A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 22. szám - A birói függetlenség

Tizenötödik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. 22. szám. Budapest, 1896 május 81. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BETILAP AZ IGAZSAnOGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGTÁR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész • 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A birói függetlenség Irta : Dr. S á r a y Bertalan ügyvéd Debrecen. — A csődtörvény 143. §-ához. Irta: Dr. Gáspár Izsó, budapesti ügyvéd. — Bírósági kézbesítőkről. Irta : K ö 11 ő Ignác kir. jbiró Gyergyó-Szt.-Miklóson. — Belföld. (Az esküdtszékek hatásköre. — Hammeisberg beköszöntője.) — Ausztria és külföld. (A részletüzletröl.) — Irodalom. (A német belvizhajózási törvény. Fordította dr. Török Emil, bpesti ügyvéd. Irta: Dr. S zakó Icai Árpád bpesti ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny »-böl. (Csődök. — Pályázatok. A birói függetlenség. Irta: Dr. SÁRAY BERTALAN ügyvéd, Debrecenben. «Aetas parentum peior avis ; túlit nos nequiores, mox daturos progeniem vitiosiorem.» A magyar Ítélőbíró függetlenségének fejlődéséhez is bizonyara elmondhatjuk, hogy a régi jóidőkben mi szép és mily nemes volt a független magyar Ítélőbíró állása; midőn még nem a bürokratikus rendszer, hanem a tiszta lelkiismeret, józan itélőtehetség és nemes ambitio, az igazság szeretete s önérzet dirigálták lelkiismeretét. Az O Felsége a király nevében gyakorolt igazságszolgáltatás alaptörvényeiben biztosított függetlensége volt a legfőbb garantia, annak jósága és igazságosságáért. Hiszen még csak az 1836. évi XVI. és 1840. évi XII. törvénycikkek is óvatosan és nagy kímélettel csupán annyiban kívánják ellenőrizni a bíró ítélkezését, hogy kimondják, miszerint: «minden bíróságok és ítélőszékek. . . . ítéleteket okokkal támogatni kötelesek.)) A restantiák apasztására pedig csak annyit mond ki az 1836. XLV. t.-c. hogy: «a perek gyorsabb folyamatának eszközölhetése végett rendeli—l.§-ában—«ajövő országgyűlése alatt a kir. udvari főtörvényszékeknél és a báni táblánál .... a feljebb vitt minden perek vizsgálat alá vétetnek, a hozott Ítéletek kihirdettetnek és végrehajtatnak . . .» Valamint az ítéletek igazságossága érdekében elégnek találja az 1836. XX. t.-c. 7. §-a kimondani, miszerint «a pereknek birái hittel kötelezendők)). Tehát a régibb erkölcsök szerint, a birói függetlenség érintetlen hagyása mellett, a jó igazságszolgáltatás garantiáit csupán e háromban állították fel. u. m. aj az ítélő bírák hittel kötelezése ; b.j az ítéleteknek okokkal támogatása; c) a felebbezett perek megvizsgálása. A birói függetlenség épségben fentartását tűzi ki fő intentiójául, még az ennél ujabb törvényhozás is, a midőn az 1869. IV. törvénycikk kimondja : «minden biró az állam pénztárából húzza fizetését ... és ingyen tartozik a feleknek igazságot szolgáltatni)). (5. §.) ('hivatalából a biró el nem mozdítható)). (15. §.) «áttenni vagy előléptetni csak saját akaratából lehet».(16. §.) amig hivatalos kötelességét teljesíteni képes, nyugalomba nem helyezhető)). (17. §.j ((törvények szerint jár el és ítél . . . ítél egyes esetekben még a rendeletek törvényessége felett is . . .» (19. §.) A 1871. évi VIII. törvénycikk, bár már szükségképen kimondja a birák felelősségét, azonban mégis annyira őrködik azok függetlensége felett, hogy azok fegyelmi hatóságát ugy szervezi, miszerint a birák felett csak birák Ítélhetnek; még a legfelsőbb fegyelmi hatóság is egy tekintélyes részében bírókból áll. Mindamellett már itt szembe ötlik, hogy «Aetas parentum peior avis». Hogy mennyire fontosnak tekintette a törvényhozás mind a mai napig az igazságszolgáltatás intézményét: annak elég documentuma már magában azon tény