A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1896 / 9. szám - Az elmebetegek jogvédelme
A JOG 35 használata körülményei sem olyanok, melyek a kbtkv 71. §-a alá lennének vonhatók, ennélfogva az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával a feljelentésnek mint bűnvádi eljárásra alkalmatlannak félretételét elrendelni kellett stb. A m. kir. Curia (1896. évi január hó 17-én 228. sz. a.). Habár abból a körülményből, hogy K. Sándor terheltnek volt birtokában az a lényeges tartalmában meghamisított iskolai bizonyítvány, a melynek alapján magát a kecskeméti r. kath. fó'gymnasium növendékei közé felvétetni célozta, megállapíthatónak mutatkozik, hogy az említett iskolai bizonyítvány nem tekinthető' olyan közokiratnak, amelynek meghamisításából akár magánszemélyekre, akár pedig az állami közérdekre jogsérelem háramolnék vagy háramolhatnék, minek folytán a terhelt feljelentett cselekményében a btkv 391. §-ába ütköző közokirat-hamisítás bűntettének jelenségei fel nem találhatók; de mert a terhelt a képesitvényi bizonyítványnak tekintendő hamisított iskolai bizonyítványt iskolai igazgatóság félrevezetésére használta fel, cselekményében fennforogni látszanak olyan jelenségek, amelyek alkalmasaknak mutatkoznak a büntető eljárásnak a kbtkv 71. §-ában meghatározott közbiztonság elleni kihágás miatt való megindítására. Tekintve azonban, hogy a nevezett terhelt a hamisított iskolai bizonyítványt az 189 i. évi szeptember hó 7-én használta, tehát a jelzett közbiztonsági kihágást az emiitett időben követhette el; tekintve továbbá, hogy a terhelt ellen 1895. évi márc. hó 2-tól, tehát hat hónapnál több idő óta birói intézkedés nem tétetett és ennek következtében ellene a büntető eljárás megindítása a kbtkv 1. §-a értelmében elévülés folytán ki van zárva: mindkét alsóbiróság végzésének hatályon kivül helyezésével K. Sándor terhelt ellenében a büntető eljárás elévülés okából megszüntettetik stb. Terheltnek ama beismert cselekményében, hogy panaszos ügyvédhez intézett levelében ezt azzal fenyegette, hogy ha becsületbeli tartozását meg nem fizeti, hirlap utján fogja őt annak kifizetésére felhivni, a btkv 351. §-ában foglalt zsarolás vétségének tényelemei felismerhetők, mert a becsületbeli tartozás meg nem fizetése miatt egy ügyvéddel szemben a hírlapi közzétételnek kilátásba helyezése nyilván becsületsértő állitásnak tűnik elő. A budapesti kir. törvényszék (1895. évi április hó 30-án 21,970 sz. a.) Zsarolás vétsége miatt vádolt G. Vilmos elleni bűnügyben következőleg végzett: G. Vilmos ellen a btkv. 351. §-a alapján zsarolás vétsége miatt folyamatba tett eljárás megszüntettetik. Indokok: A vizsgálat anyaga szerint G. Vilmos adósához dr. Z. Gézához 1894. év augusztus hó 16-án egy levelet irt, melyben adósságának kifizetésére azzal szólítja fel, hogy ha kötelezettségének eleget nem tesz, a tartozás kifizetésére hirlapilag fogja felszólítani. Miután a btkv. 351. §-ában meghatározott zsarolásnak rágalmazó vagy becsületsértő állitásnak nyomtatvány utján való közzétételére vonatkozó fenyegetés képezi az elkövetési cselekedetet; miután a levélben ilyen állítás nincsen, minél fogva ezen ügyben az eljárás nem folytatható stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1895. évi szeptember hó 17-én 8,419. sz. a.i A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság neheztelt végzését megváltoztatva: G. Vilmost a btkv. 351. §-ába ütköző zsarolás vétsége miatt vád alá helyezi s a kir. törvényszéket a további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: G. Vilmosnak ama beismert cselekményében, hogy dr. Z. Géza ügyvédhez intézett