A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 6. szám - A hatásköri összeütközések biróságáról szóló törvényjavaslat

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 6. számához. Budapest, 18*.>5 február hó 10-én. Köztörvényi ügyekben. Habar a házasfelek közt létrejöt kölcsönügylett érvényességéhez az akkor hatályban volt 1874 : XXXV. t.-c. 54. §-a szerint közjegyzői okirat kívántatott volna meg. ebből még nem következik, hogy az a házastárs, a ki a kölcsönt felvette, a másik házastárs karára a kölcsönzött összeget megtarthassa, mert egy érvénytelen jogügylet következménye nem lehet más, mint az elöbbeni állapot visszaállitása, A szarvasi kir. járásbíróság (IS,(180. I. sz. 1892. szept. 15.) Dr. Reiszmann Adolf ügyvéd által képviselt özv. Sz. I'álné felperesnek dr. Salacz Oszkár ügyved által védett Sz. Judith férj, P. Iánosné, K. János mint k. k. Sz. Mihály és Zsuzsanna m. gyámja és S. Mihály, mint k. k. S. Mihályt és t. gyámja alperesek, mint néhai Sz. Pál örökösei 250 frt és jár. iránti sommás perében következőiéi; i t é 1 t : A klr. járásbíróság kötelezi Sz. Judith férj. P. Jánosnét., K. János mint k. k. Sz. Mihály és Zsuzsanna m. gyámja és S. Mihály mint k. k. S. Mihályt és t. gyámja alpereseket, mint néh. Sz. Pál örököseit arra, hogy a szarvasi 2,933, 3.364, i-,208. és 7.42*. sz. tjkvekben foglalt néh. Sz. Pál hagyatékát képezett ingatlanok erejéig ellenük vezetendő végrehajtás terhe alatt felperesnek 259 frt tökét és 1889. jan. 1-től járó 6°/o kamatait stb. egyetemlegesen fizessenek. Indokok: A felperes által felhívott Sz. Gábor tanú vallotta hogv ö az általa felperestől vásárolt szőlő árába 1885. évi őszön 250 frtot alperesektől jogelődjük Sz. Pál kezéhez fizette le. C. Pál, id. J. György és ifj. J. György tanuk vallomásaikkal pedig be lett igazolva az, hogy néh. Sz. Pál 1891 év őszén kukoricatöréskor a saját tanyáján beismerte azt, hogy 250 frttal felperesnek adósa s illetve (két utóbbi tanú szerint) beismerte azt is, hogy a 250 frtot felperestől kölcsön vette azon pénzből, melyet felperes Sz. Gábortól szőlője árában kapott. Tekintve, hogy ekként beigazoltnak találtatik azon kereseti állítás, hogy felperes alperesek jogelőde, néh. Sz. Pál férjének 250 frtot kölcsön adott, tekintve, hogy alperesek beismerték, hogy néh. Sz. Pálnak ők az örökösei s hogy ezután a keresetben elősorolt ingatlanokat örökölték ; tekintve, hogy alperesek nem is állították, hogy a kereseti követelést akár ők, akár jogelődjük kifizették volna, annálfogva a fentiek alapján alpereseket ezen ítélet rendelkező része szerint az örökölt ingatlanok értéke erejéig a kereseti tőke és el nem évült kamataiban egyetemleg marasztalni stb. kellett. Nem volt figyelembe vehető azon alperesi kifogás, hogy a házastársak közti ügylet közjegyzői okirat hiányában érvénytelen, mert a fentiek szerint bizonyítva lett, hogy néh. Sz. Pálnak felperes 250 frtot, mint a saját szőleje vételárának egyrészét rendelkezésére bocsájtott s illetve átadott s így felperes a tényleg átadott 250 frtnak s el nem évült kamatainak az örökösöktől való visszakövetelésére jogosított. De nem volt figyelembe vehető azen alperesi kifogás sem, hogy felperes a 2. sz. a. közjegyzői okirat szerint minden igényéről lemondott, mert habár a 2. sz. a. szerint felperes kijelentette, hogy ő a néh. férje hagyatéka iránt fennálló özvegyi jogára és bármily cimen támasztható egyéb igényére kielégíttetvén, lemondott a férje hagyatéka iránti minden igényéről, ezen nyilatkozat nem vonatkozhatik kereseti követelésre, mivel a 2. sz. alattiban csakis örökösödési igényekről van szó s abban említés sincs téve arról, hogy a 450 frt kielégítési összegnek megállapításánál felperesek jelen kereseti 250 frtos követelése figyelembe vétetett volna és hogy így felperesnek szándéka lett volna a 450 frt fizetésének elfogadásakor és feltételekor a 250 frt követeléséről lemondani, s mert H. János és T. Márton tanuk vallomásaikkal be lett igazolva azon körülmény, hogy felperes közvetlenül a 2. sz. a. nyilatkozat kiállítása után kijelentette, hogy 250 frtos kölcsönkövetelését is követeli s mert ugyanezen tanuk vallották, azt is, hogy a 2. sz. a. okirat aláírása előtt a 250 frtos követelésről szó sem volt s igy ebből is következtethető, hogy a bármely cimen való igényrőli lemondás csak az örökösödési, de nem egyszersmind az ennek keretén kivül eső kölcsönügyletből eredő igényre vonatkozott s mert végre a jogokról való lemondást tárgyazó nyilatkozatok a fennálló joggyakorlat szerint szorosan magyarázandók s igy annak a felek által szándékoltnál tágabb értelem nem tulajdonítható stb. A nagyváradi kir ítélőtábla (4,874/P. sz. 1893 február 17.