A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 10. szám - A kölcsönös biztosító szövetkezetek biztositási dijai. A legújabb hatásköri kérdés

76 ritani képes, az eljárás megsemmisítésére szorít­kozzék. A tervezet ennélfogva a semmiségi kere­setet — mint jogorvoslatot — egészen elejti, ajelenleg külön uton orvosolható alaki sérel­meket a perujitási okok közé sorozza és a per­újításnak önálló, a mai törvényes rendelkezéstől él­té rő szab ályoz ásá va 1 a jogerős Ítélettel befejezett perekben előállható mulasztások és hibák orvoslására a feleknek sokkal tágabb körű jog­védelmet nyújt; ellenben az uj tényállítások és bizonyítékok perújítás utján való érvényesíté­sének feltételeit a felebbviteli rendszer átala­kulása következtében lényegesen korlátozza. A bírói hivatás egyik legmagasztosabb feladata abban nyer kifejezést, ha a biró ott, hol a jogkereső fél érdekeit ellenfele ügyes támadási- vagy védelmi módszere által veszélyeztetve látja, a taktikai külső akadályokat elhárítani és a felek részére a jog­érvényesítés terén oly szabad versenyt biztosítani képes, melyben azok érdekeiket egyenlő eszközökkel, öntudatosan és nyilvánosan előmozdithatják. A polgári törvénykezésnek csakis ilyen iránya teremtheti meg a jogszolgáltatás szilárd erkölcsi alapját, a fél és biró közötti kölcsönös bizalmat és csakis ez vezethet az anyagi igazság kiderí­tésére. Az uj sommás törvény rövid, 14 havi ur alma éppen elegendő támpontot nyújt arra, hogy az uj rendszer hatását szélesebb látkörben is szem­lélhessük s a reform mélyébe behatolni képes el­fogulatlan kritikus már ma sem vonhatja két­ségbe, hogy a szóbeliség és közvetlenség az i g a z s á g s z o 1 g á t a t á s iránti bizalmat ily rövid idő alatt is hatalmasan fokozta; és habár a kezdet nehézsége s a megfelelő birói létszám hiánya némi tekintetben még kívánni valót hagy hátra, a viszonyok igazságos megítélése után még semtagadható el, miszerint a reform beválá­sára nézve támasztott leglényegesebb kételye­ket ez idő szerint már országszerte eloszlottak­nak lehet tekinteni. A birói és az ügyvédi kar bebizonyította, hogy a nagy célok eléréseért folytatott nemes küzdelemben vállvetett igyekezettel egymást támogatva a közös hivatás magaslatát el tudja érni és a rövid tapasztalat azt igazolja, miszerint polgári törvénykezésünk fejlődését a részleges reform is hatalmasan előbbre vitte. De tagadhatatlan az is, miként a két külön­böző polgári eljárásban jelentkező merev ellenté­tek az igazságszolgáltatás szerveinek működésére bénitólag hatnak, mert míg egyrészt a szóbeli per­ben a szabad cselekvés, a magasztos céloknak ön­tudatos és közvetlenül szemlélhető sikerekkel járó követése nem csupán az önérzetet emeli, hanem a lelkiismeretet is megnyugtatja, az erkölcsi érzéket fokozza és a nemes ambíciót fel­serkenti, — a rendes perek elintézésére hivatott ugyanazon bírónak, tevékenysége másik ágában ismét csak azt a nehéz mozgású gépet kell vezet­nie, a mely erejét kifárasztja, anélkül, hogy köte­lességét, tudomásának és meggyőződésének meg­felelően engedné teljesíteni. Mi azonban ennek dacára is teljesen méltányoljuk az oko­kat, melyek a reform részleges életbe léptetése mellett felhozat­tak és nem csüggedünk el az ellentétes eredményű küzdelemben, mert bizalommal reméljük és várjuk, hogy az egész törvénykezési rendszer, az ország köz­óhajához képest, mielőbb a szóbeliség és köz­vetlenség alapjára lesz fektetve. A kölcsönös biztosító szövetkezetek bizto­sítási dijai. y( (A legújabb hatásköri kérdés.) Irta Dr. PECS IMRE budapesti kir. albiró. A legutóbbi hónapokban a kir. járásbíróságokat közvetlenül érdeklő hatásköri kérdés képezte vita és eldöntés tárgyát a buda­pesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa előtt. A vitás kérdés ugyanis a következő : A kereskededelmi törvény 223. §-ában szabá­lyozott szövetkezetmint bi ztositóá1ta1egyrészr ől és a biztosított által másrészről kötött életbizto­sítási szerződésből kifolyóan bíróilag érvényesít­hető biztosítási dijak behajtása iránti keresetek az 1893 évi XVII t. c. 1. 