A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 10. szám - A tizenegyedik magyar jogászgyülés

A JOG 39 hanem uj kötelem keletkezésének képezhette alapját. A csőd­tömeg gondnoka pedig akkor, a mikor a felperes tulajdonát képező részvényeket, a? alzálogos hitelezőtől kiváltván ezt a zálog­gal biztosított követelésére nézve kielégítette, azt teljesítette, a mit a felperesnek teljesíteni kellett, ha tulajdoni igényét, a rész­vényeknek részére leendő kiadása iránt az alzálogos hitelező irá­nyában érvényesíteni kívánta. A mennyiben tehát a felperes a tömeggondnok eme ténye folytán most már a csődtömegnek bir­tokába jutott részvényeit a csődtömegtől igényli, ennek tartozik mindazt, amit ez az alzálogos hitelezőnek a zálogtárgy kiváltása fejében fizetni volt köteles, megtéríteni; mert a csődtömeg csak az alzálogos hitelezőnek a záloggal biztosított követelése kiegyenlítésével juthatott a részvények birtokába s a tömeggondnok a részvényeknek kiváltásánál a felperes helyett járván el, az eljárásából felmerült szükséges kiállásainak megtérítését a megbízás nélkül teljesített ügyvitel jogi természetéből kifolyólag attól, kinek érdekében eljárt, ha ez a teljesített ügyletet magáévá teszi, követelni jogosítva van. Ezekből kifolyólag a fenforgó esetben is a felperes a köz­adós által alzálogba adott és a tömeggondnok által a csődeljárás folyama alatt kiváltott részvényeknek kiadását a csődtömegtől az alzálogos hitelezőnek, a zálogtárgy által biztosított és kifizetett követelése, mint szükséges kiadás megtérítése nélkül nem köve­telheti s a csődtömeg ezen kiadásaira nézve a részvényekre meg­tartási jogot gyakorolhat és pedig az adott esetben annál inkább, mert a felperes a perben nem tagadta, sőt be is ismerte, hogy a tömeggondnok az ő felhívására váltotta ki a részvényeket s igy a részvényeknek kiváltását tulajdonképen a felperesnek erre irá­nyuló előzetes megbízása folytán eszközölte; minélfogva a másod­biróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróságnak a felperest a csödtörv. 42. §. és 42. J;-ra alapított visszakövetelési keresetével elutasító stb. ítélete volt helybenhagyandó, stb. Bűnügyekben. Az, a ki tudva, hogy az általa okozandó sértésekből a sér­tett halála valószínűséggel bekövetkezik, az ily sértéseket mégis okozza, annak cselekménye szándékosan ölésre irányzottnak tekintendő. Szegszardi kir. törvényszék (1894. évi június 21. 2,841. sz. a.) B. István, a neje szül. F.Franciska irányában elkövetett a btkv 301 .§-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettében, továbbá az anyósa özv. F. lánosné sérelmére elkövetett szintén a hivatkozott §-ba ütköző súlyos testi sértés vétségében, mint tettes bűnösnek kimondatik és ezért a btkv 96. §-ának felhívásával és a 302. § alapján összbün­tetésképen 9 havi börtönre és 10 írt pénzbüntetésre ítélte stb. Indokok: Vádlott ugy a vizsgálat, mint végtárgyalás során a sértettek előadásával egyezőleg beismerte, hogy 1893. évi dec. 21-én, midőn neje a konyhában vasalt, eme dalt énekelte: «annak adok, a kinek akarok, mégis egészbe maradok», felkérte tehát nejét, hogy azt a dalt mint tisztességes nő szájába nem illőt, ne énekelje; neje azonban a helyett, hogy kérésének engedett volna, visszafelelte, hogy azt dalolja, a mit akar; ezért őt, mivel férje jogaiban egyébként is megsértettnek vélte magát, arcul ütötte, mire az a vasalót hozzá akarta vágni, majd a seprővel támadta meg; ekkor a düh s féltékenység által elragadtatva a keze ügyébe akadt baltát fogta fel s azzal nejét fejbe és oldalba vágta, sőt midőn neje már menekült és összeesett, akkor is bántalmazta, oly annyira, hogy az a szenvedett