A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 52. szám - Az ügyvédi kar a milleniumi kiállításon

A JOG 207 tekintve, hogy sem az idézett törvény, sem az e tárevban későbben hozott 1886. évi VII. t.-c. 21. § nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy az ilyetén közjegyzői okiratnak érvéin ősségéhez a hozomány valóságos átadásának bizonyítása is feltétlenül szükséges: ez az okirat a ptr. ltíó. § értelmében teljes bizonyítékot képez arra nézve, hogy a közadós a készpénzbeli hozományt valósággal megkapta; ezzel szemben tehát alperesnek puszta tagadása figyelembe nem jöhetett. Ha kolera óvszer azon határozott kikötéssel rendeltetett meg, hogy az •azonnal* szállitandó : ez fix ügyletet képez. A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság (1893. au<*. 12. 34 724 sz. a.) Katona Ignác ügyvéd által képviselt P. J. és társai cég'felperesnek, Dr. Gallovits Zoltán ügyvéd által képviselt Sz. János alperes ellen 55 frt 25 kr. tőke és jár. iránti perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével, alperes viszonkeresetével elutasittatik stb. Indokok: L'gy a C) mint a 27. alatti egybehangzó meg rendelő levéllel be van igazolva, hogy alperes utazójánál árut rendelt azon határozott kikötéssel, hogy az azonnal szállitandó. P. József tanú vallomásával^ pedig beigazoltatott, hogy a megrendelés alkalmával ezen kifejezés «azonnal> mikép értelmeztetett t. i. olyképen, hogy az áru legkevesebb 3—4 nap alatt alperesnél megérkezzék, mert alperes a hatóságok rendeletei folytán a megrendelt árukat még október 14-ike előtt a kolerajárvány folytán az illető községnek kiadandó. — Ezen magyarázót tehát kétségtelen teszi azt, hogy ezen szerződésben ezen szó * azonnal > nem tempus időhatározmány, hanem conditió feltétel, melynek betartására felperes feltétlenül kötelezve volt. Tekintve már most, hogy a megrendelés október 8-án történt és felperes az árut csak október 13-án adta fel Budapesten, kétségtelen, hogy a megrendelt áru megkésetten adatott fel, mert rendes körülmények közt az áru, mely külön időt igénylő elkészítést nem kiván, sokkal hamarább adható fel. Nem tartozik alperesre, hogy az ügynök csak 2 nappal később küldte a megrendelést és hogy a szállító ismét 2 nappal később adta fel az árut, mert ezek mint felperes megbízottjai jártak el és ezek tényeiért felperes felelős. Az ilyen határozottan fix ügyletet képező ügyletnél kereskedelmi törvény értelmében alperes nem tartozott felperesnek szállításra ujabbi határidőt engedélyezni, hanem jogosítva volt egyszerűen az ügylettől elállani. Már pedig az 5\'. alatti levéllel igazolva van, hogy alperes az ügylettől elállott. Miután ezekből kétségtelen, hogy felperes nem járt el kellő kereskedelmi gondossággal, keresetével elutasítandó volt. Alperes viszonkeresetével feltétlenül elutasítandó volt; mert semmivel sem igazolta, hogy felperes elkésett szállításából egyáltalán kára támadt és különösen azt, hogy a viszontkeresetbe helyezett összegben az erre vonatkozólag felajánlott egyoldalú főeskü megítélhető nem volt, mert alperes nem is valószínűsítette a kár fenforgását, az pedig, hogy felperes elkésetten szállította az árut, még magában véve kár fenforgását nem valószínűsíti stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894. évi oct. 12. 59,114. