A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 11. szám - A tulajdon megsértésének kérdéséhez. Felelet - A jogegység és a temesvári kir. tábla

A JOG kiáltó hogy egy tábla egy ugyanazon kérdésben egymásután homlokegyenest ellenkező határozatot hozzon, mint ezt legutóbb a temesvári kir. itélö táblánál tapasztaltuk; mert az éppen előbb említett Esterházy-féle esetet még csak indokolja, vagy helyeseb­bon menti a volt egységes tábla nagy terjedelme s a tanácsok nagy szama; de ez a mentség a 2 polgári tanácscsal rendelkező temesvári kir. itelo tábla javára nem szolgálhat. Bizonyságul álljon itt az eset: A rékási kir. járásbíróság ifj.Sch. Ferenc végrehajtatónak b.Kosxta elleni kielégítési végrehajtási ügyében 1895. szeptember 28-án 5,285/95. sz. a. a következő végzést hozta: «A jelen végrehajtói jelentés szerint foganatosított árverés es foglalás körül felmerült költségeket a kir. járásbíróság a 4 frt 97 krban ezennel megállapított végrehajtói díj betudásával i trt 2 i krban megállapítja s a végrehajtási jegyzőkönyvet jelen­tése elvárása mellett az eljárt kir. bír. végrehajtónak kiadja. Minthogy pedig a megtartott árverésen befolyandó összegekre Kiszetó község elöljárósága elsőbbségi igényt jelentett be, mégis az eljárt kir. bir. végrehajtó újólag azt a szabálytalanságot követte el, hogy a befolyt vételi árt az 1881: 80, t.-cikk 114. §-ának rendelkezése ellenére bírói letétbe nem helyezte, hanem azt végrehajtatónál hagyta: a kir. járásbíróság eme szabálytalanság megtorlása végett a jelen végzés egy példányát a temesvári kir. törvényszék fegyelmi bíróságához átteszi; egyúttal azonban vég­rehajtató képviselőjét felhívja, hogy a befolyt 7 frtot 3 nap alatt végrehajtás terhével a kir. járásbíróságnál bírói letétbe helyezze, minek megtörténte után az elsőbbségi igény tárgyalására határ­nap lesz kitűzve. Ugyancsak ifj. Sch. Ferencnek P. Dimitrie elleni végre­hajtási ügyében ugyanazon napon 5,286. sz a. a rékási kir. járás­bíróság előbbivel lényegileg teljesen egyező végzést hozott, mely­ben azonban végrehajtató képviselőjét csupán 5 frtot tevő vételár birói letétbe helyezésére kötelezte. A 'végrehajtató képviselője* ezek ellen a végzések ellen egyidejűleg fehoíyamodásokat adott be. A temesvári kir. itélö tábla a Sch. Koozta elleni ügyben a következő végzést hozta: «. . . ellenben annak a végzésnek azt a részét, a mely által az első bíróság végrehajtató képviselőjét végrehajtás terhével arra kötelezte, hogy a befolyt és általa felvett 7 frt vételárt 3 nap alatt birói letétbe helyezze, helybenhagyja Ilid ok ok: . . . Ellenben helyben kellett hagyni az első bírósági végzésnek azt a részét, a mely által az elsőbiróság vég­rehajtató képviselőjét a befolyt vételárnak 3 nap alatt és végre­hajtás terhe mellett birói letétbe való helyezésére kötelezte, — mert a végrehajtási jegyzőkönyv tanúsítása szerint az árverés megkezdése előtt a befolyandó vételárra Kiszetó község elöljáró­sága által elsőbbségi igény jelentetett be,- az 1881. évi 00. t.-c. 114. §-a szerint pedig, ha elsőbbségi bejelentvény adatott be és ha az összes érdekeltek a vételárnak, miként való felosztására nézve, az árverési jegyzőkönyvben felveendő egyértelmű megálla­podásra nem jutottak, abban az esetben az összes iratok és a beadott elsőbbségi bejelentvények a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróságnak 3 nap alatt, a vételár pedig birói letétbe helyezés végett külön jelentés mellett az 1881. évi 60. t.