A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 14. szám - A felsőházak szervezete a több államokban

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 14. számához. Köztörvényi ügyekben. Az a körülmény, hogy a végrendelet a törvény által előirt alaki kellékekkel el van látva, nem zárja ki annak perrendszerű bizonyitását, hogy annak tartalma a végrendelkező végakaratának meg nem felel. Az eperjesi kir. törvényszék (1894. év április hó 11-én 2,210. sz. a.) Sáros vármegye tiszti ügyésze mint kisk. P. György, János, Mária, Borbála és Anna képviselője felperesnek Mandics Ede ügyvéd által képviselt özv. P. Györgyné szül. P. Anna és D. szül. P. Anna alperesek ellen örökösödés iránti rendes perében következőképen itélt: Néhai P. György után írásbeli végrendeletnek azon intézkedése, melynél fogva a hagyatékot képező 2/s teleknek felerésze örökhagyó özvegye, illetve elsőrendű alperesnő özv. P. Annának tulajdoni joggal átadassék, érvénytelennek kimondatik, az ezen perben álló felperesek kötelesek annak eltűrésére, hogy az emiitett örökhagyó után maradt kendéi 75. sz. tjkvi egész !/Ő úrbéri telek és annak járuléka, valamint a hagyatéki leltárban foglalt és 100 frtra becsült hagyatéki ingók örökösödés utján P. György, János, Mária, Borbála és Anna kiskorúak és itteni felpereseknek, valamint D. szül. P. Anna 2. rendű alperesnőnek maguk közt egyenlő részekben tulajdoni joggal átadassék és nevükre átirassék, özv. P. Anna elsőrendű alperesnőnek örökjoga azonban csakis a hagyatékhoz tartozó fentebb emiitett ingóknak és a kendéi 75. sz. tjkvi 78 úrbéri telek és járulékainak nevezett alperesnő özvegységének idejére terjedő haszonélvezeti jogra korlátoztassék stb. Mert: P. Györgyné szül. P. Anna elsőrendű alperesnő, férje, néhai P. György utáni hagyatéknak az illető leltárban foglalt ingóságaira és a kendéi 75. sz. a. tjkvi !/8 úrbéri teleknek felerészére férjének 1891. évi február hó 22-én kelt és a periratnál eredetben fekvő magán végrendelet alapján tulajdonjogot érvényesített. P. György örökhagyó végrendeletének 3-ik pontja azonban, miután a végrendelkező szabad akaratából kifolyó intézkedésnek nem tekinthető, a H. K. I. rész. 51. cikk 9-ik §-hoz és az 1876. évi 10. t.-cikkhez képest jogérvényesnek nem tartatik, mert a hit alatt kihallgatott G. József tanú és az illető végrendeletnek szerkesztője kijelentette, miszerint a kérdéses végrendelkezés alkalmával végrendelkező neje és itteni első alperesnő P. Annának befolyása alatt állott. A kérdéses végrendeletnek a vitás V8 úrbéri telekre vonatkozó intézkedése ezeken felül nem álhat meg továbbá még azért sem, mert a végrendeletnek szerkesztője G. János, de részben H. Lőrinc tanuk vallomása által az 1868. évi LIV. t.-c. 190. §. szerint kellőleg beigazoltatik, miszerint örökhagyó P. György nejének örökösödési jogát határozottan a hagyatékához tartozó !. úrbéri teleknek és a hagyatéki ingóknak özvegységének idejére terjedő haszonélvezetére oly módon határozta meg, hogy az összes hagyatékra vonatkozó tulajdonjog annak gyermekei vagyis az itteni telperesnek és 2-od rendű alperesnő javára biztosittassék. A hagyatéki ingókra vonatkozó tulajdonjog özv. P. Anna alperesnőt még örökhagyó végrendeletének figyelembe vétele mellett sem illetheti meg, mert a kérdéses végrendeletnek 2-ik pontja szerint a nevezett alperesnőt ezen vagyonra nézve csakis felperesek által elismert haszonélvezetet követelhet. Az ezen perben tanú minőségben kihallgatott és elsőrendű alperesnő mellett nyilatkozó G. János és G. Györgynek vallomása ez esetben figyelembe nem vehető, mert G. József vallomásában kiemeli, miszerint végrendelkező nejének unszolására és kívánsága szerint elkészült végrendeletnek 3-ik pontja a valódi szövegtől eltérő értelemben végrendelkező előtt megmagyarázva lett. Mindezen körülményeknél fogva az elsőrendű alperesnő és örökhagyó özvegyére nézve örökhagyó végrendeletének 3-ik pontját érvénytelennek kimondani és P. György egész, ugy ingó, mint ingatlan hagyatékára nézve az orsz. bir. értek. I. R. 9. §-on alapuló törvény szerinti örökösödési jogot, az ezen perben felperesként álló kiskorúak és. D. szül. P. Anna 2-od rendű alperes, mint örökhagyó gyermekei és törvény szerinti örökösök javára a keresetlevélben kiemelt haszonélvezetnek épen tartása mellett megállapítani kellett. P. szül. P. Anna elsőrendű alperesnő részéről foganatosított tanúkihallgatás után beadott észrevételekben előterjesztett azon kérelme, miszerint esetlegesen a haszonélvezeti jog férjének összes ingó, mint ingatlan hagyatékra nézve részére odaitéltessék, figyelembe nem vétetett, miután ezen alperesnőnek netáni ellenköveteléseit az 1868. évi 54. t.-c. 77. §., illetőleg az 1881. évi 59. t.-c. 8. §. rendelte időben és alakban érvényesíteni kellett stb. A kassai kir. ítélőtábla (1894. évi november hó 12-én 4,023. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét a néhai P. György Budapest, 1896 április hó o-én. hagyatékában talált ingókra vonatkozó, valamint abban a részében, melylyel az elsőbiróság a kendéi 75. sz. tjkvben foglalt 2/8 úrbéri telek felerésze, vagyis V8 telekre a haszonélvezeti jogot alperes részére, ennek özvegysége tartamára megítélte, erre vonatkozó felebbezés hiányából nem érinti, abban a neheztelt részében azonban, melylyel a kérdésben forgó 2/8 telek másik felerészére a haszonélvezeti jog elsőrendű alperes részére meg nem Ítéltetett, a kir. ítélőtábla megváltoztatja s elsőrendű alperes részére annak özvegysége idejére a haszonélvezeti jogot a fent jelzett ingatlan másik \'8 teleknyi felerészére is s ekként az egész 2/8 telekre vonatkozóan megítéli s e jogot a tulajdonjognak az örökösök javára eszközlendő bekebelezésével egyidejűleg elsőrendű alperes javára bejegyzendőnek kimondja. Egyebekben, nevezetesen az V8 telek tulajdonára az alperes által igényelt életfogytiglani haszonélvezetre stbre vonatkozó részében a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Az elsőbiróság ítéletét neheztelt abban a részében, melylyel a kérdésben forgó végrendeletnek a hagyatékot képező a/ telek felerészének tulajdonára vonatkozó rendelkezését az elsőbiróság érvénytelennek mondotta ki, vonatkozó indokai alapján kellett helybenhagyni. Minthogy azonban az elsőbiróság ítéletének eme, felperesek által nem neheztelt részében, a végrendeletnek csakis azt az intézkedését érvénytelenítette, melynél fogva a hagyatékot képező !/8 teleknek felerésze örökhagyó özvegye, itteni elsőrendű alperes P. Annának tulajdoni jogon átadandó volt volna, a végrendeletének többi intézkedései hatályaikat megtartották, s eme hatályos végrendeleti intézkedésekkel szemben a tanuk vallomásai irányadók nem lehetnek. Már pedig a kérdésben forgó végrendelet 3. pontja szerint az egész 2/8 telek haszonélvezete özvegysége tartamára elsőrendű alperest illeti meg; a végrendeletnek eme hatályában fenhagyott intézkedéséhez képest tehát a 2/8 telek mindkét felére vonatkozó haszonélvezetet meg kellett elsőrendű alperesnek özvegysége tartamára Ítélni, nem lehetvén elfogadni az elsőbiróság ítéletének e részben a viszonkereset hiányára alapított indokát, miután az alperes által a végrendelet alapján igényelt tulajdonjog a haszonélvezet jogát is magában foglalja és mert különben is örökösödési perekben az összes kérdések viszonkereset hiányában is elbirálandók. Egyebekben az elsőbiróság ítéletét vonatkozó indokai alapján helyben kellett hagyni stb. A magy. kir. Curia (1896. január hó 21-én 811. sz. a.) A kir. tábla Ítélete abban a nem felebbezett részében, a melylyel az özvegyi haszonélvezeti jog az I. r. alperes javára a néhai P. György után maradt egész hagyatéki vagyonra, megítéltetett érintetlenül, felebbezett egyébb részeiben pedig helybenhagyatik. Indokok: Az a körülmény, hogy a végrendelet a törvény által előirt alaki kellékekkel el van látva, nem zárja ki annak perrendszerü bizonyitását, hogy annak tartalma a végrendelkező végakaratának meg nem felel. Különösen oly esetben, a midőn a végrendelkező irni és olvasni nem tud, az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a tanuknak a végrendelet tartalmát ismerniök kell, önként következik, hogy ily esetben, ha a végrendelet tartalmának a végrendelkező nyilvánított akaratával megegyezése vitássá tétetett, ez akarat megállapításánál a tanuk tudomásának s ezt tanúsító hit alatti vallomásának befolyás engedendő. Ennél fogva a néhai P. György által alkotott végrendelet béltartalmára vonatkozólag az alsóbiróságok helyesen vették a kihallgatott végrendeleti tanuk vallomásait tekintetbe. Minthogy pedig G. József, Cs. János és G. György végrendeleti tanuk, kiknek vallomását a végrendelkezésnél szintén jelenvolt H. Lőrinc tanú is megerősíti,eskü alatt tett vallomásaikban egybehangzóan bizonyítják, hogy néha P. György a végrendelkezés alkalmával akként nyilvánította, hogy egész ingatlan vagyonának tulaidonát gyermekeinek, feleségének pedig özvegysége tartamára csak a vagyonnak haszonélvezetét hagyja, minthogy továbbá G. József tanú, a ki a végrendeletet szerkesztette, felolvasta és megértelmezte, vallomásában azt is bizonyítja, hogy ő a végrendelet harmadik pontját a végrendelkező nejének, a jelen perbeli I. r. alperesnek zavaró jajveszéklései folytán szövegezte tévesen, azonban a végrendelet felolvasása után azt a végrendelkezőnek akként értelmezte meg, a mint az végakaratát tényleg nyilvánította s e magyarázat értelmében fogadta azt el az örökhagyó és látta el kézjegyével, mit kiegészítőén Cs. János és G. György is vallják, hogy az örökhagyó a végrendeletet az annak G. József által adott magyarázat értelmében fogadta el, H. Lőrinc pedig szintén vallja, hogy az 1. rendű alperes a végrendelkezés alatt többször be-bejött, lármázott és nyelvelt: e bizonyítékok alapján meg kellett állapítani.