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét abban a részében, mely által alperes viszonkereseti követelésével elutasittatott, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy felperesnek 55 frt 25 kr tökét stb. megfizessen. Indokok: Helyben kellett hagyni az elsőbiróság Ítéletét abban a részében, mely által alperes viszonkereseti követelésével elutasittatott, mert még ha valónak vétethetnék is az, hogy felperes a szerződés teljesítésében késedelmes volt, miután alperes a késedelemből felmerült állítólagos kárát nem részletezte, tehát még csak nem is valószínűsítette, az eljáró bíróság helyesen határozott, midőn az ajánlott becslő eskü megítélésének mellőzésével alperest viszonkeresetével elutasította. Ellenben egyéb részében az első bíróság ítéletét meg kellett változtatni s alperest a mennyiségileg ki nem fogásolt kereseti összeg stb. fizetésére kötelezni kellett, mert a 2. ' . és C. alatti megrendelő jegyek szerint az áruknak azonnali szállítása köttetett ki, az azonnali teljesítésnek kikötése közelebbi záros határidő vagy határnap megjelölése nélkül fix ügylet megállapítására magában véve elégtelen, mert ily ügylet csak ugy létesül, ha a teljesítés időpontja a szerződés oly lényeges feltételét képezi, hogy az ügyletnek a kitűzött időpontig nem teljesítése folytán az ügylet érvényességét veszti s a későbbi teljesítés érvényesnek tekinthető ne legyen; mert ekként fix ügylet esete fenn nem forogván a ker. törvénynek nem 355. hanem 354. §. nyer alkalmazást, ennek értelmében pedig a teljesítés mindaddig eszközölhető, míg az elleniéi az ügylettől el nem állott és igy miután alperes az ügylettől csak október 17-én állott el, a szállításnak október 13-án történt eszközlése elkésettnek nem tekinthető, de alperes a szállítás megkezdése után többé az ügylettől vissza nem léphetett s ennél lógva alperes az áruk átvételét jogtalanul tagadván meg, azok vételarat felperesnek megfizetni tartozik. „ A kihallgatott tanú vallomása figyelembe nem vehető, mer a tanú által erősített az a körülmény, hogy megállapodás szerint a szállítás 2 legfelebb 3 nap alatt volt eszközlendo magának alperesnek azzal Iz állításával, hogy a szállítás legfelebb 4 nap alatt volt eszközlendő s hogy alperesnek az árukra csak OKI. volt szüksége, ellentétben áll. A m. kir. Curia f 1895. nov. 21 1,819. sz. a.). A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az első biróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az első fokú bíróságnak felperest keresetével elutasító ítélete indokainál fogva és főleg azért volt helybenhagyandó, mert a fenforgó esetben kolerajárvány ellen óvszerül használni kívánt áru képezvén a megrendelés tárgyát, a felperes nevében eljárt ügynök már az árunak tudva levő ezen rendeltetésénél fogva közegészségügyi tekintetekből is tartozott volna az azonnali szállításra szóló megrendelést haladéktalanul a felperesnek megküldeni, ez pedig az ilyetén természetű megrendelést minden késedelem nélkül foganatosítani; s mert a jelen esetben ugy a megrendelő jegy beküldésénél, mint az árunak szállítás végetti feladásánál nem igazolható késedelem terhelvén a felperest: alperes nem tartozott sem az utólagos teljesítésre uj határidőt engedni, sem pedig az elkésetten érkezett árut elfogadni, hanem jogosítva volt a szerződéstől elállani, a mely elállás egyébként is a felperesnek október 12-én kelt 5. •;. alatti levele szerint még az árunak a vasútra történt feladása előtt jutott a felperes tudomására stb. Bűnügyekben. A bezárt lakásban levő és lefoglalt ingók zárgondnoka jogosítva van ezen elzárt ajtóhoz kulcsot csináltatni és ezzel nem követ el magánlaksértést. A beregszászi kir. törvényszék (1894. ápr. 13. 