl Alajos; Travnik székhelylyel; Biserovic Akifefendi, Musiaí Péter; B i h a c s székkelylyel: dr. K a t i c s i c s Milán, dr. K n e z s ev i c s Manglo. Brcska székhelylyel is van ügyvédi állás rendszeresítve, de annak betöltéséig ott Wahrmann dolni-tuzlai ügyvéd mint helyettes jár el 127,127/1896. I. M. sz.) Az anyakönyvi kihágások eseteiben kiszabott pénzbüntetések behajthatlanság esetében elzárásra átváltoztatandók. A belügyminister 27,519 96. sz. a. a sz—i kerület állami anyakönyvi felügyelőjéhez intézett rendelete. Mult év december hó 30-án 181. sz. a. felterjesztésére értesítem, hogy tekintettel arra, miszerint a kih. Btk. 1. §-a alapján minden, valamely törvény által kihágásnak nyilvánított cselekményre, a mennyiben az illető törvény mást nem rendel, a kih. Btk. általános rendelkezései nyernek alkalmazást még akkor is, ha ez a kérdéses törvényben kifejezetten nem foglaltatik: az A. T. 80. és 83. §§-aiban körülirt kihágások eseteiben kiszabott pézbüntetések a Btk. 20. és 22. §§-ai alapján behajthatlanság esetén elzárásra átváltoztatandók, s ennek tartama birói ítéletben mindenkor megállapítandó. Az 1894. évi XXXIII. t.-c. 81. §-ában meghatározott pénzbírság azonban rendbüntetést képezvén, annak szabadságvesztés-büntetésre való átváltoztatása meg nem engedhető, mert rendbüntetésül kiszabott, de behajthatlan pénzbírság csak akkor változtatható át szabadságvesztés-büntetéssé, ha ezt a rendbüntetést megállapító törvény kifejezetten megengedi. Iparszerü foglalkozás bizonyítási módja. —- Kiskorú mint iparüzö. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék a felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad, mert a 2 /. alatti okirat bizonysága szerint 1871 okt. 28-án született alperes a jelen per első érdemleges tárgyalási határnapján, azaz 1895 november 22-én már nagykorú volt, tehát a sommás eljárási törvény 27. §. 4. pontjára alapított s fenforgása esetén hivatalból észlelendő pergátló kifogás, illetőleg a sommás eljárási törvény 185. §. b) pontjának esete fenn nem forog; mert alaptalan az a felülvizsgálati panasz is, hogy az elsó'biröság jogszabályt helytelenül alkalmazott, midőn mellőzte a felperes által felajánlott lanubizonyitást arra nézve, hogy alperes a szóban forgó vételi ügylet létrejötte idejében ékszeráruk vételével és tovább eladásával foglalkozott. Attól eltekintve ugyanis, hogy valamely áruk vételével és eladásával iparszerüleg való foglalkozás ténye a dolog természetéből folyólag nem tanukkal, hanem iparigazolványnyal bizonyítható, felperes a perben nem is állította, hogy a kiskorú alperes a szóban lévő iparszerü foglalkozást az illetékes gyámhatóság engedélyével gyakorolta, ennek hiányában pedig az iparszerü foglalkozás nem képez kellő jogalapot arra nézve, hogy a kiskorú alperes kötelezettsége megállapittassék. (1896 április 18. E. 117. sz. a.) Mivel bizonyítható a tanúvallomás helytelen felvétele ? A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletét, melylyel felperest keresetével elutasította, arra az általa megállapított tényállásra alapította, hogy alperes a kereseti egész árumennyiséget 6 frt 50 kr átalány árban vásárolta. Felperes felülvizsgálati kérelmében ezt a tényállást támadta meg, előadván, hogy az elsőbiróság N. Ignác tanúnak vallomását helytelenül vette jegyzőkönyvre s igy alaki jogszabály megsértésével állapította meg a nem megfelelően felvett tanúvallomásnak is mérlegelése mellett a fentebbi tényállást. Minthogy azonban felperes fentebbi panaszának alapossága a tárgyalási jegyzőkönyvből és mellékletéből nem tűnik ki, más bizonyítékok pedig e részben az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a szerint fel nem használhatók, ennélfogva felperesnek emiitett panaszát figyelmen kivül hagyni, s az idézett törvényszakasz értelmében a felülvizsgálati eljárásban a fenti tényállást irányadóul venni kellett. (1896 április 7. E. 75. sz. a.) Bagatell-utra tartozó ügyben a sommás bíróság az illetékességi kifogás tárgyalásáért alperesnek ügyvédi munkadijat megállapíthat. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő végzést hozott: A kir. törvényszék a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, az elsőbirósági ítéletet feloldja, az eljárást megszünteti és kötelezi felperest, hogy alperesnek 4 frt 80 kr költséget 8 nap alatt végrehajtás terhével fizessen. Indokok: A m. kir. Curiának 64. számú polgári döntvénye s illetve az 1877. évi XXII. t.