A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 23. szám - Észrevételek a járásbíróságok ügykezeléséhez

Tizenötödik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 23. szám. Budapest, 1896 június 7. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) \l IRAZSÁnÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre ._ 1 frt 60 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Észrevételek a járásbíróságok ügykezeléséhez. Irta: Tomory János kir albiró Szepes-Szombaton. — Bírósági kézbesítőkről. Irta: Köllő Ignác kir. jbiró Gyergyó-Szt.-Miklóson. — Az örökösödési eljárás 5. §-ához. Irta: dr. Rosenthal Mór nagyváradi ügyvéd. — A magvar házassági vagyonjogi javaslat «Hozomány» fejezete. Irta: Winter Samu ügyvédj. Sárospiatak— Ausztria és külföld. (Paritás az osztrák és a magyar részvényes vállalatok között. - A külföldi bányatársulatok cégjegyzése megoldása.) — Nyilt kérdések és feleletek. ^Az ügyvédi rendtartás 66. §-ához. Irta: Egv ö r e g ü g y v é d.) — Vegyesek. — Curia és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a uBudapesti Közlöny»-böl (Csődök. — Pályázatok. Észrevételek a járásbíróságok ügykezeléséhez Irta : TOMORY JÁNOS kir. albiró, Szepes-Szombaton. A járásbíróságok hatáskörébe évenkint több és több ügy utaltatik s a munka szaporulással a személyzet szaporítása arányban nincs. Kivévén néhány kisebb területtel biró járásbíróságot, a járásbíróságok túlnyomó többsége annyira igénybe van véve a felek által, hogy a birák és segédszemélyzet csakis a legnagyobb szorgalommal, egészségének feláldozásával és nemcsak a társaságnak, de családjának elhanyagolásával képes felmutatni a statisztikában foglalt eredményeket. Igazságügyi kormányunk ellen panaszra okunk nincs, mert ugy Szilágyi Dezső volt miniszter, mint jelenlegi miniszterünk mindent elkövettek, hogy helyzetünk javíttassák. Hogy többet nem tehettek és nem tehetnek, annak oka az a rettenetes nyomás, melylyel a szuronyok milliói hatnak egész Európára. Minthogy nincs reményünk arra. hogy helyzetünk személyszaporítással javittassék. boldogulásunkra más utakat és módokat kell keresnünk. Hogy ez utakat és módokat megtaláljuk, mindenek előtt fel kell hívnunk a magas igazságügyi kormány jóakaratú figyelmét arra, hogy az igazságügyi tisztviselők irányában több bizalmat tanúsítsanak. Szomorú tény. de való, hogy az ig azságügynél is elharapódzott az a megbocsáthatlan bün, hogy egyik tisztviselő a másikban tolvajt lát, a magasabb rangú azt kép zeli, hogy az alsóbb rangú tisztviselő nálánál kevesebbet tud. az önérzete is, a becsülete is kevesebb, s ennélfogva benne megbízni sem lehet. Ha a járásbirósági ügykezelésen végig tekintünk, minden paragrafuson a bizalmatlanság ördögét látjuk ülni. Nem tudom, miként gondolkoznak a munkájok felől ama nagytekintélyű urak, a kik a járásbirósági ügyvitelre vonatkozó paragrafusokat, miniszteri rendeleteket és magyarázatokat 25 év óta gyártják, az én véleményem azonban az, hogy azzal a sok paragrafussal, rendeletekkel, utasításokkal és magyarázatokkal a járásbíróságok helyzetét csak súlyosbítják és a járás bíróságokat akadályozzák abban, hogy a közönség igényeinek gyorsan megfelelhessenek és az anyagi igazságot a feleknek kiszolgáltassák. A járásbíróságok szervezete óta alig jött le olyan utasítás, a mely a járásbíróságok teendőit ne szaporította és az egyszerű, természetes ügymenetet ne zavarta volna, a minek az is bizonyítéka, hogy ma már egy törvényszéki elnöknek nem elegendő a saját tudása és tapasztalata arra, hogy egy járásbíróság ügykezelését megvizsgálhassa, hanem a paktáskájában a Plihál Dezső ur Kátéján kívül be kell csomagolnia egy csomó «Utasitást», mert ellenesetben a járásbíróságok ellen tartott vizsgálatoknál a tortúrákból valami olyat találnának kifelejteni, a mi miatt felsőbb