is. hogy alkotmányosságunk vissza állítása óta, közel 31. év óta talán egy év sem Lapunk mai száma mult el ugy, hogy abban a bíróságokat illető s érdeklő törvényeket ne hozott volna. Talán éppen az igazságügyi térnek ilyen szorgalmas munkálása eredményezi, hogy már a legújabb időben sokkal merészebb kezekkel érintik a birói szervezetet. Már az 1890. évi XXV. törvénycikk 6. §-a módot talál a biró áthelyezhetlensége elvének visszafejlesztésére, a midőn kimondja, hogy a «királyi táblákhoz berendelt albirákat. az igazságügyminister akaratuk ellenére is áthelyezheti ...» Egyátalán már ezen 1890. évi XXV. t.-c. indokolásából kivehető, hogy a királyi táblák decentralizatiójánál egyik megvalósítandó szándéka «a sikeres ellenőrzés, és az általa nélkülözhetlennek vallott felügyelet folytonos gyakorlása.)) «Tulit nos nequiores.» Tehát itten már sokat engedtünk az önérzetből. Következik azonban «mox daturos progeniem vitiosiorem» az igazságügyi téren beplántált fontosabb törvények legújabbika az 1891. évi XVII. törvénycikk «a birói . . . szervezet módosításáról)). Itt már külön és kimagasló pont a «felügyeletről» intézkedő I-ső fejezet. E szerint O felségét a bíróságok felett megillető felügyelet gyakorlása az igazságügyministerre száll át : 1. §. «Az igazságügyminister ezen jogkörébe eső teendők végzésével egyes esetekben a vezetése és felügyelete alatt állók sorából vett kiküldötteket bizhat meg.» Tehát a mennyiben felügyelete alatt állók elnevezése alatt csak a bírákat érthetjük; vezetése alatt állók alatt pedig a ministerium hivatalnokait: igy világos, hogy fent törvénybe igtatott jogának gyakorlását ministeri hivatalnokaira is reábízhatja. A bíróságok feletti büroktatikus szervezet tehát már teljesen kidomborodik a most érintett törvényben. Ennek további megállapítására szolgáljon azon tény felemlítése is, hogy a mig 26. évi törvényhozáson keresztül egyetlen egy országos törvény sem tesz említést a bíróságok elöljáróiról más kifejezéssel, mint a «bíróság ... a törvényszék vezetője» már ezen 1891. XVII. t.-c. «főnökök»-ről beszél. P. o. ((Mindenik bíróság saját főnökének (elnök-járásbiró) vezetése és közvetlen felügyelete alatt áll.» Ugyancsak főnökökről beszél 2., 7., 9. és 13. §-aiban is A ki volt már magán vagy állami hivatalnok, bizonyára emlékezni fog, hogy mit jelent a «főnök» szó . . . Bizony ez igen sok esetben, — tisztelet az itt-ott tapasztalt s felette nagyra becsülendő kivételeknek, — egy a «Tétat c'est moi» elvéből kiinduló egyéniség, a ki prima persona szokott beszélni .... Itt már megtörténhetik, hogy sóhajtva tekint fel a biró : «birói függetlenség jöjjön el a te országod!)) Tehát már itt szűkebb körben, maguk a birák között is megtaláljuk a bürokratikus szervezet kidomborodását, a mennyiben a bíróságok elöljárói nem vezetők többé, hanem főnökök. Nézzük csak tovább, hogy a szűkebb bürokratikus körben, a birák közt ezen főnökök joga mire mindenre terjed ki ? A 2-ik §. szerint minden bíróság a saját főnöke felügyelete alatt áll; a 4-ik §. szerint a felügyeleti jogköreihez tartoznak különösen nemcsak őrködés az ügyvitel szabályszerűségére és arra, hogy az alkalmazottak magaviselete hivatali állásuknak megfelelő legyen; hanem azok ((hivatalos müködésére». Ez tehát, hogy «hivatalos működésére» már oly általános, hogy magában mindent, de mindent felölel, ugy hogy még a 4-ik §. többi részletezését is csaknem feleslegessé teszi. Hát aztán a szélesebb, mondhatnánk magasabb bürokratikus körben mi mindenre vezethet a felügyeleti jog ?! Elég legyen csupán egyet említeni az 5. §-ból ; «a felügyeleti hatóságok a felügyeletük alatt állókat ... a szükséges iratoknak előterjesztésére kötelezhetik; de e közben a felügyeleti hatóságok ugy intézkednek, hogy az iratok előterjesztése 12 oldalra terjed