A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 10. szám - Adalék az állami anyakönyvekről szóló törvényhez. Az 1894. évi XXXIII. t.-cikk 80. §-a

Tizenötödik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1896 március 8. Szerkesztőség: JT ^mu~ "Előfizetési árak: A JOG V.. Rudolf-rakpart 3. sz. _ | Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: i/. i . , i " . , _ . " ' Negyed évre _ 1 frt 50 kx. Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) b' . ,o HETILAV JZ IGAZSÍCÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE J\ V., Kudolt-rakpart o. sz. 1 1 Egész « 6 « — « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr" RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR Az elöfiZetési pénzek ügyvedek , „W, x, , , Fe'e'ös szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM: Értesítés. — Adalék az állami anyakönyvekről szóló tör. vényhez Irta: dr. Nyisztor Adorján albiró, Békés-Csaba. — A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. (Utolsó közlemény.) Irta: Spengel Sándor aranyos-maróthi kir trvszéki biró. — A kölcsönös biztosító szövetkezetek biztosítási dijai. Irta: dr. Pécs Imre. bpesti kir. albiró. — Számadási jogviszonyból származtatott követelés érvényesithetö-e számadási per mellőzésével rendes követelési peruton ? Irta dr. T a t i c s Péter, Zomborban. — Belföld. (A tizenegyedik magyar jogászgyülés előkészítő bizottságának tartott ülése. — Magyar Jogász Egyesület.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Kérdések.) (A házassági jogból. Irta L K. — II. Irta: X. Y.) — Vegyesek. — Curia és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA . Apróságok a büntető eljárás köréből. Irta : dr. B i b e r Gyula, kir. albiró Apatin. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ('Budapesti Közlöny»-ből. (Csődök. — Pályázatok Értesítés. A Jog törvénytárának í895-ik évfolyama immár a t. előfizetőknek teljesen elküldetett. Ezen évfolyamban megjelentek: az 1895-iki országgy. törvények, a fontosabbak dr. Imling K. curiai biró jegyzeteivel; az 1865—7895. orsz. fórvényekre vonatkozólag történt hatályon kivitl helyezések, változtatások, helyettesítések. módosítások és kiegészítések betűrendes Tárgymutatója ; az 189'). évi Igazságügyi és Igazságügyre vonatkozó rendeletek ; a kir. Curia, Pénzügyi Kózigazgazg. bíróság, kir. Táblák teljes üléseiben hozott Döntvények, valamint az Ítélőtáblák határozattárába felvett határozatok; továbbá az Egyházpolitikai és az Örökösódösi fórvények végrehajtási rendeletei. Mindezek [bolti ára 6 frt) a fog előfizetői által ezentúl is a botti ár feleért fűzve csak 3 frtért, kötve 4 frtért megrendelhetők. Az 1896. évi yog törvénytárából eddig megjelentek: a Vallás szabad gyakorlatáról továbbá a Találmányi szabadalmakról szóló t.-cikkck végrehajtási rendeletei. A Törvényekből, Igazságügyi rendeletekből és Döntvényekből álló ezen évfolyamra ezentúl is előfizethetni 3 frttal és pedig közvetlenül Ráth Mór könyvkiadónál Budapest, Haas-Palota. x Adalék az állami anyakönyvekről szóló törvényhez. ^X"(Az 1894. évi XXXIII. t.-cikk 80. § a.) Irta: Dr. NYISZTOR ADORJÁN albiró, Békés-Csabán. Az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. t.-cikk még csak pár hónap óta van hatályban és a gyakorlat —- sajnos már is felfedezi ennek egyik oly hézagát, melyen keresztül a születéseknek és a haláleseteknek az anyakönyvvezetönéli bejelentésére statuált kötelezettség, mely a törvény egyik sarkalatos alapelve, könnyű szerrel megkerülhető s igy a törvény intentiója minden joghátrány nélkül kijátszható. Ezen hézag a törvény 80. §-a. Ugyanis ezen törvényszakasz büntetéssel sújtja a születéseknek és haláleseteknek s illetve az ezekre vonatkozó további különös adatoknak bejelentésére kötelezetteket, ha ezen bejelentést a megszabott törvényes határidőben nem teljesitik, de nem tartalmaz büntetőjogi sanctiót a bejelentésre törvényileg kötelezettek megbízottjai mulasztásaira nézve. Jelesen: a bejelentésre kötelezettek a törvény 35., 3(5., 37., 40., 42., 68. és 69. §§-aiban sorolvák fel; ámde a törvény 36. és 69.' §§ ai értelmében a bejelentésre kötelezettek által a bejelentések' "megbízottak utján is teljesíthetők. CJuid legis, ha ezen megbíz ottak nem tesznek eleget megbízatásuknak ? A törvény 36. §-a világosan megkülönbözteti a bejelentésre kötelezetteket ezek megbízottjaitól; ezen megkülönböztetést a Lapunk mai szama belügyminiszternek az állami anyakönyvek vezetése tárgyában 1895. évi június hó 29-én 60,000. szám alatt kiadott utasítása 51., 52. és 77. §§-ai is kiemelik és a törvény 69. §-a is fentartja Miután pedig ubi lex distinguit, et praetoris est distinguere, kétségtelen, hogy a törvény 80. $-a megtorló intézkedése, mely kifejezetten csak a bejelentésre kötelezettek mulasztásairól tesz említést, ezeknek megbízottjai mulasztásaira nem alkalmazható. Ebből aztán az következik, hogy a törvényben megszabott bejelentési kötelezettség igen sok esetben illusoriussá válik. Igaz ugyan, hogy az 189í. évi XXXIII. t.