A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1896 / 19. szám - Németbirodalmi magánjogi codificatió 1895-ben. A nemzetközi magánjog codificatiója Németországban
150 A JO 3 ban a nemzetközi magánjognak a külföldi törvény által felállított szabályai is foglaltatnak-e, vagy a belföldi jogban döntessék-e el közvetlenül azon kérdés: hogy melyik jog nyerjen alkalmazást. A többség utóbbi nézetet tette magáévá. Mellőztetett azon indítvány is, hogy a törvénybe következő szabály vétessék fel: Ha valamely személy jogviszonyai megítélésére azon állam törvénye van előírva, a melyhez az tartozik, és ezen állam nemzetközi jogában az rendeltetik, hogy azon jogviszony megítélése egy másik állam törvényei szerint történjék: akkor annak törvényei nyernek alkalmazást. Ezután a nemzetközi jogra vonatkozó s az előadó által előterjesztett egyes szabályok vétettek tárgyalás alá; és pedig 1. Az eltűntek hol ttá-n y i 1 v án itásá r a vonatkozólag. Erre nézve következő szabály felvétele határoztatott: Valamely eltűnt holttá nyilvánítható, ha az eltűnés idejének kezdetével birodalmi illetőségű volt. Oly eltűnt egyén pedig, a ki az eltűnés idejének kezdetekor külállami honossággal birt, holttá nyilvánítható joghatállyal azon jogviszonyokra, a melyek a német törvények szerint határozódnak meg. Ugyanez áll a külföldinek oly vagyonára nézve, a mely vagyon a belföldön (Németországban) létezik 2. A jogi személyekre nézve a bizottság következőkben állapodott meg: valamely külföldi egyletnek, vagy alapítványnak jogi személyisége azon hely törvényei szerint határoztatik meg, a mely helyen a jogi személy székel. Oly egyletek, a melyek a német birodalmi törvények értelmében jogképességet csak az egyleti registerbe leendő bevezetés által, avagy állami adományozás folytán nyerhetnek és melyeknek székhelyük nincsen a belföldön, csak akkor jogképesek, ha a külföldi jog szerint megállapitütt jogképességük valamely német szövetségi államban állami elismerést nyert. Egyetértés volt az iránt is, hogy az egyleti s az iparüzleti jogról rendelkező közjogi szabályok mellett, azon országos törvényi szabályok is érintetlenül maradnak, a melyek a jogi személyek általi jogszerzést korlátozzák, vagy az állami jóváhagyástól teszik függővé; valamint a felett, hogy a külföldi jogi személynek belföldön való elismerése annyiban megtagadandó, a mennyiben valamely még megállapítandó általános szabály utasítása szerint a külföldi jog alkalmazásának valamely belföldi kizárólagos jogszabály ellent áll. 3. Azon kérdés, hogy a természetes személyeknek üzleti képessége, melyik helybeli jog szerint állapítandó meg, akkép döntetett el, «hogy valamely személy üzleti képessége azon állam törvényei szerint Ítélendő meg, a melyhez az illető személy tartozik. Ha valamely külföldi, aki nagykorú, vagy a nagykorúság jogi állásával bír, a német birodalomhoz tartozóságot magának megszerzi, ugy a teljes korúnak jogállását megtartja akkor is, ha a német törvények szerint nagykorúnak nem ismertetik el. Ha valamely külföldi a belföldön (Német államban) oly jogügyletet kezd, a melyre nézve üzleti képtelen, vagy üzleti jogképességben korlátolt, ugy az ezen jogügyletre nézve üzleti képesnek tekintetik, a mennyiben a német törvények szerint üzleti képességgel birna. Ezen jogszabály azonban nem nyer alkalmazást a családjogi s örökjogi jogügyletekre, valamint azon jogügyletekre sem, a melyek külföldi földbirtok feletti rendelkezéseket tartalmaznak.» Azon indítvány, hogy a 3. pont 