A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 36. szám - A milleniumi országos ügyvédgyülés

142 A JOG Minthogy pedig S. A. alperes beismerése szerint általa kiállított D) a. okirattal igazolva van, hogy a nevezett alperes által K. V.-sal közösen folytatott üzletnél a cg. és K.» céget használták és igy harmadik személyek irányában közkereseti társasviszonyban állóknak tüntették fel magukat; minthogy továbbá a közkereseti társaság minden egyes tagja képviseli a társaságot és a képviseleti jognak bármily korlátozása harmadik személyek irányában a kt. 92. §-a értelmében joghatálylyal nem bir: ezeknél fogva a K. V. jogosított cégtag által elfogadott kereseti váltók alapján S. A. alperes mint a cégnek tagja, felelős lévén, az elsőbiróság ítéletének ezen alperesre vonatkozó részét megváltoztatni és ezt az alperest is a som. végzésnek fentartásával a kereseti tökének stb. fizetésére kötelezni kellett. A m. kir. Curia: A kir. táblának Ítélete S. A. l.-r. alperes marasztalását tartalmazó felebbezett részében megfelelő indokainál fogva annál inkább helybenhagyatik; mert a közkereseti társasági viszonyra utaló és l.-r. alperessel szemben a D) a. tőle származó okirattal kétségtelenül bizonyított közös céghasználat az alperesek közt fennálló közkereseti társasviszonyt állapit meg; minthogy pedig e cég és következőleg az, hogy a cég képviseletére egyedül S. A. 1.-rendű alperes lenne jogosítva, bejegyezve nem lett: a kir. tábla által vonatkozólag felhozott helyes indokoknál fogva a K. V. alperesnek cég aláírásával a cég nevében vállalt kötelezettség l.-r. alperesre is kiterjed. (1895. jun. 28. 1,808/94.) A kereshetőségi jog megállapításához az szükséges, hogy a kereseti szöveg aláírása egyezzék meg a váltó szerint jogosult nevével és a kereset külzetén előforduló eltérő megnevezés nem irányadó. A kolozsvári kir. törvényszék mint váltóbiróság (1893. november 15. 10,117. sz. a.) dr. Weisz Miksa ügyvéd által képviselt T. Izsák, mint a kolozsvári izraelita temetkezési egylet ellenőre felperesnek dr. Fischer Lajos ügyvéd által képviselt B. Hersch alperes ellen 150 frt tőke és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Alperes váltókifogásainak nem adatik hely és a 6,547. sz. a. sommás végzés joghatályának fentartása mellett alperes köteleztetik a Kolozsvárott 1893. febr. 5-én 200 frtról kiállított eredeti váltó alapján mint elfogadó 150 frt váltó tőkét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Alperes a tárgyalás rendén a kereseti A. alatti váltó, illetve azon levő elfogadói névaláírásának valódiságát beismerte, ennélfogva a váltó valódisága ellen emelt kifogása tárgytalan. A felperesi jogosultság ellen emelt kifogása tekintetbe vehető nem volt, mert felperes a váltó tartalmával, tekintettel a váltótörvény 5. §-ára, váltótulajdonosi minőségét igazolta, alperes pedig azt, hogy a kereseti váltó felperes által megállapodásellenesen töltetett volna ki, nem bizonyította. Az érték nem kapás címén emelt kifogás sem volt tekintetbe vehető, mert éppen peres felek előadása és más felül a tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy alperes a kereseti váltót neje tetemének elszállításáért és a szállítás körüli rituális functiókért a felperesi temetkezési egyletnek fizetendő és az egylet által megállapítandó összeg fedezetéül fogadta el, a becsatolt 57. sz. jegyzőkönyvi kivonattal és a temetkezési egyletnek alapszabályával és a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, hogy felperes egylet temetkezési alapszabályai értelmében saját hatásköréből kifolyólag a kérdéses