A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 11. szám - Bemutatás fizetés végett a nem valódi telepitett váltóknál

A JOG 83 meg nem változtatott, tehát érvényében fennálló 9. sz. döntvény minden kételyt kizáró módon meghatározta és körvonalozta. A döntvény szerint a pót magánvádló a kir. ügyészre nézve fennálló feltételek mellett és hatálylyal két esetben élhet feleb­bezéssel: először felmentő itélet, másodszor megszüntetési hatá­rozat ellen. A felebbezési jog ekként történt meghatározásának — és ha már a döntvény egyáltalán felebbezési jogot adott, ész és jogszerű korlátozásának — alapja és indoka ugy a döntvény rendel­kező részében, mint annak indokolásában félre nem ismerhető kifejezésre jnt. A felebbezési jognak alapja: a magánjogi elégtételre való jogosultság, s ennek a jognak bűnvádi uton érvényesithetése. A döntvény rendelkező részéből kitűnik ez onnan, mert a döntvény az emiitett korlátok között felebbezési jogot csak a magánjogi elégtételre jogosított közvetlenül sértettnek vagy kárositottnak adja meg és ennek is csak az alatt a iovábbi feltétel alatt, hogy az elégtétel iránti igényét bejelentette és arról le nem mondott. Az indokolásból pedig onnan, mert ez világosan meg­mondja, hogy az emiitett korlátok között a felebbezési jogot a magánjogi elégtételre jogosított sértettnek azért kell megadni, mert különben a sértett vagy károsított a magánjogi elégtételt, illetőleg annak érvényesithetési jogát, a bűnvádi ügyben hozott határozatnak a kir. ügyész által elmulasztott felebbezése, vagy a megszüntetésnek a kir. ügyész által való indítványozása folytán végleg elveszthetné. Ezért nem élhet felebbezéssel az, a kinek magánjogi igénye van, de azt be nem jelentette vagy arról lemondott, mert akkor nem magánjogi elégtételt keres, nem magánjogi igényét, hanem az államnak büntető jogát akarja érvé­nyesíteni, a melyhez semmi köze, a melyet a döntvény nem biz reá, hanem azt mondja neki: hands off. Ezéit nem élhet a magán­jogi elégtételt kereső sértett vagy károsított sem felebbezéssel a miatt, mert a bíróság vádlottat nem csalárd, hanem csak vétkes bukásban, nem rablásban, hanem csak lopásban, nem szándékos emberölés kísérletében, hanem csak könnyű testi sértés vétségében találta bűnösnek és azért sem, hogy vádlottat oly büntetésre Ítélte, mely a sértettnek bosszuérzetét ki nem elégíti. Miért? mert sem a minősítés, sem a büntetés e magánjogi igényt s annak bűnvádi uton érvényesithetését nem érinti. Azt a kérdést, vájjon a 9. sz. döntvényben magánvádról, vagy adhaesióról van e szó. vájjon a döntvény által felebbezéssel felruházott e sértett fél magánvádló vagy csak magán érdekelt fél-e (Privatbetheiligteri nem szellőzöm, mert az itt tárgyalni kivánt kérdés szempontjából közömbös. A felebbezési jogkör ugyanaz marad. Engem pedig itt e helyütt csak ez érdekelt s annak kimutatása, hogy a meg­beszélt curiai végzés a Curiának 9. sz. döntvényével ellentétbe helyezkedett. Bemutatás fizetés végett a nem valódi telepitett váltóknál. Irta : CSIPKÉS ÁRPÁI), csíkszeredai kir. törvényszéki bíró. Hegy a valódi telepitett váltóknál a fizetés helye és az in tézvényezett isaját váltóknál a kibocsátó) lakhelye közötti különb­ségnek nem helyiségkülönbségnek, hanem helységkülönb­ségnek idistantia locii, kell lennie: azt a joggyakorlat már megállapította s ezért állitható, hogy a külön fizetési hely (telep) — miként alább is, mindenütt az intézvényezett váltót tartva szem előtt az intézvényezett lakhelyének keretén kívül esik. Ha a helységkülönbség nem forog fön, hanem az intézvé­nyezett lakhelyének körén belül annak lakásától különböző más helyiség van megjelölve, esetleg az a személy is megnevezve, kinél (vagy ki által) a fizetés teljesíttetni fog: akkor előáll a tör­vényben nem emiitett nem valódi telepitett váltó esete. Az ilyen módon meghatározott fizetési hely, szabatosan: helyiség, nem esik a telep fogalma alá s az ekként kijelölt személy telepesnek nem tekinthető, következőleg azt a szabályt, mely a fizetés végett való bemutatásra és az óvásra nézve a vt. 43. §-ának 1. bek.