1. kik. a második pontnak törlésével ama esetre szorítandó, ha a jogügylet tárg\át képező jogviszonyra nézve a német törvények az irányadók, — mellőztetett. — De megegyezés volt az iránt, hogy a képesség bizonyos — meghatározott jog szerzésére, azon jog szerint Ítélendő meg, a melynek az illető jogviszony alá van rendelve. i. A kiskorúság meghoszabbitására vonatkozólag abból indul ki a bizottság, hogy a 3. pontban felállított szabály szerint az állampolgárság joga legyen irányadó. Elismertetett azonban annak szüksége, hogy azon elvtől kivétel állapitassék meg oly értelemben, hogy oly külföldi, a kinek lakhelye a belföldön van, a német jog szabályai szerint kiskorusitható. 5. A jogügyletek alakiságára nézve, bizonyos jogügyletek tekintetében hozandó külön határozmányok fentartásával — abban lett megállapodás, hogy «valamely jogügylet alakisága azon törvények szerint határoztatik meg, a melyek a joügylet tárgyát képező jogviszonyra irányadók. Elégséges azonban, ha a jogügylet alakisága megfelel azon hely törvényeinek, a hol a jogügylet keletkezik, a mennyiben annak ellent nem áll az 1. pontban kijelölt törvény. 6. Megegyezés volt arra nézve, «hogy a dologi jogviszonyok elvileg azon hely törvényeinek legyenek alárendelve, a hol az illető dolog fekszik.» Részletesen következő szabályok állapíttattak meg: ^Valamely dologra vonatkozó jogok, valamint a dolog birtoka, a helyi törvények szerint ítélendő meg, a mely helyen a dolog létezik. Az ingó dologra vonatkozó jog szerzése s elvesztése, valamint ily dolog szerzése s elvesztése is, azon hely törvényei alá tartozik, a hol a dolog létezett azon időben, a mikor a jogszerzés vagy vesztésre nézve tekintetbe veendő tény megvalósítandó volt. Az 5. pont szabálya nem alkalmazható oly jogügyletre, a mely által a jog valamely dologra megállapíttatik, vagy a mely által ily jog felett rendelkezés történik.> 7. Azélők közötti jogügyletből kifolyó-t artoz ás i viszony azon hely törvényei szerint megítélendő, a hol a jogügylet befejeztetett. Ha azonban a körülmények azt mutatják, hogy az érdeklettekről fel kell tenni, miszerint egy más hely törvényeit akarták alkalmazni, akkor ezen hely törvényei alkalmazandók. 8. Azon kérdés: mily törvények alá tartozik valamely tilos cselekményből eredő tartozási viszony, következőleg döntetett el: «Az ily tartozási viszony azon hely törvényei szerint Ítélendő meg, a hol a cselekmény elkövettetett, a mennyiben a német törvény a külföldön elkövetett valamely tilos cselekményre is kiterjed: a német törvény nyer alkalmazást. 9. A mi az oly tartozási viszonyokat illeti, a melyek nem az élők közötti jogügyletekből, sem a tilos cselekményekből, hanem más forrásból keletkeznek, azon hely törvényei találtattak alkalmazandóknak, a mely helyen a tartozási viszony keletkezését tekintetbe veendő tényállás foganatosuk, hacsak a német törvényből más nem tűnik ki. 10. A házasságkötést illetőleg következő jogszabályok állapíttattak meg: «A házasságkötés mindenik házasuló félre nézve azon állam törvényei szerint ítéltetik meg, a melyhez az tartozik. Ha ezen törvények megengedik, hogy valamely állampolgár házasságkötése azon hely törvényei szerint történjék, a mely helyen a házasságkötés idejében lakhelye volt, vagy azon hely törvényei szerint, a hol a házasság köttetik: akkor elégséges, ha az állampolgár házasságkötése ezen törvényeknek megfelel. Ha a házasság belföldön köttetik, az 1,222.1,226 (Terv. II.) §§. által előirt alakiság alkalmazandó s ez elégséges. Német állampolgár külföldön azon ünnepélyességek szerint is köthet házasságot, a melyek a házasságkötés helyén érvényes törvényeknek megfelelnek.