sértések miatt 17 hétig volt beteg. Ezenfelül beismerte azt is, hogy ugyanezen alkalommal a neje védelmére kelt s őt szidalmazó anyósát szintén bántalmazta, mely bántalmazás 14 napi gyógytartamot igényelt. Az előadottaknál fogva tehát, tekintve azt, hogy a vádlott által a panaszosokon ejtett testi sértések gyógytartama a bemu­tatott orvosi látleletekkel is igazolva vannak; tekintve, hogy vádlott nejének szándékolt megölését kez­dettől fogva tagadta s tagadja s ezen tagadó állítását az a körül­mény is igazolja, hogy a bántalmazás alkalmával a teljesen hatal­mában volt nejét életétől nem fosztotta meg, noha ha azt tenni szán­dékába lett volna, a kezébe volt s az emberi élet kioltására alkal­mas baltával megteheti; miután ennek véghezvitelében senki által akadályozva nem lett, ebből folyólag pedig terhére az ölésre irányzott szándékot bizonyítottnak venni nem lehetett; tekintve, hogy vádlottnak a bűncselekmény elkövetésekor tanúsított indokolatlan felháborodása és magaviselete elmebeli állapotának orvosi megfigyelését tette szükségessé, ezen megfigye­lésre vonatkozó orvosszakértői vélemény szerint, habár vádlott józan eszű is és cselekménye beszámítható, mégis tettét ingerlé­keny véralkata miatt oly felindult állapotban követte el, mely aka­rati elhatározását és cselekménye következményének kellő meg­fontolását befolyásolta; tekintve, hogy a vizsgálat adatai szerint vádlott az általa elkövetettnek beismert büntettet, neje iránti féltékenységből, ennek a féltékenységre okot adot viselkedése s ingerkedése folytán haj­totta végre, felszított féltékenység pedig, különösen az alantas miveltségi fokán állóknál alkalmas arra, hogy a szabad akaratú elhatározás korlátoztassék; tekintve végül azt, hogy a sértettek kártérítést nem kíván­nak, sőt vádlott megbüntetését sem kérték, vádlottat a kir. ügyész­ség által indítványozott szándékos emberölés bűntettének kísérlete helyett a fentebb körülirt bűncselekmények elkövetésében bűnös­nek kimondani kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1894. nov. 19. 2.453. sz. a.) az elso­biróság ítéletét a tényállásnak akkép való kiegészítésével,^ hogy vádlott a nejét nemcsak baltájával, hanem késsel is megsértette, indokaiból helybenhagyja. A m. kir. Curia (1896. január 30. 1,817. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik, vádlott a felesége ellen elkövetett büntetendő cselekmény miatt a btkv 279. §-ába ütköző s e szerint minősülő szándékos emberölés bűntettének a btk 65. §. szerinti kísérletében mondatik ki bűnösnek és ezért, valamink az özv. F. Jánosné sérelmére elkövetett s. t. sértés vét­sége miatt büntetésül 5 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre Ítél­tetik. Ezzel a változtatással egyebekben a kir. ítélőtábla ítélete a s. t. sértés vétsége miatt kiszabott pénzbüntetésre stb. nézve helyben­hagyatik. Indokok: A megállapított tényállás szerint vádlott neje ellen a vádbeli cselekmény akként követtetett el, hogy vádlott a nejével egy dal miatt összeperelvén, közzöttük tettlegesség fejlő­dött ki, a mikor is vádlott a konyhában volt baltáját felkapta s azzal nejét többször megütötte, megvágta; majd pedig, midőn a nő a konyhából az udvarra menekült, vádlott a baltával utána szaladt, üldözte és midőn itt is a nejét bántalmazni akarta s neje védekezés közben a balta nyelet megkapta és vádlott ezzel a nőt tovább nem bántalmazhatta, vádlott a zsebéből a kését elővette, s azzal nején több szúrást ejtett. Az ekként történt testi bántalmazások folytán az orvosi lát­lelet és vélemény szerint emiitett sértett nő fején 8 szúrt, mell­kasán egy vágott és a jobb emlő alatt ismét egy szúrt seb