A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 23. szám - Paritás az osztrák és a magyar részvényes vállalatok között

A JOG 183 paritás kedvéért ugyanúgy fog eljárni. Érdekkel várjuk, hogy Magyarország e jogos álláspontját mennyiben fogja a kormány érvényesíthetni. * A külföldi banyatarsulatok cégjegyzése, a mely hosszú időkön át volt függő kérdés mint értesülünk legközelebb minisztertanácsi határozat alapján végre megoldást nyert. Az ország területén, különösen Erdélyben, nagy számmal levő bányatársulatok ugyanis eddig csak elvétve jegyeztették be cégüket, amiből egyes bányatársulatok és az illetékes törvényszékek között kontroverziák merültek fel. Ennek elintézéséül szolgál az alábbi leirat: 89,167. sz. A m. kir. bányakapitányságnak Zalathnán. Menking Frigyes, a rudai 12 apostol-bánya igazgatója azzal a kéréssel fordult a m. kir. miniszterelnök úrhoz, hogy a «IIarkort'sche Bergwerke & ehem. Fabriken zu Schwelm & Ilarkorten- részvénytársaság cégbejegyzési ügyében a dévai kir. trvszék és a bányakapitányság között felmerült állítólagos hatásköri összeütközés esetét terjesztené a mininsztertanács elé. A magyar kormány a panaszlott ügyben hatásköri összeütközés esetét nem látja fenforogni, de másrészt a dévai kir. trvszéknek a kolozsvári kir. Ítélőtábla által jóváhagyott, a cégbejegyzést elrendelő intézkedését nem tartja helyesnek. Minthogy azonban a részvénytársaság sérelme most már csakis bírósági uton nyerhet orvoslást, ennek eszközölhetésére két ut áll nyitva ezen részvénytársaság részére, és pedig, vagy igazolja a bányakapitányság bizonyítványával azt, hogy a rudai 12 apostol bányatársulat még fennáll s ő csak annak résztulajdonosa, mely esetben a törvényszék a cégjegyzés kötelességétől el fog tekinteni, vagy pedig oly módon provokáltassék a bíróság határozata, hogy a cégbiztos a cégjegyzésnek vele közlendő megtörténte ellen a Rendeletek tárában 1883. évben 93. sz. a. közzétett rendelet alapján előterjesztéssel és felfolyamodással éljen. Annak megemlítésével, hogy a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur a cégbejegyzések kihirdetésére felügyelő biztosát már is utasította, hogy az azon esetre, ha a szóban levő társulat cégbejegyzési kivonata kihirdetés végett beérkeznék, az ellen éljen előterjesztési, esetleg felebbezési jogával, a m. kir. miniszterelnök ur megkeresése folytán felhívom a bányakapitányságot, hogy a fentebbiekről folyamodó bányatársulat műszaki bányaigazgatóját dr. Téri Ödön gyulafehérvári kir. közjegyző utján értesítse. Budapest, 1895. december 13-án. A miniszter megbízásából: Szathmáry s. k. miniszteri tanácsos». Nyilt kérdések és feleletek. Az ügyvédi rendtartás 66. £-ához. t >zv. B. Jánosné 1878 —1879. években megbízta K. I. ügyvédet egy 79 frtos és egy 190 frtos követelés behajtásával. — Ezen követelések részben behajtatván, K. I. ügyvéd a behajtott összeget elszámolás mellett elküldte a megbízó félnek; a behajtatlan maradt részösszegre nézve pedig egy más törvényhatóság területén levő bíróság válván időközben illetékessé, K. [. ügyvéd a képviseletről 1880. évi június hó 2 0-án bíróilag lemondott, és az illetékessé vált bíróság székhelyén lakó, s felperesnő által külön felhatalmazott H. Gy. ügyvédnek iratjegyzék mellett 1880. november hó 17-én az ügyre vonatkozó iratokat átadta. K. L ügyvéd 1880. évben jogilag és tényleg megszűnt özv. B. Jánosnét képviselni; és többé ügyet sem vetett arra, a mit müveit H. Gy. ügyvéd a neki átadott ügyekkel. Ám 1894. évben özv. B. Jánosnénak egyik fia B. János állit be K. I. irodájába, és mint elhalt özv. B. Jánosné örököse felhívja őt, hogy számoljon el az anyja részére behajtott összegekről. K. I. ügyvéd a fiatalembert el, — és H. Gy. ügyvédhez utasította. H. Gy. ügyvéd azonban kir. hivatalt vállalván, rég megszűnt ügyvédkedni; B. János tehát ettől nem nyerhetvén felvilágosítást, elment a kir. törvényszékhez, és ott az ü. r. 4«í—48. és 66. §§-ai alapján K. L ügyvédet bepanaszolta, kérvén őt arra kötelezni: hogy a fenti 79 frt és 190 írtról számoljon el panaszosnak, s ha az ügy befejezve nem volna, adjon az ügy állásáról felvilágosítást.* Ezen panasz folytán K. I. ügyvéd az illető törvényszék elébe a felek meghallgatása céljából megidéztetett. K. I. ügyvéd azonban egy Írásban beadott nyilatkozatban megtagadta a megjelenést, mert a panaszos fellépésében merő zaklatást látott, mely nézetét kellőleg indokolta is, — beigazolván egyebek közt azt is, hogy panaszlón kivül a megbízó félnek még hat egyenjogú törvényes örököse van életben, és hogy a megbízó fél után hagyatéki tárgyalás nem volt, és igy az örökség átadása meg nem történt. Ezen nyilatkozat folytán a törvényszék beszüntette ugyan a kitűzött határnapot, de egy évvel később 1895-ben panaszosnak kéretére ujabbi határnapot tűzött ki, a melyen azonban K. I. ügyvéd hivatkozással indokolt írásbeli nyilatkozatára, meg nem jelent. Ekkor az egyedül megjelent panaszoskérését oda bővítette ki, hogy K. I. ügyvéd köteleztessék 15 nap alatt 79 frt és 190 frt, ennek 187 9. évi november 13-tól járó 6°,» kamatait és panaszosnak 28 frt költségeit különbeni végrehajtás terhe mellett lefizetni. A kir. törvényszék a panaszbeli kéretnek ezen kibővítését panaszlott ügyvéddel nem közölte, és igy bocsátkozott az ügy érdemi elbírálásába. Halározatát azonban egyelőre nem közöljük. A dolgok ily állásában következő kérdések merülnek fel: 1. Az ü. rdts. 66. §-a «ügyfél és ügyvéd» közt felmerült panaszos ügyekről intézkedvén, tekinthető-e 'ü g y fél n e k> azon fél, kinek képviselete már 15—31. évek előtt megszűnt : 2. Vonhatók-e a volt ügyfélnek összes jogutódai az *ügyfélnek» oly fogalma alá, mely azokataz ü. rdts. 66. §-ában körvonalozott eljárás igénybevételére feljogosítaná? 3. Indokolt-e azon nézet, hogy a 66. §. által szemügyre vett eljárásnak csasis, a megbízó fél és megbízott ügyvéd közt személyesen van helye, míg a jogutódok netán fennálló igényeik érvényesítése szempontjából nem a rendszerű bizonyítást nem ismerő fenti kivételes törvény védelmét, hanem csupán a törvény rendes útját vehetik igénybe? 4. Jogos és méltányos-e az ügyvédet a 66. §. alapján vonni felelősségre oly panaszos személy irányába! , kivel soha nem érintkezett, a ki a közte és megbízója közt fennállott bizalmi viszonyban beavatva nincs, és kivel szemben a védekezésnek legerősebb fegyverétől: a megbízó fél beismerésétől meg van fosztva ? 5. Köteles-e az ügyvéd a képviselet megszűnte után a 32 évi rendes elévülési határidő betöltéséig az ügyiratokat megőrizni és a volt ügyfél jogutódainak — bármikor és bár hányan jelentkezzenek is azok — külön-külön felvilágosítást adni, elszámolni és panaszuk folytán a törvényszék előtt mindannyiszor megjelenni ? 6., Elintézhető-e ily panaszos ügy egyik jogutód kérelmére az ismert többi összes jogutódok meghallgatása nélkül ? 