* A külföldi által külföldön kötött házasság tekintetében az lett a megállapodás, hogy az előbb az 5. pontban felállított általános szabályok követtessenek; a melyek szerint valamely jogügylet alakiságára nézve azon törvények alkalmazandók, a melyek a jogügylet tárgyát képező jogviszony tekintetében irányadók; elégséges azonban, ha az alakiság megfelel azon hely törvényeinek, a hol a jogügylet létre jön, ha csak a jogviszony tekintetében irányadó törvények ellent nem állnak. 11. A házasi ársak egymás irányábani személyi jogviszonyaik tekintetében kimondatott, hogy azokra azon állam törvényei alkalmazhatók, a melyhez a férj tartozik. 12. A házasság felbontására következő nemzetközi szabályok fogadtattak el. «A házasság felbontása azon állam törvényei szerint Ítéltetik meg, a melyhez a férj azon időben tartozott, amikor a felbontásnál érvényesülő tényálladék megvalósult. Az elválásra, ugy az ágyasztaltóli állandó vagy ideiglenes elválasztásra azon állam törvényei irányadók, a melyhez a férj az elválási kereset indításakor tartozott. Oly tény, mely akkor állt elő, midőn a férj más államhoz tartozott, elválási alapul csak akkor érvényesíthető, ha a tény ezen állam törvényei szerint is elválási alapul szolgál. Külföldi törvények alkalmazásánál is, német bíróság által elválásra, vagy ágy-asztaltóli ideiglenes vagy állandó elválasztásra csak akkor hozható Ítélet, ha és a mennyiben az elválási kereset a német törvények szerint is alapos. Ha a fenti 1—3 pontok szerint irányadó törvényekben a férj lakhelye törvényeinek alkalmazása rendeltetik, akkor ezen törvények alkalmazandók.> Dr. Szokolay István bpesti ügyvéd. Nyilt kérdések és feleletek. A közjegyzői törvény köréből. A közjegyzői törvény 79. §-a ekkép rendelkezik: «A közjegyzői okirat bevezetésének illetőleg járadékának magábán kell foglalnia: a) b) ... c) .. d) annak megjegyzését, hogy az okirat a felek előtt felolvastatott, vagy hogy azt a felek maguk olvasták és akaratukkal megegyezőnek találták». Ezen d) pont interpretatiója körül folytatott vita alkalmával két egészen ellentétes nézet nyert kifejezést és — a mindenesetre hiányos szövegezés illetve interpunctatiója folytán, — némi jogosultsággal is. Az egyik nézet szerint, mindkét esetben, t. i.: 1. akár felolvastatott az okirat, 2. akár pedig ezt a felek maguk olvasták légyen, — szükséges megjegyezni, hogy azt akaratukkal megegyezőnek találták. — a másik nézet, ez utóbbi megjegyzést csak a 2) esetre tartja szükségesnek, vagyis csak ha az okiratot maguk a felek olvasták, Amannak követői érvül azt hozván föl, hogy az okirat tartalmának a fél tudatába való juttatása, kettő féle eszköz ihelyesebben ész-köz) segítségével lehetséges, az egyik a «fül» a másik a «szem», és nem létezik okszerű vagy jogszerű alap arra nézve, hogy a törvényhozó, az egyiknek nagyobb hasznavehetőséget tulajdonított volna a másiknál, ennélfogva akár a «fül», akár pedig a «szem» szállította légyen az okirat tartalmát a fél elméjébe, a hol az «tudatává» vált, szükséges a fél aziránti «express» nyilatkozata, hogy vájjon e tudat akaratával congruens-e. A másik nézet ragaszkodik a rendelkezés, «minden kételyt kizáró» nyelv illetve mondattani értelméhez, vitatván, hogy a • felolvastatott* után levő vessző (,) és az «olvastak» után a (,) hiánya, egyenesen kizárja azt, hogy azon szavak .akaratukkal