álla­píttatott meg, melyek közül a mellkason ejtett vágott sebzés következtében a nő mellkasa az 5—6 borda között 10 cmr szél­lességben nyitva volt, mely nyíláson körösztül a tüdő mozgása szabad szemmel látható, a belégzésnél a levegő áramlata érezhető és jó távolban is hallható volt a jobb emlő alatti sértés következ­tében is a belégzésnél a levegő szintén tódult. Vádlott ugy a vizsgálat alatt, valamint a végtárgyalás folya­mán beismerte, hogy a felsorolt sértéseket nején ő ejtette, s azt állította, hogy ezt neje iránti féltékenységben és ebben, valamint neje viselkedéséből származott feldühödt állapotában követte el, de tagadta, hogy nejét megölni akarta volna. Beismerte továbbá azt is, hogy ugyanazon alkalommal anyósát, özv. F. Jánosnét, a ki őt felesége bántalmazásáért szidalmazta, a baltával szintén meg­sérelmezte, melynek következtében vádlott napa az orvosi látle­let szerint 14 nap alatt gyógyuló sérülést szenvedett. A vádlott által neje ellen intézett büntetendő cselekmény minősítését illetőleg, tekintve az eszközök mivoltát, melyekkel vádlott neje ellen a szúrásokat és vágásokat intézte, tekintve a sértések számát, a test részeit, melyek ellen a sértések ejtettek, valamint ezen sértéseknek az orvosi látleletben és szakvélemény­ben meghatározott minőségét, el kellett fogadni, hogy egy beszá­mítható állapotban levő egyénnek tudnia kellett, hogy az ily esz­közökkel a testnek a látleletben meghatározott részén és az ott szintén megjelelt minőségű és számú sértések a legnagyobb való­színűséggel az ekként megsértettnek rendszerint halálát eredmé­nyezik. Minthogy pedig az, ki tudva, hogy az általa okozandó sér­tésekből a sértett halála valószínűséggel bekövetkezik, az ily sér­téseket mégis okozott, annak cselekménye szándékosan ölésre irányzottnak tekintendő; ennélfogva jelen esetben vádlott tagadá­sával szemben elfogadandó, hogy vádlott szándéka és cselekménye ölésre irányult: Miért az alsó bíróságok Ítéletének részben való megvál­toztatásával, vádlott a neje sérelmére elkövetett cselekmények miatt a btk 279. §-ába ütöző s e szerint minősülő szándékos ember­ölés bűntettének a 65. § kísérletében volt bűnösnek kimon­dandó stb. A polgári perben letett eskü tárgyának értéke a ioo frtot jóval felülhaladván, a hamis eskü büntette megállapítandó, jól­lehet a véletlen folytán a kötelezettség teljesités az esküben ki­tett határidő letelte előtt megszűnt (btk. 2ip § i-ső pont.). A debreceni kir. törvényszék 11894. dec. 1. 11,838. sz. a.) K. János vádlottat a btkv 219. §-ába ütköző hamis eskü büntette miatt bűnösnek mondja ki és ezért őt a btkv 219. §-ának első büntetési tétele és a 223. § alapján 3 évi börtönre és 10 frt pénzbüntetésre itélte stb. Indokok: Bizonyítva van ezek szerint, hogy vádlott az ellene folyamatban volt gyermektartási perben neki odaítélt fő­esküt jobb tudomása ellenére tette le. Miután tehát vádlott a pol­gári perben hamis főesküt tett és miután ő előre nem tudhatta azt, hogy a gyermek már 8 hó múlva meg fog halni, azért tett esküt, hogy az itéletileg 12 évre megállapított havi 3 frt tartásdíj fize­tése alól kimeneküljön, miután tehát a polgári per tárgyának értéke a 100 frtot meghaladja, a vádlott terhére rótt cselekmény a btkv 217. £-ának első részébe ütköző hamis eskü bűntettét képezi stb. A debreceni kir. Ítélőtábla (1895. márc. 6-án 328. sz»* a..) az elsőfokú bíróság Ítélete részben megváltoztattatik, vádlott a btkv 219. § alá eső, a 216. § szerint minősülő hamis eskü bűntettében nyilvánittatik bűnösnek és börtönbüntetése a btkv 216. § alapján 8 hónapban állapittatik meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom