A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 1. szám - Apponyi Albert gróf beszédei

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 1. számához. Budapest, 1896 január hó 5-én. Köztörvényi ügyekben. A felebbezési bíróság a nyújtott bizonyítékokat belátása szerint van hivatva mérlegelni és a mennyiben a tényállás megállapításához szükségesnek tartja azt meghatározni, hogy a bizonyítékok, illetve a fenforgó körülmények mérlegelése mellett melyik felet hallgassa ki eskü alatt, a felebbezési bíróság jogköréhez tartozik az is, hogy az elsöbiróságnál már eskü alatt kihallgatott félnek ujabbi eskü alatti kihallgatását elrendelhesse. Az 1883. évi XVIII. t.-c. 37. sj-a nem foglal magában oly rendelkezést, mely szerint az ügyvéd által képviselt félnek valamely ténykörülméuyre vonatkozó bizonyítási kötelezettségére való figyelmeztetése és bizonyítékai előterjesztésére való felhívása a bíróság hivatalos kötelességét képezné, következőleg tehát tekintve, hogy alperes ügyvéd által van képviselve, a felülvizsgálati kérelemben ez irányban felhozott panasznak semmi alapja sincs, illetve e tekintetben a felebbezési bírósági eljárási szabályt nem mellőzött. Midőn a felebbezési bíróság a megállapított tényállás következményeként kimondotta, hogy a kérdéses ingók is felperes által szereztettek és ezeket az ingókat foglalás alól felmentette, ^ anyagi jogszabályt helytelenül sem nem alkalmazott, sem nem mellőzött, nem pedig azon ingókra nézve sem, melyeket I. r. felperes a II. r. felperes részére vett meg, mert ezekre nézve is egyedül az a lényéges, hogy ezeket I. r. felperes szerezte meg és nem képezik végrehajtást szenvedő tulajdonát és mert az a kérdés, hogy ezen ingókat I. r. felperes II. r. felperes részére minő esetre vette meg és az eset bekövetkezett-e ? alperesre, mint 3-ik személyre nem tartozik. A monori kir. járásbíróság 1895. április 8-án 2,218. P. 95. szám alatt dr. Révai Lajos budapesti ügyvéd által képviselt M. D.-né szül. K. M. földbirtokos tápio-sápi lakos és P. Gy. honvéd főhadnagy kolozsvári lakos felpereseknek, dr. Györffy Gyula bpesti ügyvéd által képviselt özv. G. N.-né szül. P. M. most férj. M. B.-né bpesti lakos alperes ellen az 1894. évi szeptember hó 18-ik napján 5,009. sz. alatt indított keresettel lefoglalt ingóknak zár alól feloldása iránt folyamatba tett sommás perében a szóbeli tárgyalásnak az 1895. április hó 1-só' napján történt befejezése után következő ítéletet hozott. Özv. G. N.-né javára a 4517. p. a. 1894. végzés folytán M. D. ellen foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt és a 4,886/894. sz. jegyzőkönyvben összeirt ingók közül I. r. felperes M. D.-né szül. K M. igénye az 1., 2., 4., 16., 18., 19., 20., 21., 22., 23., 25., 25%., 26 27 27' t, 36, 37, 38, 40, 41, 42, 45, 46,47, 51, 52, 53, 56, 58. 71, 72, 74, 77, 78, 85, 87, 88, 89, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 102, 107, 111, 116, 117, 118, 119, 120, 124, 147, 173, 174, 177, 178, 181, 182, 183, 184, 185, 187. alattiakra megállapíttatik és ezen ingók a foglalás alól feloldatnak, valamint a 186. alatti ingó és a 49. t. a. összeirt hímzett takaró is. Keresetének többi részével M. D.