levelében ezt azzal fenyegette hogyha a 30 frtnyi «becsületbeli tartozását* 24óra alatt meg nem fizeti, hirlap utján fogja őt annak kifizetésére felhivni, a btkv. 351. §-ában foglalt zsarolás vétségének tényelemei felismerhetők, mert a becsületbeli tartozásnak* meg nem fizetése miatt, egy ügyvéddel szemben a hírlapi közzétételnek kilátásba helyezése, nyilván becsületsértő állitásnak tűnik elő, miért is G. Vilmost vád alá helyezni kellett stb. A magyar kir. Curia (1896. évi január hó 29-én 12,436. sz. a. 1 A budapesti kir. Ítélőtábla végzése indokainál fogva helybenhagyatik stb. Elállás a párbajtól csak akkor forog fenn, ha mindkét fél elállott. Egyik félnek a kiállás után történt visszalépése nem esik a B. T. K. 297. §-a alá. A nagykanizsai kir. törvényszék: B. Béla elsőrendű és R. József másodrendű vádlottakat a B. T. K. 296. §-ába ütköző párviadal vétségében bűnösöknek mondja ki és ezért a B. T. K. 296. §-a alapján, az ítélet foganatba vételétől számítva, B. Béla elsőrendű vádlottat három hónapi államfogházra, R. József másodrendű vádlottat pedig nyolc napi államfogházra itéli. Indokok: A végtárgyalás adataival beigazoltatott, hogy B. Béla elsőrendű vádlott 1892. évi november hó 10—12-ike táján Keszthelyen a Gavorsin-féle vendéglőből mulatságból az éjféli órákban B. Gyula barátjával hazafelé mentében R. Józsefről, ki a gazdasági intézetben tanársegédi minőségben volt alkalmazva, azon megjegyzést tette, hogy az egy «nagyszájú gyáva, elcsapott patikárius-; e nyilatkozatot a túloldalon menő Csorba gazdasági intéző meghallotta és R.-nek elbeszélte, ki ez által sértve érezvén magát, elküldte O'E. Lajos és Sz. honvédhuszár hadnagyokat B. Bélához a végből, hogy a róla tett sértő nyilatkozatot vonja I vissza, mit azonban B. Béla meg nem tevén, R. József öt fent I megnevezett megbízottjai által <haszontalan rágalmazódnak nyilvánította; erre B. Béla B. József és S. Aladár honvédhuszár hadnagyokat azon megbízással küldte el R. Józsefhez, hogy azt fegyveres elégtételre szólítsák fel, mit ők teljesítettek is, R. József pedig a fegyveres elégtételre való készségét előttük kijelentvén, egyszersmind O'E. Lajos és Sz. Kálmán honvédhuszár handnagyokat nevezte meg segédeiül, kik B. Bélának fentebb megnevezett megbizottaival mint segédeivel egyetértőleg a párbaj idejét 1892. évi november hó 14. napjára, helyét a keszthelyi honvédhuszárlaktanya egyik legénységi szobájában s a feltételeket a végkimerülésig a szokásos elkötések mellett megállapítván, B. Béla és R. József fent emiitett segédeikkel a kitűzött időben és helyen megjelentek s rajtuk a megállapított kötések eszközlése után egymással szembeállittattak és B. József párbajt vezető segéd vezénylésére vivó állásba helyezkedtek; mielőtt azonban a jel az összecsapásra megadatott volna, B. Béla kardját leeresztve annyit mondott «pardon, nem verekszem», azután a párbaj színhelyéről mindnyájan eltávoztak. Tekintve, hogy a felek a párviadalra kitűzött időben és helyen megjelenve a fegyveres támadás és védelem állapotába helyezkedtek, a midőn tehát minden további előkészület nélkül képesítve voltak a fegyveres erőszakot közvetlenül minden pillanatban megkezdeni; tekintve, hogy a párviadaltól való elállás, habár ez B. Béla azon ténykedésének volt is eredménye, hogy kardját leeresztve kijelentette, hogy nem verekszik, a felek kölcsönös megegyezésén nem alapult, mit bizonyít azon körülmény is, hogy kibékületlenül távoztak a színhelyéről s igy az ügy elbírálásánál a B. T. K. 297. §-át alkalmazni nem lehet, cselekményük a B. T. K. 269. §-ába ütköző párviadal vétségét képezi, a a miért is őket abban bünösiteni