-ben foglaltatik, sem lehet itt alkalmazni. A joggyakorlat az ilyen váltóknál a fizetés végett való be­mutatás és az óvás tekintetében, a kijelölésnek figyelembe vételét, a felek között létrejött megállapodásra támaszkodva, helyesnek, sőt szükségesnek látszik tartani. így már a legf. itsz. 1879. dec. 10. 860. sz. Ítélete szerint (Dt. r. f. XXIV. 123j: "ha a váltón kijelölt fizetési hely az intézvényezett lakhelyétől nem különbözik, a váltót telepitettnek és igy az azon megnevezett személyt, a kinél a fizetés teljesitendő, te epésnek nem tekinthetni ugyan, azonban az ilyen személynél felvett óvás mégis alkalmasnak veendő a viszkereset föntartá­sára.» Azonos határozatok: Curia 1882. dec. 28. 960. ÍDt. IV. 186.) C. 1883. jan. 30. Ki. (Dt. IV. 113). C. 1883. márc. 28. 84. (Dt. V. 15). C. 1884. apr. 1. 83. (P. T. VIII. 100). A budapesti keresk. és váltötörvényszéknek 1891- okt. 9. 55,053. sz. a. hozott és a kir. curia által 1893. jun. 26. 1,214. sz. a. helybenhagyott Ítélete szerint: «a váltótörvény a váltószerződésre lépő feleket nem gátolja azon jogukban, hogy közös megállapodással egy har­madik személyt jelölhessenek ki, a ki által, vagy a mi a váltó­ügyleteknél bevett gyakorlathoz képest egyértelmű, a kinél a fizetés teljesitendő, mi ha igy történik, a dolog természetéből folyik, hogy a váltóbirtokos kereseti jogának fentartása végett eleget tett törvényszerű kötelezettségének akkor, ha az ilyen váltót fizetés végett a fize­tést telj esitő kép egyetértőleg elfogadott sze­mélynél mutatja be s a fizetésnek ez által tett megtagadá­sát kellő időben felvett óvással igazolja.- Még tovább mennek a kijelentés határozottsága tekintetében a következő ítéletek: Curia 1890. ápr. 30. 194. sz. (J. Sz. II. 800): az A. alatti váltó nem lévén telepitett váltó, ama feljegyzésnek: «fizetendő Ungvártt B. Jozefinenéí», más értelem nem tulajdonitható, mint az, hogy az elfogadó azzal egy harmadik személyt jelölt ki maga helyett, ki a fizetést teljesítse; a fizetés végett való bemutatás tehát e személynél lévén eszközlendő, az óvás a kijelölt személy ellen helyesen vétetett fel; bpesti tábla 1890. okt. 22. 1,857. sz. (Jog 1892. 15.): «a kereseti váltón intézvénye­zettként megnevezett személy lakása italán lakhelye ?) Kula lévén, az ott megnevezett kulai takarékpénztár pedig megjelölését ké­pezvén annak a személynek, ki által, vagy a mi ezzel egyértelmű, kinél a váltó fizettetni fog s kinél eszerint a kereseti váltó fizetés végett bemutatandó, a kulai takarék­pénztárnál megkisérlett bemutatás fizetés végett és felvett óvás szabályosan eszközöltnek mondatott ki»; végre Curia 1891. dec. 21. 