A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 13. szám - A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 18. számához. Budapest, 1896 március hó 29-én. Köztörvényi ügyekben. Az eskü letettnek tett nyilvánítása azon jogi vélelmen alapszik, hogy az, kinek az eskü jogérvényesen oda ítéltetett, azt, ha életben marad, valósaggal le is tette volna és a feltevésnek a prts. 244. i;-ban megszabott előfeltételei akkor is megvannak, ha ket tanú vallomásával igazolva van, hogy az elhalt határozottan megjelölte ama körülményeket, melyekre esküt tenni kész, minthogy az idézett §-ban az, hogy az esküre való személyes ajanlkozasnak a biróság előtt kell történnie, előírva nincs. A kapuvári kir. járásbíróság. (1895. okt. 18. 3,339. sz. a.) O. Antalné felperesnek O. Lajos és társa alperesek ellen 215 frt és jár. iránti perében a következő ítéletet hozott: A győri kir. ítélőtáblának 3,272. sz. jogerős ítéletével O. Antalné részére megítélt főeskü, annak időközben történt elhalálozása folytán részéről letettnek mondatik ki, stb. Indokok: O. Antalné felperes ügyvédje Festy Réla utján a 2,05ö. sz. a. beadott kérvénynyel a győri kir. ítélőtáblának 3,272. sz. ítéletével részére megítélt főeskü letétele iránti készségét a törvényes határidőn belől bejelentette és tekintve továbbá, hogy nevezett felperes a valódinak beigazolt B. alatti nyilatkozatban maga is késznek jelentkezett az eskünek bármikor teendő letétele végett a biróság előtt megjelenni és ezen nyilatkozatában megjelölte azon ténykörülményeket is, a melyekre meg akart esküdni és minthogy az időközben elhalt felperes által a B. alattiban megjelölt ténykörülmények a győri kir. ítélőtáblának 3,272. sz. Ítéletében szövegezett ténykörülményekkel, illetve az eskü tartalmával szóról szóra megegyez, ennélfogva ezek alapján az 1868. évi 54. sz. a. 244. §-ához képest a felperes részére megítélt főeskü annak időközben történt elhalálozása folytán letettnek volt kimondandó stb. A győri kir. ítélőtábla (1895. nov. 20. 3,483. sz. a.) az első biróság végzését megváltoztatja és Festy Béla ügyvédet, mint O. Antalné perbeli képviselőjét azzal a kérelmével, hogy a 3,272. sz. másodbirósági Ítéletben ügyfelének megítélt főeskü annak időközben történt elhalálozása folytán letettnek kimondassék, elutasítja stb. Mert az O. Antalné részéről magánszemélyek előtt kiállított B. alatti nyilatkozatban tett kijelentés nem tekinthető az eskü letételre az 1868. 54. t.-c. 244. §. szerint megkívántató ajánlkozásnak, a melynek alapján az eskü a félnek elhalálozása folytán letettnek nyilvánítható stb. A m. kir. Curia 11896. január 31. 74. sz. a.) a másodbiróság végzése megváltoztattatik és az elsőbiróság végzése hagyatik helyben az abban felhozott indokok alapján és azért, mert az eskü letettnek nyilvánítása ama jogi vélelmen alapszik, hogy az, kinek az eskü jogérvényesen oda ítéltetett, azt, ha életben marad, valósággal le is tette volna és e feltevésnek a ptrs. 244. §-ában megszabott előfeltételei akkor is megvannak, ha két tanú vallomásával igazolva van, hogy az elhalt határozottan megjelölte ama körülményeket, melyekre esküt tenni kész, minthogy az idézett S-ban az, hogy az esküre való személyes ajánlkozásnak a biróság előtt kell történnie, előírva nincs és mert az ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-c. 43. §. szerint a fél elhalálozása esetében az örökösök további rendelkezéséig azok érdekeinek fentartására szükséges intézkedéseket megtenni köteles és különben is a jelen esetben a fél ügyvéde a D. alatt csatolt árvaszéki végzéssel az örökösül hátramaradt kiskorú részére ügygondnokul kirendeltetett stb. Az 1895. évi október hó i-én hatályba lépett XXXI. t.-c. szerint az engesztelhetlen gyűlölség bontó okot nem képez ugyan, azonban ugyanazon törvény 139. §-a szerint az ezen törvény hatályba lépte előtt kötött házasságok a korábbi jogszabályok uralma alatt létrejött tények alapján is felbonthatók, ha ezen tények az idézett törvény szerint bontó okot képeznek. A kecskeméti kir. törvényszék (1895. ápril 23. 2,290. sz. a.) V. Mihály és Sz. Lídia reform, vallású házastársak közt Cegléden 1867. dec. 10-én a ref. vallás szertartás szerint megkötött házasság engesztelhetlen gyűlölség jogcímén végleg felbontatik stb. A budapesti kir. ítélőtábla < 1895. szept. 17. 4,821. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletének a házasság felbontására vonatkozó és az 1786. évi márc. 6-án kibocs. udv. rendelet 57. §-ának is megfelelő indokai alapján helybenhagyatik stb. A m. kir. Curia (1896. febr. 13. 