és az Ítélet rendelkező részében kitett büntetésekkel sújtani kellett. A büntetések kiszabásánál B. Bélára nézve súlyosító körülményeknek kellett venni, hogy ezen párviadalt megelőzőleg egy hónappal ítéltetett el ugyancsak párviadal vétsége miatt, hogy mint gazdasági növendék tanárja iránt használta sértő kifejezését, hogy R. által felszólittatott sértő nyilatkozatainak visszavonására, jóllehet tanárjával szemben minden társadalmi következmények nélkül megtehette volna, főleg midőn sértő nyilatkozatának okát sem volt képes adni, hogy ő volt a sértő, mégis ő hivta ki R.-t s mindvégig a párbaj véghezvitele mellett harcolt, végül, hogy ezen párbaj következtében R. tanári állását elveszítette; ellenben enyhítő körülményül szolgálnak javára, hogy a párbaj utolsó pillanatában tanúsított magatartása által az uralgó társadalmi felfogás szerint Keszthelyen azon közbecsülést, melyben azelőtt részesült, teljesen elveszítette, hogy sértő nyilatkozatát négyszemközt egy benső barátja előtt éjjel tette, a mikor mulatságból ment haza bortól felhevült állapotban, a midőn éppen nem számithatott arra, hogy barátján kivül bárki is meghallhatja. R. Józsefre nézve súlyosító körülmények hiányában enyhítő körülménynek kellett venni büntetlen előéletét, hogy társadalmi kényszer befolyása alatt állott a párbaj elfogadására, hogy ennek következtében állását is elveszítette. (189 í. április 6-án, 2,322. sz.) A pécsi kir. Ítélőtábla: A kir. törvényszék Ítéletének R.József vádlottról rendelkező nem felebbezett részét nem érinti; B. Béla vádlottról rendelkező felebbezett részét pedig megváltoztatja s a most nevezett vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. Indokok: A B. T. K. 397. §-a szerint, ha a felek a párviadaltól elállottak, senki sem büntethető. Minthogy pedig B. Béla vádlott az összecsapásra, vagyis a párbajvivás megkezdésére való jelnek megadását megelőzően kardját leeresztette s a párviadaltól való elállását nyíltan ki is jelentette, a minek folytán a párviadal ellenfelére nézve is lehetetlenné válván, ez a kardot eldobta s ezzel a párviadal a nélkül, hogy a vivás megkezdődött volna, megszűnt; minthogy továbbá B. Béla vádlott a párviadaltól önként elállott s ezzel a maga részéről az idézett szakasz rendelkezésének teljesen eleget tett, azt pedig, hogy a párviadaltól való elállást a feleknek előzetes egyetértéssel való megállapodása vagyis kölcsönös megegyezése előzze meg, az idézett szakasz kifejezetten nem rendeli, s hogy annak szövege oly értelemben magyaráztassék, eme szakasz rendelkezésének célzata is kizárja; mert különben az elállásra kész félnek szabadakarat elhatározása korlátoztatnék s igen sok esetben az ellenfélnek vonakodása folytán a jelzett célnak elérése meghiusittatnék s ekkép a törvény kívánalmának eleget tenni kivánó fél szándékának megvalósítása lehetetlenné tétetnék: Mindezeknél fogva a kir. ítélőtábla B. Béla vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette. (1894. június 18-án, 1,419. sz.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a B. T. K. 297. §-ának azon rendelkezése, hogy «ha a felek a párviadaltól elállottak: senki sem büntethető», a feleknek a párviadaltól való kölcsönös elállási akarat nyilvánítását feltételezi; tekintve, hogy B. Béla vádlott s a jogérvényesen elitélt R. József másik vádlott a vádbeli párviadal megkezdésére kiállott; B. Béla vádlott a kiállás után a viaskodást minden okadatolás nélkül megtagadta és visszavonult ugyan, azonban ellenfele a helyszínén állva maradt, sőt végtárgyalási vallomása szerint Sz. Kálmán segédje a vívásra szánt kardot a kezéből letenni sem engedte;