2. §§-ai értelmében a som­más eljárás és a kir. járásbíróságok hatásköréhez avagy az összegre való tekintet nélkül a kir. tör­vényszékekhez illetőleg a budapesti kir. keres­kedelmi és vált ó törv ényszékhez tartoznak-e? A kérdés oly egyszerű, hogy annak felvetése és megvitatása fölöslegesnek látszik. O 3 Szükségtelen is volt e kérdés feltevése és megvitatása addig, míg a budapesti kir. törvényszék polgári felebbezési tanácsa a fennálló jogszabályokkal s a követett gyakorlattal ellenkező hatá­rozatokat nem hozott. A peres eljárást szabályozó jogszabályok értelmében a biztosítási dijak behajtása iránti keresetek, ha azok tárgya az 500 frt értéket meg nem haladja, -- a sommás eljárás és a kir. járásbíróság ok hatáskörébe tartoztak, és e joggyakorlat csak a legújabb időben és csak annyiban módosult, hogy a kir. Curiá­nak 60. számú polgári döntvénye a 20 frtot meg nem haladó biztosítási díj megfizetésére irányuló kereseteket az 1877. évi XXII. t cikkben szabályozott községi bírósági eljárásra tartozóknak mondotta ki. Ha tehát illetékességi kifogás s utóbb az 1893. évi XVIII. t. c. 27. §-a alapján pergátló kifogások tétettek, a kir. járásbíróságok megállapították hatáskörüket. Hivatalból figyelembe veendő s az eljárás megszüntetésére okul szolgáló körülmény a fenti keresetekkel folyamatba tett ügyekben egyáltalán nem észleltetett, és nem tétetett különbség a között, hogy a biztosítási dij iránti keresetet szövetkezet érvényesiti és a között, hogy ily kereset nem szövetkezet által adatik-e be. Az elül megjelölt felebbezési bíróság azonban a legújabb időben eltért a törvényes eljárástól s a követett joggyakorlattól, a midőn kimondotta, hogy a szövetkezetnek biztosítási dij be­hajtására irányuló ügye, tekintet nélkül az értékre, sommás eljárás alá nem tartozik. Indokul azt hozván fel, hogy a kereskedelmi eljárást szabályozó igazságügyministeri rendelet 6. §-ának 7., pontja illetve 8. §-a értelmében a szövetkezeti viszonyból származó perek ki­zárólag a kir. törvényszékek hatásköre alá vannak utalva; és minthogy az 1893. évi XVIII. t. c. 27. §-ának utolsó előtti be­kezdése szerint, hivatalból figyelembe veendő pergátló körülményt képez, ha az ügy tekintet nélkül az értékre, sommás eljárás alá nem tartozik, s minthogy a felek előterjesztéseiből kétségtelenül megállapíthatónak tartotta, hogy a biztosított a biztosító felperesi szövetkezetnek tagja és a kereseti követelés ép ezen szövetkezési viszonyból származik s a biztosítás ellenértékét képező szövetkezeti tagjárulékként igényeltetik: az előadott okokból az elsőbiróság ítéletét az 1893. évi XVIII. t. c. 166. §-a értelmében hivatalból feloldotta s az eljárást megszüntette. A felebbezési bíróság ezen határozata téves s az eljárási rendelet félreértésén alapszik. A határozat helytelensége magával az igazságügyministeri rendeletnek megfelelő magyarázatával mutatható ki. A kereskedelmi eljárás szabályozása tárgyában kibocsátott rendelet 6. §-ának 7. pontja ugyanis következően szól: 6. §. Tekintet nélkül arra, vájjon alperes kereskedő-e vagy nem, a kereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartoznak a következő peres ügyek: 7. azon keresetek, melyek a szövetkezési viszonyból származ­nak, ha azok tárgyát a jelen szakasz 5. és 6. pontjaiban meg­határozott valamely jog, illetőleg kötelezettség képezi. Az ide vonatkozó 5. és 6. pont pedig a következőket tartalmazza: 5. keresetek, melyek a részvénytársaság igazgatósága, fel­ügyelő bizottsága vagy a társaság felszámolói között egy rész­ről, másrészről pedig a részvénytársaság vagy ennek tagjai között a társasági viszonyból keletkeznek; 6. azon keresetek, melyeknek tárgyát a részvénytársaság igazgatóságának, felügyelő bizottságának, a felszámolóknak, a részvények jogosulatlan kibocsátóinak és külföldi részvénytársaság belföldi képviselőségének, harmadik személyek iránti, a kereskedelmi törvényen alapuló felelőssége képezi. Szóról szóra idézem a vonatkozó szakaszt és pontjait, mert ezeknek figyelmes elolvasása a határozat téves voltának kimutatására vezet. A határozat indokolása nyilván a 6. §. 5. és 7. pontjainak rendelkezésein alapszik; de ezek nem tartalmazzák azt, a mit a határozat belőlük kiolvas. Ezen 5. és 7. pontban nevezetesen azon keresetekről van szó, a melyek a szövetkezési viszonyból származnak ugyan, de a melyek az igazgatóság között egyrészről sa társaság vagy ennek tagjai között m ásr és zr ől indíttatnak; tehát nyilvánvalóan az e g y i k f é 1 n e k az igazgatóságnak, a másiknak pedig a társaságnak vagy ennek tagjainak kell lenni. Már pedig, hogy a szóban forgó azon eset, ha a szövetkezet mint ilyen, biztositási ajánlat s illetve biztosítási szerződés alapján biztosítási dij iránti kereset érvényesítését célozza, nem azonos azon keresetekkel, a melyeket a hivatkozott rendelet megjelöl: bővebb magyarázatot már azért sem igényel, mert a vitás kérdés­ben a szövetkezet áll szemben a biztosítottal. Az előadott felfogás és magyarázat mellett csak másod­rangunak tekintendő azon kérdés, hogy a biztositási ajánlat alá­írásával és annak a biztosító szövetkezet által való elfogadásával s így a biztosítási szerződés létrejötte által a biztosított a biztosító szövetkezetnek tagjává válik-e. _ ^ Annyi bizonyos, hogy a biztositási ajánlatnak pusztán alá­írásával s a szövetkezet részére Lvaló beküldésével, annak alap­szabályszerü módon történt elfogadása nélkül, a biztosított a A J

Next

/
Oldalképek
Tartalom