temetési költség összegét 150 frtban állapította meg: következőleg felperes jogosult azon összeg erejéig az ennek fedezetéül adott váltót per útján érvényesíteni, miután alperes azt, hogy a kérdéses követelés, melynek fedezeteként a váltó adatott, kielégíttetett, vagy egyébként megszűnt volna, még nem is állította; azon értelmezése pedig, hogy a váltó elfogadásánál erőszakoskodásnak lett volna kénytelen engedni, tekintetbe vehető nem volt, mert azt, hogy felperesi egylet alperessel szemben arra nézve, hogy neje holttetemét az egylet által szállíttatta el, és ennek költségei fedezetéül váltót adjon, ellenállhatlan kényszert alkalmazott volna, beigazolást nem nyert; azon védekezése sem volt elfogadható, hogy a váltót azon feltétellel adta volna, hogy a mennyiben a temetési költség tekintetében a felperesi temetkezési egylet által megállapított összegben nem nyugodnék meg, azt a bíróság állapítsa meg, mert a temetkezési egylet jóváhagyott alapszabályai szerint ( 22. §) a temetési költséget 10 frttól 200 frt korlátai között megállapítani a temetkezési egylet és nem a bíróságnak áll hatáskörében és jelen esetben a költség megállapításánál a temetkezési egylet az alapszabályilag biztosított jog körébe nem lép át. Alperesnek az a kérése, hogy V. Áron tanú a nagyszebeni kir. törvényszék útján hallgattassék ki, mint perrendellenes, utalással a váltóeljárás 25. §-ára, nem volt teljesíthető stb. A kolozsvári kir/ítélőtábla ) 1893. dec. 29., 5,713. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, alperes váltókifogásának helyt ád, felperest az 1893. évi jul. 11-én 6,547. sz. a. beadott sommás váltókeresetével szerzett jog hiánya miatt elutasítja és ennek folytán a f. évi jul. 12-én 6,547. sz. a. hozott sommás végzést hatályon kívül helyezi stb. Indokok- A kereseti csupán behajtás végett forgatott ideeen váltón rendelvényesként és mint kibocsátó T. Izsák fordulván elő, az aláírása alatt található ama kifejezés pedig: <a temetési egylet ellenőre» csak polgári állásának közelebbi meghatározását foglalván magában, tekintettel arra, hogy nevezett váltóbirtokos a kereseti váltót sem a váltótörvény 16. §-aban előirt mérvben engedmény útján, sem pedig a 36. §. szerint forgatmánynyal a kolozsvári izraelita temetkezési egyletre nem ruházta át a kereseti váltó alapján tehát váltói jogokat csak T. Izsák a saját személyében gyakorolhat, a nevezett egyletnek váltokereshetőségi joga ennélfogva hiányzik és minthogy felpereskent T. Izsák «mint az izraelita temetkezési egylet ellenőre* lepett fel a sommás váltókeresettel; minthogy továbbá a váltótulajdonosi minőség és ennek alapján gyakorolható váltói keresetjog megbirálására befolyással az a körülmény, hogy a felperesként fellépett temetkezési egyletnek állítólagos képviselője éppen a váltó tulajdonosa T. Izsák nincs, mert nevezett a váltó alapján maga részére mi jogot sem gyakorol, a nevezett felperesi temetkezési egyletnek váltótulajdonosi minősége pedig a fennebbiek szerint kimutatva nincs, az alperes kifogása folytán váltó kereseti jog hiányában az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával és a sommás végzés hatályon kívül helyezésével felperes sommás keresetével elutasítandó volt stb. A m. kir. Curia (1895 június 5. 