-cikk 80. §-ába ütköző kihágás az 1879. évi XL. t.-cikk 28. §-ára való tekintettel gondatlanságból is elkövethető, az iránt azonban alig lehet valakinek kétsége, hogy a megbízott mulasztása csak a legritkább esetekben leend a megbízó gondatlanságára visszavezethető, és igy azért a megbízó csak vajmi ritkán fog büntetőjogilag felelőssé tétethetni. Különösen a haláleset bejelentésére szab a törvény 68. §-ában oly rövid, úgyszólván csak egy napi határidőt, mely alatt arra sem marad ideje a leggondosabb bejelentésre kötelezettnek bár, hogy utánna nézhessen annak: eleget tett-e megbízottja megbízatásának, s hogy ennek esetleg mulasztását pótolhassa. Legfelebb megállapítható leend tehát büntetőjogi felelőssége azon megbízónak, kire a megbízott személye kiválasztása körüli gondatlanság reá bizonyítható. Ki például az ily dolgokban teljesen tájékozatlan, serdületlen, részeges, hülye vagy más alkalmatlan, megbizhatlan egyént küld el utasításaival ellátva a bejelentés megtételére, de ez utóbbi aztán eljátsza, elissza, elácsorogja a bejelentési határidőt; avagy azon megbízónak, ki — ha alapos aggálya támadhatott a megbízás teljesítése iránt, — bárha ideje maradt volna reá, a szükséges gondosság figyelmen kívül hagyásával elmulasztja alaposan utánna nézni megbízottja eljárásának. Előre látható azonban, hogy mily ritkák lesznek az ily esetek, melyekben a mulasztás nem maradand megtorlás nélkül. Még súlyosabbak lesznek azon esetek, midőn a megbízottat mulasztásán felül még dolus is fogja terhelni: például azt jelentendi megbízójának, hogy megbízatásában pontosan eljárt. Nem sérti-e nemcsak a törvény egyik főelvét: a bejelentési kényszerkötelezettséget, de az általános jogérzetet is, hogy ezen esetben a megbízott, kinek csalárd eljárása folytán nemcsak a kellő időbeni anyakönyvezés marad el, hanem a megbízónak is joghátrány okoztatik, büntetés nélkül maradjon. Végül mit szóljak azon esetekről, midőn a születés vagy haláleset bejelentésének elmulasztása csak hetek, hónapok múlva fedeztetik fel. Ilyen esetek a gyakorlatban gyakran előfordulhatnak. Mivel egyrészről a bábák — büntetési sanctió hiányában — csak lanyhán teljesitik a szülésnek az anyakönyvvezetönéli bejelentésére vonatkozó, az 1882. évi 31,438. számú belügyministeri körrendelet által reájuk rótt kötelezettséget, és igy más ellenőrzési adat hiányában a születés bejelentésének a törvényileg bejelentésre kötelezettek általi elmulasztása akár évekig is felfedezetlen maradhat; másrészről pedig a lelkészek ugyancsak büntetési sanctió hiányában — a törvény 73. §-a rendelkezése ellenére akárhányszor a községi elöljáróság engedélye, sőt tudta nélkül készségesen eszközlik a temetéseket; az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. t.-cikk végrehajtása tárgyában kiadott 1895. évi 43,19 í. I. M. sz. bel- és igazságügyministeri rendelet 2. §-a értelmében az anyakönyvvezető halálesetekről szóló havi kimutatásának a halottkémi jelentésekkeli összehasonlítása utján eszközlendő ellenőrzés mellett pedig, még a halottkémi jelentések pontos beérkezte esetében is l'/2 hónapig maradhat felfedezetlenül a haláleset be nem anyakönyveztetése. Mi leend aztán könnyebb, mint hogy a bejelentésre kötelezett a bíróság elé állit egy strohmannt, ki itt mint koronatanú — akár eskü alatt tett vallomásában készségesen magára veszi, beismeri, hogy annak idején ő mint megbízott mulasztotta el a bejelentést, (mit pedig valójában soha el nem vállalt) s igy aztán a mulasztása hátrányos következményei alól mindenképen szabadulni igyekvő bejelentésre kötelezett szépen meg is menekül kiérdemelt büntetésétől. l'edig a gyakorlatban már is kezdenek nagyon szerepelni ezen strohmannok. Az tehát szerény nézetem, hogy az anyakönyvi intézmény pontos, megbízható, kimeritő és megfelelő volta a bejelentéseknek 12 oldalra terjed.