-cikk 118. §-a szerint tartandó vételár felosztási tárgyalás céljából haladéktalanul bemutatandó. Minthogy a vételárnak miként való felosztására nézve magában az árverési jegyzőkönyvben egyér­telmű megállapodás nem foglaltatik: az elsőbbségi bejelentésre való tekintettel a bírósági végrehajtó nem volt jogosítva a vétel­árt a végrehajtatónak kiadni; — helyesen járt el tehát az első­biróság, mikor annak birói letétbe helyezésére végrehajtató képviselőjét kötelezte . . . » (4895. évi november hó 13-án K083. szám a.) A másik, P. Dimitrie elleni ügyet a kir. ítélőtábla ugyan­akkor rendelvénnyel küldte vissza és az ügyiratoknak újra lett felterjesztése után — ugy látszik — az épen most közölt végzése elmosódott a kir. ítélőtábla emlékezetében, mert 1896. évi január ló-én 4,542'95. sz. a. kelt következő végzést hozta a kir. járás­bíróság nem csekély meglepetésére: «A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének . . neheztelt részét megváltoztatja, a végrehajtatót az 5 frt vételárnak letétbe helyezésére nem kötelezi stb., mert: habár igaz, hogy az 1881: 60. t.-cikk 114. §-ának rendelkezése szerint az esetben, ha az árverés megkezdéséig elsőbbségi bejelentvény adatott be és ha az összes érdekeltek a vételárnak miként való felosztására nézve az árverési jegyzőkönyvbe felveendő egyértelmű megállapodásra nem jutottak, a kiküldött által a vételár haladéktalanul bemu­tatandó; minthogy azonban az idézett törvénycikk 119. §-ának második bekezdése értelmében az árverés hirdetési és foganato­sitási költségek minden más követelést megelőzőleg sorozandók, a jelen ügyben megállapított árverési eljárási költségek pedig a befolyt és a végrehajtatónak kiadott 5 frt vételárt meghaladják s ez összeg különben is a végrehajtató részére volna sorozandó és kiadandó; az eljáró bíróságnak az az intézkedése, hogy az 5 frt vételár sorrendi tárgyalás tartása végett bemutattassék, céltalan .» íme, egy ugyanazon kérdésben, melyre vonatkozólag pedig az 1881 : 60. t.-cikk mindkét végzésben említett 114. §-a kételyt nem tűrő világossággal intézkedik, egy ugyanazon felsőbíróság 2 ellentétes határozatot produkál. Melyik tehát a helyes? Az a szegény elsőfokú bíró, kinek működését a felügyeleti hatóság mindig Árgus szemekkel kiséri és minden megváltoztató határo­zatot alaposan rovására ir, — melyiket kövesse? És vájjon mit szól a jogkereső közönség, ha az ország egyik legjobb hirü felső bíróságánál ily elemi kérdésekben ily ingadozást tapasztal ? Az én szerény nézetem az elsőbb helyen közölt határozatot tartja helyesnek; mert ott, hol törvény szavai rendelkeznek, ennek határozatai követendők és mert az utóbb közölt határozat ama kijelentése, hogy «az eljáró bíróság intézkedése céltalan-, a törvényszakasz mellőzésére okul nem szolgálhat már csak azért sem, mert «forma dat esse rei <. Különben igen kérem t. kartársaimat, hogy e kérdést illető véleményeiket e lapok hasábjain mielőbb közölni szíveskedjenek. S e m p e r. Irodalom. A magyar kereskedelmi jog kézikönyve irta: dr- Klupaty Antal egyetemi tanár. II. Rész. Budapest, 1896. Midőn szerző ke­reskedelmi jogának első kötete tavaly napvilágot látott consta­táltuk már, hogy a nagy munka jónak Ígérkezik. A most meg­jelent második kötet véleményünket igazolja. A kereskedelmi törvény második részét commentálja benne Klupaty alapos tudománynyal, szabatosan s a körülményekhez képest elég röviden, mely körül­mények lehetővé fogják tenni, hogy a mű mint tankönyv telje­sítsen hasznos szolgálatokat. Megjelent az Eggenberge r-féle könyvkereskedés kiadásában s 4 frt 40 krért kapható. Megjelent: F o d o r-M árkus a polgári törvény­kezési rendtartási kézikönyvéből a III. kötet 2-dik füzete, mely az örökösödéi eljárásról szóló 1894: XVI. t.-c.