A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 24. szám - A budapesti egyetem jogi karának ismertetése 1867-1896

A JOG 189 Simon, S i c h e r m a n Bernát, K m e t y Károly, G as z t o n y i M., Ha 11 a g i Béla, B i h a ri M., l'i kler Gy., Fo do r Ármin, Csutorás László, Magyary Géza, Reiner János, Viznekker Antal, Molnár Imre, báró Jeszenszky Béla, Kohn Dávid, Mantuanó Rezső, M a n d el 1 o Gyula, P o 1 n e r Ödön, B o z ó k y Árpád, Lers Vilmos, F er di n á n d y Géza, L é vy Béla, F el ne r Frigyes, Hegedűs Loránd ós még több, ma már irodalmilag ismeretes férfiak nevével. Az irányzatot tekintve: pályadíjban vagy dicsérő elismerésben részesült 1875-től 1885-ig 35 pályázó, 1886-től 1895-ig 49 pályázó, tehát a buzgó törekvés emelkedő s ez is tanúskodik a jogi karnak nemcsak tudományművelő, hanem tudóst képező hatásáról. Belföld. A magas birói kar és ügyészség kitüntetése a millenium alkalmából a jogászköröket igen kellemesen érintette, annyival inkább, mert az a birói karnak valóban érdemekben gazdag tagjait érte, Czorda Bódog a Curiának alelnöke, a birói karnak e disze, Vértesy Sándor a bpesti itélő tábla érdemdús elnöke a titkos tanácsosi méltóságot nyerték. Andrassovits Béla, Ruby Antal, Barthodeiszky Gyula curiai birák, kiváló tagjai a magyar birói karnak és Bogisich Lajos a bpesti kir. tszék érdemekben gazdag elnöke a Lipótrend lovagkeresztjével lettek kitüntetve. Havas Imre főügyészi helyettes, e kiváló criminálista pedig a IH. oszt. vaskoronarendet kapta. Szívből fakadó szerencsekivánataink a kitüntetetteknek. Az ügyvédséget ért legfelsőbb királyi kitüntetés. I)r. Győry Fleket, a budapesti ügyvédi kamarának köztiszteletben álló nagyérdemű elnökét a millenium alkalmából ü Felsége a Lipótrend lovagkereszt adományozásával tüntette ki. A legmagasabb kitüntetésben osztozkodik az egész hazai ügyvédi kar, mely általa megtisztelve érzi magát, mert ily magas kitüntetés ügyvédi működésért gyakorlatban lévő ügyvédet tudtunkkal még nálunk nem ért. Ki Győry egyszerűségét és puritán felfogását ismeri, bizonyára sejti, hogy őt lephette meg leginkább a trón magas kegye. De Erdély igazságügyminister kitűnő érzékéről az ügyvédség érzései iránt tesz tanúságot, a midőn e közszeretetben álló kartársat ajánlotta a legfelsőbb kitüntetésre. Mi, kiket régi barátság és tisztelet fűznek a kitüntetetthez, örömmel ragadjuk az alkalmat, hogy őszinte szerencsekivánatainkat fejezzük ki neki. A budapesti ügyvédi kamara választmánya dr. Robit sek József kamarai alelnök vezetése alatt f. hó 11-én G y ő r y Eleknél tisztelgett, hogy szerencse kivánatait fejezze ki neki kitüntetése alkalmából. Dr. Robitsek ez alkalommal szép beszéddel üdvözölte a kamara szeretett elnökét, mely beszéddel nemcsak a választmány de az egész kamara érzelmeit tolmácsolta. A szónoki hévvel előadott és a jelenlévők zugó éljenzései által gyakran félbeszakított beszédet egész terjedelmében közöljük: Mélyen tisztelt Elnök Úr ! Szeretett kedves Barátunk ! Az ezredéves ünnepségek dicsfényétől, melyek büszkeséggel és önérzettel töltenek el minden magyar embert, egy fénysugár a Te érdemekben gazdag személyedre esett. Te. ki az igaz érdem szerénységével vagy felruházva, ki soha előtérbe nem tolakodtál, a királyi kitüntetés által, mint azon érdemes polgárok egyik legelseje vagy kiemelve, kiket ez ünnepségek közepette is magas elismerés illet. Ez az örvendetes alkalom vezet minket hozzád, hogy őszinte szerencse kivánatainknak kifejezést adjunk. Mert mi e kitüntetésben, s különösen annak mérvében és alakjában kitűnő egyéni érdemeid jutalmazásán kivül reánk, a karra, s e kamarára, melynek méltó Elnöke vagy. kiható elismerést látunk Sajátszerű és sajnos jelenségeket észleltünk az utolsó évtizedekben az ügyvédi állás súlyát, tekintélyét illetőleg. A kar képzettsége, tudása, szellemi színvonala emelkedett, nagyobb tudományos készültség, hosszabb gyakorlat kellett az oklevél elnyeréséhez, mint az előtt, több kitartás, ernyedetlen szorgalom, folytonos haladás volt szükséges a tekintetben, hogy a diploma elnyerése után fenn tarthassa magát az ügyvéd, s dacára ennek az ügyvédi hivatás a magaslatán állás tekintélye sülyedt, s jogvédelem magasztos feladata elmerült a kenyérkeresés küzdelmeibe Ez a kar. mely szellemi súlyánál, képzettségénél, jellemének integritásánál fogva leghivatottabb vezetője az ország közvéleményének, legbefolyásosabb tényezője a közéletnek, ez a kar azt kellett, hogy tapasztalja, miszerint a köztiszteletben számos tagja érvényesül más eszközök, más állások által, de maga az ügyvédség, mint hivatás, nem részesül kellő méltatásban, inkább akadály, mint jogcím az elismerésre, foglalkozás, de nem hivatás, s a tekintély nem a karhoz tartozandóság kifolyása. S ez a felfogás — sajnos — irányadó körökből indult ki. Még azok is, a kik az ügyvédség révén emelkedtek magas polcokra, nem tudták megértetni a felsőbbekkel, a karban mily szellemi kincs, mily jellemszilárdság van felhalmozva, szerették elfeledni sikereik alapját, s ugy állították oda a dolgot, mint a kik ügyvédi minőségük dacára, mintegy leküzdve a nekézséget küzdötték fel magokat. Ha az utolsó évtizedeket nézzük, gyakrabban fordult elő, hogy egyik-másik kartársunkat kitüntetés érte legfelsőbb helyről is, — de ezek alapja is, indokolása is legtöbb esetben más téren szerzett érdemekben volt, nem az ügyvédi minőségben teljesített kitűnő munkásságban, s a kitüntetés mindig egyéni volt. mely által a kar, mint ilyen, méltatásban nem is részesült. A Te kitüntetésed, ugy reméljük, egy irányváltoztatás jelensége. Neked, tisztelt barátom, kétségtelenül kiváló érdemeid vannak, mint jogtudósnak, mint jogi irónak s a magyar magánjog egyik leghivatottabb művelőjének közel egy negyedszázadra terjed vissza szakírói működésed. Már a gyámi törvény megalkotása körül kiváló érdemeid voltak, a magy. örökösödési jog terén pedig egyik legnagyobb authoritásunk ' vagy, kinek törvénytervezete és magvas széles látkörü munkálata alapj vető volt; tudjuk, hogy a házassági jog codificatiójának is Te voltál egyik kezdeményezője. A Te érdemeid szerint tehát a jogászat terén hervadhatatlanok. De a közélet egyéb ágazatában, egyházad ügyeinek intézésében, az iskola terén, mindenütt ott ragyog a Te neved a legérdemesebbek közt, s maga az a beszéd, melyet egyházad ünnepén moní dottál, az akadémiai páimát érdemelte volna ki. A Te kitüntetésed tehát sokszorosan megérdemelt, s nem politikai i kegyhajhászat mellékutain, hanem kizárólag buzgó munkásság és érdem i által szereztetett meg. De ami minket, t. barátom, e királyi kitüntetésben leginkább ! megörvendeztetett, ami mindnyájunkra s az ügyvédi karra, különösen I pedig a bpesti ügyvédi kamarára becsessé teszi a magas királyi kegyet, hogy az egyenesen az ügyvédnek, kamaránk elnökének adatott, hogy ennek kifejezett intentiója az. a Te személyedben az ügyvédet s egyszersmind a kamara Elnökét tüntetni ki. Éppen azon tendentiával szemben, a melyre rá mutattam, éppen j az azzal a kicsinylő mellőző elbánással szemben, a melyben az ügyvédi kar, mint ilyen, s az ügyvédi hivatás részesittetett, kétszeresen örven! detes a kitüntetésnek ez a jellege; nemcsak, mint barátaid, nemcsak I mint személyes tisztelőid örvendünk veled, hanem mint kartársak, mint e kamara tagjai. S erről is elsősorban mi, a bpesti ügyvédi kamara választmánya és tisztviselői óhajtottuk előtted kifejezni örömünket, tolmácsolni őszinte I szerencse kivánatainkat. Adjon Isten Neked a fáradhatatlan munkássághoz erőt. egészséget, tartsa meg a Haza számára drága életedet, adjon Neked továbbra is sike' reket és méltán kiérdemelt elismerést, őrizze meg családi életed boldogi ságát szeretett nőd és gyermekeid körében — és tarts meg minket, ! kartársaitlat, tisztelőidet, becses barátságodban. Az Isten sokáig éltessen ! Három magyar ügyvéd kitüntetése. A millenium alkalmá! ból dr. Schreyer Jakab, a kiváló keresk. jogász, dr. Kollár i Lajos a közügyek terén érdemesült föv. bizottsági tag és M u nI kács Ágost deési ügyvéd részesültek kitüntetésekben. Ausztria és külföld. Az angol büntető judicaturából. Egy és ugyanazon biróság, a «County of London Sessions» a következőleg itélt három ügyben: 1. Ellen Hancock alig volt három hét óta alkalmazva egy gyümölcs-árusnál, midőn máris feltörte főnöke egyik szekrényét s abból 70 tehát körülbelül talán 800 frtnyi értékű i ékszereket, továbbá egy ugyanott alkalmazott egyéntől némi ruhaj nemüeket lopott, az után ugy ékszereket, mint a ruhát elzálogosította. Rablásért és lopásért többször büntetve volt, utolsó büntetése kiállása óta 6 év telt el. ítélet: vádlott előélete figyelmen kivül hagyatik, de tekintettel a «sulyos sérelmekre* (scrious offences) 13 havi kényszermunkára Ítéltetik. Ellenben: 2. John William Lee egy kutya-nyakövet lopott, melyben azonban a kutya is benne volt. Szándékosan mondom igy, mert nem a kutya miatt vádoltatott, a mely 5 shilling volt. Másnap azonban a tolvaj bejelentette a rendőrségnek, hogy kutyát talált, sőt miután gazdája a lapokban hirdette, visszavitte ugyancsak másnap ugy a kutyát, mint az övet gazdájának, kitől ezért 10 shillingnyi jutalmat kapott. Ekkor azonban egy detektív elfogta őt. Büntetett előéletű, utolsó büntetéséből még 3 év kitöltetlen; hogy miért, az nem áll. ítélet: A három év pótlólag kitöltendő, ezen felül a kutyaövért hat havi kemény kényszermunkára ítéltetik (Hard labour). Sőt 3. Két büntetett előéletű egyén egy közkocsin erszényt lopott 1 •£ és 18 shillinggel. ítélet: Az egyik 3V2 évi, a másik 3 évi kényszermunkára! («penal servitunde»), továbbá amaz 3 évi, emez 2 évi rendőri felügyeletre ítéltetett. (V. ö. az első Ítélettel.) Közli: Dr. Gáspár Izsó, a «Times»-ból. Nyilt kérdések és feleletek. Hagyatéki vagyon felelősségéhez. Egy felmerült jogeset alkalmából azt kívánnám kérdés tárgyává tenni, ha vájjon oly esetben, midőn az örökhagyó adósságáért az örökös a kimutatott és a X. 124. sz. tlkvben foglalt hagyatéki vagyon értéke erejéig van jogérvényesen elmarasztalva, és ha e jogerős elmarasztalás után a felperes annak tudomására jut, hogy az örökhagyó javára a fentjelzett ingatlanon kivül, még az X-i 5(i5. sz. tlkvben is van ingatlan vagyon tulajdonul bekebelezve; szükséges-e ily esetben, hogy a felperes egy uj kéréseiét indítson arra nézve, hogy a marasztalás az ekként felfedezett uj tlkvi ingatlanra itéletileg kimondassák, avagy folytatólagos kielégítési végrehajtás kérelmezése által e kérdés a végrehajtás során is nyerhet e megoldást? Nézetem szerint uj keresetet indítania nem szükséges. Nem pedig azért, mert az a jogkérdés, mely a marasztaló ítélet előzményét képezte — a biróság által már jogerősen megoldatott, igy a biróság itélt dologgal állván szemben, nem adhat alkalmat arra, hogy az ekként már megoldott, jogerősen elbírált jogkérdés a fentebb jelzettem uj perben ujabbi jogvita, tárgyalás s ennek folyományaképen uj —ugy lehet külömböző —megoldás tárgyává tétessék. Felmerült ugyanis az az eset, hogy miután a felperes uj ingatlant fedezett fel — olyat, melyre az X-i kir. tvszék jogerős