361. sz. (ugyanazon perben i: a jelzett módon nemcsak az a jogi személy van megjelölve, ki által, hanem meg van egyszer­smind határozva a helyiség is, a hol a fizetésnek teljesítése igér­tetik s ebből kifolyólag a helyiség, a hol a váltó annak lejáratakor fizetés végett bemutatandó. A most felsorolt felsőbirósági határozatok nemcsak azt tar­talmazzák, hogy a felek egyező akarata folytán a fizetőként kije­lölt harmadik személynél a nem valódi telepitett váltóknál is a bemutatás fizetés végett szabályosan történ ije, hanem az végrehajtás alá, nem ér semmit sem, vagy csak igen sovány vigasz, mert a zárlati kezelés mindig igen drága mulatság, a haszon­bérbeadás megint legalább nem ritkán igen kockázatos végre­hajtási mó l lenne. A legvastagabb hibája a döntvénynek az, a mire már a saját logikája sem késztette, hogy nem elégszik meg egyszerűen az árverésnek meg nem engedésével, hanem- a végre­hajtási zálogjognak még a telekkönyvbe leendő puszta bejegyzését j is megtiltja, a mivel előállana az a furcsa helyzet a későbbi hite- I lezőkre nézve, hogy a mennyiben többen vannak, ha sikerülne is nekik a birtokbiróságnál indított per utján évek hosszú sora multán az elidegenítési tilalomnak érvényességét megdönteni, a telek­könyvből való feltétlen és teljes kiszorittatásuak folytán nem volna semmi, a telekkönyvi rangsorozattal egyenértékű momentum, a mi köztük az elsőbbséget igazság és méltányosság szerint meg­állapítaná, megállapíthatná. E tüzetesen kifejtett bírálat után előadó áttér magára a német javaslatra, s elsőben is igen plasztikus módon ismerteti nagy i körvonalakban e javaslat keletkezésének történetét. A javaslat nem kevesebb, mint 22 évi előmunkálat eredménye; nem kevesebb, mint 3 bizottság dolgozott és tanácskozott rajta, melyek közül az első 5, a második 11, a harmadik 22 tagból állott; mindannyian a német birodalom elsőrangú jogászai vagy más érdekkörök leg- | kiválóbb képviselői. A javaslat kíséretében megjelent 5 vaskos kötet [ hivatalos indokolás; a szakirodalmi bírálatok, a különböző érdek- J körök részéről beterjesztett vélemények gyűjteménye 6, nem kevésbé vaskos kötetre rug. Előadása további folyamán kimutatja előadó igen jellem­zetes példákkal, hogy a javaslat gyökeresen szakított a hagyó- | mányos egyoldalú római jogi iránynyal. A sociálpolitikai ujabb törekvések irányában ellenben még mindig erősen conservativ; a socialisták, a munkáskörök követelményeit nem igen veszi figye­lembe; különösen a gyár- és ipari munkások oltalmazásában arra a teljességgel nem kielégítő álláspontra helyezkedik, hogy a gyár­vagy az ipar-vállalat tulajdonosa csak akkor felelős az üzem által okozott megkárosításokért, ha egyenesen vétkesség terheli abban az irányban, hogy a vállalat berendezése vagy üzeme körül a szükséges eló'vigyázati vagy biztonsági intézkedéseket elmu­lasztotta; az a tény, hogy a munkások verejtékéből gazdag­szik, magában véve nem kötelezi őt kártérítésre a casus száz meg százféle eshetőségeinek következményeiért, bármennyire súlyosan érjék is a munkásokat életükben, testi épségükben vagy vagyonúkban. Még inkább absolutistikus módon szabályozza pedig az egyesületi jog magánjogi oldalát. Az önálló vagyonjogi jog­alanyiság megszerzését principialiter attól teszi függővé, hogy az alakulni kivánó egyesület a helyi járásbíróságnál vezetett egye­sületi lajstromba magát bejegyeztesse; a mi látszólag ugyan szabad­elvű álláspont, csakhogy valójában, a részletes keresztülvitelben, éppen annak az ellenkezője, mert a járásbíróság a javaslat szerint köteles minden ily folyamodványt előzőleg az illetékes közigazga­tási hatósághoz áttenni, a mely hatóságnak egyszerű tiltakozása lényegileg elegendő, hogy az egyesület be ne jegyeztessék, úgy­hogy mélyebben beletekintve a javaslat műhelyébe, egyenes állami concessió, magas kormányzati belenyugvás kell szerinte ahhoz, hogy egy politikai, pláne sociálpolitikai, társadalmi, vallási, neve­lési, oktatási vagy bármely más ideális célú egyesület jogérvé­nyesen létrejöhessen, a vagyonjogi önálló jogképességet meg­szerezhesse, a mi szemmel láthatólag nem akar más lenni, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom