A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 4. szám - Kihallgatható-e mindkét fél eskü alatt? 2. [r.]

annak, hogy a vevő az áru hiányos minőségét érvényesítse, a mit a jelen esetben alperes állítván, az részéről bizonyítandó is. Azon körülményt pedig, hogy a kereseti gépeket a kellő időben felperesnek rendelkezésére bocsátotta volna, alperes nem igazolta. De ha alperes a kellő időbeni értesítés megtörténtét beigazolta volna is, a gépek hiányos minőségére alapított jogaival csak úgy érhet célt, ha azok valóban a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felelnek: ezt azonban alperesnek igazolnia nem sikerült, mert úgy az első, mint pótlólag megtartott szakértői szemle által azon körülmény, hogy a kérdéses gépek a megrendelésnek megfelelők s illetve használhatlanok lennének, bebizonyítva nem lett. Uyképen a megrendelés, valamint az átvétel igazolva lévén, alperest a kínált eskük alkalmazásának mellőzésével a kereseti kérelemhez képest marasztalni kellett stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1893 dec. lő. 1,681. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok : A ker. törv. 346. §-a a más helyről küldött árunak rendes üzleti kezelés szerint lehetséges haladéktalan megvizsgálását rendelvén, alperes a keresetnek egyik tárgyát képező trieurt a saját beismerése szerint 1888 január 3-án vette át és ezt ugyanazon hónapnak 10-én felperesnek rendelkezésére bocsátván, a rendelkezésre bocsátás kellő időben történtnek fogadandó el; továbbá alperes a vetőgépet 1888. évi augusztus havában vette át, minthogy ennek megvizsgálása a vetés idején volt eszközölhető s így kötelező is, alperes a vetőgépet 1888 szept. 7-én szintén kellő időben bocsátotta felperes rendelkezésére. Minthogy pedig az alperes által NB. 2. alatt csatolt, felperes által 1888 június 11-én irt levélből kitűnik, hogy alperes a trieurt azon okból bocsájtotta felperes rendelkezésére, mert az nem jól működik, a felperes által E alatt csatolt 1888 szept. 7-én kelt alperesi levélből pedig szintén kitűnik, hogy alperes a vetőgépet csekély munkaképesség és csekély tartósság okából mint alkalmatlant bocsátotta felperes rendelkezésére, tehát mindkét esetben az áru minősége elleni kifogásait legalább általánosságban megjelölte, az ekként kellő időben és módon történt rendelkezésre bocsájtás folytán felperes tartozott bizonyítani azt, hogy az áruk a kikötött és törvényes feltételeknek megfelelnek. Ámbár alperesnek az az állítása, hogy ő a vétel alkalmával kikötötte, hogy a trieurnek teljesen működésképesnek, tehát harmadilyminőségűnek kell lennie, a valódiságára nem kifogásolt C. alattinak ama tartalmával szemben, hogy annak csak a kereke és hosszú vadóczok kiválasztására alkalmas kettős működésűnek kellett lenni, nem jöhet figyelembe, de minthogy felperes a szakértő véleményével, mely szerint a trieur, habár használható is, de munkaképessége főleg a mennyiségre nézve a gép nagysága és értékének nem felel meg, azt nem bizonyította, hogy a küldött trieur a C. alattival megrendelt trieurtől céljához képest szokás szerint várható teljesítésnek megfelelne ; a vetőgép szerződésszerű voltát pedig azért nem bizonyította, mivel a szakértők véleménye szerint erő-, gabona- és időveszteség nélkül nem használható : ezért felperest az első bíróság ítéletének megváltoztatása mellett keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1894 november 9. 566. sz. a.) a másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne foglalt indokoknál fogva és azért, mert felperes az 1888. évi november 9-én tartott első tárgyalás alkalmával a tekintetben, mintha a trieurnek rendelkezésére bocsátása is elkésetten történt volna, kifogást fel sem hozott s mert a kihallgatott szakértők előadása szerint kétséget sem szenved, hogy a felperes által szállított gépek egyike sem tekinthető rendeltetésének megfelelőnek, a kereskedelmi törvény 32. §. értelmében vett középminőségűnek stb. Bűnügyekben. A budapesti királyi itélő-tábla 4. számú büntető döntvénye. A szeszfözés adóköteles műveletének szabályszerű bejelentés és adóbárca nélkül történt megkezdésétiel elkövetett jövedéki kiliágás büntetésének megszabásánál az 1888. évi XXIV. t.-c. 47. §-a alkalmazható-e ? Határozat: A szeszfőzés adóköteles műveletének szabályszerű bejelentés és adóbárca nélkül történt megkezdésével elkövetett jövedéki kihágás büntetésének megszabásánál az 1888. évi XXIV. t.-c. 47. §-a tekintetbe nem vehető, hanem ez esetben egyedül az 1888. évi XXIV. t.-c. 88. § 1. pontjának határozata alkalmazandó. Indokok: Minthoíjy az 1888. évi XXIV. t.-c. 47. §-a. a szeszfőzés adóköteles műveletének megkezdhetése és e műveletnek mily időtartamban folytathatása céljából, csakis a bejelentés megtételének, s a bejelentés alapján az engedély megadásának feltételeiről és módozatairól a törvény II. részében a »Bejelentés« című fejezet alatt intézkedik, mi a királyi pénzügyministerium által 45,145/1888. sz. a. kiadott végrehajtási rendeletnek az 1888. évi XXIV. t.