A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 20. szám - Németbirodalmi magánjogi codificatió 1895-ben. A nemzetközi magánjog codificatiója Németországban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 20. számához. Köztörvényi ügyekben. Az a kérdés, hogy az eskü az elhalt peres fél által letettnek tekintendő-e vagy sem ? a dolog természete szerint nem maradhat határozatlan időig bizonytalanságban. Ámbár tehát magában a ppts. 244. §-ában nincs is meghatározva a határidő, mely alatt az elhalt fel jogutódjának az ez iránti kérelmet elö kell terjeszteni, ebből nem az következik, hogy akármikor I esetleg evek multával is) előterjeszthető, hanem a határidő az eljárási szabályok egyéb rokon természetű intézkedéseiből joghasonlatossag utján állapítandó meg. E tekintetben az esküre jelentkezési határidőnek kell irányadóul szolgálni, mert a jogutódot állatában nem illethetvén több jog, mint a mennyi a jogelődöt illette, ama kérelemnek előterjesztésére, hogy a jogutód a jogelőd helyett az esküt letehesse, avagy hogy az eskü letettnek mondassék ki, nem illetheti öt hosszabb határidő, mint a mely jogelődje részére az eskü letéti kérvény bejelentésére nyitva állott. A budapesti kir. kereskedelmi és valtótörvényszék | 1894. márc. 21. 8Í.713. sz. a.i folyamodókat keresetükkel elutasítja, mert az eskületételre kötelezett félnek a kir. törvényszéknél bejelentett eskületételi készsége folytán az eskü kivétele iránt megkeresett mö'dlingi cs. kir. járásbíróság 10,826/93. sz. a. hozett végzésével az eskü kivételére határnapul 1893. évi okt. 2. napját tűzvén ki, az eskü letételére kötelezett felperes azonban már ezt megelőzőleg 1893. évi szept. 15-én halálozván el, tartoztak volna az örökösök joghátrány elkerülése végett az eskünek letettnek kimondása iránti kérvényüket az eskületételre kitűzött határnaptól számított 3 nap alatt beadni, ők azonban kérvényüket csak nov. 7-én s ekkép nyilván elkésve adták be. Minthogy pedig alperes abból az okból is ellenezte folyamodók kérelmének teljesítését, mivel folyamodók kérvényeinek beadásakor az eskü le nem tételével járó joghátrány már bekövetkezett volt, folyamodók kérelmének helyt adni nem lehetett, stb. A budapesti kir. itéló' tábla il894. aug. 28. 2,666. sz. a.i az elsöbiróság végzését megváltoztatja, a 74,952. sz. a. kérvényt kelló' időben beadottnak elfogadja, s az első bíróság 10,031. ítéletében L. Albert felperes részére megítélt fó'esküt az 1868. évi LIV. t.-c. 244. jj- alapján letettnek kimondja stb. Okok: Néhai L. Albert örököseinek 74,952. sz. kérvénye, melyben a 10,031. sz. I. bir. ítélettel jogelődjüknek megítélt fó'esküt letettnek kérik kimondani, elkésettnek nem tekinthető, mert a pts. 244. §. értelmében az ily kérelem előterjesztése nincs záros határidőhöz kötve stb. A m. kir. Curia (1896. ápril 1. 342. sz. a.) a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság végzése hagyatik helyben stb. Indokok: A ptkrdts 244. §. esetében az a kérdés, hogy az eskü az elhalt peres fél által letettnek tekintendő-e vagy sem ? a dolog természete szerint nem maradhat határozatlan ideig bizonytalanságban. Ámbár tehát magában az említett 244. §-ban nincs is meghatározva a határidő, mely alatt az elhalt fél jogutódjának az ez iránti kérelmet elő kell terjeszteni, ebből nem az következik, hogy az akármikor iesetleg évek multával isi előterjeszthető, hanem a határidő az eljárási szabályok egyéb rokontermészetű intézkedéseiből joghasonlatosság utján állapítandó meg. E tekintetben az esküre jelentkezési határidőnek kell irányadóul szolgálni, mert a jogutódot általában nem illetvén több jog, mint a mennyi a jogelődöt illette, ama kérelemnek előterjesztésére, hogy a jogutód a jogelőd helyett az esküt letehesse, avagy hogy az eskü letettnek mondassék ki, nem illetheti őt hosszabb határidő, mint a mely jogelődje részére az eskü letételi kérvény bejelentésére nyitva állott. Á másodbiróságnak ezzel ellenkező felfogását tehát a kir. Curia magáévá nem teheti, hanem helyesnek fogadta el az elsőbiróságnak azt az álláspontját, hogy miután a fenforgó esetben kereskedelmi perről van szó, ez a határidő a kereskedelmi eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 25. §-a értelmében 3 nap, de téves az elsőbiróságnak az a megállapítása, hogy ez a 3 nap fenforgó esetben az 1893. október 2. napjától, mint az eskü letételére kitűzve volt határnaptól volna számítandó, mert erről a határnapról a felek sem a megkeresett mödlingi cs. kir. járásbíróság, sem a perbíróság által nem értesíttettek, hanem számítandó attól a naptól, melyben az elsőbiróságnak 67,975. sz. a. kelt az a végzése, melyen a felek arról, hogy az eskü L. Albert elhalálozása miatt kivehető nem volt, értesíttettek. Tekintve pedig, hogy az elsöbiróság által a kir. Curia 1,582/94. sz. a kelt rendelete folytán felterjesztett kézbesítési iv Budapest, 1896 május hó 17. hiteles másolatából kitűnik, hogy az imént emiitett végzés dr. Havy Údön felp. ügyvédnek"1893. évi nov. 2-án kézbesittetett, a ptrdts. 