A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 15. szám - Az örökösödési eljárás (1894: XVI . t.-c.)

58 A JOG Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1896. évi február hó 1-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett ugyanazon évi március hó 28-án tartott teljes ülésben. 64. számA sommás eljárásról szóló törvény (i8gj. évi XVIII. t.-c.) 2. §-a szerint a sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt kereskedelmi ügyletből eredő kereset, ha az 20 frt érteket meg nem haladó követelés érvényesítésére irányulja sommás eljárás, vagy az ISJJ: XXII. t.-c. által szabályozott községi bírósági eljárás alá tartozik-e olyan esetben, a mikor az ügylet, melyből a kereseti követelési igény származtatik. az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez r (1621/v. 895. számhoz. Határozat. Az 1893 : XVIII. t.-c. 2. §-a szerint a sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt kereskedelmi ügyletből eredő kereset, ha az 20 frt értéket meg nem haladó követelés érvényesítésére irányul, nem a sommás eljárásra és a kir. járásbíróság hatáskörébe, hanem az 1877. XXII. t.-c. által szabályozott községi bírósági eljárás alá tartozik olyan esetben is, amikor az ügylet, melyből a kereseti követelés származik, az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez. Indokok: A kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló (1877 : XXII.) törvénynek életbe lépte óta követett állandó birói gyakorlat szerint, mely még a semmitőszéknek 1879. évben hozott teljes ülési határozata alapján fejló'dött ki, az 1877: XXII. t.-c. 11. §-a szerint az ebben a törvényben szabályozott eljárás alól kivett kereskedelmi ügyek alatt — a biztosítási dij iránti perektől eltekintve, — csak a kereskedelmi ügyletekből eredő azok a perek értettek, melyek a kereskedelmi eljárás szabályozása tárgyában 1875. évben, később 1881. évben kibocsátott miniszteri rendeletek szerint akár az alperesnek kereskedői minőségénél, akár a kereskedelmi ügylet minőségénél fogva a külön kereskedelmi szakbiróság és eljárás alá utalva voltak. E gyakorlat alapján tehát a kereskedelmi ügyletekből eredő oly keresetek, a melyeknél csak a felperes volt kereskedő s az ügylet sem az alperest illetőleg nem képezett kereskedelmi ügyletet, sem minőségénél fogva a kereskedelmi bíróság hatáskörébe nem esett, a kereseti érték szerint, a S. E. hatályba lépte előtt is az 1877: XXII. t.-cikkben szabályozott eljárás alá tartoztak, illetve a községi bíróság által biráltattak el. A most előadottakból kétségtelen, hogy az 1877: XXII. t.-c. hatályba lépte óta, a kereskedelmi ügyletekből eredő kereseteknél a kisebb polgári perek bírósága, illetve a községi bíróság közt egyrészről és másrészről a köztörvényi polgári biróság közt vitás hatáskörnek megállapításánál a biztosítási dij iránti perek kivételével, kizárólag perjogi szempontok voltak mérvadók, s az 1877: XXII. t.-c. 11. §. által a kisebb polgári perekben követendő eljárás, illetve a községi bíráskodás alól kivett kereskedelmi ügyek fogalma, az alaki jog szempontjából akként határoztatott meg, hogy a kereskedelmi ügyletekből eredő keresetek közül csak azok nem tartoznak az 1877: XXII. t.-cikkben szabályozott eljárás alá, melyek a kereskedelmi eljárás szerint külön szakbirósághoz és külön eljárás alá utaltattak. A kir. Curia a 20 frtot meg nem haladó biztosítási dij megfizetésére irányuló keresetek birói hatásköre tárgyában 60. sz. alatt hozott teljes ülési döntvényében kimondotta, hogy az ilyen keresetek a S. E. hatályba lépte után azért tartoznak a községi bíráskodás alá és nem a sommás eljárás és kir. járásbíróság hatásköre alá, mert a S. E. a 2. §-ban eljárása alá utalt kereskedelmi ügyletekből eredő keresetekre nézve megszüntetvén a külön kereskedelmi eljárást, és a külön kereskedelmi szakbirósági hatáskört, a községi biróság hatásköre most már kiterjed a S. E. 2. §-ában megjelölt kereskedelmi ügyletekből eredő 20 frton alóli értékű keresetekre is, tekintet nélkül arra, vájjon az alperes kereskedő-e, vagy az ügylet az alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez-e vagy nem ? Az idézett döntvénynek ez az elvi álláspontja magában foglalja annak kijelentését is, hogy azok a perjogi szempontok, a melyek a S. E. hatályba lépte előtt a birói gyakorlat alapján irányadók voltak, az 1877: XXII. t.-c. 11. §. rendelkezéséhez képest kereskedelmi ügyeknek a községi bírósági eljárás alól való kivételénél, a S. E. hatályba lépte után már nem állanak fenn. Minthogy a m, kir. Curia teljes ülési döntvényeinek hozatalára nézve rendelkező 1881: LIX. t.-c. 4. ^-ának világos rendelkezése szerint a vitás elvi kérdések teljes tanácsülésben való eldöntésének célja az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megóvása s ugyanezen törvényszakasz í. bekezdése szerint a teljes tanácsülés elvi megállapodásai, a míg azok érvényben fennállanak, az ügyek eldöntésénél irányadók, a kir. Curiának 60. sz. alatt hozott és jelenleg is még érvényben álló döntvényében foglalt elvi kijelentés pedig a teljes ülésnek olyan elvi megállapodását foglalja magában, melyet az ezúttal feltett vitás kérdésnek elvi eldöntésénél szintén irányadónak kell elfogadni; mindezeknél fogva ki kellett mondani: hogy az 1893: XVIII. t.