A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 19. szám - A millenium alkalmából

Tizenötödik évfolyam. 19. szám. Budapest, 1896 május 10. Szerkesztősége JT ~lf Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. sz. M^A __, | | J I v Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: (EZE,5« MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) -1 FRT * *R v n . . .„ HETILAP AZ IGAZSAfiÜGY ÉRDEKEINEK KÉPTISELETÉRB1 MAGTÁR flíYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. „ , V., Kudolf-rakpart o. sz. ' 1 Egész « _ 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" HKVAI LAJOS-Dr. STILLER MÓR Az eIőfizetési pénzek , J~T7, , Felelős szerkesztő-Tűi-6 STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalvány nyal kiadöhwataihoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: A millenium alkalmából. Irta: S p e n g e I Sándor ar.maróthi kir. tvszéki biró. — A Curia 6L sz. döntvénye. Irta: Dr. Rosenfeld Sándor ügyvéd Gödöllőn. — Az 1898. évi XIX. t.-c. 10. §-a alapján elrendelt végrehajtásnak miként leendő foganatosításáról — Irta: Vajda Adolf. — A bűncselekmény miatt elitéltek nyilvántartása. Irta: Hofbauer Richárd Kolozsvár. — Relföld, (Az uj budapesti kir.főügyész. — A közigazgatási bíróságok.) -Ausztria és külföld, i Német birodalmi magánjogi codiricatió 1895-ben. A nemzetközi magánjog codificatiója Németországban. Irta: dr. Szokolay István budapesti ügyvéd.) — Nyilt kérdésekés feleletek. (A közjegyzői tőrvény köréből. Irta: dr. Hexner Gyula ügyvéd Liptó-SzentMiklőson. A telekkönyvi kivonat iránti megrendelést tartalmazó levélre kell-e bélyeg? (felelet). Irta: [. dr. ifj. Deutsch Ignác. 11. Aliquis.) — Irodalom. (A római jog institutiója. Irta: dr. Vécsey Tamás.— Telekkönyvi számtan. Irta :—K r i t s a Izidor csíkszeredai kir. telekkönyvvezető.) — Vegyesek. — Curia és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Helsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ből. Csődök. — Pályázatok. A millenium alkalmából. Irta : SPENGEL SÁNDOR, ar.-maróthi kir. törvényszéki biró. Az évszázad utolsó decenniumát helyesen nevezzük reform korszaknak, mert a culturáhs haladás terén általában és így a hazai igazságszolgáltatásban is, epochális átalakulásokon megyünk keresztül Igazságszolgáltatásunkban ma-holnap egy egészen uj korszak fog beállani. Az alapok már le vannak rakva, az irányelvek teljes diadalt arattak; de az újítások fejlesztése és a törvényalkotási munka betetőzése az ország jogászközönségének a közel jövőben megvalósítandó közös feladatát képezi. A siker a jogászelemeknek és főleg az igazságszolgáltatás szerveinek összhangzatos tevékenységétől, együttes buzgó közreműködésétől függ. Ezt pedig csakis az erők tömörülésével és a tényezők egyesülése által érhetjük el. A törvény előkészítés nagy munkája immár rendszeres alakot öltött s kiemelkedve a kezdetlegesség stádiumából fokozatosan és biztosan halad előre. De ha csak a polgári jogretormokat vesszük is szemügyre, ezen a téren is oly nagy munkahalmazt találunk, melyet csak több évi szakadatlan tevékenységgel lehet rendszerbe foglalni. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének előkészítése valóban óriási anyagnak a feldolgozását igényeli, miért is az e célra legutóbb szervezett állandó bizottság kitűnő szakismerettel biró tagjaira hosszú és fárasztó munka vár. Az igazságügyi kormány ezen a téren már eddig is elismerésre méltó buzgalmat fejtett ki ; de az évekre terjedt izgalmas tevékenység eredményeképen ujabban csupán a házassági jog nyert törvényes szabályozást. Az öröklési jognak már régebb óta előkészített tervezete remélhetőleg a közel jövőben ujabb részletes tárgyalás alá fog kerülni ; de hátra van még a dologi jogra, a kötelmi jogra, a házassági vagyonjogra és a gyámsági jogra nézve rendelkezésre álló előadói tervezetek rendszeres és egységes előkészítése. A törvénykönyvnek most felsorolt önálló részeit természetszerűen csakis az erre hivatott bizottsági