A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 7. szám - Az igazságügyi költségvetés a képviselőházban

A JOG •2: mint eladót, avagy alperest mint vevőt terheli-e. Tekintve, hogy a becsatolt kötlevél tanúsítása szerint alperes a burgonyát Dornbrunnba leendő szállítás mellett rendelte meg, az alperes által az áru Dornbrunnban volt megszemlélhető és átvehető és így jelen esetbéb a teljesítési hely felperesre nézve is Dornbrunnban volt; tekintve továbbá, hogy a kcr. törv. 344. § második bekezdése szerint a veszély, mely az árut fuvarozás közben éri, az eladót terheli akkor, ha a hely, a hová a fuvarozásnak történnie kell, rá nézve teljesítési helyül tekintendő; tekintve végül, hogy a per folyamán kihallgatott négy tanú vallomása szerint, a felperes által alperesnek Dornbrunnba szállított burgonya csakugyan megfagyottan érkezett meg és így jelen esetben a veszély, mely az árut fuvarozás közben érte, a felperest mint eladót terhelvén, a megfagyott burgonyát alperes átvenni nem tartozik: felperest keresetével el kellett utasítani. A ker. törv. 347. § második bekezdése szerint az átvétel alkalmával felmerült hiányokat jogában áll vevőnek szakértői szemle utján megállapítani és minthogy a burgonyának fagyos volta az előleges szakértői szemlével is igazoltatott, ennélfogva az előleges szakértői szemle költségeinek viselésére felperes volt kötelezendő stb. A m. kir. Curia (1894 dec. 19. 1,807. sz. a.): A pozsonyi kir. ítélőtábla ítélete, a mennyiben 55 frt 08 kr. résztőkére nézve a felperes keresetével elutasittatott, helybenhagyatik; többi felebbezett részében azonban az elsőbiróság ítéletének ide vonatkozó részével együtt megváltoztattatik s az alperesnek a főeskü ítéltetik meg arra, hogy a vételi ügyletnek a kereseti egy vaggon burgonya iránt L. Hermannal történt megkötésekor L. Hermann nem jelentette ki előtte, hogy a burgonyának eladója a felperes és ő a vételt a felperes részére csak közvetíti. Ha alperes ezen főesküt leteszi, felperes 230 frt 02 kr tőkére nézve is keresetével elutasittatik; a főeskü le nem tétele esetére pedig köteles az alperes 230 frt 52 kr. tőkét stb. felperesnek megfizetni. Az előleges birói szemlének 22 frt 44 kr. költségének megtérítése iránt érvényesített igényével az alperes feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: Alperes a felperes által a kereseti egy vaggon burgonyának vételára iránt ellene indított keresettel szemben azzal védekezett, hogy az egy vaggon burgonyát ő nem a felperestől, hanem L. Hermanntól vette, L. Hermannak pedig azt, miután Dornbrunnba történt megérkezése után azonnal megvizsgálta és fagyosnak találta, rendelkezésére bocsátotta. Miután pedig a felperes azt állította, hogy a vételi ügyletet az alperes vele kötötte meg, és L. Hermann csak közvetítette a vételt közötte és az alperes között és tagadta, hogy az alperes a burgonyát a felperesre joghatályos módon L. Hermannak rendelkezésére bocsáthatta, első sorban az képezi kérdés tárgyát, hogy a kereseti burgonya iránt a vételügyeletet az alperes a felperessel avagy L. Hermannal, mint eladóval kötötte-e meg? A mennyiben a vételnél eladóként L. Hermann saját személyében szerepelt, az alperes a felperessel nem lévén szerződési viszonyban, felperesnek kereshetőségi joga sem lehet az alperes ellen. Ha azonban a vételi ügyletet az alperessel L. Hermann a felperes mint eladó részére közvetítette és a vételnél csupán ennek ügynökeként lépett föl, ügy az alperes a burgonyának kifogásolását és rendelkezésre bocsátását a felperesre is joghatályosan nem eszközölhette L. Hermannál, mert azt, hogy ez a