-hez kiadott rendeleteket, valamint az idevágó bélyeg- s illetékszabályokat tár­gyalja. Ára 1 frt 20 kr. Vegyesek. Kimutatás a m. kir. Curia ügyforgalma és tevékenységéről az 1895. évi január i-től február 29-ig. Beérkezett: polgári 7,240, váltó 1,990, úrbéri 20, felülvizsgálati sommás 210, büntető 6,971, fegyelmi 128, felszólalási országgyül. képvis. jog kérdé­sében 2, összesen: 16,561 . —Elintéztetett: polgári 1,720, váltó 353, úrbéri 10, felülvizsgálati sommás 94, büntető 2,284, fegyelmi 95, felszólalási országgyül. képvis. jog kérdésében 2, összesen: 4,558. — Hátralék: polgári 5,520, váltó 1,637, úrbéri 10, felülvizsgálati sommás 116, büntető 4,687, fegyelmi 33, felszólalási országgyül. képv. jog kérdésében—, összesen: 12,003. Csendőri kínzás. Á m. kir. Curia: . . . Megjegyeztetik egy­úttal, hogy Kilveszkul Jesta I. r. vádlott az itt elfekvő iratok szerint nem 2,4!t\ sz. a., hanem 5,018. sz. a. 1887 július 20-án kelt ítélettel ítéltetett 5 évi fegyházra, mint összbüntetésre. Minthogy pedig a módosi rendőrség által az I. nsz. a. tény­leirással beszolgált Kuldorás Puka a 4. nsz. a. vallomási jegyző­könyben azt panaszolta, hogy az őtet letartóztató csendőrök meg­verték, majd pedig a Ládi erdőbe kisérték, hol hideg vizbe tették, és megveretésének bizonyítására nézve a községi elöljáróságra hivatkozott; minthogy a beszolgáltatásakor egészségi állapotának vizsgálatáról felvett 4. nsz. a. jegyzőkönyv szerint teste sebbel borított volt, a beszolgáltatás után másnap október 24-én kiállított orvosi látlelet és vélemény 9. nsz. a. szintén tanúsítja, hogy Kul­dorás Pukán sérelmek voltak, felhivatik a kir. törvényszék, hogy a fellebb megjelelt iratokat hivatalos másolatban az illető m. kir. csendőrségi parancsnokkal - — netaláni eljárás végett — közölje. (1896 február 5. 7,245. sz. a.) A lóvasutnál előforduló forgalmi akadály mint igazolási ok. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék felebbezési tanácsa: A kir. törvényszék az elsőbiróság felfogásától eltérőleg a budapesti lóvasutat nem tekinti oly közlekedési eszköznek, a melynél elő­forduló forgalmi akadályok az igazolásra alapul nem szolgálhatná­nak; mert az említett vasút a főváros rendes forgalmi észközei közé tartozik, melynek vonatai folyvást és bizonyos átlagos sebes­séggel közlekednek. Alperes tehát nem követett el gondatlanságot, mikor ezen közlekedési eszközt vette igénybe oly célból, hogy a kitűzött tárgyalásra a bírósághoz eljuthasson. Azon — alperes által előre nem láthatott — tény tehát, hogy a kövezet felszedése miatt a lóvasúti kocsi akkor épen a szokottnál lassabban haladt, alperesnek terhére nem róható és áverésnek az emiitett forgalmi akadály miatt a tárgyalásról történt különben is csak </4 órai csekély elkésése vétlen mulasztásnak minősítendő. Ehhez képest tehát az alperes által kért igazolásnak, az elsőbirósági vég­zés e részben való megváltoztatása mellett, az 1893: XVIII. t.-c. 57. és az 1881: LIX. t.-cz. 61. §-ai alapján helyt adni, az alperes meg nem jelenése folytán hozott elsőbirósági ítéletet hatályon kívül helyezni és az ügy érdemben való tárgyalásának ujabb fel­vétele iránt intézkedni kellett. (1896. febr. 8. E. 4.) Árktilönbözeti ügyletre irányuló kifogás váltőperben. A buda­pesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Abban az esetben, ha alperes a váltót a már felmerült és meg­állapított árkülönbözetek fejében fogadta el: a váltó elfogadása a befejezett tőzsdeügyletekkel nem azonos, uj és önálló ügyletet hozott létre, mely az árkülönbözeti követelés • kiegyenlítését ered­ményezte. Minthogy pedig a törvény nem tiltja a tőzsdejátékot és azt «turpis causa»-nak nem tekinti, s következőleg a lebonyolított

Next

/
Oldalképek
Tartalom