939. sz. a.) G. Salamon a btk. 330. §-ába ütköző, de jelen esetben a btk. 20. es 92. § alkalmazásával vétséggé minősített ni agánlak megsértés vétségében vétkesnek mondatik ki és ezért egy hónapi fogházra ítéltei ik stb. Indokok: Sch. Lipólné azt panaszolja, hogy 1892. aug. 15-én huzulról eltávozva, lakását bezárta és midőn ugyanazon hó 25-én haza ment, lakását felnyitva és abban G. Salamont találta, ki a lakásban egy beteg nőrokonát elhelyezte. Vádlott beismeri, hogy panaszos tudta és beleegyezése nélkül a lakáshoz kulcsot készíttetett s azzal lakását felnyitotta s abba egy beteg nőrokonát helyezte el, azonban azzal védekezik, hogy panaszos ellen távoliéle alatt végrehajtás vezettetvén, a lefoglalt ingóságok zárgondnokául ő ki lett rendelve s a felügyelet könnyebb gyakorolhatása céljából G. Salamon végrehajtó és Sz. Sándor városi tanácsos engedélye és felhatalmazása folytán a lakáshoz kulcsot csináltatott s igy tagadja, hogy jogtalanu zárt volna fel. Tekintve azonban, hogy ugy G. Salamon végrehajtó, minj Sz. Sándor városi tanácsos megcáfolják vádlottnak abbeli állítását, hogy ők engedélyt adtak volna, vagy utasították volna vádlottat, miszerint sértett lakásához kulcsot csináltasson s azt a felügyelet könnyebb gyakorolhatása céljából foglalja el s a mennyiben igy vádlott a lakásba való jogtalan behatolásával szemben zárgondnoki minőségével nem védekezhetik s mert beigazoltnak tekinthető, hogy álkulcs segélyével jogtalanul hatolt be a panaszos lakásába s hogy abba egy idegen nőrokonát helyezte el, ennélfogva őt a btk. 330. §-ba ütköző, de jelen esetben figyelembe véve vádlott rovatlan előéletét, hogy jóhiszemüleg vélt eljárni, továbbá, hogy ez által mi kár sem származott, a 92. § alkalmazása mellett magánlak megsértése vétségében bűnösnek kimondani kellett stb. A kassai kir. ítélőtábla (1894. évi október 23. 2,789. sz. a.) a kir. törvényszék Ítéletének megváltoztatásával vádlottat a btk. 330. § alapján és a 20., 92. §§-nak az alkalmazásával terhére megállapít At magánlaksértés vétségének a vádja és következményeinek a terhe alól felmenti. Indokok: Az eljárás adatai szerint tény az, hogy vádlott a Sch. Lipótné sértett ellen ennek távollétében foganatosított végrehajtás alkalmával lefoglalt és a nevezett sértett lakásában elhelyezett ingóságoknak zárgondnokául neveztetett ki, minthogy pedig ebbeli minőségében jogosítva volt a zárgondnoki tisztség sikeresebb b<:töltése, vagyis a lefoglalt tárgyakra való könnyebb felügyelhetés céljából a lakáshoz kulcsot csináltatni, annyival inkább, mert kétségtelen tény az is, hogy a kiküldött végrehajtó a végrehajtás foganatosítása után a sértett lakását, a melyet előzően lakatossal nyittatván fel, ismét bezáratta; ennélfogva a vádlottnak ama cselekménye, hogy fentebbi minőségében a sértettnek lakását a maga használatára csináltatott kulcscsal felnyitotta és az időben Polenáról érkezett egy beteg rokonának megengedte, hogy a kérdéses lakásban addig maradhasson, mig az orvos megvizsgálja, a fenforgó körülmények közt a btk. 330. §-nak súlya alá vonható büntetendő cselekményt nem foglalván magá ban, vádlott az ellene emelt ebbeli vádnak és következményeinek terhe alól felmentendőnek találtatott. A m. kir. Curia (1895. nov. 26. 42. sz. a.) vádlott cselekményében a gonosz szándék felismerhető nem lévén, a kir. ítélőtábla ítélete indokainál fogva helyben hagyatik. A btk. 309. §-ába ütköző cselekmény bevégzéséhez eredmény nem kívántatik, hanem a büntetendő cselekmény már azzal a ténykedéssel be van fejezve, ha a tettes a mérget