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes a kereseti 250 frtot alperesek, mint a néhai Sz. Pál hagyatékának örökösei ellen, a férje, Sz. Pál részére 1883. évben kölcsön adott összeg megtérítéseként követeli s a kölcsönadás tényét, valamint azt, hogy a tartozást férje elismerte volt, tanukkal és egyoldalúan felajánlott föesküje által kívánta bizonyítani. Tekintve azonban, hogy az 1874: XXXV. t.-c. 54. §-a értelmében a házasfelek közötti jogügyletek, jelesül pedig a kölcsönszerződések érvényességéhez is közjegyzői okirat kívántatik s ily okirat hiányában a felperes által felhozott bizonyítékok jelen esetben figyelembe nem vehetők : az elsőbirói ítélet megváltoztatása mellett felperes keresetével feltétlenül és annál inkább elutasítandó volt, mert ha a külön szerződés érvényes módon létrejötte bizonyittatott volna is, annak alapján felperes a hagyaték ellen mi jogot sem érvényesíthetne, miután az 1892 dec. 15-én kelt 2. sz. a. közjegyzői okirat szerint felperes, a néh. férje hagyatéka ellen támasztható mindennemű igényről véglegesen és jogfentartás nélkül lemondott stb. A m. kir. Curia (5,546/P. sz. 1894. június 7-én). A másodbíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó indokainál fogva, és azért. mert habár a házasfelek közt létrejött kölcsönügylet érvényességéhez az akkor hatályban volt 1874: XXXV. t.-c. 54. §-a szerint közjegyzői okirat kívántatott meg, de ebből még nem következik, hogy az a házastárs, a ki a kölcsönt felvette, a másik házastárs kárára a kölcsönzött összeget magának megtarthassa, mert egy érvénytelen jogügylet következménye nem lehet más, mint az előbbeni állapot visszaállitása, vagyis az, hogy a mit az egyik fél az érvénytelen jogügylet alapján a másik féltől kapott, azt visszaadja stb. Teljesített munkálkodásért, ellenkező kikötés nem létében, a rokon is jogosítva van ellenértéket követelni. Azon időre különösen, a mig kizáróan működött rokonánál, jogosan megilleti felperest oly összeg, melyet esetleg másnál teljesített szolgálatban a saját fentartásán és ruházatán felül megtakaríthatott volna, Szabadkai kir. törvényszék (14.073/P. sz. 1892 augusztus 2.) dr. Blau Géza ügyvéd által képviselt N. B. Jánosné, szül. N. B. Borbála felperesnek Orsay Vilmos ügyvéd által képviselt K. István és K. Antal, mint néhai K. Józsefné, szül. G. Klára, bíróilag elismert örökösei és dr. Békeffy Gyula ügyvéd által, mint az ismeretlen örökösök részére kinevezett ügygondnok alperesek ellen 960 frt és jár. iránt indított rendes perében következőleg ítélt: felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes azon alapon kéri alperesek ellenében a kereseti töke megítélését, mert ő az 18(i7 évi április 24-én K. József és neje G. Klára szolgálatába lépett s nevezetteknél Ki éven át nem ugyan kizárólag a szorosabb értelemben vett cselédi teendőket teljesítette, hanem minden szolgálati szerződés és bérre, vagy más a szolgálati viszony minőségére és tartamára vonatkozó megállapodás és kikötések nélkül háziteendőket végzett, sütött, főzött, a szőlőt munkálta, nevezetteket kiszolgálta, gondozta és ápolta, a nélkül, hogy eme lelkiismeretes és fáradhatatlan munkálkodása fejében kapott volna, vagy — minthogy azzal hitegették, hogy a közös tulajdonukat képező szőlőt reája hagyják, s örökbefogadják, — kért volna valami dijt vagy bért. Habár nem vehető figyelembe alpereseknek a hatáskör hiánya miatt tett kifogása, mert felperes maga is azt állítja, hogy nem mint cseléd volt alkalmazásban alperesek jogelődjeinél s a bér sem volt szerződésileg kikötve, hanem bizonyos szolgálatainak jutalmazását követeli felperes, erre pedig az 1876. évi XIII. t.-c. szabályai nem nyerhetnek alkalmazást. Habár az az ellenvetésük sem jöhet tekintetbe, hogy mindaddig, mig jogelődjük kizárólagos örököseik fel nincsenek ismerve, felperesnek ellenük kereseti joga nincs, mert azt, hogy alperesek néhai K. Józsefnek örökösei, az után hagyaték maradt, felperes a B) és C) alatti okiratokkal bebizonyitotta s igy örökrészük erejéig mint örökösök marasztalhatók lettek volna; mégis, minthogy a kihallgatott tanuk F. József. P. Rozália, özv. T. Fülöpné és B. Mátyás eskü alatt tett vallomásával beigazoltatott az, hogy felperest még kis leány korában fogadták házukhoz H. Józsefék s ők nevelték fel, úgy mintha saját gyermekük lett volna s nem úgy tartották, mint szolgálatban álló cselédet ; minthogy felperes maga is beismeri, hogy K. Józsefékkel ő rokoni viszonyban állott, mert G. Klára, K. Józsefné, neki nagynénje volt; minthogy továbbá özv. T. Fülöpné, P. Rozália, tanúvallomása szerint felperes alperesek jogelődjeitől ezeknek tehetsége szerint, habár szegényes kiházasitásban is részesült, a miben, valamint a ruházat és élelemben is csak teljesített munkálatainak díjazása fejében részesült;