A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 10. szám - A tizenegyedik magyar jogászgyülés

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 10. számához. Budapest, 1896 március hó 8-án. Köztörvényi ügyekben. A házbér kamataira és az annak érvényesítése körül felmerült perköltségekre a törvényes zálogjog nem illeti meg a bérbeadót. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: Dr, Kolpaszky István ügyvéd által képviselt P. T. Sándor és dr. Balogh Arnold ügyvéd által képviselt Gy. és S. cég végrehajtatóknak G. Gyula elleni végrehajtási ügyében végzett: A végr. törv. 119. §-a értelmében a tömeg — a házbér kamatai és költségei kivételével — a felszámításhoz képest felosztatni elrendeltetik; az emiitett kamat és költség mellőztetik, mert arra a végr. törv. 72. §-a szerint törvényes zálogjog nem illeti a bérbeadót. Á budapesti kir. tábla: Az elsöbiróság végzésének fclfolyamodással megtámadott az a része, a melylyel a végrehajtató házbérkövetelésének kamata és a költségek előnyös tételekként nem soroztattak, megváltoz'attatik, és a végrehajtatónak 73 frt 07 kr után 1894. évi november 1-től, 80 frt után pedig 1895. febr. 1-től járó ti" „ kamata és 22 frt 15 krból álló költségkövetelése is a tőkével egyenlő sorrendben rendeltetik kifizetni, mert ezen követelések összege a tökének törvényes járulékát képezi, a melyre az 1881. évi LX. t.-c. 72. §-a értelmében a törvényes zálogjog hatálya szintén kiterjed. (1895. évi július 9. 5,280. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság végzése megváltoztatik és az alsóbiróság végzése hagyatik helyben indokolása alapján. (1895 október 25. 8,311. sz. a.) Az 1893. évi XIX. t.-c. 13. §-anak rendelkezése által az 1881. LX. t.-c. 27. érintve, illetve hatályon kívül helyezve nincsen; ez utóbbi szakasz szerint pedig a végrehajtás foganatosításánál felmerült költségek megállapítására a foganatosítás iránt megkeresett bíróság illetékesA m. kir. Curia (1896. jan. 29. 9,234. sz. a.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely S. Gyulának M. Ferenc elleni végrehajtási ügyében az oravicabányai és a szászkabányai kir. járásbiróságok közt felmerült, az oravicabányai kir. járásbíróság megkeresése folytán a szászkabányai kir. járásbíróság által foganatosított végrehajtási eljárási költség megállapítására, a szászkabányai kir. járásbíróságot mondta ki illetékesnek; mert az 1893: XIX. t.-c. 13. §-ának rendelkezése által az 1881: LX. t.-c. 27. §. érintve, illetve hatályon kívül helyezve nincsen; ez utóbbi szakasz szerint pedig a végrehajtás foganatosításánál fölmerült költségek megállapítására a foganatosítás iránt megkeresett bíróság illetékes. Az 1893. XVIII. t.-c. 230. >;-a értelmében a járásbíróságnak végrehajtásban hozott végzései ellen használt felfolyamodások felett továbbra is a kir. ítélőtábla illetékes határozni. Az 1895. XVIII. t.-c. 231. >;-ában érintett esetben esetleg a kir. törvényszék mint felebbezési bíróság határozatai a végrehajtási ügyekbeni jogorvoslatoknál mérvadók, de az illetékességet nem érintik. A m. kir. Curia 11896. jan. 29. 9,188. sz. a.i az illetőségi összeütközés tárgyában, mely A. Mózesnek H. Alajos elleni 29 frt 21 kr. és tőke és jár. iránti végrehajtási ügyében a végrehajtató által közbetett felfolyamodás elintézése körül a budapesti kir. törvényszék mint felebbezési bíróság és a budapesti kir. ítélőtábla között felmerült, ezen végrehajtási ügyben a végrehajtató által közbetett felfolyamodás elintézésére a budapesti kir. ítélőtáblát mondotta ki illetékesnek; mert az 1893: XVIII. t.-c. 230. §-a értelmében a járásbíróságnak végrehajtási ügyekben hozott végzései ellen használt felfolyamodások felett továbbra is a kir. Ítélőtábla illetékes határozni. Az a körülmény, hogy a fenforgó esetben az igényper a per bíróságának 130,306 94. sz. végzésével irattárba tétetett és hogy a felfolyamodás elintézése ezzel kapcsolatban áll, a felfolyamodás érdemi elintézésénél nyerhet ugyan méltatást, de a 230. §-ában megállapított illetékességre befolyással ép ugy nincsen, minthogy az 1895: XV1I1. t.-c. 231. §-ában érintett esetekben esetleg a kir. törvényszék mint felebbezési bíróság határozatai a végrehajtási ügyekbeni jogorvoslatoknál mérvadók, de az illetékességet nem érintik. A gondnokság alá helyezés iránt folyamatba tett ügyekben a bírói illetőséget a gondnokság alá helyezendönek nem a közsségi illetősége, hanem az 1881. évi november i-én 3,203. I. M. E. szám alatt kibocsátott igazságügyministeri rendelet 28. §-a értelmében az 1868. évi LIV. t.-c. 30—32. és 34. §§-aiban szabályozott személyes biroi illetősége állapítja meg. A m. kir. Curia (1896. évi január 29. 