-né elutasittatik és ennek folytán az általa igényelt többi ingók vagyis a 17, 24, 24V2., 26'/ , 28, 29, 35, 39, 43, 48, 50, 54, 59, 60, 62—64., 66, 67, 70, 90, 91, 101, 105, 106, 108—110, 112, 113, 115,, 123, 126—139, 148, 149, 158, 159, 161—172'/,, 175, 179, 180, 188, 189. t. a. ingók, valamint a 49. t. alattiakból 2 éjeli szekrény zár alatt hagyatnak, ugy a 176. alatti ingóság is. P. Gy. igénye részben szintén megállapíttatik és az 57, 75. és 76. t. a. összeirt ingók a foglalás alól feloldatnak, ellenben az általa igényelt többi ingóság, vagyis a 83, 103, 104. és 143. t. sz. alattiak zár alatt hagyatnak. Indokolás: Özv. G. N.-né végrehajtást foganatosított M. D. ellen 2,000 frt és jár. erejéig, mely tartozás adósnak még a K. M.-el való házasságra lépése előtti időből származik. M. D.-né a lefoglalt ingók közül a fentebb elősoroltakra igényt jelentett be, mert az övé a ház, a hol a foglalás történt, és igy az ott lévő ingók is az ö tulajdonának tekintendők, továbbá azért, mert férje csődbe jutott és igy vagyontalan, végül pedig az egyes ingók szerzését ismét külön is előadta. A 18. t. sz. a. ezüst gyertyatartók és 87. a. összeirt zsebkendők erre való tekintet nélkül feloldattak a zár alól az 1881. évi 60. t.-c. 49. §-a alapján, mivel azok M. M, tehát igénylő nevének kezdő betűivel el vannak látva. Sch. Gy.-né tanú vallomásával I. r. felperes részbizonyitékot szolgáltatott arra, hogy az alatti nagyszülőitől, hogy a 4, 71, 72, 74, 78, 75, 111. t. alattiakat szülőitől kapta, hogy a 2, 23, 26, 58, 107, 124, 173, 178, 181—185, 187. tétel alatti ingókat első férjével szerezte, illetve, hogy mindezek már első házasságában megvoltak, — azokat tehát második férjéhez vitte, — miért is felperes eskü alatti vallomását a s. e. 96. §-a értelmében figyelembe venni és ezen ingókat a zár alól feloldani kellett. Sch. Gy.-né, P. L. és neje, valamint Sch. A. tanúsítják, hogy felperes a 16, 27, 96. a. összeirt ingókat fiától S. L.-től, a 40—46, 53, 92, 93, 116, 117, 177, alattiakat P. L.-nétől, a 89, 118—120. alattiakat Sch. A.-tól, a 49. alatti takarót P. L.-nétől kapta ajándékba, miért is felperes eskü alatti vallomásával kiegészített ezen bizonyítékok alapján emez ingók a zár alól szintén feloldattak, mert azokat I. r. felperes viszteher nélkül szerezte. A 4. B. alatti iratok és Sch. Gy-né tanúsága szerint I. r. felperes a 19—21, 25, 25V2-, 41, 42, 45, 47, 51, 52, 56, 88, 94, 95, 97—100, 102, 174. alatti ingókat M. D. végrehajtást szenvedővel való házassága alatt szerezte ugyan, ennek dacára azonban ezen ingókra nézve I. r. felperes M. D.-né tekintetett egyedüli szerzőnek, mert a 4. R. tanúsága szerint M. D. akkor, vagy 1878. évben csőd alatt volt és éppen ellene tartatott meg az árverés, a melyen az ingókat D. S. vette meg, a kitől ismét M.-D.-né vásárolta azokat, a kinek Sch. Gy.-né tanúsága szerint férjhez menetelekor tetemes vagyona volt, ezen tényállás mellett ezen ingókat a foglalás alól szintén fel kellett menteni. A 2. és 3. a. csatolt iratok tanúsítják, hogy M. D.-né 1893. évben bpesti házát elcserélte jelenlegi tápio-sápi házáért és birtokáért, és hogy ugyanakkor átvette az ingóságokat is és pedig R. J. vallomása szerint a 22, 27'/2, 36—38, 147, 186. alattiakat is, mire felperes eskü alatt szintén vallomást tett. Minthogy tehát M. D-né ezen ingókat külön vagyonából szerezte, ezekre nézve igényét megállapítani kellett. A mi a többi lefoglalt M.-né által igényelt ingókat illeti, bizonyítékot szolgáltatott ugyan M. D.-né, hogy azokat nagy részben P. G.-től, F. J.-től, K. J.-től, H. és M. cégtől, M. J.-től, G.-től, 1). A.-tól, a zongorát H. cégtől, a lovakat pedig egy földmivestől vásárolta, minthogy azonban ezen vételek M. D.-vel való házasság alatt és jóval 1878. évi árverés után történtek és a majolika féléket is ezen házássága alatt kapta F. cégtől és minthogy nem mutatta ki, hogy ezen ingókat is saját különvagyonából vásárolta és igy vélelmezendő, hogy azok a közös keresményből és jövedelemből szereztettek, — ennélfogva ezekre nézve a férj tekintendő főszerzó'nek és igy M. D.-nét ezek iránti keresetével elutasítani kellett, megjegyzendő még, hogy 26V-2, 28, 43, 101, 149, 162, 172V2, 175, 176, 180. t. sz, továbbá 90, 91. és 176. t. sz. alatt összeirt ingók iránti keresetével M. D.-nét még azért is el kellett utasítani, mert Sch. Gy.-né és részben saját vallomása szerint P. Gy. tulajdonát képezik, a ki azokat nem igényli. Ily körülmények közt a F. J. kihallgatása felesleges is, de mivel I. r. felperes ezen tanút nem állította elő és mivel alperes e célból a tárgyalás elhalasztását ellenezte, az 1881: 60. t.-c. 95. ij-a értelmében annak nem lehetett helyt adni. A mi a 188. és 189. t. sz. a. összeirt váltókat illeti, azok a bemutatott könyvkivonat szerint csereváltók és mint kicseréltek át is vannak lyukasztva, mivel azonban mint forgató M. D. szerepel és igy ő tekintendő azok tulajdonosának és minthogy a követelés fennállása iránti határozathozatal nem tartozik az igényper keretébe — azokat továbbra is zár alatt kellett tartani. Megjegyeztetik, hogy a 82. és 114. t. sz. a. ingók sem igényeltettek azokon felül, a melyekre a kereset szerint az igény nem terjed ki és igy ezek iránt sem kellett az ítéletben intézkedni. P. L. igényli az 57., 75, 76, 83, 103, 104. és 143. t. alattiakat, — ezek közül a 75, 76. alattiak nevével lévén ellátva, azok az 1881. 60. t.-c. 49. §-a alapján a foglalás alól feloldattak, az 57. tétel alatti pedig azért, mert az P L. és Sch. Gy.-né vallomása szerint P. Gy. tulajdonát képezi. A 83, 143. alattiakra P. Gy. elfogadható bizonyítékot nem hozott fel, a 103. és 104. alattiakra pedig Sch. Gy.-né és P. L. ellentétes vallomást tévén, — P. Gy. eskü alatti kihallgatásának mellőzésével ezen ingókat továbbra is zár alatt kellett hagyni. A pestvidéki kir. tvszék polgári felebbezési tanácsa D. 86./1895. sz. alatt következő Ítéletet hozta. Az elsőbirósági ítéletnek alperes által felebbezett azon része, a mely szerint a végrehajtási jegyzőkönyben 1, 2, 4, 16, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 25, 25'/2, 26, 27, 27V2, 36, 37„ 38, 40, 41, 42, 45, 46, 47, és 49. tétel alatt lefoglalt himzett takaró továbbá az 51, 52, 53, 56, 58, 71, 72, 74, 77, 78, 85, 87, 88, 89, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 102, 107, 111, 116, 117, 118, 119, 120, 124, 147, 173, 174, 177, 178, 181, 182,183, 184,185,186. és 187. tétel alatt összeirt és lefoglalt ingókra vonatkozólag első rendű felperes M. Döméné K. Mária igénye, — továbbá azon része, a mely szerint a végrehajtási jegyzőkönyvben 57, 75. és 76. télel alatt összeirt és lefoglalt ingókra vonatkozólag P. Gyula II. r. felperes igénye megállapittatott és a felsorolt tételek alatt összeirt ingók a foglalás alól feloldattak, nemkülönben az I. bírósági ítéletnek azon résza, a mely szerint a 83,