7. Kötve van-e az eljáró kir. törvényszék az ügyfél panaszában előadott kérelemhez ? Figyelembe veheti-e a kihallgatás során utólagosan módosított és kibővített marasztalási kérelmet melyről a panaszlott ügyvédnek tudomása nincs, mert az idézésre meg nem jelenvén, arról tudomást nem vehetett, a törvényszék pedig azt véle nem közölte ? Vagyis a fenforgó esetben mondhat-e ki a kir. törvényszék pénzbeli marasztalást, midőn az ügyvéddel közölt panaszbeli kéret elszámolásra, illetve felvilágosítás adásra irányul ? 8. Kielégíthető-e a bírói határozatban panaszló részére díj és költség ? 9. A 66. §. alapján panaszlott és fizetésre kötelezett ügyvédnek fenmarad-e joga a kifizetendő vagy letétbe helyezendő pénzösszeghez való igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni ? Miután ezen kérdések mikénti megoldása az egész magyar ügyvédi karnak életérdekeit a legközelebbről érinti: felkérem t. kartársaimat, miszerint b. véleményüket az esetről e lap hasábjain nyilvánítani és azt is közölni szíveskedjenek, vájjon volt-e kartársaim valamelyikének hasonló esete ? és mily eredménynyel védekezett a megtámadás ellen ? Egy öreg ügyvéd. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy folyó 1896. évi június havában az V. kerület Szalay és Szemere utcák sar kán épült házába költözik, melyben a hivatalos helyiség az I. emeleten van, s ahhoz a bejárás a Szemere utcai. 10. sz. kapunál. A beadványok 1896. évi június 13-án délután 5 óráig még az eddigi helyiségben (VII. Kerepesi ut 8. sz.) 1896. június 15-én reggel 9 órától fogva pedig az uj hivatalos helyiségben fogadtatnak el. A nagyváradi és biharmegyei rabsegélyző egylet 1895. évben 1,200 frt. államsegélyt élvezett. Egyéb bevétel volt 800 frt. Kiada tott a rabiskola tanítójának fizetésére 225 frt, iskolaszerekre 4 frt. 60 kr., rabok segélyezésére 452 frt 19 kr., egy szabadult rabnak kölcsön 100 frt, szolgafizetés 100 frt. összesen 881 frt 79 kr. Egyleti vagyon közel 16,000 frt. Látható ezen összeállításból, hogy az egylet még az államsegélyt sem költötte el. Ugyan mire adják azt az 1,200 Irtot, ha nem az egyleti célokra? Ha az orvosról azt állítják, hogy beteget hajhász. A budapesti királyi fenyítő járásbíróság: Fenti ügyben a további eljárás a 2,265. I. M. E. 1880. szám alatt kelt eljárási szabályok 45. §-ának b) pontja alapján megszüntettetik. Indokok: Magánvádlónak panaszlottak által imputált azon cselekménye, hogy ő a kórházi kapusnak azon célzattal adott volna pénzt, miszerint a kórházba magánkezelésre'jövő betegeket magánvádlónak lakására küldje, sem olyan cselekményt nem képez, mely valósága esetén magánvádlót a közmegvetésnek tenné ki, sem pedig olyat, amely panaszos ellenében a bűnvádi eljárás megindításának szolgálhatna alapul. A budapesti kir. Ítélőtábla: A királyi ítélőtábla az elsőbíróság végzését megváltoztatja, jelen ügyben a bűnvádi eljárást elrendeli és a kir. járásbíróságot további eljárásra utasítja. Indokok: Orvosról azt állítani, hogy ő a közkórház alkalmazottjának megvesztegetésével az ott jelentkező betegeket magához utasíttatja, alkalmas arra, hogy azt, a kiről állíttatik, a közmegvetésnek tegye ki, mert azt jelenti, hogy az illető orvos az állásának meg nem felelő, tisztességtelen uton hajhászsza a betegeket. Minthogy e szerint a feljelentett cselekményben tárgyilag a btkv 17-ik fejezetében meghatározott bűncselekmények ismérvei mutatkoznak, az eljárást elrendelni kellett. (1896. április 21. 10,145.)