82. sz. a.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely M. Ferencnének gondnokság alá helyezése iránti ügyében a sz.-fehérvári és a budapesti kir. törvényszék közt felmerült, ezen ügyben az eljárásra a sz.-fehérvári kir. törvényszéket mondta ki illetékesnek; mert gondnokság alá helyezés iránt folyamatba tett ügyekben a birói illetőséget a gondnokság alá helyezendönek nem a községi illetősége, hanem az 1881. évi november 1-én 3,203. I. M. E. szám alatt kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 28. §-a értelmében az 1868: LIV. t.-c. 30 — 32. és 34. §§-aiban szabályozott személyes birói illetősége alapítja meg. minthogy pedig M. Ferencné a felterjesztett iratok szerint eddig megállapítható utolsó rendes lakhelye a sz.-fehérvári tszék területéhez tartozó Bicske községben volt: az eljárás folyamatba tételére az 1868: LIV. t.-c. 30. §. értelmében a most nevezett kir. tszék illetékes. Habár kétségtelen, hogy a kihirdetett elsöbirósági ítélet ugy a tanácskozási, mint a végtárgyalási jegyzőkönyvbe szabály szerint iktatandó, mégis figyelemmel arra. hogy e kérdés nem tétetett jogorvoslat tárgyává és egyik fél irányában sem okozván jogsérelmet, ez egyáltalán nem oly szabálytalanság, mely az ügynek érdemben való felülvizsgálatát lehetetlenné tenné és hivatalból észlelendő semmiségi esetet képezne. A budapesti kir. ítélőtábla (1894. évi augusztus hó 22-én 43,968. sz. a.) A budapesti kir. törvényszék előtt lopás büntette miatt vádolt P. Olga elleni bűnvádi ügyben következőleg végzett: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az ezt megelőzött végtárgyalással együtt hivatalból megsemmisíti s a kir. törvényszéket utasítja, hogy az iratokat a B. László panasz tárgyában is előzőleg a kir. ügyészszel közölvén s e felett határozván, ennek utána az állásához képest tartson ujabb szabályszerű végtárgyalást és a kifejlendők alapján hozzon ujabb határozatot. Mert: az 1894. évi augusztus hó 22-ére kitűzött végtárgyalás alapjául egyedül a 41,608. sz. végzés, illetve az abban megjelölt bűncselekmény szolgált s ennek dacára a kir. törvényszék vádlott volt szolgálatadójának B. Lászlónak, ki előző vád előterjesztése vagy idézés nélkül önként jelent meg a tárgyaláson, lopás büntette miatt előterjesztett vádját is tárgyalás alá vette a nélkül, hogy ezt a kir. ügyészszel közölte volna, sőt az ügyész meghallgatása nélkül hozta ezen vádra vonatkozólag Ítéletét is. Minthogy pedig a bűnügyekben a kir. ügyész indítványa s az eljárás elrendelése nélkül sem tárgyalás nem tartható, sem más érdembeli határozat nem hozható, e tekintetben B. László által emelt, habár magán vádra üldözendő s a tárgyalás után visszavont lopási bűntettre nézve nem lehet kivétel, továbbá, mert sem a tanácskozási jegyzőkönyvben, sem a tárgyalási jegyzőkönyvben nem foglaltatik a büntető ügyviteli szabályok 110. és 112. §§-oknak rendelkezése szerint megkívánt véghatározat s igy az ügyviteli alakszerűségek sem tartattak meg, ennélfogva a kir. törvényszék ítéletét a végtárgyalással együtt a felsorolt perjogi szabálytalanságok okából megsemmisíteni s ujabb szabályszerű eljárás és határozat hozatalára utasítani kellett stb. A magyar kir. Curia (1896. évi január hó 21-én 3,236. sz. a.) Tekintve, hogy az eljárt kir. törvényszék fennt érintett Ítéletének azon része ellen, melylyel P. Aurélia Olga vádlott ellen a B. László panaszára lopás büntette miatt folyamatba tett eljárás megszüntettetett, felebbezés nem jelentetvén be, az felülvizsgálat alá nem is vonható volt, és tekintve továbbá, hogy habár kétségtelen, hogy a kihirdetett elsöbirósági ítélet ugy a tanácskozási,valamint a végtárgyalási jegyzőkönyvbe szabály szerint iktatandó; mégis figyelemmel arra, hogy e kérdés sem tétetvén jogorvoslat tárgyává s egyik fél irányában sem okozván jogsérelmet, ez egyáltalában nem oly szabálytalanság, mely az ügynek érdemében való felülvizsgálatát lehetetlenné tenné és hivatalból észlelendő semmiségi esetét képezne: Ennélfogva a kir. Ítélőtáblának fentebbi keletű és számú végzése megsemmisíttetik és utasittatik a kir. ítélő tábla érdemleges ítélet hozatalára és további szabályszerű eljárásra stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az a körülmény, hogy a vevő az ügylet létrejöttét és az áru átvételét megtagadta, az eladót csak arra jogosítja fel. hogy a vevőt a szerződésnek az eredeti feltételek szerint való teljesítésére köteleztesse, de nem arra is, hogy az engedélyezett hitelnek tekintetbe vétele nélkül azonnali fizetést követelhessen. (A m. kir. Curia 1896 január 10. 1,025. sz. a. 1