9,390. sz. a.) a másodbiróság Ítéletének, a házasság felbontását és uj házasságra lépés megengedését tárgyazó hivatalból felülvizsgált része helybenhagyatik azzal, hogy a házasság a házastársi kötelességeknek alperes szándékos magaviselete által lett súlyos megsértése indokából és alperes vétkessége miatt bontatik fel stb. In dok o k: Az 1895. évi október 1-én hatályba lépett XXXI. t.-c. szerint az engesztelhetlen gyűlölség bontó okot nem képez ugyan; tekintve azonban, hogy ugyanazon törvény 139. §. szerint, az ezen törvény hatályba lépte előtt kötött házasságok a további jogszabályok uralma alatt létrejött tények alapján is felbonthatók, ha ezen tények az idézett törvény szerint bontó okot képeznek, tekintve továbbá, hogy felperesnek keresetében előadott azt a panaszát, hogy alperes 1887. óta annyira a bor- és pálinka ivásnak adta magát, hogy az utcán, — megtagadva nőiességét, a sárban fetrengett és gyakran ugy hozták haza, mely részegségétől leszoktatni képes nem volt, az eskü aiatt kihallgatott tanuk megerősítették, mert özv. T. Sámuelné szerint alperes egyik nap ugy mint másikon részeg és sokszor egész önkivüli állapotban volt és ezen tanú oly állapotban az utcán heverni is látta; L. Gábor alperest már évek óta mint nagyon részeges dologtalan pazarló asszonyt ismeri; U. Borbála alperest már 8 év óta mint folyton részegeskedő asszonyt ismeri; tekintve végre, hogy alperes ezen szándékos magaviselete által a házassági kötelességeket oly súlyosan megsértette, miszerint alapos meggyőződés meríthető arra nézve, hogy ennek következtében peres felek közt a házassági viszony annyira fel van dúlva, hogy a felbontást kérő felperesre nézve a további életközösség elviselhetlenné vált: mindezen okoknál lógva a peres felek közötti házasságot az 1894: XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alapján felbontani, illetve az ekként rendelkező másodbirósági ítéletet helybenhagyni és a 85. §. alapján alperest vétkesnek nyilvánítani kellett stb. Nyilvánkönyvi jogokat érintő perekben a kizárólagos örökösi minőségnek igazolására sem a felek elismerése, sem községi és lelkészi bizonyítvány bizonyítékul el nem fogadható. (A pécsi kir. tábla 1896. febr. 25-én 449. sz.). Valamely követelés veszélyeztetésének bizonyítása nem tartozik a községi elöljáróság hatáskörébe, miért is biztosítási végrehajtás a végreh. törv. 223. §-a értelmében el nem rendelhető, a követelés veszélyeztetett voltát igazoló községi bizonyítvány alapján. (A pécsi kir. Ítélőtábla 1896. évi febr. 24-én 603/P.) Az ismeretlen örökösök részére kirendelt ügygondnok a peres eljárás lefolytatásának módjára a többi peres felek akaratától eltérő döntő befolyást nem gyakorolhat s azért a per egyedül az ügygondnok kérelmére, más peres fél hozzájárulása nélkül, sem ítélet alá nem terjeszthető, sem annak tárgya felett perdöntő ítélet nem hozható. (A pécsi kir. ítélőtábla 1896. évi február hó 25-én 384/P. sz. a.). A felülvizsgálati kérvényben előterjesztett kérelem a szóbeli tárgyaláskor meg nem változtatható. (1893. évi XVIII. t.-c. 196. §-a.) A felülvizsgálati kérvényen kivül a felülvizsgálati bírósághoz beadott külön kérvény hivatalból visszautasítandó. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1896. évi január 21. I. G. 120. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Kielégítési végrehajtásnak kereskedő elleni foganatosítása már magában véve végrehajtást szenvedettnek fizetés megszüntetési tényét és végrehaj tatónak erről való tudomását bizonyítja és ezek szerint a csődtörvény 27. tj-ának 2-ik pontjában előirt megtámadhatási alapfeltételek fenforognak. A nagyszalontai kir. járásbíróság (1894. évi febr. hó 2H-án 729. sz. a.) Rothmann Jakab ügyvéd, mint vb. B. Henrik csődtömeg gondnoka felperesnek dr. Szabó György ügyvéd által képiselt W. és G. cég alperes ellen végrehajtás hatálytalanítása iránti megtámadási perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik, s az alperes javára a 4,637 p 892. sz. végzés folytán B. Henrik ellen 188 frt 64 kr. s jár. erejéig foganatosított kielégítési végrehajtás továbbra hatályában tartatik stb. Indokok: Felperes keresetét a csődtömeg 27. §-ára alapítja: Minthogy pedig a megtámadott végrehajtás felperes beismerése szerint is 1892. év december hó 30-án foganatosíttatott vb. B. Henrik ellen, pedig a csőd csak 1893. év január hó 16-án rendeltetett el, jelen ügynél a csődtörvény 27. §-ában foglalt esetek egyike sem forog fent, miért is felperest keresetével elutasítani, a megtámadott végrehajtást továbbra is hatályában fentartani és felperest az okozott perköltségek megfizetésében marasztalni kellett annyival inkább is, mert bár a csődtörvény 27. §-ának az a célja, hogy a fizetések megszüntetése vagy a csődkérvény beadása