helyen gyűlne meg a bajuk. Lapunk mai száma Sajnos, de való, hogy a mai ügykezelés szerint, egy becsületsértési ügyre vonatkozó aktának olyan jelentőséget kell tulajdonitanunk, mintha abban a «Keleti kérdés» megoldására vonatkozó isteni utasítások foglaltatnának. Az alábbiakban megkísérlem kimutatni azt, hogy a járásbíróságok temérdek munkájának elvégzésére minő könnyítéseket tartok alkalmazandóknak. Javaslataim a következők : 1. A vétségi és kihágási ügyeket, valamint a bünvizsgálatokat az iktató könyvbe beiktatni, ezen ügyekről külön irattári sorkönyvet vezetni, és az ügyeket külön-külön irattári irományjegyzékkel ellátni nem szükséges. A vétségi és kihágási ügyek legyenek csak a vétségi és kihágási naplóba bevezetve. Minden irat, a mely valamely ügyhöz érkezik, a napló sorszámával láttassék el. Az irományjegyzéknek csak az erős papirosa szükséges a végett, hogy abban az akta könnyebben kezeltethessék. Az irományjegyzék mostani rovatainak kitöltése teljesen felesleges. A járásbíróság nem sikkasztók intézete, hanem a nagy közönség bizalmát biró olyan királyi hivatal, a mely hivatalnak minden tisztviselője érzi azt, hogy ő hivatalnok, ha csak dijnok is, és ebből kifolyólag érzi azt is, hogy neki a pontosságot, és a becsületességet sokkal jobban szem előtt kell tartani, mint másnak. Ha valami az aktából mégis elvész, a mi nagyon ritka eset, azt sem az iktatókönyv, sem a sorkönyv, sem az irományjegyzék vissza nem adja. Ha pedig akadna olyan szerencsétlen, a ki az aktából valamit ellopna, az azt ugy fogja ellopni, hogy ha a világnak összes rendőri furfangját fogjuk elővenni, nem fogjuk kisütni, hogy ki a tolvaj. Ha az ügyek csak a napló sorszáma alatt fognak kezeltetni, azokat a nagló, vagy a névjegyzék betekintése után nagyon könnyen megtalálhatjuk. A bűnügyi iktatóba csakis a vétségi és kihágási ügyekre vonatkozó, más bíróságoktól érkező megkeresések volnának iktatandók, valamint az olyan folyó ügyek, a melyeknek tárgya a büntető ügyek körébe tartozik. Ha valamely bünvizsgálatra vonatkozó irat érkezik, az. az iktatókönyv mellőzésével, egyenesen a vizsgáló bírói lajstromba vezettessék be, s ez által el lesz kerülve az, hogy a vizsgálatokban szereplő panaszosok és vádlottak nevei a névjegyzékbe beírassanak, hogy a vizsgálatokról is — ha csak egy számról is — irattári irományjegyzék készíttessék. Hogy javaslatom szabálylyá alakítása által mily sok felesleges és teljesen haszontalan munkától szabadulnánk, azt tovább magyaráznom felesleges. 2-szor. Temérdek időt rabol el a kezelő személyzettől a polgári és büntető ügyekről külön-külön vezetett a Kézbesítői jegyzék» (lll. csoport 13. r. sz.) a székhelyen kivüli kézbesítésekről. Ezek a jegyzékek teljesen haszontalanok és feleslegesek, mert ezeknek vezetésével sem azt nem érjük el, hogy az idézés és végzés csakugyan kézbesittessék. sem azt. hogy a kézbesítés gyors legyen. Ezeknek a jegyzékeknek egyedüli célja az, hogy az iroda igazolja azt. miszerint az idézéseket galuska helyett meg nem ették, hanem a jegyzőnek valósággal elküldték kézbesítés végett. Ugyanezt igazolják még kétszer avval, hogy az aktára az expediálás megtörténtét ráírják és a levelet beírják a postakönyvbe. No de nem csak bevezetni kell ám az idézéseket és végzéseket, hanem kivezetni is. Ha a kézbesítő visszaküldi 48 óra múlva a vérivet. hát ez ki lesz vezetve 48 óra múlva, de ha a kézbesítő csak 3 hónap múlva küldi vissza azt a híres vétivet. hát csak 3 hónap múlva vezettetik ki abból a fontos jegyzékből. Ha pedig a vétiv elvész, hát biz akkor sohasem lesz kivezetve, s ha vizsgáló elnök ur az ilyen «ablakra» ráakad, van mit hallgatni az óriási rendetlenség miatt! Egy kisebb forgalmú járásbíróságnál a kézbesítői jegyzékbe — nem számítva a telekkönyvi halóságot és az idegen 12 oldalra leijed