felperesnek annak átvételére megbízott meghatalmazottja volt, a felperes tagadásával szemben be nem bizonyította. Azt pedig az alperes is beismerte, hogy magánál a felperesnél a burgonyának kifogásolását és rendelkezésre bocsátását annak megv izsgálása után napok múlva már a C. alattira vezetett nyilatkozatával eszközölte, miután őt L. Hermann a felpereshez utasította és a felperes is a C. alatti számlát részére megküldötte volt stb. Miután a vevő a neki más helyről küldött árut minőségi hiány miatt, a milyen pedig a fenforgó esetben a burgonya fagyossága volt, az átvétel után az eladónál azonnal kifogásolni és rendelkezésre bocsátani tartozik, mert különben az áru ő általa kifogástalanul átvettnek tartandó s a már elkésetten teljesített rendelkezésre bocsátást az eladó elfogadni nem tartozik, —az alperes, a mennyiben a vételügylet közötte és a felperes között jött létre, sem az L. Hermannál, sem az elkésetten a felperesnél teljesített rendelkezésre bocsátásból kifogást a felperesnek a vételár iránt indított keresetével szemben nem érvényesíthet és a mennyiben az árú annak kellő időben való nem kifogásolása folytán általa elfogadottnak tartandó, közömbös az a kérdés, hogy a minőségi hiány az árúban a fuvarozás alatt következett-e be? A felperes annak bizonyításául, hogy L. Hermán a vételügyletnek megkötésekor az alperesnek kijelentette, hogy eladóként a felperes szerepel és hogy ő a vételt csupán ennek részére közvetíti, az alperest a tagadó alakban a főesküvel kínálta meg és ezt a főesküt az alperes elfogadván, az részére meg volt ítélendő, letétele esetére pedig felperes keresetével elutasítandó stb. A főeskünek le nem tétele esetére pedig az alperes a kereseti burgonyának vételáraként csupán 230 frt 52 kr. tőkében volt marasztalandó, mert felperes maga állította azt, hogy a fuvardijat az alperes levonni jogosítva volt s a fuvardijat a felperes B. alatti könyv-kivonata szerint 55 frt 08 krban maga is számításba veszi s annak levonásával a vételár fejében az alperest 230 frt 52 kr. összeggel terheli meg. Az ezen felüli összegre nézve tehát a felperes keresetével feltétlenül utasíttatott el. Az előleges birói szemle költségének megtérítése iránti igényével az alperes a felperes ellenében mindenesetre el volt utasítandó, mert az előleges szemlét a 2. alatti kérvény szerint az alperes nem a felperes, hanem L. Hermann ellen kérelmezvén, annak költségének megtérítésére a felperes nem kötelezhető. A csőd befejezése után, a volt tömeggondnok ellen, az általa beterjesztett és jóváhagyott számadásokban előforduló számadási hibák miatt, a volt csődhitelezö kereseti joggal nem bir. (M. kir. curia 1894 okt. 25. 7,337.) Csödnyitásnak az országon kivül lakó idegen honos ellen is a belföldön levő atár ingatlan, akár ingó vagyonára helye van és erre az a kir. törvényszék, melynek térületén az ingatlan vagy ilyennek nem létében az ingó vagyon létezik, illetékes. (A bpesti kir. tábla 1895 január 9-én 5,606. sz.) Bünüg3^ekben. Tekintve, hogy a gyermek hullájának felkeresése a vádlottnő által kimutatott helyen megkisértetvén, az feltalálható nem volt s ennélfogva nem lehet megállapítani, hogy a magzat a terhességnek mely időszakában született, hogy érett és életképes volt-e, hogy a születés után valóban élt-e s hogy a halál erőszakos módon okoztatott vagy a szülésnél szükséges segély hiányából vagy pedig természetes uton következett-e be, ennélfogva ezen esetre nézve egyedül vádlottnak vallomása nem képez elégséges alapot a gyermekölés tényálladékának megállapithatására. Az aranyos-maróthi kir. törvényszék. (18J4 aug. 14. 2,017. sz. a.) Sz. Zsófi 20 éves földmives leány, a btk. 284. ij-ába ütköző két rendbeli gyermekölés bűntettében bűnösnek mondatik ki és ezért 3 évi börtönre és 8 évi hivatalvesztésre ítéltetik stb. Indokok: A csendőrség feljelentése folytán vádlott f. évi június 5-én orvosilag megvizsgáltatván, megállapittatott, hogy néhány nap előtt szült. A vizsgálat folyamán vádlott beismerte, hogy K. Andrással szerelmi viszonyt folytatott s tőle teherbe esvén, f. évi június hó 1-én Nagy-Sallón anyja házánál a ház mögötti kis kertben egy élő figyermeket szült, annak köldökzsinórját saját zsebkésével elvágta s azt alá sem kötve, a gyermeket azonnal szülés után egy sajátkezüleg kapart gödörbe helyezte el, a hol a gyermek egy ideig sírt, de később, midőn a reá hányt földet kezével lenyomta, elhallgatott; beismerte továbbá azt is, hogy 1893. évi június havában kukoricakapáláskor ugyancsak szült egy fiúgyermeket a hölvényi erdőben, annak köldökzsinórját kezével elszakította, azt le nem kötötte s a síró gyermeket egy vakondoktúrásba ásta el. A végtárgyalás során vizsgálati vallomását oda módosítja, hogy az 1893. évi június havában született gyermeke alig volt 7 hónapos, rövid sírás után rögtön meghalt s csak azután ásta azt el. Ámbár ezen gyermekhulla a hölvényi erdőben, a hol sertések szoktak legelni, feltalálható nem volt, minthogy azonban a vádlott a vizsgálat során tett beismerésének visszavonását mivel sem indokolja s ezen gyermekkel való terhessége D. Jánosné és Sz. Andrásné tanuk esküvel erősített vallomásával is bizonyittatott, minthogy továbbá terhességét eltitkolta, a szülésre a szükséges előkészületeket meg nem tette, a gyermek köldökzsinórját elszakította és azt alá nem kötötte, mindezen egymást kiegészitő és támogató körülmények azon jogi bizonyítékot állapítják meg, hogy vádlott 1893. évi júniusban élve született gyermekét szándékosan fosztotta meg életétől. Az 1894. évi június 1-én született gyermekére vonatkozólag pedig a végtárgyalás folyamán azt adja elő, hogy a gyermeket, mely alig élt egy kis ideig, csak akkor ásta el, mikor az már meg volt halva, minthogy azonban a vizsgálat során vádlott beismerte, hogy a szülés után a gyermek köldökzsinórját elmetszve, a még síró gyermeket ásta el a sajátkezüleg kapart gödörbe s a gyermek csak akkor hallgatott el, midőn a földet reá hányta s azt kezével lenyomta s ezen beismerésének visszavonását mivel sem indokolja; minthogy továbbá a boncjegyzőkönyv és orvosi vélemény szerint a gyermek élve született, érett- és életképes volt és halálát fulladás okozta, mely az által idéztetett elő, hogy á légzési utak földdel teljesen elzárattak, bebizonyitottnak tekintendő, hogy vádlott ezen gyermekét is a szülés után szándékosan fosztotta meg életétől. Mindezek alapján stb. A pozsonyi kir. Ítélőtábla (1894 október 2. 2,477. sz. a.) a vádlott büntetését 4 évi és 6 havi börtönre felemeli stb., egyebekben a kir. törvényszék Ítéletét helybenhagyja azért, mert habár az 1893. évi június havában szült első gyermekének megölésére vonatkozó beismerését a végtárgyaláskor oda módosította a vádlott, hogy megszült gyermeke fejletlen volt, hogy az csak kevés ideig élt és hogy a köldökzsinórnak általa történt szétszakítása és be nem kötése után a gyermek rövid ideig sirt, majd gyorsan meghalt, az akként változtatott vallomás szerint is a vádlottnak abban a tettében, hogy a letépett köldököt alá nem kötötte, az újszülött életben maradásának előfeltételét képező segélynek szándékos elvonása nyilvánult; mert továbbá arra nézve, hogy ennek a segélynek gyermekétől való megvonásában a vádlott rendkívüli