-c. 47. §-ára vonatkozó 12-ában is többször kifejezésre jutott, a hol is mindenütt csak az előirt minta szerinti »adóbejelentés« s »már megtett adóbemondásn, esetleg »pótbejelentés«-től van függővé téve a legkisebb főzési időszaknak engedélyezhető kiszabása, ellenben a többször hivatkozott 47. § a be »nem« jelentett adóköteles műveletek esetei és azoknak büntetése iránt egyáltalán mi intézkedést sem tartalmaz és e tekintetben a törvény egész különálló VI ik fejezetének már az adóköteles »müvelet« eszközléséről szóló részében foglaltatik büntető intézkedés; minthogy továbbá a szesztermelési adóra vonatkozó szabályok ellen elkövetett jövedéki kihágások büntetéseinek megszabása iránt az 1888. évi XXIV. t.-c. 88. §-a intézkedve, az eme törvényszakasz 1. pontja határozottan rendeli, hogy ha a szeszfőzés adóköteles művelete megkezdetik a nélkül, hogy a szabályszerű bejelentés benyujtatott és a szeszfőzde az adóbárca birtokában volna, a büntetés megszabásának alapjául a be nem jelentett főzési időszak legalább nyolc nappal veendő számításba ; e büntetés kiszabásánál tehát sem a főzés anyaga, sem annak mennyisége, sem a főzés ideje tekintetbe nem jöhet; minthogy e szerint az 1888. évi XXIV. t.-c. 88. §-ának 1. pontja a szabályszerű bejelentés és adóbárca nélkül való szeszfőzés esetének büntetési tételét kétségen télül meghatározva, az eme büntetés megszabásánál a törvény más szakaszának felhívását szükségessé nem teszi, s igy a 47. §-nak ez esetben való egyidejüleges felhívása az előre bocsátottak értelme szerint egyenesen mellőzendő ; mert magában az a körülmény, hogy a 47. § 2-ik bekezdésében is ki van mondva az, hogy lisztes anyagok feldolgozása esetében az adóköteles műveletnek legalább is 8 napi szakadatlan főzési időtartamra kell terjednie, a 47. §-ra való hivatkozást szükségessé nem teszi, figyelemmel arra, hogy a 47. § 2-ik bekezdése az engedélyezési módozatoknak a keretébe van befoglalva, s mert a 88. § 1. pontjában a büntetési tétel amúgy is félreérthetetlenül meg van jelölve az által, hogy »a büntetés megszabásának alapjául a be nem jelentett fózési időszak legalább nyolc nappal számításba veendőnek« határoztatott; mindezeknél fogva ki kellett mondani, hogy a szeszfőzés adóköteles műveletének szabályszerű bejelentés és adóbárca nélkül való megkezdésével elkövetett jövedéki kihágás esetében a büntetés mindenkor és minden kivétel nélkül egyedül az 1888. évi XXIV. t.-c. 88. §-a értelmében és alapján szabandó ki és ezen büntetésnek az 1888. évi XXIV. t.-c. 88. § 1. pontja alapján való megszabásánál az itélet indokolása keretében, az eme törvénycikk 47. §-ának felhívása, mint felesleges mellőzendő. Kelt Budapesten, a budapesti királyi itélő-táblának 1894. évi dec. hó 11-én tartott büntető teljes ülésében. Hitelesíttetett az 1895. évi január hó 3-án tartott büntető teljes ülésben. Az öngyilkosság az illetőre nézve csak az esetben képezi a közmegvetés alapját, ha az öngyilkosság alapindoka az elkövetőre nézve önmagában sértést vagy meggyalázást foglal; vádlott magánvádlóról minden indok említése nélkül nyilvánítván, hogy öngyilkosságot követett el, ez magában sem a becsületsértés, sem a rágalmazás tényálladékának megállapítására nem alkalmas. A debreceni kir. járásbíróság (1894. június 9. 2.580. sz. a.) Sz. Imre vádlott az ellene rágalmazás miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Mert vádlott ellenében arra nézve, hogy panaszosról többek előtt azt állította mult évi dec 17-én hogy öngyilkossági kísérletet követett el, a fegyvert annak lába előtt meg is találták, bizonyítást nem nyert, a tanuk által igazolt ama kifejezesések használatában pedig, hogy Horváth meg akarta magát lőni, vagy hogy : «az magára lőtt», sem a becsületsértés, sem pedig a rágalmazás vétségének tényálladékát felismerni, megállapítani nem lehet stb. A debreceni kir. itélő tábla (1894 a u g. 31. 3,144. sz. a.) az első fokú biróság ítélete helyben hagyatik. Indokolás: Tekintve, hogy általában az öngyilkosság az illetőre nézve szánalmat vagy részvétet ébreszt és csak az esetben képezi a közmegvetés alapját, ha az öngyilkosság alapindoka az illető elkövetőre nézve önmagában sértést vagy meggyalázást foglal; minthogy az eljárás adatai szerint vádlott magánvádlótól minden indok említése nélkül egyszerűen hallott lövés folytán nyilvánította azt, hogy öngyikosságot követett el, illetve akart elkövetni, ez pedig magában sem a becsületsértés, sem a rágalmazás tényálladékának megállapítására nem alkalmas, ugyanazért stb. A m. kir. Curia (1894. dec. 28. 11,779, sz. a.) Tekintve, hogy az 1883 : VI. t.-c. 17. §-ban megjelölt esetek egyike sem forog fen, magánvádló felebbezése visszautasittatik. Vádlottnö szándékosan közreműködött, hogy törvénytelen létére törvényesnek vezettessék be az újszülött az anyakönyvbe, mindazonáltal nem azon célból, hogy ez által a megkeresztelt gyermek családi állását megváltoztassa; ez a cselekmény jogtalan haszonszerzés megállapítására szolgáló adat hiányában a közokirathamisitás vétségét képezi és nem a családi állás elleni bűntett tényálladékát állapítja meg. A büntető biróság hatásköre nem terjed ki arra, hogy az anyakönyvbe valamely tény bevezetését vagy bizonyos bevezetett tény kitörlését elrendelhesse.