-c. 2. §-a szerint a sommás eljárás alá és a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt kereskedelmi ügyletből eredő kereset, ha az 20 frt értéket meg nem haladó követelés érvényesítésére irányul, nem a sommás eljárásra és a kir. járásbíróság hatáskörébe, hanem az 1877: XXII. t.-c. által szabályozott községi bírósági eljárás alá tartozik olyan esetben is, a mikor az ügylet, melyből a kereseti követelés származik, az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályának 1896. évi február hó 1-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi március hó 28-án tartott teljes ülésben. Magyarország és a német birodalom között a kényszer utján való kézbesítés tekintetében nemzetközi szerződésen avagy gyakorlaton alapuló viszonosság nem állván fenn, ha a hazai biróság határozatának átvételét a német birodalomban lakó peres fél megtagadta, az törvényszerűen kézbesítettnek nem tekinthető még akkor sem, ha az nála hagyatott (1868: LIV. t.-cikk 264. §.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi biróság (1895 augusztus 12-én 49,670. sz. a.) Dr. Sámuel Lázár budapesti ügyvéd által képviselt W. Gyula és társa budapesti cég felperesnek, dr. Stiller Mór budapesti ügyvéd által képviselt T. Sámuel bőrkereskedő müncheni lakos alperes ellen 800 frt és jár. iránt indított kereskedelmi perében a következő ítéletet hozott: Alperes T. Sámuel köteles W. Gyula és tsa cég felperesnek a követelt 800 frt tőkét és jár. megfizetni. Indokok: Alperes a kitűzött tárgyalásra idéző 15,116. sz. végzést és keresetet a magy. kir. igazságügyminisierium 23,786/92. sz. leirata szerint átvenni vonakodott ugyan, miután azonban a német birodalommal fennálló szerződés a kényszerkézbesitést kizárja, s a fél által átvenni megtagadott végzést kézbesítettnek tekinti: ennélfogva alperes szabályszerűen idézettnek veendő és miután meg nem jelent, ennélfogva a kereset kitételeit alperes által a prdts III. §-a értelmében beismertnek tekinteni s alperest a keresetben követelt tőkeösszeg s járulékai megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának f. pontja alapján megsemmisíti. Indokok: Magyarország és a német birodalom között a kényszer utján való kézbesítés tekintetében nemzetközi szerződésen avagy gyakorlaton alapuló viszonosság nem állván fenn, valamint a német birodalmi bíróságok határozatai kézbesítésénél a m. kir. igazságügyministernek 2,931/893. t. M. sz. a. kibocsátott rendelete szerint kényszer nem alkalmazandó, éppen ugy nem alkalmazandó az a hazai bíróságok határozatainak a német birodalomban kézbesítésénél sem. Minthogy pedig a Münchenben s igy a német birodalomban lakó alperes a 15,116/95. sz. keresetre 17,196/95. sz. a. hozott idéző végzésnek átvételét a m. kir. igazságügyministernek a periratokhoz csatolt 23,786/895. sz a. kelt leirata szerint megtagadta; s minthogy e szerint alperes, a kivel szemben az idéző végzés kézbesítésénél kényszer nem alkalmazható, a kereset felett kitűzött tárgyalásra egyáltalán meg nem idéztetett s igy meg nem jelenőnek nem tekinthető: az első biróság törvényt sértett, midőn alperest az idéző végzés elfogadásának megtagadása következtében megidézettnek s ebből kifolyólag meg nem jelenés miatt elmarasztalandónak tekintette; Ítéletét tehát az 1881. évi LIX. t.-c. 39. §-ának a felebbezésben kifejezetten megjelölt f) pontja alapján meg kellett semmisíteni (1896. év február 5-én 163. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felperes irányában az alperes csődtömeg a v. t. 92. §-a alapján mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, melyek őt az eredeti váltó hitelezővel szemben megillették volna. Sem az, hogy az egyik szerződő fél üzletéhez adott tőke a szokottól eltérő magasabb hasznosításban részesitessék, sem az, hogy a kölcsönt adó másik szerződő fél az üzleti könyvek betekintése által vagy más módon az érdekeivel szoros összefüggésben álló üzletmenetre nézve ellenőrzést gyakorolhasson, sem a kereskedelmi társas szerződések kizárólagos keretébe utalva, sem törvény által kizárva nincsen. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint csődbiróság (1893 ápr. 10. 12,319. sz. a.) Dr. Guoth Sándor ügyvéd által képviselt özv. S. Edéné felperesnek b. Purcell Andor ügyvéd mint K. Béla hagyatéki csődtömegének gondnoka I. r. és Szabó Ambrus ügyvéd által képviselt H. Dániel II. r. alperes ellen 20,000 frt és jár. valódinak elismerése és osztályozása iránti külön perében következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A valódiság és tartalomra nézve nem kifogásolt és 7. alatt csatolt szerződésnek ama kifejezéseiből: «hogy a 20,000 frtot mint az üzletbe fektetett tőkét K. Béla az üzlet jövedelméből akképen kamatoztatja, hogy kamat fejében az üzleti tiszta jövedelem fele V. Gusztáv urat fogja illetni,* (1. pont), hogy <minden hó végén utólag havonként 400 frtot fizetend jövedelem részesedés fejében,» (2. pont), nemkülönben abból, hogy a szerződés szerint a kamatoztatás mindenkor az üzleti jövedelemben való részesedés által történik, hogy szerződő felek minden