tagok belterjes munkájának szigorú felosztása mellett, a judicatura és az irodalom termékeinek felhasználásával lesz lehetséges megalkotni. Ámde a feldolgozandó anyag összegyűjtését, nevezetesen pedig a törvényes szokásoknak és a jogászi észlelés köréből merített fontosa b b tapasztalatoknak általános csoportos iLapunk mai száma tását. a bizottság kebelén és a szorosan véve szakszerű munkálkodás körén kívül lehetne eszközölni. így azután a feldolgozandó nyers anyag előállításában az országnak mindazon elméletileg és gyakorlatilag képzett szakférfiai, a kik figyelemre méltó előmunkálatot képesek létrehozni, tömegesen részt vehetnének. És én azt hiszem, hogy egy ily általános közreműködésben, kivált ha a nagy jogászközönség tömeges tevékenységének eredménye a megfelelő retortákon keresztül már némileg kiválasztott és megtisztított alakban kerülne a törvényelőkészitésre hivatott férfiak elé, kétségkívül sok használható és néha nagybecsű anyagot lehetne találni, mely a szűkebb körű szakbizottság, rendszeres és beható munkálkodását jelentékenyen megkönnyítené és gyorsítaná. Nem csekélyebb fontosságú azonban a jogászelemek egyesülése a szóbeliség elvére alapított polgári- és bűnvádi perrendtartás életbeléptetése, valamint a sommás perekben máris életbeléptetett részleges reform helyes alkalmazása érdekében, mert az eljárási törvények alapján napról-napra fejlődő bírói gyakorlat sokszor oly igen fontos jogászi észleleteket és ezekkel kapcsolatosan oly vitális érdekeket hoz a felszínre, melyek felhasználására és illetve kielégítésére a felsőbíróságok döntvényalkotási joga. jelenlegi szabályozásában nem elégséges és a melyekről a bíróságoknak az igazságügyi kormányhoz csak gyéren felterjeszteni szokott véleményes jelentései minden esetben meg nem emlékezhetnek. Pedig felsőbíróságaink az ily életbevágó kérdések megfelelő szabályozása elől soha sem zárkóznának el és a törvények esetleges módosítása érdekében az igazságügyi kormány a szükséghez képest készséggel ragadná meg az alkalmat, ha a törvény egyes rendelkezéseit illetőleg, a g akorlati élet köréből mindig megbízható tapasztalatok volnának menthetők. Az ország jogászközönségének egyesülésétől és éber érdeklődésétől tehát a törvénykezés egyöntetűségének a biztosítását és az igazságszolgáltatás színvonalának emelését is bizton lehetne reményleni. Az egyesülés folytán elérhető nagy horderejű előnyök nek ily általános vonásokkal történt ecsetelése után az a kérdés merül fel: hogy mily módon lehetne ezt az eszmét megvalósítani? Nem lehet célom, hogy e tekintetben határozott javaslattal előálljak, mert a kivitelt oly sok oldalról megfontolandónak tartom, hogy már a részletesebb hozzászólás is a módozatok alapos tanulmányozását és ebből a célból a legszélesebb körű tapasztalatok összegyűjtését tenné szükségessé. Ezúttal tehát arra kívánok szorítkozni, hogy az alapeszmét dióhéjba foglalom össze. Alig képezheti vita tárgyát, hogy a fősúlyt az országos egyletek tevékenységének a fejlesztésére kell fektetni. Ezek: a jogászegylet és az ügyvédek országos egyesülete. Az előbbi gyéren bár. de rendszeresen működik, az ügyvédek egyesülésének eszméje sem uj. E téren a 11 év előtt rendezett országos kiállítás" alkalmával Budapesten megtartott nagy gyűlés erős hullámokat vert fel és noha az akkor nagyobb arányokban megindult és az igazságügyi kormány vezérférfiainak kiváló rokonszenvében részesített mozgalmat egy hosszú lethargia követte, a millenniumi kiál.itás idejére tervezett országos gyűlésnek mégis bizalommal nézünk elébe. Kétségtelen az is, hogy a jogászegylet valamint az ügyvédek egyesülete minden irányban maradandó értékű és közhasznú tevékenységet csak akkor fejthetne ki. ha ezek a testületek az önállóság és a függetlenség jellegének lehető fentartása mellett egyrészről az igazságügyi kormánynyal, nevezetesen a szakministerium kebelében szervezett osztályokkal, de az előbb említett szakbizottsággal is. valamint másrészről a 12 oldalra terjed