24i. §. szerinti eljárást folyamatba teendő kérvény pedig 74,952. sz. a. csak 1893. nov. 7-én, tehát ötöd napon adatott be, e kérvényezési a fentebbieknél fogva elkésettnek kimondani kellett stb. Ha a végrendelet a végrendelkezőnek akarata és hozzájárulása nélkül elvész vagy megsemmisül, ily esetben a bíróságok vannak hivatva az iránt intézkedni, hogy a végrendelkező akarata akkor is érvényesüljön, a mikor bebizonyítható nemcsak a végrendelet megalkotása és a végrendelkező intézkedésének tartalma, hanem az is, hogy az elveszett vagy megsemmisült végrendelet külalakjára nézve megfelel az 1876 : XVI. t.-c. 1. és 6. ^-aiban megkívánt kellékeknek. (A m. kir. Curia 1896 március 3. 403. sz. a. 1 A szerzői jog védelménél a szellemi munka értéke s belbecse tekintetbe nem vehető, tehát az sem vehető tekintetbe, hogy a mü az erkölcsökbe vagy törvényekbe ütközik. Jogosulatlanul eszközölt forditás által az eredeti kiadás mit sem veszítvén kelendőségében, e címen kártérítés meg nem állapitható; csupán a forditás el nem adhatása miatt ítélhető meg kártérítés. 1A m. kir. Curia 1896 március 24. 3,516. sz. a.) A sommás bírói hatáskör hiánya miatt csak a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett kifogás csupán akkor foghat helyt, ha az oly pergátló akadályra vonatkozik, mely a bíróság részéről az eljárás bármely szakában hivatalból is figyelembe veendő lenne. Oly esetben, midőn a feleségnek külön lakásra jogos oka van, a külön tartás iránti igény is jogilag indokolt, tekintet nélkül arra, hogy a válóper a felek között megindittatott-e vagy sem. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896 március 18. I, fi. 194. sz. a.) Az atyának hitelezői jogosítva vannak követeléseik kielétése végett végrehajtást vezetni arra a jövedelemfeleslegre, a mely az atyát kiskorú gyermekének vagyonából megilleti, de nem áll jogukban a hitelezőknek, hogy a végrehajtást a kiskorú gyermek ingatlanának termésére vezessék. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896 március 17. I. G. 185. sz. a.) Hitbizományi helyettesités esetében az örökös az öröklött vagyonnak csak haszonélvezője lévén, a haszonélvezett vagyon korlátlan terhelésére még az esetben sincs jogosítva, ha a terhelési tilalom a végrendeletben kifejezetten nem foglaltatik, mert a bizományi helyettesités már magában megfosztja az örököst attól, hogy a vagyont terhelhesse. (A m. kir. Curia 1895 december 19. 8,219. sz. a.j Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi vállalat jövedelmének külön könyvelése az alperesi illetmények meghatározhatása céljából lévén szerződésileg megállapítva, ebből a körülményből a vállalat közösségére következtetni nem lehet. A szolgálati szerződésnek levél alakbani kiállítása, valamint az alkalmazottnak esetleg felmondás nélkül való elbocsáthatásának kikötése a szolgálati szerződésnek minőségén nem változtat. A budapesti áru és értéktőzsde választott bizottsága 118ÍI5. évi november hó 12-én 1,693. sz. a.) dr. Preyer Hugó, utóbb dr. Visontai Soma ügyvéd által képiselt Sz. Viktor felperesnek dr. Brachfeld Lajos ügyvéd által képviselt < Magyar kiviteli és csomagszállitási részvény társaság > alperes ellen 200 frt és jár. iránti tőzsde perében következőleg végzett: A bíróság megállapítja illetékességét. Indokok: Alperes azon okból emel kifogást a bíróság illetékessége ellen, mert szerinte az A) alatti szerződés közte és felperes között puszta szolgálati viszonyt állapított meg, az ebből felmerült peres kérdések pedig a fennálló ipartörvények értelmében az iparhatóság által birálandók el, másrészt, mert felperes nem kereskedő, az A) alatti pedig nem sorolható az 1881: LIX. t.-cikk 94. §-ának d) pontjában emiitett kereskedelmi ügyletek egyikének fogalma alá sem. Á bíróság ezen kifogások egyikét sem fogadhatta el. Nem áll meg elsősorban azon alperesi állítás, hogy az A) alatti puszta szolgálati szerződés.