322. sz. a.) a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes kereshetőségi joga megállapíttatik s a kir. ítélőtábla utasittatik, hogy az ügy érdemében hozzon határozatot. Indokok: Tekintve, hogy a felperes az A. alatti váltót saját nevében, bár egyleti tisztjének kitüntetésével irta alá; hogy a váltó hátára vezetett megbízást szintén úgy irta alá és hogy a keresetlevél szövege is ilyen aláírással van ellátva: a kereset külzetén jelentkező kifogások megjelölése a felperest a csatolt váltó tartalmából kitűnő ama jogától, hogy a váltót saját nevében érvényesítse, meg nem foszthatja; miért is a felperes kereshetőségi jogát megállapítani s a kir. ítélőtáblát érdemleges határozat hozatalára utasítani kellett. Azzal, hogy a vevő az eladó közegének tudta nélkül a részére elhelyezett árúból elvitet, ipso facto az átadást megtörténtnek és magára nézve hatályosnak elismerte. Ha szerződésileg kiköttetett is a vevő részére a jog, hogy az árút átadás után is bizonyos ideig az eladónál hagyhatja, az eladót az átadás után felelősség az áru sértetlen fentartásáért nem terheli. A pozsonyi kir. járásbíróság: Pfeifer Károly ügyvéd által képviselt K. Manó felperesnek, dr. Somlyai Kálmán ügyvéd által képviselt gr. P. János alperes ellen 10,990 kilogramm burgundiai répa kiszolgáltatása vagy 131 frt 88 kr. és járadék iránti perében a következő Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A 2-/. alatti kötlevél szerint felperes köteles volt az alperestől vásárolt répát 1893 dec. 20-ig átvenni és megfizetni («die Bezahlung geschieht bei der Übernahme oder bis 26. Dez. 1893»). Ezen okirat ellenében, mely mindkét szerződő fél és tanuk aláírásával is el van látva és a szerződés feltételeit körülményesen tartalmazza, a felperesileg beterjesztett D. alatti irat nyomatékkal nem birhat, minthogy ez csak az adott foglaló feletti egyidejű nyugta, mely egyoldalú, csakis felületes rövid kivonatát képezi a kötlevélnek, melyet megváltoztatni nem volt rendeltetése, de jogereje sem. A kikötés szerinti átadási idő beálltával, nevezetesen 1893 dec. 26-án, tehát a végső határidőn is túl felperes — mit nem vesz tagadásba — a megjelenésre és az átvétel eszközlésére felhivatott, ezt meg is Ígérte, de elmaradt; ennélfogva saját hibája volt, ha a megvett répa mennyisége neki személyesen át nem adathatott, sem kiméréssel, sem részleges megmázsálással, a mely utóbbiról különben a kötlevél említést sem tesz. Hogy azonban a megvett 300 métermázsa répamennyiség a fent jelzett átadási napon felperes részére sirgarmadában tényleg kiméretett és ekkép részére kiszolgáltatott, bizonyítják J. István és K. Károly kihallgatott tanuk, kik hit alatt egybehangzóan vallják, hogy hasztalan várakozván felperesre, végre az ez által nem tagadottan már is előzőleg elfuvarozott megmázsált répa arányában kijelölték illetményét. Hogy felperesnek erről tudomása volt, erről értesíttetett, tagadásba nem vette, ép oly kevéssé, hogy az idő után is hordatott répát a sirgarmadából, az alperesi tisztség, illetve felügyelő közeg előzetes értesítése és jelenléte nélkül, a mivel ipso facto az átadást megtörténtnek és magára nézve hatályosnak elismerte; egészen el is tekintve K. Károly tanú hit alatti vallomásától, mely szerint felperes határozottan ki is jelentette, hogy megnyugszik a kijelölésben és a répának sirgarmadábani átvételében, eltekintve attól, hogy felperes ezen átadási mód elleni tiltakozást nem is állit, annál kevésbé bizonyít. Minthogy pedig az átadással az árú tekintetében minden kár és veszély a vevőt illeti, alperesnek nem volt tovább kötelessége, hacsak az irányban külön kikötés nem tortént, a mi nem is állíttatott, felperes répájára felügyelni es azt megőrizni, miért is, ha a répában felperes hátrányara fogyatkozás állott volna be, a mi ugyan semmivel sem lett kimutatva vagy bizonyítva, ez jogilag csak őt magát terhelheti. (1894 szept. 11. 12,521. sz. a.) ,