-c. 14, §-a értelmében a kereset a községi bíróság hatásköréhez tartozván, mint ilyen az elsőbiróság által hatásköri illetékesség hiánya miatt az 1893. évi XVIII. t.-c. 27. §-a értelmében hivatalból volt volna visszautasítandó; miért is alperesnek felülvizsgálati kérelméhez képest, de az utóbb idézeti t.-c. 166. §-a értelmében hivatalból is az elsőbiróság Ítéletét feloldani és az eljárást megszüntetni kellett. Felperesi ügyvédnek a felülvizsgálati kérvényre adott válaszért munkadíj és költség saját fele ellenében sem volt megállapítható; mert erre az ügyvéd az 1877. évi XXII. t.-c. 36. §-a értelmében igényt nem tarthat; és mert felperesi ügyvéd helytelenül választotta a perutat, mikor a keresetet a községi bíróság helyett, a járásbíróságnál indította meg. Alperesi ügyvéd működése alperes sikeres védekezése szempontjából szükségesnek lévén tekintendő, munkadija és kiadása saját felével szemben a prrts. 252. t;-a alapján megállapítandó volt. (1896 április 18, E. 99. sz. a.) A perköltségek viselésének kérdése. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, az elsőbiróság Ítéletének a perköltség kölcsönös megszüntetésére vonatkozó, részét megváltoztatja. Indokok: Az 1893; évi XVIIJ. t.-c. 109. §-a értelmében a vesztes fél a nyertes fél perköltségének megtérítésében elmarasztalandó. Az adott esetben alperes pervesztes, következéskép a most fölhit törvényhely alapján a perköltség viselésére kötelezendő lett volna, az a körülmény pedig, hogy felperes kereseti követelését a 7,510/96. sz. perben is érvényesíthette volna, a perköltség kölcsönös megszüntetésére alapul nem szolgálhat, mert ő a kereseti követelést ki nem fizetvén, felperes követelési igényét kénytelen volt perutján érvényesíteni s igy a perre alperes szolgáltatott okot. Ebből kifolyólag az elsőbiróság által felhozott körülmény a perköltség kölcsönös megszüntetésére törvényes okot nem képez. (1896 ápr. 25. E. 141. sz. a.) Az ügyvéd és a házasságközvetitési díj. Egy bécsi fiatal ügyvéd megbízott egy házasságközvetitőt, hogy számára élettársat keressen. A rendes feltételeken kivül, hogy a leány müveit és jó házból való legyen, az is ki lett kötve, hogy jövendőbelije lagalább is 25,000 frtot is hozzon a házhoz. Ezért az ügyvéd 60) forintnyi közvetítési dijat igéi t és erről irást is adott. Az ügynök létrehozta a partiét és az ügyvéd a lehető legrövidebb idő alatt már oltárhoz vezethetett egy gazdag, ifjú leányt. A házasság megkötése után az irás beváltását kérte az ügynök, de az ügyvéd mindenféle ürügy alatt, ismételten megtagadta a honorálást. A bírósághoz fordult tehát, de természetesen — hiába, mert a bíróságok «turpis causa* okából elutasították keresetévél. A bíróság által elutasított ügynök tehát az ügyvédi kamarához fordult. A kamara fegyelmi bírósága nem marasztalhatta ugyan az ügyvédet a provízió megfizetésében, de kijelentette, hogy eljárása az ügynökkel szemben nem volt tisztességes. Es e fegyelmi eljárás alapján az ügyvéd 200 frt pénzbirságra Ítéltetett. Az ügyvéd megfizette a bírságot, az ügynöknek azonban továbbra is adósa maradt, ugy gonolkozván, hogy igy még mindig megtakarít 400 frtot. Ujabb, hiábavaló várakozás után az ügynök ismét a kamarához fordult. Most azonban a kamara döntött a római: «Non bis in idem» szerint és elutasította az ügynököt. Az ügynök jogorvoslatot kért a semmitőszéktó'I, mely aztán igy határozott: «Az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága a házasságközvetítő panaszának helyt adni és a panaszlott ügyvédet ujabb büntetéssel sújtani tartozik. Mert a fegyelmi vétség, melyet az ügyvéd elkövetett tartós vétség, vagyis a mig az ügyvéd az ügynök 600 frtját meg nem fizeti, a fegyelmi tanács által annyiszor ítélendő el, a hányszor az ügynök panaszolja őt. Az olyan hagyatéki ügy, melyben az eljárás 1896 január 1. előtt be nem fejeztetett, a kir. járásbírósághoz átteendö. A belügyminiszternek 19,1 33/96. sz. a. K. sz. kir. város árvaszékéhez intézett rendelete: Az árvaszék felterjesztést intézett hozzám néhai H.András kassai volt lakós hagyatéki ügyében, a hirdetményi és örökösödési eljárás iránt, az árvaszék és a kassai kir. törvényszék között fel-